Már megint nyár van, pontosabban: kánikula. Túl vagyunk a nyári napfordulón, így westerosi szófordulattal élve: “közeleg a tél”. Aki szereti a meleget, a nyári időtöltéseket, az most vesse bele magát, a java még előttünk van. Talán most mi is kinyújtóztathatjuk egy kicsit megfáradt tagjainkat és lelkünket és feltöltődhetünk egy kis energiával. Bár személy szerint a hőséget nagyon nem szeretem, bőven vannak dolgok a nyárban, amiket viszont igen. Remélem, idén végre időnk is lesz élvezni egy kicsit ezt az időszakot.
Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk minden téren nagyon zsúfolt volt az első félév. Persze, a gazdálkodóknál mindig ez van, tavasszal mindent is kell csinálni, nincs megállás. Nálunk sem volt ez másképpen, ahogy írtam is már a tavaszi posztokban, nem nagyon tudtunk lazítani annak ellenére sem, hogy mindenkinek megvan a saját feladata, amit igyekszik is elvégezni. Próbáltunk priorizálni, nem mindig sikerült elkerülni a káoszt. De végül így vagy úgy, elértünk mostanáig.
Azért azt is tudomásul kell venni, hogy van egy emberi oldal, ami figyelmet igényel és van az élet, ami szintén nem áll meg. Szükség van orvosi látogatásokra és természetesen szépészeti dolgokra is. De volt olyan, amikor a csirkevágás, a ballagás és még egy temetés is egymásba csúszott, elég volt kilogisztikázni a dolgokat.
Az időjárás is úgy alakul, ahogy, sokszor ez is bekorlátozza a sokszor amúgy is feszített tempót és időt.
A munkahelyen is olyan forgalom van, hogy már negyedévkor elértük a tavaly félévi esetszámot, közben pedig szervezni kellett szokás szerint a nyári programokat itt is.
Itthon igaz, hogy azért is, mert végre a saját örömünkre alakítgattuk a kertünket, gyakorlatilag az történt, hogy az egyik tevékenységet a másikban pihentünk ki. Ismét szembesültünk azzal, hogy amire nem kerül sor, azt utána csak nagyon sokára tudjuk bepótolni a szoros sorrendiség miatt.
De túl vagyunk nem csupán a tavaszi ültetéseken,de már néhány másodvetésen is, érik a zöldség, a gyümölcs. Bár az eper tavaly kiégett, most tavasszal telepítettük újra és még nem hoz sokat, de legalább van. A cukkini csodálatos, jobb lett, mint tavaly volt. A paprika is szépen hoz. Paradicsomon sok van, de még nem érik. Az őszi fokhagymát már ki is szedtük, az is több és szebb is lett, mint tavaly.
A brojler csirkék már a fagyasztóban vannak. Nem akartam sem hétvégén vágni, – mert hétvégente valamelyik telekre kellett menni, – sem szabadságot kivenni miatta, így munka után napokra beosztva vágtunk. Ez így elég megterhelő volt, de túl vagyunk ezen is. A szabadságot azonban nem úsztam meg így sem, mert bizony vannak dolgok, amiket csak napközben lehet elintézni. El is gondolkodtam, hogy célszerű lenne júniusra időt tervezni, de ezzel az a probléma, hogy a szabadságolások is terv szerint vannak, amit nem jelentek le már februárban, azt nagy valószínűséggel nem tudom kivenni. Persze egy-egy nap működik, de összefüggően nem. Viszont a leggondosabb tervezéssel sem tudok bizonyos dolgokat előre látni, annál meg minden jobb, mint hogy itthon maradok, aztán semmire sem jutok, mert vagy az időjárás, vagy valami más miatt elcsúsznak a dolgok.
A tyúkokra haragszom a viselkedésük miatt. Ha akarnak valamit, azt nagyon agresszíven akarják. Már három méter magas kerítés van a tyúkudvar körül, mert márpedig a szomszéd kertje akkor is zöldebb számukra és mindig megoldották, hogy valahogy átkerüljenek. Ezt viszont mostanra már mi oldottuk meg. Többször szétszedték a tyúkól padlását is, mert akkor is oda akar tojni némelyik, ha gondosan lerekesztjük. Nem vágyok állandóan plusz munkára miattuk, úgyhogy majd erre is sort kell keríteni, hogy azt végleg lezárjuk előlük. Ezzel meg az a baj, hogy amúgy ott tárolnánk dolgokat, amihez ha hozzá akarunk férni, nekünk kell szétszedni majd. Nem baj, ebből is tanulunk, ezentúl csak nagyobb testű fajta tyúkot tartunk, mert ezek nem csak hogy akkorák, mint a varjak, de olyan mozgékonyak is. Hiába a szárnytoll nyírás, akkor ugranak, de igyekeznek oda kerülni, amit kinéznek maguknak. Ez az ólkomplexum, ami nekünk van, már állatok generációit szolgálta ki gond nélkül, tyúkokat, kacsákat, pulykákat, sőt, disznókat is, de ezeknek a tyúkoknak semmi nem állja útját. Viszont úgy tűnik, most beállt a tojás hozam, legalább termelnek tisztességesen.
Szóval, munkás volt az év első fele, a múlt héten már el is voltam keseredve egy kicsit, mert szusszanásnyi időnk sem volt eddig és úgy éreztem, hogy nem tudok annyit dolgozni, hogy elég legyen. Mint kiderült, a családtagok is ugyanígy éreznek. Mostanra jutottunk el addig, hogy sikerül utolérni magunkat.
A fűnyírással is most vagyunk rendben, eddig szerveztük, hogy mikor, hol nyírunk füvet és minden hétvégére jutott belőle. Mire befejeztük az összes helyszínt, kezdhettük elölről valahol. A tavaszi nagytakarítás Gombán és itthon a “kastélyban” (értsd: édesanyámnál) megvolt, nálunk itthon és Szentmártonban még mindig várat magára. Szóval van feladat folyamatosan a több háztartásunkkal is. Eközben már abba is bele kellett törődnöm, hogy a minimalizmus nekünk nem működik. Igaz, semmi olyat nem tartunk, amit nem használunk, de amikor minden a top-on van, akkor megy, hogy bizonyos felhalmozódási időszak után rendet tesz az ember és egy darabig az tartható is. Talán az agyamban sincsen benne, hogy hogyan kell minimalista módon élni, mindenesetre az is igaz, hogy ha önellátásra törekszik az ember, sok cuccra van szükség és mindet használja is. A világon nincs annyi tároló, amennyire szükség lenne ahhoz, hogy ezek ne legyenek szem előtt. Semmi sem felesleges, mindennek megvan a funkciója, de így is zsúfolt a tér.
Mindenesetre azért azt el lehet mondani, hogy már harmadik éve vagyunk ezen az úton és már beállt egy bizonyos fajta életviteli rutin, ami határozottan könnyebbséget jelent.
Az kifejezetten jó érzéssel tölt el, hogy most úgy tűnik, a nyár kicsit lazább lesz. Szabadságot most nem terveztem, majd csak őszre, de tervezünk hétvégenként pihenni menni a nyaralóba és strandra járni. Ez néhányszor már tavaly is összejött, remélem, idén is sikerül.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.