Annyi minden éri a ma emberét! Nem akarok hangsúlyosan foglalkozni a jelenlegi helyzettel, egyrészt mert írtam már eleget erről, másrészt mert nem a problémákra akarok fókuszálni. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi zajlik a világban jelenleg és hogy ezzel mi emberek, akiknek a bőrére megy a játék, mit is tudunk kezdeni.

Kicsit lépjünk hátra abból, amiben vagyunk! Tudom, hogy mindenki cipeli a saját keresztjét, ezért ezt elég nehéz megtenni. De ha kicsit eltávolodunk a saját gondjainktól és próbáljuk egészében nézni a dolgokat, akkor egy igen furcsa irányt látunk. Olyat, amire nem valószínű, hogy számítottunk korábban.

Azt felejtsük el, hogy az életünk előbb-utóbb visszatér a régi kerékvágásba. Ezt már többször több helyen leírtam és végre megértem, hogy már nyilvánosan is elismerik. Azt nem tudom, hogy anno ki hitte el nekem, mindenesetre kaptam érte kritikákat rendesen, hogy értsem már meg, hogy az illető életében ez meg az van. Megértem. Tényleg. De azt látni kell, hogy rajta kívül ez nem sok mindenkit érdekel. Attól, hogy mi emberek hogyan is gondolkodunk a dolgokról, hogy bizonyos helyzetekre látjuk a megoldást is, semmi nem fog változni. Ugyanis a világot nem a mi véleményünk, hanem érdekek mozgatják. Ugyanakkor a saját életünket kell felépítenünk és most van itt az ideje, hogy mindenki eldöntse, hogy a vesztesek vagy a nyertesek táborába akar tartozni. Azt fontos kiemelni, hogy mindkét tábor tagjai meg fogják érezni az átállást, amely fájdalmas és kijózanító lesz. Igen, most a fejünk felett döntenek az életünkről, de most még azon a ponton vagyunk, hogy bele tudunk avatkozni a saját életünkbe. Erre fel is hívják a figyelmünket, csak éppen sokan nem tudnak élni a lehetőségekkel. Ami viszont biztos, hogy a régi módon megszűnt az élet tervezhetősége.

Ha itt abbahagynád az olvasást, mert nem akarsz egy újabb összeesküvés-elméletet olvasni, megértem. De nem is arról írok. Arról viszont igen, hogy mi is történik a világban. Azt is mondtam már korábban, hogy a világban egy gazdasági, politikai átrendeződés megy végbe. Erről szól nagyjából minden. A koronavírus- és egyéb járványok, amik utána ütötték fel a fejüket. A háborúk lassan már mindenhol tombolnak. Annyira próbálják azt kommunikálni, hogy nyugodjunk meg, ugyan vannak harcok, de azt a bizonyos gombot nem akarja senki megnyomni, mert akkor vége lesz a világnak. Bizonyos lépéseket nem fognak megtenni, mert akkor az harmadik világháborúhoz vezetne és már ez is megér egy gondolatsort. Ugyanis a harmadik világháború szerintem igenis zajlik. Nem azért, mert a krokodilemberek irányítják a világot, hanem azért, mert újrarendeződés van a világban katonailag, gazdaságilag, politikailag. Ki kell alakítani az új csípés sorrendet a vezető hatalmak között. Ők most ezzel vannak elfoglalva és ezért dúlnak olyan háborúk, amik a mi életünkre is kihatnak.

Azt is elmondtam már, hogy szerintem ez az emberiség szégyene. Siratjuk a civilizációnkat, holott nem is gondolom az embert civilizált élőlénynek. Addig nem, amíg mindenre a háború, a fegyverek jelentik a megoldást. Szerintük. Mi látunk más utakat is, de annak feltétele lenne az együttműködési hajlandóság, amit ugye nem várhatunk el az országok vezetésétől.De amíg az van, hogy azt sem hiszik el egymásnak, amit kérdeznek, addig miért is számítanánk békés megoldásokra? Ez vezet oda, hogy most minden egyszerre és párhuzamosan történik, és nagyon határozottan fogjuk érezni egy-két hónapon belül. De már most is látható, hogy ezek a dolgok összességükben hova tendálnak.

Kezdjük el valahol!

Először is, korlátozott az üzemanyag. Azért is, mert kevés van és azért is, mert nagyon drága. Az ársapka előbb-utóbb lekerül és majd nézhetünk szembe a csupasz valósággal. Igen, nyomják, hogy az ember vásároljon elektromos autót, amihez sem a technológiát, sem az infrastruktúrát nem fejlesztették fel addig, hogy érdemes legyen. De legalább eljutottunk idáig. Nem a bolygó miatt fontos ez, hiszen egyelőre még maga a gyártás is sokkal környezetszennyezőbb, mint a hagyományos üzemelésű autók esetén. Azért fontos, hogy ne legyél kiszolgáltatva. Igaz, annyiba kerülnek ezen csodák némelyike, hogy az ember egy kisebb lakást is vehetne az árukból.

Másodszor: nagyon drága az áram is. Nem maga az áram, hanem amit mellette még megfizetünk a számlán. Az ember kétszer is meggondolja, hogy bekapcsoljon-e valamit és ne legyenek illúzióink, az áram nem minden háztartásban lesz elérhető egy idő után, ugyanis ki fogják kapcsolni annak, aki nem tudja fizetni a számláját. Nem hiába olvasod azt sem, hogy érdemes lesz klímával fűteni, árammal, mert még így is olcsóbb, mint a gázfűtés. Az sem véletlen, hogy megrohanták a napelemtelepítő cégeket és nagyon igazuk van. A jövőben vagy megtermeled magadnak, amire szükséged van, vagy nem fogod tudni kitermelni a számla árát. De ha ezt még ki is köhögnéd, akkor vedd figyelembe, hogy az utolsó ember, aki elhagyja az áramszolgáltatót, le fogja kapcsolni a villanyt. Mindenkinél.

A gázzal is ugyanígy nézünk ki, csak ez még drágább, mint az áram. Aztán még felszólítást is kaptunk, hogy a közintézméyeket fűtsük fával, ahol lehet. Erről is megírtam már, mit gondolok.

Minderre hivatkozva még szembe kell néznünk azzal, hogy minden másért is többszörös árat kell fizetnünk. Mindenért, az élelemért, a ruhákért és igen, a modern, energiatakarékos gépekért és berendezéseinkért is. Természetükből adódóan ezek amúgy is sokkal többe kerülnek, mint a kevésbé energiatakarékos berendezések, de most még többe fognak, hiszen ráadásul chiphiány is van. Ami persze, ha a tényeket nézzük nem igaz, de mesterségesen hiányt okoznak. Azért, hogy ezekhez a dolgokhoz ne férhessen hozzá akárki.

Ha ez nem lenne elég, még aszály is van, nem is akármilyen. A természet és persze az emberek még ezt is tudják fokozni jó kis erdőtüzekkel. A víz is fogy, azt is korlátozzák, bár az árakban ez kivételesen még nem jelent meg. Szerintem nem kell sokat várni erre sem.

Messze nem teljes a kör, de csak ha ezeket a szempontokat szem előtt tartva elgondolkodunk azon, hogy merre is tart az életünk, akkor is igen érdekes világnak nézünk elébe.

Ha kívülről nézünk befelé, akkor látunk egy elsivatagosodó, egyre terméketlenebb világot magunk körül. Az egyes ember szintjén megjelennek a korlátozások. Nem lesz mivel elmenni máshova. Előbb-utóbb sem üzemanyag, sem eszköz nem lesz hozzá. Nem baj, visszatérünk a lótartásra meg az ökrös szekerekre. Nem nagyon tudjuk kitermelni a fűtés- és áram számlákat. Ez fokozottan igaz a közintézményekre (pláne, hogy nem egy ezek közül nonprofit) és a munkahelyekre, hiszen ők semmilyen kedvezményt nem kapnak. Emiatt a gyerekek online fognak iskolába járni, a szülők is home office-ban fognak dolgozni. Legalábbis bizonyos területeken, de irodákat nem nagyon fognak fenntartani, elég lesz a termelő egységeket. Innentől nem lesz mindenhol számítógép, televízió, mosogatógép, okostelefon stb., mert vagy nagyon drága lesz üzemeltetni vagy nagyon nehéz lesz megjavíttatni, illetve újat beszerezni. A gyerekek szocializációs terepe innentől a család lesz és a nyári táborok (amik szintén nagyon drágák lesznek). Az élelmiszerek drágulása miatt – vidéken legalábbis – az emberek igyekeznek majd minél több mindent otthon megtermelni. Az energia drágulása miatt saját kutat fúratnak, napelemeket telepítenek, igyekeznek a lehető legszélesebb körben önellátóvá válni.

A legjobb forgatókönyv szerint az emberek alkalmazkodni fognak ehhez és megtalálják egymáshoz is az utat, hiszen egyedül szinte lehetetlen lesz boldogulni. A csoportok viszont szép eredményeket érhetnek el, elérhetik, hogy a tagjaik biztonságban érezzék magukat. Na nem a külső világ történéseitől, de legalább a csoporton belül számíthatnak egymásra. Végül egy együttműködésen alapuló és élhető világot sikerül felépítenünk magunk körül.

A legrosszabb forgatókönyv szerint azonban sokan nem lesznek képesek alkalmazkodni, lépést tartani és nem fogják megérteni, hogy miért is kellene törekedniük arra, hogy együttműködjenek másokkal. Egy idő után ezek az emberek olyan sokan lesznek, hogy nem tudunk nekik támogatást és segítséget nyújtani. Megszaporodnak az erőszakos cselekmények, mert nálad miért van világosság éjszaka, miért van meleg télen és hűvös nyáron? A technológiának ők csak a felhasználói, de nem tudják, mitől működik. Innentől, ha meghibásodik valami, javítani sem tudják majd. Minden tekintetben lecsúsznak és örülhetünk, ha nem gyújtanak máglyát alattunk babonás félelmükben. 

Ebből meg az következik, hogy önvédelmi célból külön kell költöznünk tőlük, hogy meg tudjuk védeni magunkat, a gyermekeinket, a tudásunkat és a javainkat. A történelem pedig megismétli önmagát.

Ez egy nagyon pesszimista olvasat, de lássuk be, van némi realitása. Mások is számításba veszik és ezt mi is tudjuk, hiszen kizárt, hogy ne tűnt volna fel, hogy erősítik a rendőrséget és katonaságot pénzügyi eszközökkel és létszámra.

Azt is látnunk kell, hogy ez nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni, hanem egy folyamat. A folyamat elkezdődött már évekkel korábban. Akkor is szóltam, de ha komolyan is vettek, senki nem tudta (én sem), hogyan lehet erre az egészre felkészülni, hiszen a konkrét történéseket senki nem láthatta előre. Az aranykor már mögöttünk van és még csak észre sem vettük, amikor benne éltünk.

Az, hogy ez a folyamat hova fog kifutni, hogy milyen forgatókönyv fog megvalósulni, az rajtunk múlik. Egyet értsünk meg! Nem érünk rá! Elértük azt a pontot, hogy most kell tennünk magunkért! Ezért építünk közösséget, hogy ebben a folyamatban támogatni tudjuk egymást és hogy legalább a csoportunk számára a csoporttal együtt képesek legyünk a nyertesek táborába lépni!

Tudom, sokakban felmerül a kérdés, hogy hogyan tud egy csoport és miért lppen egy csoport boldogulni? Ez az, amiről beszélnünk kell, hiszen mindenkiben vannak pozitívumok, mindenkinek vannak készségei, ötletei, eszközei. Csak az együttműködési hajlandóság szükséges és segíthetjük egymást fizikailag is és ötletekkel, lehetőségekkel, de akár pénzügyileg is közvetve és közvetlenül.

Az átalakulásnak ugyanakkor nem csupán negatív hatásai lesznek. Ismét meg fogunk tanulni kommunikálni – nem Facebookon keresztül, hanem szemtől szemben. Igényünk lesz az érzelmekre. az élő emberi kapcsolatokra, nem az online ismerősökre és lesznek valódi segítségnyújtások, nem csupán online lájkok.

Amikor keresünk, általában csak ugyanazt találjuk, de nem mindig pontosan azt, amire számítottunk. J.R.R. Tolkien

Az észrevételekt és a hozzászólásokat várjuk a Fórumban vagy e-mailben.