Legfrissebb

Általában alábecsüljük a többi ember ránk gyakorolt hatását. Van egy híres pszichológiai kísérlet, mely jól bemutatja ezt. Ha egy liftbe beszállva az ember azt látja, hogy valamiért mindenki háttal áll az ajtónak, kényelmetlenül fogja magát érezni azáltal, hogy ő szembeáll vele. Ezért előbb-utóbb ő is hátat fog fordítani. Ez az úgynevezett konformitás vagyis csoportnyomás jelensége. Az az ösztönünk, hogy szeretünk nem kilógni a sorból, hanem alkalmazkodni a környezetünkben lévőkhöz. Akkor is, ha nem logikus, amit csinálnak. Akkor is, ha nem helyes, amit csinálnak. Akkor is, ha nem értünk vele egyet. Egyszerűbb és kényelmesebb hasonulnunk a tömeg viselkedéséhez, mint szembemenni azzal. Ennek evolúciós háttere van: régen kulcsfontosságú volt az életben maradáshoz a csoporthoz tartozás. A csoporthoz pedig úgy lehet tartozni, ha alkalmazkodunk annak a normáihoz.

Csakhogy a csoportban lévő emberek sokszor cselekszenek irracionálisan, etikátlanul, felelőtlenül. Azért, mert a csoportban megoszlik a felelősség érzése. Ezért rezzenéstelenül néznek végig embercsoportok szörnyű tetteket: „Ha más sem tesz semmit, akkor nekem sem kell ” norma érvényesül.

Azonban eltelt rengeteg idő azóta, hogy barlangokban éltünk csapatokban, és ma már tudjuk, hogy a többségnek sokszor nincs igaza. Hogy hajlamosak vagyunk a kényelmesebb utat választani. Hogy lehet és kell is szembemenni olyan dolgokkal, amelyeket ártónak vagy igazságtalannak vélünk. Hogy fontos kifejezni a másfajta véleményünket, más utakat keresni, más megoldásokat választani. Ki lehet válni a tömegből, és olykor ki is kell.

Ne becsüljük alá a társadalom ránk gyakorolt nyomását. Érdemes emlékezni arra, hogy hiába súgja az ösztönünk, hogy a többségnek igaza van, ez nem mindig igaz. Hallgassunk a belső hangunkra, hogy önazonosabban, felszabadultabban élhessünk. Hogy ne a többség cselekedetei és elfogadása uralják az életünket, hanem a saját elgondolásaink.

Forrás: Pszichomókus – Tregova Anita pszichológus | Facebook

Évindító

Sokan elégedetlenek az életükkel, vagy annak bizonyos aspektusaival. Mindig van valami, ami éppen nem elég. Nem vagyunk elég sikeresek, hatékonyak, szépek, okosak. Nem főzünk elég jól, nem étkezünk elég egészségesen, nem küzdünk eléggé azért, amiben hiszünk, nem keresünk elég jól, nem vagyunk elég jó társak, szülők, gyermekek, barátok. Mindig találunk valamit, amiben nem vagyunk elég jók.
Ez nem azért van, mert tényleg ennyiféle hibánk lenne, hanem azért, mert az agyunk észrevétlenül megváltoztatja az érzékelésünket. Ha mondjuk valamiben elindulunk nulláról és eljutunk tízig, és ott elidőzünk kicsit, akkor az agyunk észrevétlenül normalizálja az elért eredményt, vagyis átformálja a tízest nullává. Megélésében, érzésben gyakorlatilag elfelejtjük, hogy honnan indultunk, és csak arra fókuszálunk, hogy mennyi mindent kellene még csinálni. Átformálódnak az elvárásaink, új célok születnek. Ez egy jó taktika az agyunktól, ha evolúciós szempontból nézzük, hiszen mindig többre, jobbra sarkall és ezáltal fejlődhetünk.
Ugyanakkor, ha nem tanuljuk meg ellensúlyozni ezt a folyamatot, akkor örökös elégedetlenséget és nyugtalanságot fogunk átélni és kimerülünk benne. Fejlődni jó és szükséges, de meg is lehet állni olykor, pihenni, és értékelni, valóban átérezni, mennyi út van már mögöttünk. Hogy hányszor teljesítettük már túl a saját korábbi elvárásainkat. Hányszor váltak valóra az álmaink. Nézzük meg, hogy az az énünk mit szólna az elért eredményeinkhez, aki az út elején voltunk? Az elégedettség és a hála érzése tanulható és rendkívül egészséges dolog. Növeli az önmagunkba vetett hitet is. Furcsa mód, akkor leszünk kitartóbbak és motiváltabbak a céljaink iránt, ha nem hajkurásszuk őket, hanem olykor megállunk és értékeljük mindazt, amit már elértünk. Nem akkor, ha a végtelenségig elégedetlenül ostorozzuk magunkat a jobb teljesítményre.
Minden nap tanulunk, fejlődünk és haladunk az utunkon. Még ha ezt nem is érezzük. De ha megfordulunk és visszatekintünk, akkor máris jobban látszik, hogy hány lapon vagyunk már túl az életünk tankönyvéből. Érdemes néha lapozgatni ezt és ízlelgetni a hála érzését az út iránt.

Forrás: Pszichomókus – Tregova Anita pszichológus | Facebook

Új képek a Galériában

Új képeket tettünk fel a gombai vendégház felújítási munkálatairól. Már tényleg a finishben vagyunk. Szinte el sem hiszem, hogy eljutottunk végre idáig.

Mi történik a házunk táján?

Rovinport háza táján történik:

Gőzerővel rajta vagyunk, hogy mielőbb befejezzük a vendégházat. Még néhány hétvége és belül végre készen leszünk. Sajnos olyan munkaidőkben dolgozunk, hogy csak hétvégén tudunk haladni vele és eltekintve a vizesblokk és az áramhálózat felújításától, valamint a klimatizálástól, mindent ketten csináltunk. Már csak a bútorok vannak hátra, amiket szinén mi készítettünk, renoválunk és kárpitozunk újra és persze a berendezkedés, de már mindent kivittünk ami oda kerül. 

Meg ahogy ez lenni szokott, ember tervez… szóval eddig is rengeteget csúsztunk családi és rajtunk kívül álló okok miatt is, de még a tereprendezés is hátra van. Annál is inkább, mert új szomszédok költöztek, kivágtak minden fát, ami csak elérhető volt számukra, így most az átlátást is meg kell akadályoznunk. Nekünk sem tetszik a premier plan a szomszédba, azért úgy gondoljuk, nektek sem tetszene. Természetesen mindent megteszünk azért is, hogy gyönyörű környezetet építsünk és ami már adott, azt megóvjuk.

Gondoltunk rá, hogy horgásztanyánkat kutyabarát helynek alakítjuk ki, hiszen adott hozzá a lekerített önálló udvar, de ezt egyrészt attól tesszük függővé, hogy mit tudunk kezdeni a szomszédság irányában egyelőre jelenlévő átlátással, hiszen pont azon az oldalon csak egy drótkerítés van jelenleg, másrészt jó lenne, ha először kipróbálnátok a helyet és erről ti alkotnátok véleményt. A gondom az, hogy a belső tér pici, eleve két, nagyon maximum három személy elhelyezését gondoljuk ott megoldani, nem tudom, mit lehetne kezdeni a kutyusokkal.

A felújítást már eleve csúszással kezdtünk, mert sokáig volt hideg, nem tudtunk dolgozni mi sem és a szakemberek sem. Mire ők levonultak, én lettem beteg, de utána teljes gőzzel beleálltunk. Egészen a nyári táborig, aminek hatásaiból még mindig lábadozok :). Persze az élet is zajlik, van családunk is, amelynek tagjai igényt tartanak ránk és bár ezt időnként akadályoztatásnak éltük meg, igazából élveztük az együtt töltött időt. 

Készülünk nektek még egy helyszínnel, ami már most is meg van, ezért azt is gondozni és állagmegóvni kell, de nem akarok előre szaladni, hiszen az egy másik projekt és semmiképpen nem az idén. Ezt a helyszínt majd egy igazi wellness kuckóvá akarjuk alakítani és alkalmas lesz akár baráti társaságok fogadására is.

Szóval, zajlik az élet rendesen, de haladunk és végre látjuk a végét.

Mi történik még? Alex igyekszik jogosítványt szerezni. Persze, erre is nagyon kevés ideje van, de muszáj megoldani valahogy. Most mindenben és mindenhol együtt vagyunk, de szükséges lesz egymástól külön mozogni is, méghozzá hamarosan.

Régi szokásunk, hogy reggeli közben az illatozó tea és a békebeli reggeli fölött “megváltjuk a világot”, szóval inspiráljuk egymást, ez most még inkább így van. Ilyenkor megbeszéljük a napi és heti teendőket, hogy mi az, amit újra át kell gondolnunk és újra kell terveznünk és persze gondolataink egy része írásban is megjelenik itt a honlapon.

Családtagok is jönnek-mennek az otthonunkban. Ez persze nem probléma, nagyon szeretjük őket, meg a társaságot is.

Ahogy már írtam, a nyár folyamán tábort szerveztem gyerekeknek, ami ebben a melegben nem volt kis feladat. Terveink között szerepel az is, hogy ha már évek óta ezt csinálom, akkor a tagjaink gyermekeinek is szervezzek nyári táborokat, amennyiben van rá igény. Mit szóltok ehhez?

Végül, de nem utolsósorban a kutyusaink jól vannak, bár a meleget ők sem tolerálják, kicsit nyűgösebbek a szokottnál. Külön gondot kell fordítani a lelki életükre, mert elég érzékenyek. Az állatorvos váltást nem bántuk meg, úgy tűnik, hogy nekik is jót tett.

Ötleteidet, hozzászólásodat a Fórum -ban várjuk!

Felújítási munkálatok

Igaz, hogy lassan, de azért haladunk vele, Gombán folyamatosan dolgozunk ahogy tudunk. 

Bár mindent megteszünk, hogy minél hamarabb kihasználhassátok ezt a gyönyörű helyet, sajnos idén későn jött a tavasz, ami azt eredményezte, hogy későn tudtunk kezdeni is. Az épületgépészettel már rendben vagyunk, víz és áram van.

Most tartunk a festésnél. Ám most közbejött egy betegség, úgyhogy ez is csúszik egy kicsit. Remélem, hogy a továbbiakban már a tervek szerint halad minden. Nagyon reménykedünk benne, hogy a nyár második felében már tudunk vele indulni. Nem csak a fizikai környezetet kell rendbe tennünk, de nagyon sok mindenre – például engedélyekre – van még szükség.

Ha érdekel ez a kedvezményes üdülési lehetőség, regisztrálj be az oldalra, és értesítünk, amint készen vagyunk vele.

Ígérjük, hogy az e-mail címedet harmadik félnek nem adjuk ki és nem spam-eljük tele a postaládádat.

Újévi fogadalmak helyett új alkotmány

Napjainkban szinte minden ország fontosnak tekinti a saját alkotmánya megalkotását, ugyanakkor koránt sem mindegy, hogy mi szerepel az adott dokumentumban. Az írott alkotmány (kartális, rendszeres alaptörvényű, papiros-alkotmány) fogalma az újkor elején fejlődött ki az abszolutizmussal szemben álló polgári eszmék ideológiai eszköztárának elemeként, az isteni tekintéllyel szemben az egyéni érdeket támogatta. Ebben a korszakban az igény felerősödött a népszuverenitás, a jogegyenlőség, az emberi jogok, a szabadságjogok és a jogállamiság érvényesülésével kapcsolatban. A felsorolt igények szükségszerűen megváltoztatták és alkotmányban szabályozták a közhatalom gyakorlásának módját, a hatalmi ágak szétválasztását és viszonylagos egyensúlyát, a közhatalom és a társadalom együttműködését. Az első kartális (írott formájú) alkotmány 1787-ben az Amerikai Egyesült Államoké, amelyet a rövid ideig érvényes lengyel, majd francia alkotmány követett – mind a kettőt 1791-ben fogadták el. A XVIII. századtól, majd főleg a XIX. és a XX. században világszerte folyamatosan a kartális alkotmányok terjedtek el. Az alkotmányok mindig a jogforrási rangsor csúcsán elhelyezkedtek el, a többi jogszabály és jogi norma fölé rendelt alaptörvényekként, ezért nem lehetett egyetlen más részletező és kiegészítő szabály rendelkezése ellentétes azokkal. Az alkotmányok feladata a főszabályok, alapelvek és alapértékek meghatározása, a többi jogforrást pedig a részletes szabályozások jellemzik.

A National Geographic írta meg, hogy Chile nemrég úgy döntött: módosítja az alkotmányát, amely még 1980-ból származik és amelyet a Pinochet-diktatúra fogadott el. Ez az alkotmány megnyitotta az utat a bányászat és ezáltal a vízbázis eladása előtt, amely ugyan fellendítette a gazdaságot, ám egyúttal rendkívül kiélezte az egyenlőtlenséget is. Emiatt 2019-ben tiltakozások kezdődtek a dél-amerikai államban, majd tavaly az új elnökválasztás során megválasztották a tiltakozásokban élenjáró volt diákvezetőt, a 35 éves Gabriel Boric-ot az ország jövőbeli elnökének, aki márciustól tölti majd be a pozíciót. Boric egyik kampányszlogenje volt, hogy állami kézbe veszi a Chile legnagyobb ásványkincsét képező lítiumbányászatot, amely jelenleg nem éppen környezetkímélő módon zajlik, ahogy más ásványkincsé sem, épp ezért az alkotmányozás egyik célpontja ez az iparág. Boric elkötelezettsége, hogy 2040-re karbonsemlegessé teszi az ország bányászatát, sokakban azt a félelmet kelti, hogy egyenesen be akarja záratni a bányákat.

Az új alkotmányba az is be fog kerülni a tervek szerint, hogy az országban lévő víz közvagyonnak minősül. Ez érintheti a bányászatot, amely, pont a nevezett lítium kinyeréséhez az Atacama sós vizeit használja. A bányászat által elvont víz befolyásolja azoknak a felszíni sós tavaknak a vízmennyiségét, amely madarak sokaságának jelent élőhelyet. 1997-től fogva folyamatos csökkenést észlelnek a flamingók állományában. A sós víz kiemelésével párhuzamosan más változásokat is észleltek, például a nappali hőmérséklet emelkedését vagy épp az ember számára lakható oázisokban a víz mennyiségének csökkenését. Az alkotmányozó konvenció célja, hogy az ember és a természet szoros kapcsolatát is törvénybe foglalja. Fontos, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben az egyik oldal nyeresége ne okozzon természeti krízist egy másik oldalon. Chile lakossága 78 százalékos arányban szavazta meg, hogy új alkotmányra van szüksége az országnak. Az alkotmányozó konvenció 155 tagjából 77 nő, és 17 fővel az őslakos közösségek is képviseltetik magukat. A konvenció számos tagja környezetvédőnek vallja magát.

Valljuk be, Chile nem számít a világ meghatározó országának és az ott történő események ritkán kerülnek a világ vezető hírei közé, de ez az eset is bizonyítja, hogy egy kisebb állam is előállhat olyan elképzelésekkel, amelyek követendő példát jelenthetnek más államok számára, s egyúttal iránymutatásként szolgálnak arra, hogy az alkotmányukba igenis belevegyenek és meghatározzanak olyan alapvető főszabályokat, alapelveket és alapértékeket, mint a környezetvédelem vagy a boldogsághoz való jog. Az ugyanis mindenkinek jár – az új esztendőben is.

Boldog Új Évet!

– 2022. Új Év, Új Remények, egy új kezdet ígérete talán – mondom én.

– Úgy tartják: Új év, új élet. Pedig tudjuk már, hogy nem attól fog változni az életünk, hogy új naptárat teszünk a falra és koccintunk az új reményekre – mondod te. – Változás. Igazából félünk tőle, mert már közel két éve a komfortzónánkon kívül élünk. Köszönjük, ebből már nem kérünk!

– Akkor MOST mi legyen? – kérdezem.

– Az egyetlen lehetőség, hogy a kezünkbe vesszük az irányítást. Ha kezünkbe vesszük a változást – válaszolsz. – Körül nézek. Ahol most tartok, az egy kiinduló állapot lehet. Személy szerint – és tudom, hogy sokan nem így vannak – elégedett vagyok és hálás azért, amim van. Meg akarom tartani ezt az állapotot. DE! Magától nem fog fennmaradni. Tenni kell érte és fejlődni. Ez magában foglal egészen apró és nagyon nagy dolgokat is.

– Igen, az ember megteszi, ami a dolga. De megteszi-e saját magáért, csupán azért, hogy jól érezze magát a bőrében, csupán a saját jólétéért is ugyanazokat a dolgokat? – teszem fel a költői kérdést.

– Önzőnek hangzik, pedig csak a boldog ember tud és képes kiegyensúlyozottságot és boldogságot sugározni. Csak a boldog ember lehet egészséges testileg és lelkileg. Csak a boldog ember képes másoknak is adni. Csak a boldog ember képes megépíteni és megvédeni a saját világát. Egy világot, ahova beengedhet másokat is, ha akar – tűnődsz el.

– Vannak dolgok, amiket megtehetünk és vannak olyan dolgok is, amik rajtunk kívül állnak és nem hagyhatjuk figyelmen kívül – vetem közbe. – El kell engednünk dolgokat. Ki kell zárnunk az elménkből nagyon sok mindent, ami tereli a fókuszt. Olyan világban élünk, ahol nagyon sok az inger, az információ. Tudatában kell lennünk annak, hogy ez nincs véletlenül. Egyes információk hamisak, mások egyenesen hazugok, megint mások féligazságokat tartalmaznak. Ez utóbbiak a legveszélyesebbek. De mindezt már tudjuk. Rendet kell tennünk.

– Vár ránk a harmadik út lehetősége. Túl a sallangokon, a társadalmi elvárásokon. Egy út, amit mindenki csak önmaga járhat be – mosolyogsz.

Viszont fontos tudatosítanunk: senki nincs egyedül!