Nap: 2021. május 24.

Az angyalok köztünk járnak

A 2020-as év elmúltával és a 2021-es esztendő kezdetével mindenképpen szót kell ejteni a köztünk élő, járó különleges lényekről, az angyalokról. Az angyal szó héber és arám megnevezése malách, amely hírnököt, hírvivőt, követet, küldöttet jelent magyarul. Nos, az általam említett lények és küldöttek: a remény, a jó érzések, a szeretet küldöttei, hírvivői.

A különleges angyalok lehetnek állatok vagy emberek formájában és nem a különböző hitvilághoz köthetők, hanem velünk együtt élnek a Földön. Vannak köztük férfiak és nők, fiatalok és idősebbek. De egy valami mégis közös bennük: a belőlük sugárzó szeretet és jó. Lehetnek cukin néző kutyák, bújós macskák, fiatal lányok és fiúk vagy érett nők és férfiak. Olyanok, akikre gondolva vagy akikre nézve jó érzés tölt el bennünket. Nem azért angyalok, mert sosem követnek el hibákat vagy bűnöket, hanem, mert emberiek, amelyre azt gondolom, hogy pont most van óriási szüksége a világnak és a benne élő embereknek.

Angyalok az orvosok, az ápolónők, a szociális munkások, a kereskedelemben dolgozók, a postások, a vasutasok, a közlekedésben dolgozók, a szemétszállítók, a köz-ért dolgozók és az iparban tevékenykedők. Mindenki, akinek van egy jó szava a másikhoz, aki nem felejtett el a mai világban mosolyogni, jó lenni másokhoz, van ereje és energiája arra, hogy kedves és türelmes és megértő legyen, nem érdekből, hanem csak, mert az fontos és jó dolog.

Angyal a család és annak minden tagja, akik be- és elfogadók, szeretet adók, s tudhatjuk, hogy bármikor számíthatunk rájuk, ha szükséges, miközben önmagukért szerethetők. S maga az a tudat, hogy vannak nagyon jó érzés az ember számára.

Angyal az a két kutya, amely velünk él. Bosszantóak? Igen, néha különösen azok. De borzasztóan aranyosak tudnak lenni, amikor egy fáradt nap után hozzánk sietnek, bújnak, szeretetet adnak. Nos, igen, ők is elvárják cserébe a szeretet és akár mást is, például a jutifalatot. De, ha az utóbbit nem is kapják meg, akkor is tudnak szeretni. Önzetlenül. S nem érdekből.

Vagy angyali a fiúnk, aki képes arra, hogy komoly távolságból is eljöjjön azért, mert segítségre van szükségünk és szívesen segít és emellett örömmel tölti el, hogy velünk lehet órákon át. Örül annak, hogy megölelhet minket, leülhet az asztalunkhoz, jó érzéssel tölti el, hogy beléphet hozzánk, mert tudja, hogy mindig van és lesz hely a számára.

Miként angyali a lányunk is, amikor olyan dolgokat hoz létre, amelyekre általában az ember álmában sem gondolna, ráadásul olyan anyagokból, amelyekre szintén nem is gondolnánk: (ékszer)betonból. De az igazi ékszer, hogy ő elkészíti és adja. Ez a legszebb ajándék, többet ér bármelyik komoly összegbe kerülő ajándéknál. Mondhatni ő egy angyal betonszárnyakkal.

S természetesen a legangyalibb teremtés a Kedves, aki hagyja magát szeretni, élvezi, hogy szeretve van és akivel őszinte és mély lehet a kapcsolatunk. Akinél könnyezni tudok, ha egy nehéz nap után végre el tud aludni és örülök, hogy álomba szenderül. S foghatom a kezét vagy simogathatom, cirógathatom és erőt adhatok neki és ő is nekem. S akinek örömet szerezhetek a legapróbb dolgokkal, például egy reggeli köszönéssel vagy kávékészítéssel, csak azért, mert jól esik és jó érzés a tudat, hogy adni jó, s angyali harmónia van közöttünk.

S igen. Amire megtanított minket újra és újra az elmúlt és az új esztendő, hogy hálásaknak kell lennünk azokért, akik körülvesznek minket, a családtagokért, a barátokért, ismerősökért. Igen, ezek az angyalok, néha borostásak vagy nem a legszebb ruhákat viselik, vagy akár bosszantóak és bizony akár cigarettáznak is, vagy megisznak egy pohár bort. De ettől emberiek és földi angyalok, s örüljünk neki, hogy köztünk járnak.

Alex B. Graham

Reneszánsz ember – helykeresés a világban

Leckék és lehetőségek – szólt egy nemrég elérhetővé vált előrejelzés. Miközben tart a koronavírus-járvány, érdekes, új értelmet nyer ez a két fogalom. Valóban az emberiségnek leckékre és lehetőségekre van szüksége? – tehetjük fel a kérdést. S vajon tudnak-e az egyes emberek vagy akár az egész emberiség tanulni a tapasztalatokból? Bizonyos szempontból úgy tűnik, hogy nem, hiszen önmagunkat korlátozzuk számos dologban. A maszkviselés például korlátoz, de eközben megteremti a 1,5 méteres szabad terünket, az újkori intimszféránkat. Furcsa ebbe így belegondolni.

Versben megfogalmazva:

Az én 1,5 méterem
a maszk által védett
mások által kijelölt
személyes életterem
megfelelő légköbméterem?
nem tudom, nem én kértem.

Érdekes módon a koronavírus-járvány előtt megszokott volt, hogy a bevásárlásnál egymás nyakában voltak az emberek, most, mindenki megtanulta, hogy ne lihegjen, köhögjön a másik tarkójába. Ugyanez a helyzet a kézmosás fontosságával. A több ezer évet megélt emberiség tagjainak ezt még tanítani kellett, hogy: fiam, lányom, ugyan moss már kezet? Úgy tűnik, hogy igen. Másrészt tanultunk is – már, aki. Rendkívül sok értékes kezdeményezésre, ötletre és elsősorban segítségnyújtásra volt és van példa. A nagyon sok hülyeség mellett értékes dolgok is megjelennek. A kérdés csak az, hogy ez a hatás átszivárog-e az emberiség egészébe, akár a vezetőkbe is, vagy megmarad helyi, elszigetelt jelenségnek. Reméljük, az előbbi lesz a jellemző, bár a legtöbb példa azt mutatja, hogy a jó és a rossz dolgok egyaránt felerősödtek, például a segítségnyújtás és az intolerancia egyaránt. Mégis megkaptuk – sokadszorra – a lehetőségeket. Remélem, hogy tudunk vele élni, meg tudunk újulni. Végre igazán előtérbe kerülhet a környezetvédelem, a megújuló energiák, a szociális érzékenység, a másikra és az egymásra, de leginkább a magunkra figyelés is. Amennyiben nem válunk reneszánsz emberekké, akkor könnyen a letűnt fajok múzeumába kerülhetünk. S onnan nem lenne kiút.

Alex B. Graham

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén

Instagram
Pinterest
Pinterest
fb-share-icon