Szerző: Sarkanyok 1 / 4 oldal

Itt van az ősz és egy pillanatra mi is megálltunk. Nagyon sok mindenen vagyunk túl, még nagyon sok minden van előttünk is, de muszáj szusszanni egyet.

Elmondhatjuk, hogy a gazdálkodásra való átállás sikeres projekt lett, jövőre már jóval kevesebb előkészítő munkát és pénzbeli ráfordítást fog igényelni. A kert szépen termelt, igaz nem mindenből volt szép a termés, de ami az idén kevésbé sikerült, az talán jövőre jobb lesz, nem lehet minden évben minden egyformán eredményes. Viszont a hústermelésünk szintén szép lett, nagyon meg vagyunk elégedve. Nagyon sok mindent korszerűsítettünk, új eszközöket vásároltunk, túl vagyunk a házak korszerűsítésének a felén is, a többi már jövő évre marad. Ez természetesen azt jelenti, hogy a mi otthonunk maradt ki, mert először édesanyámat akartuk biztonságban tudni, nálunk még egy évig biztosan működnek a rendszerek; másrészt a gazdaságot kellett működőképes állapotba hozni. Büszkék is vagyunk rá, hogy kisvárosi környezetben sikerült létrehozni egy olyan mini farmot, ami azért 4 családot el tud látni, igaz nem teljeskörűen, de azzal, amit termelünk, igen.

A hagyatéki ügyintézés is a végére ért, pontosabban én befejeztem, nem rajtam múlik. Mindent eljuttattam mindenhova, ahova kellett, áttértünk mindenhol az elektronikus ügyintézési módokra is, a többi a hivatalok és szolgáltatók dolga, én már nem foglalkozom vele. De erről már írtam korábban is.

A kertben most kezdődnek az őszi munkák, már alig van benne valami, mindent sikerült betakarítani, aminek már itt volt az ideje. Az maradt kint, ami még maradhat, például a répa, a gyökérzöldség és a káposztafélék. Át kell telepíteni az epret és elő kell készíteni az ágyást az őszi fokhagymának és szét kell teríteni a komposztot.

Nagyjából ennyi tennivaló van még kint. Tavaly (és idén tavasszal is) elmaradt a magaságyások telepítése, remélem, a fiam talál rá időt, hogy idén ősszel azt is megcsinálja. Amennyiben nem, akkor az idei minta és tanulságok alapján megyünk tovább jövőre.

Az volt a tervünk, hogy – ha már úgyis muszáj ügyintézni az idén – akkor minden dolgunkat tegyük egyenesbe hivatalosan, úgy néz ki, hogy tényleg ebben az évben megtörténik, utána már csak az aktuális intéznivaló marad.

Persze azért van még előttünk korszerűsítés is, amire egyszerűen nem találtunk eddig időt, de ezzel már úgy vagyok, hogy ha idén nem megy, akkor átcsúszik jövőre.

Foglalkoztunk annyi mindennel, a honlappal, Rovinporttal, a szállással, a másik nyaralóval is, csak az otthonunk dolgai csúsztak el, már nagyon ideje van saját magunkkal és az otthonunkkal törődni. Ennek megfelelően rommá dolgoztam magam akkor is, amikor végre már azzal foglalkozhattam, ami tényleg a saját dolgom. Alex szerint ennek itt és most vége van (annak, hogy rommá dolgozom magam), de azért emellett még meg kell szervezni a nagytakarítást a nagy házban, tekintve, hogy nemsokára esküvő is lesz és persze nálunk, otthon is.

Szóval, a munka nem áll le, sok mindenre csak most lesz idő, amire eddig nem jutott és be kell pótolni. 

Minden változás és változtatás nehéz, de ha haladni akarunk, akkor rá kell fordítani az erőt, a pénzt és az időt.

Nagyon szerettünk volna napelemet, de ahogy telik az idő, egyre inkább úgy vagyok vele, hogy nem biztos, hogy az kell nekünk. Folyamatosan születnek újabb technológiai fejlesztések, és most – bár globális felmelegedésről beszélnek, ne feledjük, hogy a jégkorszakokat mindig felmelegedés előzte meg. Szóval, ki tudja, milyen irányt vesz az időjárás is. Mindenesetre az biztos, hogy a földgázt a következő évben kiiktatjuk és folyamatosan keresem a lehetőségeket arra, hogy korszerűbb és időtállóbb megoldást találjak a villamos energia előállítására. Meg persze nem ártana hozzá pénz is, mert ugyan rendelkezem annyival, hogy a napelem telepítés ne okozzon nehézséget, de senki nem akar többszörösen fizetni valamiért. Aztán persze, lehet, hogy a végén a legegyszerűbb megoldás bizonyul a legjobbnak, meglátjuk. Amennyiben döntést hozunk a témában, mindenképpen megosztom itt. A függetlenedés mindenképpen célunk. Azért, mert igyekszünk minél természetesebb módon élni, a technológiai fejlődést és fejlesztéseket nagyon fontosnak tartjuk, hiszen minél fejlettebb  egy technológia, annál környezetkímélőbbnek kell lennie, legalábbis nekünk ez az elvárásunk.

Egy kicsit kibontva a klímaváltozás témakörét, csak annyit mondanék, hogy szerintem nem sok köze van az embernek hozzá. Azzal mélységesen egyetértek, hogy vigyázzunk a természeti környezetünkre és a magam részéről úgy élek, hogy mindent meg is teszek ezért, arra azonban nincs ráhatásom, hogy a nagy cégek is ezt tegyék, nem is fogják, hiszen náluk még mindig a pénz az úr. Szóval azt gondolom, hogy a klímaváltozás természeti jelenség, a Föld élete ciklikusan változik, voltak már nagy felmelegedések és jégkorszakok is és lesznek ezután is.

Ez a hónap sem volt kevésbé munkás, mint az eddigiek, pedig két hét szabadságon is voltunk.

A brojlereket sikerült a tervezett rend szerint feldolgozni, ezzel nyitottuk a hónapot. Utána rengeteget kellett ügyintéznünk a hagyatékunk ügyében és persze besegítettünk édesanyámnak is. Nem tudom, ki hogy van vele, de ez kész katasztrófa. Csak a mérőórák átírása a szolgáltatóknál több hétig tartott és van, amivel foglalkozni sem volt még kapacitásom. Szóval, nem vagyunk még a végén.

A szabadságunk első napja komoly aggódással telt, mert édesanyám és Alex is hőkimerülést kapott és olyan tüneteket produkáltak, hogy az életükért aggódtam pár napig. Szerencsére van szanitéc a családban, így pár nap alatt sikerült rendbe hozni mindkettejüket. Örültem, hogy végre nem történt semmi szörnyűség ezúttal, de nem lepődtem meg, hogy persze azért valaminek történnie kellett.

Közben a kert elkezdte ontani a terményeket, fűszereket, amiket el is kezdtünk feldolgozni és betárazni. Most már tényleg csak tejterméket és liszteket kell boltban vásárolnunk. Pár hét múlva talán a tyúkjaink is tojni kezdenek, akkor már tojás is lesz.

A tyúkállományt szétválasztottuk, a kakasok külön ellátást kapnak amíg fel nem nőnek.

 A tyúkólnak azt a részét, ahol eddig nevelkedtek, kifertőtlenítettük, majd ide fogjuk tenni a tojóládákat, a szomszéd ólban pedig éjszakáznak. Az állományban van még pár bizonytalan ivarú egyed (pontosabban még mi nem tudjuk egyértelműen megállapítani, hogy tyúk-e vagy kakas), hamarosan ők is a megfelelő társaságba fognak kerülni. Két kakast akartam megtartani a 22 tyúkunkhoz, egyelőre úgy néz ki, hogy talán hárman vagy négyen is vannak, viszont egyensúly van a tyúkudvarban. Először a kendermagosok közül választottam ki az alfát, gyönyörű királyi állat és kedvesnek is tűnt. Egészen addig, amíg nem ő lett a tyúkudvar ura. Amikor már engem is megtámadott, villámgyorsan lecseréltük egy kezesebb jószágra. Ment a kakasok közé, ahol jól elvan és ott egyáltalán nem agresszív. Értem én, hogy védte a tyúkjait, de azért csak el kellett látnom a társaságot, az meg nem megy, hogy seprűvel kelljen közlekednem a tyúkudvarban. A társaságban van néhány szabadszellemű tojó, csak szingli csajoknak hívjuk őket egymás között. Ők nem társulnak a többiekhez, nem tartoznak egyik kakashoz sem és igyekeznek az éjszakát a fán vagy a tyúkól tetején tölteni. Így aztán muszáj volt a szárnytollaikat megnyirbálni, hogy ne menjenek át a szomszédba. 

A hőség közben tényleg beköszöntött és öntözni is kell és kellett a kertet, de most már komolyan kellett venni azt is, hogy délelőtt 10 óráig lehet kint tartózkodni, utána be kell menni, különben baj lesz. Az a tervem, hogy hajnalban kelek, hogy mindent el tudjak rendezni, pár napig működött, de aztán levert a lábamról a kimerültség. Szerencsére nem lettem beteg, de képtelen voltam fél 5-kor kimászni az ágyból. Az ugyanis a probléma, hogy amíg az életvitelünk nagyon sok mindenben változott, az életritmusunk még nem, mert a régi feladataink is megmaradtak. Ehhez is hozzá kell szokni, illetve szinkronba kell kerülnünk egymással is, mert amíg én szívesebben dolgoznék hajnalban a kertben, van olyan családtagom, aki viszont inkább a késő délutáni órákat választaná. Persze, ez nem gond, csak össze kell szervezni.

Persze azért segítség is akad, ahogy a mellékelt ábra is mutatja:

Kihasználva a szabadságomat, elrendeztünk néhány személyes hivatalos ügyet is, elvégeztettük a szükséges karbantartásokat, a fiam végre nekiállt a műhelynek, az is takarítva, festve, lomtalanítva lett, kitakarítottuk a sufnit és elvitettük ami nem kell.  

Végre rendbe szedtük a közös használatú örökölt autót is. Most már tényleg mehet vele bármelyik családtag bárhova.

Végre elmondhatjuk, hogy az idei projektek nagy része teljesült. Már csak a magaságyások kialakítása, a kutyakennel felújítása és a sufni padlójának újrabetonozása maradt hátra. Na, meg némi korszerűsítés mindkét házban. A karbantartások alkalmával (ezért is szeretek mindent évente átnézetni) rá kellett jönnünk, hogy a fűtés és hűtésrendszereink elavultak, ennek egy részét az idén mindenképpen korszerűsíteni kell, más részét ráér még a jövő évben. Úgyhogy a kifutott projektek helyébe már jött is az újabb.

Még pár nap nyaralás is belefért, végre sikerült kimenni Szentmártonba. Igaz, a két kiskutyát vittük magunkkal, de most kivételesen jól viselkedtek. Elmaradt a szokásos hisztéria, ehelyett ők is inkább pihentek és élvezték, hogy csak velünk vannak. Itthon azért elég nagy a konkurencia a többi állat miatt. Strandon is voltunk és ott jöttem csak rá, hogy mennyire hiányzott ez is és hogy a pihenésre is nagyon nagy szükség van. Ezúttal ugyan nem lettem beteg, de amíg ott voltunk, végig úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. Igaz, nem csak én, de Alex is így volt vele, nagyon elszoktunk a pihenéstől és feltöltődéstől. Tudtuk előre, hogy kemény lesz ez az évünk is, de ettől még elfáradtunk.

Egyetlen dologgal nem foglalkoztunk csak, ez pedig Rovinport. A foglalásra már van lehetőség, de azon kívül, hogy létrehoztam oldalakat a közösségi médiákban, mást nem csináltam egyelőre. Úgy voltunk vele, hogy  nagyon sok mindent megtettünk, meg elintéztünk, de azért legyen egy kis idő végre magunkra is. Így aztán rendeltünk néhány régóta vágyott könyvet és sokat olvastunk feltöltődésként.

A szabadság sajnos letelt, most már a hétköznapok jönnek megint, új lendülettel és változatlan és újabb célokkal.

2023. június

Sziasztok, kedves olvasók! Rovinport újra jelentkezik, a félév utolsó bejegyzésével.

Nos, ez a hónap nem indult jól. Elindultam szabadságra, egy csomó tervvel, rengeteg dolgom lett volna a gazdaságban, otthon és még pár nap nyaralást is beterveztem, de végül az egészből nem lett semmi. Már az első napon beteg lettem, ami nem javult, hanem ahogy teltek a napok, egyre rosszabb lett, végül olyan beteg lettem, amilyen még sosem. Nagy dózis antibiotikum kellett, hogy kijöjjek belőle, elvitte a két hetemet, de még újabb két hét kellett, mire teljesen sikerült kijönnöm belőle, bár azt már munkahelyen dolgozva töltöttem. Így esett meg, hogy végül nem csináltam semmi olyat, amivel haladni akartam volna. De legalább jó sokat olvastam amíg az ágyat nyomtam, amire már tényleg régóta nem volt időm.

Persze, a csirkéinkhez kimentem néha, de pár napig ők sem láttak. Nagyon megható volt, ahogy körém gyűltek és volt amelyik remegett az örömtől, hogy lát és persze kellett babusgatni. Úgy tűnik, a kézhez szoktatás sikeresnek mondható, van hogy kiskakassal a vállamon látom el a többieket, mert annyira segít és bújik. Azóta is nagyon jó arcok, persze vannak kalandjaink, mert bizonyos dolgokhoz egyéni módokon állnak hozzá. Már ki lettek engedve a tyúkudvarba, na, ott letaroltak mindent, el is határoztam, hogy ősszel is dolgozni fognak, ha mindent betakarítottunk, kihajtom őket a kertbe is, hogy szedjék össze a maradék kártevőket és a gyomok magjait. Egyúttal segíthetnek a komposztot is beforgatni a talajba. 

A brojlerek is szépen fejlődnek, nőnek és híznak, július elején le is kell vágni őket. Egészen megdöbbentő, hogy már háromszor akkorák, mint a tyúkcsirkék, pedig csak egy héttel idősebbek.

Ezen kívül intézni kellett a hagyatékkal kapcsolatos dolgokat, ami azért volt kemény, mert 15 napot kaptunk rá, viszont mire postázták és megkaptuk a jogerőt, már nagy része ennek letelt. Úgyhogy betegállományban még ügyintézni is voltam és még így is kellett büntetést fizetni, hogy nem csúsztam ki a 15 napból. De ez a magyar jogrend. Erről is lenne mit írnom, készül is a lista azokról a cégekről/vállalkozókról, akikkel a jövőben nem kívánunk együttműködni.

Jó hír viszont, hogy a gombai vendégház végre hivatalosan is kinyitott, várjuk a pihenni, horgászni vágyókat sok szeretettel. Időpontot foglalni itt tudtok: Foglalás – Rovinport .

Azon túlmenően, hogy a környék és a falu is gyönyörű, Gomba község egész évben rendszeresen különböző programokkal várja az érdeklődőket, úgyhogy ha valakit a helyi értékek is érdekelnek, szinte mindig talál valamit. Az éppen aktuális rendezvényeket mi is megosztjuk itt: Programok – Rovinport .

Így azért legalább nem ment teljesen veszendőbe a hónap első két hete, bár tény, hogy nem esett jól ügyintézni betegen. Arra természetesen vigyáztam, hogy senkinek ne adjak át semmit, bár nem kell már maszkot hordani és fertőtleníteni, én most megtettem.

Ahogy erőm engedi, azért próbálok haladni azokkal a dolgokkal is, amiket beterveztem, de sajnos van amivel várni kell, mert nem elég rá egy délután vagy egy hétvége. De legalább a kert gyönyörű – hála a sok esőnek és persze édesanyámnak, aki folyamatosan gondozta ez alatt az idő alatt is. Nagy boldogsággal töltött el, hogy amit elültettünk, az termőre fordult, már saját salátát, hónapos retket, újhagymát, fűszereket, epret és málnát ehettünk az idén. 

Ilyenkor már hétvégénként és nyaralni is ki szoktunk menni Tápiószentmártonba a családi nyaralónkba, ha nem is feltétlenül mi, de a családból valaki már igen. Az idén ez is nyögvenyelősen megy. Voltunk már kint, de egyelőre csak dolgozni, de még arra sem volt idő, hogy kitakarítsunk, pedig ezt máskor már áprilisban meg szoktuk ejteni. Igaz, idén valahogy a családtagok sem nagyon tolonganak a kulcsért. Úgy tűnik, mindenkinek nagyon munkás és zsúfolt ez az év.

Végül a napéjegyenlőség új történéseket hozott. Bejelentkezett a szolgáltató, hogy jönne áramot olvasni Tápiószentmártonba, akkor már kimentünk úgy, hogy sikerült kitakarítani is. Már aznap este jött az első jelentkező, hogy kimenne. Mintha megérezték volna. 🙂

Végre sikerült az autót is kitakarítani tisztességesen, úgyhogy takarítás ügyben legalább rendben vagyunk.

A következő kihívás a sicu nyírás lesz majd valamikor. 🙂 

S mindezek után jöhet a második félév. 🙂 😂

2023 május

Szóval, életmódváltás zajlik aktívan. Elmondhatjuk, hogy a családomból én vagyok az egyetlen, akinek még köze van a Rovinporton túli világhoz a munkahelyem által, amire úgy tekintek mostanában, mint egy “kapura”. Az otthonunk viszont egy védett hely, oda a külvilág csak kontroll mellett teheti be a lábát, ha és egyáltalán. Persze, mi is fizetjük az adókat, meg a rezsit és megtesszük amit meg kell, de a kapunkon belül már csak a mi értékeink érvényesülnek. Aki ide belép, az ezt el is szokta fogadni. Vagy nem jön többet. (Az utóbbi nem jellemző.)

De mivel is jár ez az életmódváltás, hogy tudom ezt nőként megélni? Először is, mindent magunk csinálunk. Szó szerint. Fel kell építeni a gazdaságot és működtetni. Ez rengeteg munkával jár és sok pénzzel, mert ugyan örököltük az induláshoz szükséges feltételeket, de korszerűsíteni kell nagyon sok mindent. De azért a mini ranchünk szépen fejlődik és mi is mindig tanulunk valami újat. Sok új felszerelést és szerszámot szereztünk be, ezek a beszerzések még mindig folyamatban vannak. De kell is, mert minőségi és korszerű szerszámokkal hatékony és öröm dolgozni. Rengeteg időt lehet velük megspórolni és mivel ebből van a legkevesebb mindannyiunknak, ez nagyon fontos.

Májusban megérkeztek a csirkéink is, fogolyszínűek és kendermagosak lesznek a tojó tyúkok és megérkeztek a brojler csirkék is, ezeket néhány hét múlva feldolgozzuk.

A tavasz berobbant a kertünkbe, minden burjánzik, jó sok munkát adva ezzel, mert ez igaz a gazokra is meg a fűre is, amit pár naponta nyírni kellett.

Közben alapos takarításba is kezdtünk a gazdasági épületekben, kis lépésenként, de azért haladunk vele. Hatalmas munka áll még előttünk, de mindig csinálunk valamit. Már feltérképeztük, hogy mit kell felújítani (például a pincét, a műhely épületét, a kutyakennelt, a birtokon belüli kapukat).

Ha nőként gondolok erre és az általam hirdetett vidéki sikkre, akkor ezen a téren is jelentős változások vannak. Mindig arra törekszem, hogy a sok munka mellet is önmagam legjobb és legelegánsabb változatát adjam. Kifelé is, bár az sosem érdekelt túlzottan, hogy “mit szólnak” az emberek a dolgaimhoz, de inkább saját magamnak, magunknak és a családomnak. Hiszen én is képviselem a családunkat, az értékeinket a külvilágban.

Először is, végre szeretni kezdtem magam, a testem. Nem olyan, sosem volt olyan és nem is lesz már, amilyennek én szerettem volna, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne úgy tökéletes, ahogy van.

Teljesen átalakultak a külső megjelenéseink is. Már nem tudok és nem is akarok kényelmetlen ruhákban szorongani. Továbbá nem vagyok hajlandó valamit csak azért megvenni, mert az jön fel rám. Tetszenie is kell és kényelmesnek is kell lennie.

A gazdálkodáshoz természetesen külön ruhatárunk van. Úgy mondjuk “melós ruha”, de igazából odafigyeltünk vásárláskor nem csak a funkcióra, hanem a kellemre, az anyagminőségre is. Azért, hogy ne okozzon gondot, ha munka közben kell valamiért kiugrani. Persze, előfordul, hogy az adott munka jellegéből adódóan maszatos az ember, de akkor is jó érzés kényelmesen és egyúttal csinosnak érezni magunkat munka közben is.

A külső ruhatár is átalakult, nem is kicsit. Túl sok helyet foglaltak a szekrényben az olyan ruhák, amiket nem hordtam, mert kényelmetlen volt az anyaga vagy a szabása, vagy egyszerűen nem volt olyan időjárás, ami mellett fel lehetett volna venni. Persze, amikor beszereztem, még volt, de ez is sokat változott az elmúlt egy-két évben. Már nem szeretem a tűsarkú cipőket – régen imádtam őket, nem is tudtam normálisan mozogni laposban. De a rendszeres fizikai munka sok mindent meghatároz és megváltoztatott. Egyszóval jelentős stílusbeli változás történt.

Nem történt viszont változás az igényességben, az ápoltságban. Rendszeresen járok fodrászhoz és körmöshöz, valamint nagy hangsúlyt fektetek a bőrápolásba is. A frizurám is megváltozott, nincs időm a sok törődést igénylő “séróbelövésre” – főleg a szögbelövő használata mellett. Most könnyen kezelhető, inkább borzas és természetes hatású. De fontos, hogy a hajam is ápolt legyen. Törekszem a természetes – de nem naturális – megjelenésre. Egy pici mesterkéltség (műköröm, szempillaspirál, smink) azért jár a női mivoltomnak is. Viszont a háztartásban használt szerek és kozmetikumok is egyre “zöldebbek”.

Sportra most nemigen kell gondolnunk, legfeljebb a jógára a nyújtás miatt, mert a kerti munka felér minden nap egy kardioedzéssel. Aki nem hiszi, próbálja ki.

Az étkezésünket is gondosan megtervezzük. Nem csak a gazdálkodás miatt, mert nagy részét megtermeljük annak, amire szükségünk van, hanem mert tavaly februárban cöliákiás lettem, emiatt eleve szükség volt váltásra. De már azt megelőzően is abbahagytuk a félkész ételek vásárlását, inkább mi magunk főztünk friss alapanyagokból. Most muszáj is, mert ugyan egyre inkább elterjedtek a gluténmentes éttermek, egyelőre kiszállítást hozzánk nem vállalnak. Nem mondom, hogy sűrűn élnék a lehetőséggel, de néha vagyunk olyan fáradtak, hogy jól esne egyszerűen csak megenni valamit, amit nem nekünk kellett elkészíteni.

Az otthonunk a lakásunk csinosítására sajnos kevés időnk maradt, így csak fél munkát végeztünk azzal, amikor a konyhát átalakítottuk. Az most már úgy néz ki és olyan hangulatú, ahogy nekünk megfelel. Alkalmas arra is, hogy a kint megtermett terményeket feldolgozzuk benne, arra is, hogy rendezzünk egy hangulatos vacsorát a barátainkkal és a családtagokkal, meg úgy általában mindenki jól szokta magát érezni benne. Szóval úgy néz ki, ahogy egy klasszikus vidéki konyhának ki kell néznie.Eleinte zavart, hogy a legtöbb bútorom régi és örökölt, de végül ezeket is felújítottuk és most gyönyörűen illenek a környezetbe. 

A fürdőszoba és a szoba átalakítása – bár folyamatosan zajlik kisebb dolgokkal, még hátra van. De közbejött a gombai vendégház felújítása – amivel végre végeztünk – és most a gazdaság felépítése is. Talán jövő évben hozzájutunk, bár birodalmunk következő tagja is arra vár, hogy felújítsuk és beüzemeljük.

Ami viszont fontos, hogy mindig jó levegő és kellemes illatok legyenek körülöttünk. Ezt virágokkal, gyertyákkal érjük el. Szeretjük magunkat kicsit kényeztetni, akár egy illatos lazító fürdővel, akár egy finom itallal és isteni ételekkel. Olyannyira, hogy rendszeresen előfordul, hogy valamelyik családtagunk megjelenik csak úgy vacsorára.

Rengeteget, nagyon sokat dolgoztunk (és tanultunk) az elmúlt években, de nem felejtettünk el odafigyelni az ünnepeinkre. És természetesen a gyászainkra sem, mert azok is az élet velejárói. Őszintén szólva néha még az ünneplés feladatnak tűnt – és az is volt – a rengeteg tennivaló  mellett, viszont lelkileg feltöltött. Erről nem szabad lemondani, bármit is hoz az élet, ezt is megtanultuk. Ünnepek nélkül sivár az élet. Volt, hogy háttérbe szorult, vagy meg sem tartottunk egy-egy ünnepet, de azért igyekeztünk odafigyelni arra, hogy a többségét megtartsuk. Idén – hosszú idő után először még a lakóhelyemen szervezett fesztiválra is kimentünk. Ezen felül rendszeresen hallgatunk zenét, nézünk filmeket és játszunk.

Az utóbbi időben sokszor emlékeztettem magam arra, hogy az, hogy sok a dolgom, nem jelentheti azt, hogy káosznak kell lenni körülöttem.

Amiről viszont sosem mondtunk le, hogy a reggeleinket hangulatosan, békebeli reggelivel indítsuk, hogy ilyenkor foglalkozzunk kicsit egymással, mielőtt elkezdődik a nap. Nagyon nem mindegy, hogy hogyan kezdődik egy nap. Ha lassan, hangulatosan és helyet és időt szánunk a szeánszainkra, az nagyon jó hangulatot tud biztosítani a napnak és tudatába kerül az ember, hogy nem arról szól az élet, hogy az ember csak dolgozni jár és hazamegy.

2023 április

Sokszor, amikor már ott tartok, hogy nem biztos, hogy ép ésszel végig tudom csinálni ezt a tavaszt, az jut eszembe, hogy szépen, egymás után, lépésről lépésre haladunk. Végülis az elefántot is falatonként kell megenni, nem? Az vígasztal, hogy jövőre már nem lesz szükség ennyi előkészítő munkára, mert sok mindent egyszer kell megcsinálni, ez meg most van. 

Ami nagyon fontos, hogy Gombát végre tényleg befejeztük, kívül-belül. A tűzrakóhely köré is felszereltük a padokat és lefestettük ezt is és a teraszt is. A minősítők is bejelentkeztek, úgyhogy május elején sor kerül erre is. A könyvelőnkkel már megbeszéltük az ezzel kapcsolatos teendőket, gyakorlatilag a startpisztoly eldördülését várjuk.

Közben a kertünk valahogy tele került növényekkel, szépen ki is kelt minden, bár volt ami lassabban, mert bizony hideg volt ez a tavasz. De legalább csapadék volt, nem is kellett még öntözni, csak egyszer. Már csak a palánták kiültetése van hátra, de azzal várunk még, amíg biztosan melegebb lesz az idő.

A magokat elültettük és pikíroztuk is, jó sok palántánk lett, meg is indult a cserebere az ismerősökkel, hogy kinek mi sikerült, mit lehet cserélni és mire. Mostanra már majdnem minden van amit terveztünk, azért majd egyszer ki kell menni a piacra is, mert karfiolt, brokkolit és padlizsánt majd onnan szerzünk be. 

A Húsvétunk is elég jól sikerült. Nagypénteken még krumplit vetettünk, ami azóta már ki is kelt. Szombaton főzés volt, mert vasárnapra vártuk a vendégeinket. Kenyeret sütöttem, majonézes salátát, fasírtgolyót, kaszinótojást és főtt füstölt csülköt készítettem, ez utóbbit krumplipürével és savanyúsággal. Persze, fényképezni nem jutott eszembe, de kárpótlásul vannak képek a kertből, a virágzó fákról.

Azért az tényleg kényelmetlen volt, hogy nagyon sokat esett az eső és nem mindig jókor. Továbbra is hétvégén érünk rá bármire, ha ilyenkor esik az eső, akkor tétlenségre lennénk ítélve. Persze azért feltaláltuk magunkat. Így például a régi íróasztalt lefóliáztam. Gyönyörű lett, be is állítottuk a helyére, már csak a fiókokra kell sort keríteni valamikor. Ami azért fontos, mert a konyhából akkor tudok kipakolni és rendet rakni ott is, meg a teraszon is. Addig oldalazva megy a közlekedés.

A fákról az eddig lemetszett, levágott ágakat már nagyjából rendbe szedtük, édesanyám hathatós közreműködésével. Nagyon sokat dolgozott a vetésen is és azon is, hogy az ágakat összerendezze gyújtósnak és tüzelni valónak, de a vastag részek fűrészelése még mindig hátra van, ez a fiamra vár. Akit most nemigen látunk, mert vetnek a munkahelyén is. Nagyon sok ágat kitettünk a zöldhulladékba is, talán ennek a munkarésznek végre a végére értünk.

A kertben komposztot is készítünk, azt is átforgattuk, most majd megint kell. De ehhez további rendrakás szükséges.

Gomba ugyan elkészült, de Tápiószentmártonba is ki kell menni, ha mást nem, füvet nyírni, már biztos combig ér. Takarítani most nem lesz időnk, mert most lesz az elektronikai hulladékgyűjtés is, azt is össze kell pakolni és kivinni, úgyhogy igyekszünk haza, hogy még elérjük.

Menet közben a hagyatékra is sor került, voltunk a közjegyzőnél, de nem végeztük. Nem azért, mert ne egyeztünk volna meg mindenben, hanem mert fontosnak tartotta, hogy bizonyos dolgokat újra lenyilatkozzunk, de azt nem, hogy a testvéreimet behívja. Szóval menni kellett még néhány kört, mire összegyűltek a szükséges aláírások, pedig ha behívta volna őket, akkor el tudtak volna jönni, és már túl lennénk ezen is. De most ott tartunk, hogy én már kétszer voltam nála, határozat még nincs. Lesz még egy kör. Ez elsősorban lelkileg nagyon megterhelő, de az időtényező sem elhanyagolható, tekintve, hogy a rengeteg ügyintézés miatt vészesen fogy a szabadságom.  

Nem baj, szépen alakul azért minden.

Vidéki reggel

Aki arra gondol, hogy most egy romantikus, békebeli vidéki reggelről szóló beszámolót fog olvasni, picikét téved. Persze, a mi számunkra ez a normalitás, de éppen ma, csütörtök reggel úgy belegondoltam, hogy milyen lehet látni a mi kis családunkat kívülről? Hogy miért pont csütörtök reggel jut ez eszembe? Mert ma reggel viszik el a szemetet, ahogy minden héten is. A probléma csak az, hogy főút mellett lakunk, a teraszunk is az utcára néz, tehát a kukás autót követő, békésen várakozó autósok premier plánban élvezhetik az előadást. Amúgy minden reggel ez történik, úgyhogy a – már nem annyira gyanútlanul – reggel munkába siető emberek is szinte családtagnak érzik magukat nálunk. Néha eszembe is jut, hogy esetleg illene megkínálnom kávéval őket is. Bár ilyenkor még nem kávézok a teraszon, mert hideg van. Az is megfordult már a fejemben, hogy lehet, hogy direkt járnak erre az autósok is, hiszen kényelmes és gyorsabb elkerülő utunk is van, de így legalább egy kicsit szórakozhatnak mielőtt beérnek a munkahelyükre.

Szóval, azzal indul a nap, hogy csörög az óra, felébredünk. Igaz, ez kívülről nem látszik, viszont ki lehet következtetni. Aki előbb odaér, annak még félkómásan az első útja a bejárati ajtóhoz vezet, ki kell engedni a kutyákat, (közben a macska beslisszan) majd fürdőszoba – és még mindig kómásan – az első kávé.

Abban a pillanatban, ahogy kényelmesen elvackolódtam a kávézáshoz, a kutyák már kopognak, hogy bejönnek, mert ami nekem a kávé, nekik a reggeli jutifalat. Ami után megint ki kell menni, mert eddig csak a legsürgősebbeket intézték el. 

Lassan eljutok a kávé végére, ami jelen körülmények között néha heroikus küzdelemnek tűnik. Mert közben Alex szintén rajta van ugyanezen a körön, csak ő a reggelit próbálja meg összerakni. Egyébként imádom a békebeli reggeleinket. Friss, illatozó tea, friss házi kenyér, vaj (és nem margarin), házi majonéz, sonka- és sajttál az asztalon. Ilyenkor csemege uborka, káposztasaláta, vagy ha nem bírunk magunkkal, akkor bolti paradicsom is kerül az asztalra. Az év többi részében a saját kertünkből származó friss saláták és zöldségek. Amikor már ott tart a nap, hogy le is tudunk ülni a reggeli mellé, akkor pár percben rendszerint megváltjuk a világot. Ez van, ha két író él együtt és kölcsönösen inspirálják egymást…

Na, de vissza a kutyákhoz. A kiengedés első lépése, hogy a karámot felállítjuk hirtelen, megelőzve a kutyák kirobbanását az ajtón, mert egyszerűen nem lehet megmagyarázni nekik, hogy a terasz a lakás része, és ahol sarkot látnak, hát ott felemelik a hátsó lábukat. Persze, sitzukról beszélünk, úgy hogy a neveletlenségen és a fegylemezetlenségen rutinosan felülemelkedünk. A karám felállítása az pizsamában, értsd: félpucéran és félkómásan történik. Pár pillanat az egész, már egészen rutinosak vagyunk ebben is, viszont lehajolván, szerintem a pizsi enged bizonyos fokú belátást kintről. Félkómásan még télen sem jut eszünkbe, hogy egy köntös megoldaná ezt a problémát, és nem is tart addig a karámállítási művelet, hogy az ember magfázhatna.

Szóval, sitzuk ki, természetesen ha már kint vannak, akkor mindjárt házőrzőnek képzelik magukat, ami azzal jár, hogy felugatják az udvar többi, ekkor még békésen szunyókáló lakosát. Angie, aki a teraszon lakik innentől kötelességének érzi, hogy amikor a sitzuk szőrös kis popója már készül befagyni (félreértés ne essék, ez a nyári 40 fokban is megtörténik) és feltétlenül be kell jönni, akkor ő is megtegye a napi első ellenőrző körútját a lakásban. Na, most ennek mi nem örülünk, éppen elég megküzdeni a macskával, akinek viszont az a fixa ideája, hogy a reggeli kávém nem történhet meg ölbe macska nélkül. A kávét követően meg többször is le kell tessékelni a székről, mire sértődötten elvonul és elheveredik pontosan a lakás mértani közepén, különben úgy gondolja, hogy a reggeli neki van odakészítve. Bezzeg a sajátjára rá sem néz ilyenkor.

Szóval még mindig pizsamában ádáz harc kezdődik a bejárati ajtó körül. Természetesen mi győzünk, sitzuk be, Angie kint marad. 

Az eseményekre nagyon is kíváncsi Néró, aki a külső udvarban lakik ezzel egyidejűleg rendszerint azt képzeli, hogy buli van, ebben feltétlenül részt kell vennie, úgyhogy amint azt hiszi, hogy nem látjuk, elkezdi feszegetni a kiskaput, hogy be tudjon jönni körülnézni. Erre Alex (még mindig pizsamában) megrohamozza a bejárati ajtót és félig kilengve rajta elüvölti magát: “Néééróóó”. A kutya meglepődik és visszaballag a helyére, Angie kiröhögi, viszont néhány addig békésen és gyanútlanul nézelődő, továbbhaladásra várakozó autós összerezzen. 

Alex mennydörgését tovaviszi a reggeli pára, és mire elhalkul, bent már viszonylag normalizálódik a helyzet és hozzá tudunk látni a reggelihez meg úgy általában a reggeli tennivalóknak.

Azt nem tudom, hogy a szomszédok mit szólnak a reggel 6 óra 33 perckor kezdődő műsorhoz, mert nem mernek szólni, tekintve, hogy mi viszont minden szombat és vasárnap reggel 6 óra 8 perckor arra ébredünk, hogy sikít a flex a szomszédban. Persze, nem zavar, megszoktuk (egymást is), meg amúgy is ez a vidéki élet elengedhetetlen része. Gondolom, hogy a hajnali kakaskukorékolás, ami nemsokára  a mi kakasainktól (is) fog származni, szintén beleillik majd ebbe a sémába.

Ezek után viszonylag nyugodtan indulok a munkahelyemre, frissen sminkelve és üdén, remélvén, hogy nem felejtek itthon semmit. Persze, előfordul, hogy Alex még utánam szól, hogy elfelejtettem becsukni a kaput, vagy otthon maradt az ebédem, a határidőnaplóm, a cigim, az órám, a telefonom (és a többi). Ez utóbbi azért kényelmetlen, mert nem jutok be nélküle a munkahelyemre, ugyanis ott meg a kaput fel kell hívni telefonon, hogy be lehessen menni. De ez már egy másik fejezete a reggeli bohózatoknak…

 Na, jó, nem traktorral szoktam közlekedni, bár néha jobb lenne… A kép is 15 éves, de hamarosan aktuális lesz ismét. Hamarosan a reggeleink kiegészülnek a gazdaság körüli teendőkkel.

2023. március

Februárban ott hagytam abba, hogy még tervben volt a metszés, erre sor is került itthon is és Tápiószentmártonban is. Nagyon nagy munka volt, mert majdnem az összes fát meg kellett fiatalítani. Még most is küzdünk a levágott ágak és gallyak mennyiségével. A lemosó permetezés is megtörtént még a hónap elején, lassan már virágba is borul minden. 

Jó hír, hogy végre sikerült teljesen befejezni a Fészket belülről, most már várhatná a vendégeket, viszont rossz hír, hogy olyan vihar volt március 11-én, hogy megszedte a tetőn a cserepeket. Végigjártuk az összes Tüzépet a környéken, de olyan cserép, ami fent volt, már nem kapható, a gyár is megszűnt, elfekvő készlet sincs már sehol belőle. Úgyhogy bejelentettük a biztosítónak, akik az eljárást korrekt módon lefolytatták és ki is fizették a kárt, de azt már nem, hogy az egész tetőt ki kell majd cserélni pár cserép miatt. Úgyhogy most mehetünk ez után is. A tervezett nyitásig kiderül, hogy mennyire strapabíró az, hogy azért megjavítottuk a tetőt, ha a heti vihar érintetlenül hagyta és be sem áztunk, akkor mehet minden terv szerint, az új tetőt pedig amúgy is megcsináltatjuk, amikorra be tudják vállalni.

Pihenni az idén már nem fogok tudni, most mentem szabadságra, de a viharkár miatt nem tudtuk megvalósítani ezt a tervet.

Még udvartakarítás is előttünk van, az időjárás sem kegyes most sem, de azt is csináljuk, ahogy tudjuk. 

Kicsit hátráltatott, hogy közben kiestem az életből vagy két hétre, mert begyulladt a jobb vállam, így még autót vezetni sem tudtam. De azért az élet nélkülem is folyt tovább.

Gombán például végre sikerült kivágni a másik fenyőt is, ami már ősszel kiszáradt sajnos.

Még tavaly megcsináltuk az irtást a kerítés mögött, így van bőven parkolóhelyünk ott is, valamint volt hova esnie a fának. A képen a fiam látható, kicsit paráztam a látványtól, oda sem néztem, csak amíg a képet készítettem. 

Az udvaron mást már csak rendet kell tenni, felszerelni a padokat a tűzrakóhely köré, füvet nyírni, kiszedni a gazokat, meg ilyenek. 

Amikor jobban lettem, itthon folytattam a metszést a szőlővel. 

A fiam közben felrotorozta a kertet, így már az első növények is elvetésre kerültek. Ebben a hónapban sárgarépa, petrezselyem, zöldborsó, retek, fejes saláta; és a palántának való magokat is pikíroztuk. A veteményes kertünk most már teljesen szép és felkészült a további ültetésekre is. Megforgattam a komposztot, illetve kiszórtam még az ültetések előtt, ami már készen volt.

Nagyon szerettem volna magaságyásokat is, de ez úgy tűnik, idén tavasszal már nem valósul meg, egyszerűn nem maradt rá idő, hogy elkészüljenek. Tudom, tudom… Erre már ősszel gondolnunk kellett volna, de akkoriban nem ezen járt az eszünk. 

Megrendeltük a broiler csirkéket is az egész családnak. A tojónak valók május 11-én érkeznek, a húscsirkék május 30-án. Mondjuk velük nem sokáig lesz gondunk, mert körülbelül egy hónap után vágjuk őket. 

Az erre a hónapra tervezett családi ünnepek a vállbetegségem miatt sajnos korlátozottan lettek megtartva. Alaphelyzet ugyanis, hogy a glutén problémám miatt, ha nem én főzök, akkor nem ehetek. A vállam miatt azonban képtelen voltam főzni, így ugyan összegyűltünk, de nem a szokásos terített asztal köré. De legalább együtt voltunk egy kicsit.

Az autóm viszont levizsgázott, de nem kell azt képzelni, hogy egy nap szabadságból meg lehetett úszni ezt is. Még vissza kell vinnem, mert valami menyét megrágta a vezetékeket. Hát, nem örülök. 

Rendeltünk fóliát is, mert találtam egy régi íróasztalt a műhelyben, még nagyon jó állapotban, viszont a külleme hagy kívánnivalót maga után. Úgy gondoltam, felújítom, és az lesz az íróasztalom. Ezzel egyidejűleg amit most használok íróasztalnak – eredetileg egy kültéri asztal volt – kimegy az eredeti rendeltetési helyére. Most, hogy átállítottuk az óráinkat, egy órával tovább van világos, jobban fogok tudni hétköznap otthon is dolgozni ezzel is. 

Életünk velejárója, hogy édesanyámat most is orvoshoz kellett vinnem, valamint hogy a szokásos fodrász és manikűrös kört is megfutottam, hogy legalább látszólag rendezett benyomást keltsek 😀.

Már hónap vége van, amikor ezt írom, még van néhány dolog, amit el kell intézni és sajnos az időjárás sem kedvez nekünk, de azért töretlenül haladunk a céljaink felé. 

2023 február

Ez a hónap is sűrűbb volt annál, mint amit eddig megszoktunk.

A tavaszi vetésekhez elmentünk beszerezni a vetőmagokat, elkezdtük megtervezni a kertet. A januári fűzfa karbantartás után erre a hónapra maradt, hogy az ágakat szétválogassuk, eltegyük rőzsének, tüzelőnek.

Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, – nekünk a munkahelyek mellett még mindig a hétvégék azok az  idők, amikor komolyabb munkákba bele tudunk fogni – így a  kutyakennelek rendbetételének nem tudtunk nekiállni, mert vagy fagy volt, vagy eső, egyik sem jó, ha oszlopot kell állítani. Természetesen ettől még nem unatkoztunk, autót szervizeltettünk, meg sor került a havi körmös-fodrász körre is, valamint édesanyám végre befejezte a fogorvoshoz mászkálást. Alex is járt orvosnál, mert sikerült a KRESZ elővizsgája, a hivatalos vizsgához meg kell az orvosi alkalmassági. Sajnos a tanfolyam is sokáig húzódott, mert a rendszer félúton újraindította a képzését – ennek nem tudjuk az okát, azt mondták, előfordul ilyen. Nem örültünk, de az átmeneti nehézség nem fog megakasztani minket a céljaink elérésében. A lényeg, hogy most már várjuk az időpontot a vizsgára.

Megrendeltem a tyúkjainkat a Gödöllői Génmegőrzőtől is, májusban megyünk értük, naposcsibék lesznek. Ezen is elmeditáltunk egy kicsit, hogy vehetnénk letojt tyúkokat is, ebben az esetben hamarabb lenne házi tojásunk, viszont bizonytalan lenne, hogy milyen állományhoz jutunk hozzá. Az elmúlt években volt már, hogy rossz állományt fogtunk ki még csirkeként is. Mi viszont azt szeretnénk, ha a tyúkállományunknak ezek a csibék lennének az alapjai, később saját tenyésztéssel is akár. Ezért fontos számunkra, hogy megbízható forrásból származzanak az állataink. Így végül két fajtát rendeltünk, magyar kendermagos és magyar fogolyszínű tyúkot és lesz köztük kakas is. Május még odébb van, remélem, hogy addigra a kampányszerű munkák nagy részét már letudjuk és nem fog nehézséget okozni a kis állatok felnevelése.

Az állatokról szólva sikerélmény, hogy a problémás kutyánkra végre rá tudtam tenni a szájkosarat, így már el lehet vinni állatorvoshoz. Tavaly még az oltás is elég nagy körültekintést igényelt és mást nem is lehetett vele kezdeni. Szerencsére folyamatosan fejlődik, akar is beilleszkedni, így egyre kezelhetőbb. Most már rendbe tudjuk tetetni a karmait is, amik valamiért jelentősen túlnőttek és neki is kényelmetlen, de a mai napig ha olyan helyen ér hozzá az ember, ami számára problémás, még kapkod.

Gombára is kijutottunk, mert a benti munkákat nem befolyásolta az időjárás, így gyakorlatilag készen vagyunk. Adtunk neki nevet is, Rovinport Fészeknek hívják. Tényleg jó hangulatú kis hely lett, az ember legszívesebben oda kuckózna be, ha van egy kis ideje. Persze van még vele mit tenni, de ezek már technikai kérdések is. Így például keressük a megfelelő internetszolgáltatót, mert jelenleg csak mobilinternetre van még lehetőségünk.  

Elkezdtük a hivatalos ügyek intézését, a regisztrációt és a minősítést, bár az udvar rendbetétele még folyamatban van, a belső állapot már lehetővé tenné vendégek fogadását, de kint még sok a tennivaló. Ez is jobbára márciusra marad, mondjuk eleve is így terveztük be.

Közben a honlap fejlesztésén is dolgozunk folyamatosan, hogy mire hivatalosan is megjelenünk vele, már mindenki számára követhető és használható legyen.

A hónap utolsó hétvégéjén beiktatjuk a metszést, ennek is ideje van már. Nem csak itthon, de a Tápiószentmártonban lévő gyümölcsfáinkat is ápolni kell, oda is tervezünk egy utat. Reméljük, hogy a hétvégére beígért havazás csúszik egy kicsit, mert ha most nem tudunk menni, megint torlódni fog minden.

A februári családi ünnepeket eltoltuk márciusra, mert ebben a hónapban senki nem ért rá. Nem csak a munkák miatt, hanem, mert aki gazdálkodik, annak leginkább télen van ideje arra, hogy üdülni menjen és a család fiatalabbjai meg is ragadták ezt a lehetőséget, hiszen ha bejön a tavasz, már nagyon gondos tervezésre lesz szükség, hogy mindent koordinálni tudjunk. Még így is, ebben az időszakban is kellett áttenniük időpontot, foglalást. Ez nem csak az itthoni gazdálkodás miatt van így, hanem mert a fiunk növényorvosként főállásban is a mezőgazdaságban dolgozik, tavasszal valószínűleg hetekre eltűnik majd. De mielőtt ez megtörténik, mindenképpen itthon is elő kell készíteni a kertet, elkészíteni a magaságyásokat, mégha a tavaszi vetések (sárgarépa, zöldség, zöldborsó, retek, fejes saláta) teljesen ránk marad is.

2023 januári feladatok

Eseménydús volt a mögöttünk álló hónap.

Már a hónap elején kimentünk Gombára, igaz, hogy csak a satupadot, meg néhány szerszámot akartunk behozni, de ha már ott voltunk, akkor kicseréltünk néhány konnektort is. Erre nem lett volna feltétlenül szükség ugyan, viszont kényelmesebb és biztonságosabb, ha dupla dugalj van, mintha elosztót használnánk. Megint egy kis lépés a teljesen kész állapot felé. Remélem, hogy tudunk vele úgy haladni, ahogy beterveztük és most már tényleg időre befejezzük az utolsó simításokat.

Itthon végre kezd kialakulni, hogy milyen is lesz végül az új műhely. Mindenesetre szép nagy helyünk lesz dolgozni benne. Szükség is van rá, mert nemsokára például a magaságyások elemeit is ott fogjuk összeszerelni.

A krumplit is lecsíráztuk a pincében és különválogattuk a vetőkrumplit a többitől. Majd még lesz egy alkalom a csírázásra, de legalább most rendben van.

Felhívtam a génmegőrzőt, hogy a tojótyúkokat megrendeljem. Most még korán van ugyan, de legalább tudom, hogy készüljek. Mint megtudtam, márciustól indul a keltetési szezon, de mivel még nem rendeltem tőlük, meg kellett tudnom a részleteket.

Közben a munkaidőn kívül intéztem némi hivatalos ügyet és elvittem édesanyámat fogorvoshoz.

A hét végén pedig ismét összegyűlt a család, hogy megünnepeljük édesanyám szülinapját. Igazából nincsen ilyenkor nagy banzáj, csak egy jó ebéd közben élvezzük egymás társaságát. Sütöttem neki tortát és szép virágot is kapott. Viszont kihasználtuk az alkalmat arra, hogy mindenki döntse el, hogy mit szeretne, ha termelnénk. Abban maradtunk, hogy a zöldség- és gyümölcs marad a szokásos, ez mindenkinek megfelel, az állatokról viszont muszáj volt egyeztetni.

Közben egyeztettük a naptárainkat is, mert mostantól valakinek itthon kell lennie, nem utazhatunk el egyszerre szabadságra. Ez mondjuk a testvéreimet nem érinti, de a két háztartás között ezt meg kell szervezni az állatok miatt. Az első féléves projekt- és szabadságlista így már összeállt, a második féléves pedig körvonalazódik. Persze, elég sok a bizonytalanság, mert sok minden az időjárástól is függ, de ami most aktuális, azt beterveztük duplán, hogy legyenek esőnapok.

Nagy sikerélmény így az év elején, hogy végre sikerült olyan kenyeret sütni, ami még nekem is ízlik. Hogy ez miért nagy szó? Mert nem olyan könnyű, ha az ember kénytelen gluténmentesen étkezni. Sokáig kísérleteztünk, a zsömle receptünk jó is, de a kenyeret nagyon nehezen sikerült összehozni. Nem vezetünk dupla háztartást, a biztonságom érdekében Alex is úgy döntött, hogy csatlakozik hozzám a gluténmentes étkezésben, amiért külön hálás vagyok neki. Így is elég nehéz, nagyon sokáig rendre belefutottunk diétahibákba, mire most már sikerül maradéktalanul betartani. Próbálom ennek is a pozitív oldalát nézni, de azért adódnak fura helyzetek. Így például amikor vendégségbe megyünk, én viszem a kis motyómat, előre főzök magamnak, engem még meg sem lehet vendégelni rendesen. Lassan megszokjuk ezt és mások is megszokják ezt.

A héten még elmegyünk anyámmal fodrászhoz meg körmöshöz, mert ennek elhanyagolása már két főbűn is lenne a háromból (többen állítják, hogy jól főzünk, úgyhogy ez legalább nem szerepel a bűnlajstromunkban).

Időközben nekiálltunk a tyúkudvart rendbe hozni és a fűzfákat karbantartani. Szerencsére számos felhasználható fát találtunk, amelyeknek jó hasznát vesszük majd a következő hetekben és hónapok munkáiban.

A végére pedig már csak egy szívet melengető hír maradt: gyönyörűen virágoznak a hóvirágok a kertben.

Bevezetődés a gazdálkodásba

Ahogy a 2022-es évértékelésben olvashattátok, az élet rákényszerít minket is az életmódváltásra.

A 2023-as évet már könnyebbnek gondoltuk tavaly ilyenkor, de ugye ember tervez… 

Magunkra maradtunk, mindössze annyi tapasztalattal a hátunk mögött, amennyit eddigi életünk során össze tudtunk szedni, ez ugyan sok mindenről szólt, de a gazdálkodásról nem. Nem azért, mert nem lett volna gazdálkodás, hanem mert ez édesapám élete és mindene volt, nem is nagyon engedett betekintést. Amikor pedig már engedett volna, mi nem voltunk abban az élethelyzetben, hogy napi szinten és rendszeresen be tudtuk volna vállalni.

Éltük a kis félvárosi életünket, ami nem volt kevésbé dolgos, mint a gazdálkodó lét, csak éppen nem arról szólt.

Most viszont a tavalyi év megmutatta, hogy amit nem termelünk meg, azt jó eséllyel megenni sem fogjuk, tekintve, hogy még pénzért sem lehet mindent megvásárolni az üzletekben. Persze, még így is lehetnek nehézségeink, de legalább amit tudunk, azt megteszünk magunkért és a családunkért.

A kiindulópont a következő: a környezet kisvárosi, nekünk sikerült a szüleimmel egymás mellé költöznünk. Két külön telek és lakóház, de összenyitottuk az udvarokat, mert így jobban lehetett gazdálkodni a hellyel. Ez így kiad egy mini tanyaszerű gazdaságot.

A mi házunkban csak ketten lakunk Alexszel, ennek ellenére olyan az átmenő forgalom nálunk, mint Pesten a Nyugati téri aluljáróban Karácsony előtt.

A szomszédban viszont egy hatalmas, több generációs lakóház van, itt lakik most édesanyám és a fiam, aki megörökölte a “ház ura” titulust is. Igyekszik is eleget tenni ennek. Ebben a házban fog helyet kapni a családi dolgozószoba, hiszen lesz is mit koordinálni nem csak a gazdasággal, hanem a családi ingatlanokkal kapcsolatban is.

A gazdaság amikor teljes kapacitással működött, négy családot tudott ellátni – ha nem is teljes mértékben. Az állattartás és a növénytermelés a mi telkünkön folyt, és ez most is így lesz.

A kert adott, ősszel még kiszedtem a sárgarépát és a zöldséget, meg a káposztaféléket, ez maradt még ott édesapám után. A fiam felrotorozta a kertet, ezt követően egészen eddig csak a komposzt előkészítésével foglalkoztunk, illetve a már kész komposztot elterítettük a kertben.

Közben megterveztük az idei tennivalókat is. Nem lesz könnyű évünk, mert egyrészt nem léphet ki az ember az eddigi életéből sem, miközben ezt felépíti, másrészt ez csak az egyik “lábunk”.

Mindenesetre most elsődleges, hogy megtudjuk, hogy mi az, amink van és mit kell még beszereznünk, ezért kell egy alapos átrendezés, takarítás, a dolgok számbavétele. Számítok is néhány meglepetésre. Szerencsére a házunkkal már túl vagyunk azon, hogy amikor megemeltünk valamit, akkor derült ki, hogy mi van alatta meg mögötte, de az udvarral és a garázzsal nem foglalkoztunk eddig.

Azt már eldöntöttük, hogy a garázs más funkciót kap, műhely lesz belőle. Muszáj is, mert valahol tárolni kell a gazdálkodáshoz és a házak karbantartásához szükséges eszközöket és anyagokat.  Ennek ezen a héten neki is látunk. Nincs sok időnk, mert februárban már meg kell rendelni a tyúkokat és még egy disznóvágást is tervezünk, igaz ezt most még nem saját nevelésből.

Az autók a kocsiszínben fognak állni ezen a telken, a másik ház garázsában pedig a fiam saját autója kap helyet.

Az őrkutyák szolgálatba lettek állítva, engedélyt kaptak arra, hogy bármikor bárhova bemehessenek mindkét udvaron, ahova szükségesnek látják. A kenneleket ugyanakkor még rendbe kell tenni.

Ugyancsak rendbe kell tenni a tyúkudvar kerítését is, mert bár az ólakat gyönyörűen kitakarítva örököltük meg, a kerítés hagy maga után kívánnivalót.

Szóval, tennivaló lesz bőven, nincsenek illúzióim, fárasztó lesz. De igyekszem gondot fordítani arra is, hogy egyrészt a terhek mindenkinek a teherbíró képességéhez legyenek igazítva, másrészt mindenkinek legyen lehetősége arra is, hogy feltöltődjön, kipihenje magát, legyen lehetősége olyan dolgokkal is foglalkozni, ami számára fontos. Nekünk ugye Rovinport felépítése a prioritás, a fiamnak a sport és ő még az életét is most indítja és építi. A gazdálkodás ugyan teljes embert igényelne, de nincs teljes ember erre, viszont mindenkinek megvan és meglesz a feladata ezen belül.

Nagyon másképpen alakulnak a dolgok az idén, mint ahogy megszoktuk. Minden ősszel már nagyon vártam a telet, hogy az ember végre letehesse a kinti munkákat (hiszen kertünk és telkünk eddig is volt) és kicsit begubózhasson, ez most nem jön össze. A begubózás azért sem, mert senkit nem hagytunk magára és egyedül az ünnepek alatt sem, hiszen mindannyiunknak nehéz ez az időszak lelkileg. Most pedig a szimpla tervezés helyét átveszi a tervezés és ezzel egyidejűleg a tevékenykedés is, hogy amíg még van időnk, elő tudjunk készíteni minél több mindent, de legalább annyit, amennyi előre látható, hogy kelleni fog.

Furcsa, hogy mivel mindig vonzódtunk az autentikus dolgokhoz, az otthonunkat is így rendeztük be. Sok dolog, ami eddig csak dekorációs célból vett körül minket, most valódi funkciót kapott. Az otthonunk amúgy belülről hasonlít a mesék mézeskalács házikóihoz, ezért is szeretnek nálunk lenni a családtagjaink és a barátink. Amikor pedig a honlap “vidéki sikk” oldalát indítottam, nem gondoltam, hogy a saját tapasztalatainkat is meg fogom osztani benne. Így alakult.

A héten Gombára is megyünk, ott is elkezdjük a fészkelődést, mégha sok mindent most még nem is tudunk csinálni, inkább csak az előkészületek szintjén.

Egyelőre itt tartunk. A fejleményekről majd folyamatosan tájékoztatni fogunk benneteket.

15 dolog, amit a vidéki életről tudnod kell

Sokan vesznek mostanában ingatlant vidéken. Nálunk is megjelentek a városokból kiköltözők, de megjelent velük az állandó konfliktus is. Egyszerűen nem hajlandóak alkalmazkodni a meglévő körülményekhez, szokásokhoz. Legtöbbször agresszívan osztják az észt arról, hogy nekünk hogyan kellene élnünk. Azért jó lenne, ha valaki ingatlant vesz, akkor megnézné előtte, hogy hova akar költözni. Kifejezetten az ő kedvükért és azoknak, akik akik vidéken szeretnének nyaralni, feltöltődni, vagy egyszerűen csak látogatást tenni, esetleg fontolgatják a vidékre költözést, kigyűjtöttünk néhány tételt. Mert vannak dolgok, amik egyszerűen csak így vannak. 

1. Senkinek sem olyan finom a sütije, mint a nagyié. 

2. Egy jó kutya aranyat ér. Amúgy az állatokat a helyükön kezeljük, ők nem anyuci pici csillagai.Ugyanez igaz a macskákra is.

3. Az igazi mártás nem a boltból származik.

4. Három fő bűn van: ha rossz a frizurád, ha ápolatlan a körmöd és ha nem főzöl jól. 

5. Ismerjük a különbséget a paraszt és a bunkó között.

6. Soha ne feltételezzük, hogy a másik autó a villogó irányjelzővel valóban lefordul.

7. Soha ne adjuk kölcsön szerszámainkat, kocsinkat senkinek.

8. Amit nem lehet szigetelőszalaggal megjavítani, azt nem is érdemes, dobjuk ki.

9. A hintaszékek garantáltan stresszoldók.

10. Hintaszékek egy idős emberrel bennük, történelemórák.

11. Káromkodunk, amikor akarunk. Inkább legyünk őszinték és szenvedélyesek, mint álszentek és fojtsunk el magunkban sok mindent. Az érzelmek és érzések nem hibák.

12. A “Kocsibeálló” és a “Vigyázz a kutya harap” feliratok általában nem viccből vannak kitéve.

13. Mindenkinek köszönünk. Tényleg. Akkor is, ha nem ismerjük egymást.

14. A (bogrács)gulyás és a palacsinta a legfinnyássabb vendégeknek is megfelelő.

15. Hálás témák vidéken kezdőszett: füvet nyír, vagy flexel a szomszéd(vasárnap reggel szokás); sok a szúnyog; miért nem irtják a szúnyogot?; ugat a kutya, nyávog a macska (éjjel is); elém parkoltak; dudál a vonat (éjjel is); valahol zene szól (éjjel is); póráz nélküli kutya (úristen); hideg/meleg van a buszon, vonaton; mi van nyitva (ünnepnapon); nálatok van net?; direkt rosszul adtak vissza a boltban.

+1. Viszont ne beszélj arról, hogy otthon jobb volt, ha nem tetszik neked nálunk, menj haza.

A cikkhez bejelentkezés után a Fórumon tudsz hozzászólni