De milyenek?

A körülöttünk lévő, sokszor egymásnak ellentmondó, zűrzavaros hírek és történések mindannyiunk életére hatással vannak. Lehetséges-e ezt a hatást tompítani, csökkenteni? Van-e megoldás arra, hogy megőrizzük a stabilitásunkat? 

Miért van erre szükség?

Mert

  • ÁTLÁTHATÓ információkra és
  • előre TERVEZHETŐ tevékenységekre van szükség ahhoz, hogy
  • azt az ÉLETET élhessük, amit szeretnénk.

A rejtett adatok és az átláthatatlan információk rossz döntésekhez vezetnek, amik előbb csak kisebb nehézségeket okoznak, feszültek leszünk, nem is tudjuk mi bajunk van, rosszkedv és kimerültség formájában jelentkeznek. Ha ezek feltáratlanul és kezeletlenül maradnak, előbb-utóbb vészhelyzetként jelentkeznek, amikre látszólag fel sem tudunk készülni.

Ez odáig fajulhat, hogy elveszítjük a fejünket, és fura „megoldásokat” vetünk be a helyzetek kezelésére. Ezen az úton maradva azonban csak azt lehet elérni, hogy ezek a „megoldások” gúzsba kötnek és az lesz a meggyőződésünk, hogy a hibák és a bonyolultságok az élet velejárói, és ezt másképp nem is lehet csinálni.

Az érdekes az, hogy a saját életemben már megtapasztaltam, hogy

VAN MÁS MEGOLDÁS! 

Ez pedig egy út előre!

Nagyon sokat fordítok a saját és környezetem fejlesztésére. Azért indultam el ezen az úton – az elején még csak remélve, hogy felfelé –, mert olyan érzésem volt, mintha egy üvegbúra alatt élném az életem. Valaki ezt komfortzónának nevezi, és foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Megtehettem volna én is, hogy megelégszem ezzel, végül is elég kényelmes, bár kiszolgáltatott élet volt, ezt a szintet fenntartani nem volt nagy erőfeszítés, feltéve ha nem számítjuk a kisebb zűröket. (Ismerős az érzés?)

Nekem azonban szűk volt ez a kalitka. Olyan érzésem volt, hogy többre vagyok képes, de mégis, valami láthatatlan erő megakadályozott abban, hogy kilépjek ebből. Akárhányszor terjeszkedni akartam, ez mindig az utamba állt, LÁTSZÓLAG leküzdhetetlenül. (Érezted már ezt?)

Nem kis erőfeszítésembe került, időben és pénzben egyaránt áldozatokat kívánt, de végül végigmentem az úton!

ELTÜNTETTEM A LÁTHATATLAN AKADÁLYOKAT!

Az egyetlen működő megoldás a saját fejlődésemre és terjeszkedésemre az volt, hogy ELSŐ LÉPÉSKÉNT gyökeresen kihúzgáltam azokat a dolgokat az életemből, amik egyfajta láthatatlan rendetlenség forrása volt a gondolataimban, a reakcióimban.

Ám ez egyedül nem ment volna! Mások támogatására volt szükségem, és egy olyan precíz technológiára, ami hatékony és lézerpontos.

A megfigyelésem az, hogy az emberek többsége pontosan ugyanezzel a gonddal küzd:

NEM TUD KILÉPNI A SAJÁT KORLÁTAI KÖZÜL.

És pontosan ugyanaz rá a megoldás:

  1. egy hatékony technika,
  2. és egy ebben a technikában jártas személy, aki végigsegít ezen az úton.

Mindeddig azon dolgoztam, hogy én legyek az erősebb és nagyobb, hogy segíteni tudjak másoknak. Az új idő már nem jönnek, itt vannak, elkezdődtek. Nagyon nem tetszenek a folyamatok, amik felé a világ tart. Az Új világ már itt is van, de nem mindegy, hogy hogyan építjük fel, milyen értékek lesznek a mérvadóak. Nekem személy szerint nem tetszik az általános igénytelenség kezdve a közbeszédtől egészen az elit szóhasználatáig, illetve stílusáig. A cél az lenne, hogy hozzuk vissza vagy egyszerűen csak hozzunk igényességet a kommunikációba.

  • Nem tetszik a rengeteg rosszindulat, fröcsögés, gáncsoskodás. Természetesen mindenkinek lehet és kell is saját véleménye, de nem mindegy, hogy azt hogyan fogalmazzuk meg. Hogyan szólunk egymáshoz akár írásban, akár szóban. A rosszindulatot és gonoszkodást persze még így sem lehet kikerülni, de ennek nem is akarok figyelmet szentelni.
  • Nem tetszik az, hogy általában minden kérdésben félrevezetnek és hazudnak nekünk, embereknek. Ezt még ki sem lehet kerülni, de próbáljunk meg odafigyelni arra, hogy milyen hatásokat engedünk be az elménkbe, az életünkbe.
  • Nem tetszik az intolerancia, mindenkit mindenért megszólnak, és mindenki fontosnak tartja, hogy elítélően nyilatkozzon bármilyen kérdésről. Nálunk mindenkit elfogadunk olyannak, amilyen. Senki nem akar megváltoztatni senkit, inkább arra törekszünk, hogy megtaláljuk a kapcsolódási pontokat, a közös hangot. Ha ez végképp nem megy, akkor kénytelenek vagyunk búcsút inteni egymásnak. Nem erőszak a disznótor, mondják és ez így is van. Ha valaki nem akar hozzánk tartozni, mi nem fogjuk marasztalni. Aki viszont akar, azt támogatjuk.

Olyan világot szeretnék, hogy legalább a közvetlen környezetemben érték legyen az őszinteség és igényesség. Nem gondolom, hogy ez utópia lenne. Kezdjük kicsiben saját magunkkal és a családunkkal, és terjesszük ki egyre tágabb körre.

Az új világ, amit annyian megjósoltak, már tényleg itt van. A probléma, hogy sokan nem tudnak ezzel mit kezdeni. Szerintem pedig azzal kell kezdeni, hogy a saját értékeinket felállítjuk és azok szerint működünk. Igen, ez az a kérdés, amit mások másként látnak. Mármint, hogy mik ezek az értékek. De a szabadság nem szabadosságot jelent, ezt ne felejtsük el.

Mit is akarunk? Olyan világot, közösséget létrehozni, ahol a hasonlóan gondolkodók megtalálják a maguk közösségeit, partnert találnak a gondolataikhoz. Létrehozni egy klubként működő közösséget, helyszíneket, ahol találkozni is tudunk és közösen kikapcsolódni. Olyan körülmények között, amiket mi teremtünk meg magunknak. Mindezt azért, hogy támogatni tudjuk egymást.

Fontos, hogy a tagok ismerjék egymást virtuálisan és személyesen is. Legyen egy hely és idő, ahol közösen tölthetnek időt olyan tevékenységekkel, amik feltöltenek mindenkit.

De hogyan kezdjük ezt el? Mondhatnám, hogy mindenki a maga szintjén, de ahogy az előzőekben is szó volt erről, egyedül nehezen fog menni.

Körülnézve magam körül azt látom, hogy életünket meghatározzák a rendszerek. (áram, gáz, víz, csatorna, szolgáltatók, politika, társadalom) Vannak rendszerek, amiktől nem tudunk elvonatkoztatni (például család, munkahely), de a saját életünkben meg kell jelennie a függetlenségünknek. Azért nagyon fontos ez és azért ÉPPEN MOST nagyon fontos, mert az utóbbi két év arról szólt, hogy mindentől megfosszanak minket. 

Miről is beszélek? 

A koronavírus-járvány (COVID) miatt a mozgásszabadságról, a maszkokkal mintegy “befogták a szánkat”, óriási volt az egyes emberekre, a családokra, a munkahelyekre és a munkáltatókra nehezedő nyomás, s volt, ahol kötelezővé tették az oltást is. Nem vagyok oltásellenes, de az minimum furcsa, hogy kötelezővé tettek kísérleti fázisban lévő, vészhelyzeti engedéllyel rendelkező vakcinákat, természetesen mindenkinek saját felelősségre, mert azt alá kellett írni minden egyes embernek, aki oltatott. Vagyis köteleztek rá mindenkit, de maguk a döntéshozók (állam, parlament stb.) a felelősséget nem vállalták. Egyszóval a testünk feletti önrendelkezést csorbították ezzel. De beszélhetünk arról is, hogy ezzel párhuzamosan egyre terjedtek a virtuális fizetési módok, – mert féltünk az érintkezéstől és amúgy is kényelmesebb a digitális fizetés – amik a készpénz megszüntetéséhez fognak vezetni hosszú távon, onnantól még ez a maradék szabadságunk is csorbulni fog. De nagyon sok minden nem a miénk, amit a sajátunknak hiszünk. Például nem a mieink az okmányaink sem. Ezek szerint az adatok sem a sajátjaink, amiket azok tartalmaznak, sőt, még a nevünk sem a mi tulajdonunk. 

De beszélhetünk a szomszédban folyó háborúról is. Mert miről is szól ez a dolog? Tönkretenni a gazdaságokat, szegénységben, félelemben és kiszolgáltatottságban tartani az embereket, hogy irányíthatóak legyenek. Nem véletlenül kezdtem a közmű rendszerekről.

Mi itthon azon és azért dolgozunk, hogy minél függetlenebbül tudjunk élni ezektől a rendszerektől. Nem akarunk visszamenni az őskorba, igenis használjuk a technológiát, ami a rendelkezésünkre áll és munkahelyeink is vannak, de keressük az alternatív megoldásokat. Mindenre. 

Első lépésben fontos, hogy leválasszuk magunkat például a havi számlák fizetésének kényszeréről, ezért igyekszünk napelemeket telepíteni idővel lehetőleg mindenhova, ami a tulajdonunkban van. A vízellátásunkat igyekszünk saját kutakból megoldani. Nyilván ezek olyan dolgok, amelyek nem olcsó megvalósítani és maradnak olyan dolgok is, amelyektől nem tudunk függetlenedni (például az internet) és szerintem ez nem is probléma egyelőre. De nem tartom feltétlenül szükségesnek, hogy a telefonom tele legyen appokkal, nem akarom a pórázt. Fontos, hogy mindennek meglegyen a helye és az ideje az életünkben. Ami az internetet illeti, ne felejtsük el, hogy a közösségi média nem az egyik érzékszervünk. Nem kell feltétel nélkül elfogadni, amit ott látunk és amit mások mondanak. Nézzünk utána annak ami érdekel minket mi magunk. Sőt, a közösségi médiában való szereplés sem feltétlenül kötelező.

Azért, hogy segíteni tudjuk egymást, saját közösségre van szükségünk. Ezért ha érdekel ez a vonulat, csatlakozz hozzánk, iratkozz fel, lépj be a fórumba és szólj hozzá Te is. Minket érdekel a véleményed, nekünk fontos, hogy Te mit gondolsz!