1.
Az ősök kutatása nagyon fontos fejezete volt az életemnek. Rávilágított arra, hogy nem kell nekem feltétlenül úgy élnem, ahogy most elvárják. Nem egy romantikus nosztalgiázós rész volt ez, hanem kőkemény tények egymás mellé állítása. Sokat kutattam az ősöket és azt, hogy az ember mit találhat saját magában. Nem önfejlesztés, hanem önismeret szintjén, ami szintén nagyon fontos volt. Nagyon sokszor nem tudatos az, ahogy viselkedünk, hanem belénk nyomták, a minket ért hatások hatásai, tehát determináció. Ebből azonban ki lehet és sok esetben ki is kell lépni. Voltak nagy rádöbbenések és „aha élmények”.
Sokat írtam arról is, hogy mi a baj a világban, pontosabban, hogy én mit látok annak. Nyilván nincsenek mindenre kiterjedő információim. Végül annyi lett a negatív hangvételű írás, hogy inkább külön blogban kezdtem el kezelni ezeket. Megnézheted itt: https://sotetkor.blogspot.com/
Azonban ebből elég. Nem arra akarok fókuszálni, hogy mit nem akarok, hanem arra, hogy mit akarok. Hogyan akarok élni – s ebbe végül a pogány identitás is szerepet játszik, nagyon is.
Az nagyon tetszik, hogy a világ azért változik. Kis lépésekben ugyan, de nyomon követhető. Az, hogy elég volt a megalázkodásból, a feltétel nélküli engedelmességből, a hazugságokból, a képmutatásból már a keresztény gondolkodásban is megjelent.
De most már itt az ideje az építkezésnek. Nagyon is.
Hogy mit is tartok fontosnak az életben? Nem fontossági sorrendben, hanem komplexen képzelem el a dolgokat.
Hit: hitem a természeti környezethez kötődik, az ember spirituális lény. Nem hiszek az eleve elrendelésben, az ember maga irányítja a sorsát. Igaz, vannak nálunk nagyobb erők, amik nem engednek a saját utamat járni addig, amíg még előtte valamit el nem végzek, meg nem értek vagy tanulok. De mindent összevetve az ember tanuljon és vállaljon felelősséget. Nekem ebből túl sok is jutott, sokszor szükségtelenül. Van amikor csak azért vagyunk parkolópályán, mert össze kell várnunk a dolgokat, embereket, társakat. És van amikor az ember egyszerűen csak nem elég kitartó, vagy nem elég együgyű. Megtanultam, de akkor is komplexen kell élni az életet, bár most, hogy összejött, nagyon is megterhelő. De abszolválni kell tudni a kihívásokat.
Értékrend: talán ez a legfájóbb probléma, hogy az ember nagyon elkanászodott. Nincs már stílusa a többségnek semmiben. Sem kommunikációban, sem életvitelben, sem értékrendben. Talán sznob vagyok ebből a szempontból. Ez egy dolog. De a tisztelet nagyon hiányzik a világból. Igen, nyilván a tiszteletet ki kell vívni és kevesen méltóak rá, de a pofátlanságnak kell, hogy legyenek határai. Olyan, mintha az embereknek nem lennének gátjai, sem morálisan, sem máshogy. És még csak nem is értik, hogy mi baj van azzal, ha szabad véleménynyilvánítás címszóval megalázzák a másikat. Bármikor bármilyen szituációban és okkal vagy anélkül, mert csak. Na, ezt úgy gondolom, nem kell eltűrni és nincs helye annak a világomban, aki nem képes disztingválni. Az együttélésnek ugyanis vannak szabályai és azt gondolom, hogy mindannyiunkban feladata, hogy ezeket a szabályokat betartsuk annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb konfrontálódással, konfliktussal, inkább az együttélés örömteli voltára helyezve a hangsúlyt lehessen ezt elérni. Természetesen ez nem jelent önfeladást, és azt is belátom, hogy nem lehet mindig alkalmazkodni. Nem is kell. Meg kell hagyni az embernek a saját szabadságát is, de a kapcsolódási pontokon, amikor a közösségben vesz részt, akkor igenis alkalmazkodni kell. Hogy ez ne okozzon törést, ezért fontos, hogy hasonló értékrendű emberek alkossanak egy közösséget. És nem, nem kell hadakozni azokkal, akik eltérően gondolkodnak, más csoportok tagjai, inkább keresni kell a hasonlóságokat, megismerni a más kultúrákat is.
Kapcsolódási pontok:
Szolgáltatások. Alapvetés, hogy ha fizetek valamiért, akkor megkapjam azt, amiért fizettem, a lehető legjobb minőségben. Aki nem teljesíti, azzal többé nem állok szóba. Keresek mást, aki viszont igen.
Kimondom a szavakat: a dolgokat úgy, ahogy vannak. Akik olvasnak és ismernek, azok tudják, hogy nem vagyok rasszista, szexista, homofób, de egészséges módon akarom kifejezni magam. Nem akarom erőltetetten kifejezni magam valamiféle vélt sérelemre, érzékenységre tekintettel. A nemi, faji, szexuális irányultsági dolgokat természetesnek veszem és ha találkozom vele, nem fogom óvatosan körülírni, természetesen nem fogom durván és sértőn alkalmazni sem a kommunikációmban.
Tüzet fogok gyújtani. Természetesen a kellő odafigyelés mellett, de nem fogom mellőzni a tűz használatát azért, mert drónok keringenek a házam felett azért, hogy feljelenthessenek.
Ki fogom kötni a kutyámat. Nem tartom láncon, de ha szükséges, kikötöm. Nem kínzom és biztosítom számukra a megfelelő helyet, ellátást, gondoskodást, de a szerepüknek megfelelően kezelem őket.
Kialakítom a saját szokásaimat, rituáléimat.
2.
Két lábbal a földön….
Nagyon sok probléma van a világban, és ezek kezelésére – bár az ember sok mindent megtehet egyénileg – egyéni szinten keveset tehetünk.
Azt viszont megtehetjük, hogy a saját életünket rendben tartjuk.
Nyilván ehhez kell egy erős mentális hozzáállás, tudnunk kell, hogy mit akarunk, nem árt, ha van hozzá pénz is, és megtaláljuk a megfelelő segítségeket.
Ilyen segítségek a sok-sok pályázat, amivel mind élhetünk, bár a kimenetele nem biztos, viszont ha bejön, akkor sok pénzt spórolhatunk.
Általános probléma például a vezetékek és rendszerek elöregedése, a jelenlegi életvitelt már nem tudja támogatni. Bár az utak állapotához és az állandó útfelújításokhoz nem nagyon tudunk mit hozzátenni, de az egyéb vezetékek használatát megtámogathatjuk egyéni szinten is.
Mondják nekem, hogy parányi otthonunkra ne akarjak napelemet, mert sosem fog megtérülni. Nos, engem nem igazán a megtérülés érdekel, inkább az, hogy amit tudok, biztosítsak saját magamnak. Az áramot is, így kevésbé vagyok kiszolgáltatva az elavult rendszereknek vagy akár a gázhelyzetnek, ha éppen az a baj. Egyszerűen a saját rendszereimet áramossá alakítom át. Hűtés-fűtés, meleg víz már biztosítható napelemekkel, napkollektorral is. Nyilván meg kell szervezni és tervezni. Köthetek megállapodást az áramszolgáltatóval is, de akkumulátorok telepítésével és akár generátor telepítésével lehetek teljesen önellátó. Nyilván valamennyi függőség így is marad, időnként korszerűsíteni, cserélni kell dolgokat, amik a gyártóktól függenek, de ezt lehet minimalizálni.
Ugyanilyen okból szükség van arra, hogy kutat fúrassak. A hálózatos víz egészségtelen – bár a vízmű állítása szerint – az egészségügyi határértéken belül van a víz minősége, én állandóan kiütéses vagyok tőle. Valami egyéni érzékenység lehet, bár erről többen panaszkodnak a környéken. A saját kúttal azonban ez a probléma is kiküszöbölhető.
Nyilván a csatorna marad, hiszen nem akarom szennyezni a talajt, bár a korszerű derítőhasználatra is vannak megoldások.
Vagyonépítés: Mindenképpen szükség van arra, hogy az ember több lábon álljon és felkészüljön arra, hogy hozhat az élet olyan helyzeteket, amikor a vésztartalékainkhoz kell nyúlni. Ezért nem elég az, ha van az embernek egy munkahelye. Ez egy lábnak elég. De ha már van kereset, törekedjünk arra, hogy építsük fel belőle az anyagi bázisunkat. Legyen megtakarításunk, több célra, több időhosszra, legyen egy bázis, amihez sosem nyúlunk, de élvezzük a kamatos kamatát. Legyenek ezek az összegek bármilyen kicsik, hosszabb távon sokat számítanak. Azt javaslom, hogy ne az azonnali nagy bevételekre hajtsunk, hanem a folyamatos építkezés a fontos.
Használati tárgyakból csak azokat szerezzük be, amikre valóban szükségünk van és valóban használjuk. Én azt az elvet követem, hogy nem veszek semmit csak azért, hogy legyen, nem is tartok meg ezért semmit – helyem sincs rá. Viszont ha valamit venni kell, azt az általam elérhető legjobb minőségben veszem meg és olyat, ami tetszik.
Az ember most már úgy él, hogy igyekszik figyelembe venni, hogy mi a jó a Földnek, egyéni szinten megteszi, amit lehet, de azért vannak olyan témák, amik igenis a gyártók, szolgáltatók és politikusok felelőssége. Olyan dolgokra gondolok például, hogy szidjuk az embert, mert szemetel, mert rengeteg műanyagot használ. Nos, az ember nem használna annyi műanyagot, ha nem lehetne kapni a boltokban. Ha nem abba csomagolnák a termékeket. Ha visszatérnénk az üvegek visszaváltásához és persze kötelezném is a gyártókat és a kereskedőket, hogy minden üveget vegyenek vissza. Az ember nem fűtött gázzal, amíg nem volt bevezetve. Tessék kitalálni az alternatív módokat központilag. Kimenő rendszerben ki lehet vonni mindent. A benzines autóktól kezdve bármit. Mert ami van, az működjön amíg tud, csak éppen újat ne lehessen kapni belőle.
Azért beszélek ezekről a dolgokról, mert a lelki békénket meghatározza, hogy milyen problémákkal kell szembesülnünk életünk folyamán. Ha sok és elfárad az ember, akkor sem mindegy, hogy mekkora a stressz és legalább ezeket a dolgokat tudja rendbe az ember.
3.
Az ember jelenlegi fejlettségi szintjén már meg kellett volna haladnunk a vallási bigottságot. A kereszténység már nyit/na, az iszlám zár. Ha véletlenül az iszlám is nyitna, jelentkezne egy harmadik vallás, ami feszültséget szülne, szítana és fanatizálná az embereket. Mert érdek, hogy az emberek irányíthatóak legyenek. Spirituális értelemben az ember még mindig gyermek, a kamaszkor küszöbére sem érkezett meg. Ezt bizonyítja, ahogy az élethez is és általában az élet dolgaihoz állnak. Például szemetelés, vagy a többi dolog. Van ahol gyermek az emberiség, van ahol kamaszként vergődik és nincs akitől a példáit vehetné, mert eleink valósága már nem igaz a mi világunkban. Itt lenne az ideje, hogy a hit arról szóljon, ami. Lelki feltöltődést kell, hogy nyújtson, és teljesen mindegy, hogy ki miben hisz, de azt ne akarja ráerőltetni másokra (nincs térítés). Jó lenne, ha mindenki legfeljebb önmagát akarná megváltani, de azt sem mások kárára. Jó lenne, ha nem kerítenénk a személyes spiritualitásunk köré elméleteket, akkor talán a fanatizmus is visszább szorulna. Kell is, hogy így legyen, ha a következő fejlettségi szintre akarunk lépni. Hagyjuk meg a meséket a mesék világában és foglalkozzunk saját magunkkal. Hogy keresztény lettem-e? Nagyon nem. A pogány hagyományok vizsgálata nagyon sokat segített a személyes fejlődésemben, de le kell tenni a meséket az istenekről. Mi vagyunk az istenek, akikről ezek a történetek szólnak. Ha akarjuk. Hiszek abban, hogy a Föld és az ember teremtetett, de nem ez a fontos. A fontos a szabad akarat. Az élet szeret beinteni, de akkor sem kell ebbe beletörődni! Hiszek a természet szellemeiben, akik ugyanúgy a Föld lakói, mint az emberek, csak másik faj. Ideje lenne inkább a békés együttélésre törekedni. Kellenek nekünk a bozóttüzek?
Nyilván az is probléma, hogy az értelmi fogyatékosokat és az őrülteket nem kezelik sehol, a szomorú azonban az, hogy az ő valóságuk nyer egyre nagyobb teret. Én ezt nem akarom. Sem végignézni, sem végigszenvedni.
Szóval, tenni kell valamit. Sok kezdeményezés van a világban, és sok nagyon is helyénvaló és jó közülük, de rengeteg van olyan is, ami félre visz, nem azt a valóságot testesíti meg, ami egészséges lenne.
4.
Hogy hol is kezdjük az építkezést? Elsősorban önmagunknál, aztán terjesszük ki egyre több dolgunkra, míg végül rendszer lesz az egészből.
Írtam egy mesét erről, itt olvashatjátok:
A hegyek istenei
Írtam többet is. Ami közös bennük, hogy olyan világokról van szó bennük, amik eljönnek egyszer. Nem is olyan sokára. A meséket évekkel ezelőtt írtam meg, sajnálom, hogy látnoknak bizonyultam bizonyos szempontból. Nagyon mutatkoznak az erre utaló jelek. Fel kell építenünk a saját társadalmunkat, bár nyilván időbe telik, amíg ez fizikai szinten is megvalósulhat. (értsd: saját városokat hozunk létre azáltal, hogy egy helyre költözünk)
5.
Tele van minden média (főleg a közösségi) olyan hirdetésekkel, amik totál gyengeelméjűnek tartják az embert. Lassan már a cipőfűződet sem kötheted meg anélkül, hogy el ne kellene olvasnod hozzá egy ingyenesen letölthető anyagot arról, ahogy hogyan kell cipőfűzőt kötni olyanoktól, akik nyilván mesterei a cipőfűzőkötésnek, ezért jobban tudják nálad, mert bizonyára ismernek olyan trükköket, amik neked még sosem jutottak eszedbe. Nyilván ezek csali anyagok, amik hasznosak is lehetnek akkor, ha nem szeretnéd a cipőfűződet a funkciójának megfelelően használni, de az a céljuk, hogy becsalogassanak egy olyan oldalra, ahol az igazi értékes tartalomért már fizetned kell. Nincs ezzel semmi baj, nyilván mindenkinek élni kell valamiből, de azért arra figyelj oda, hogy komplett idiótának érzed magad, ha túl sok ilyen hirdetést látsz, ezt pedig le kell rázni. A lényeg, hogy senki sem okosabb és ügyesebb, mint te. Pont olyan tudás birtokában vagy, amire szükséged van. És könyörgöm, miért kellene mindent nekem csinálnom még akkor is, ha értek hozzá? (Na jó, a cipőfűzőmet magam kötöm meg 🙂 )
A.D.
