Azt már jó ideje tudjuk, hogy a civilizációnk roskadozik, egyszerűen nem tartható fenn tovább. Ehhez még hozzájön, hogy a Földnek is igen elege van belőlünk, igyekszik levetni az emberiséget a hátáról. Tegyük hozzá, hogy igaza is van. Egyrészről egy interglaciális ciklus végén vagyunk földtörténeti szempontból, másrészt folyamatban van a pólusváltás is, ami indukálja a természeti katasztrófákat. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy nagyon észnél kell lenni minden szempontból. Hogy hogyan jövünk ki ebből, azt most kell eldönteni.

A legutóbbi alkalommal, amikor összeomlott egy nagy civilizáció, – a római birodalomra gondolok – összeomlott nagyon sok minden vele együtt. Az erkölcsi tartás, – azt gondolom, hogy mindennek ez volt az előjele – amit követett egy lelki megtisztulás ebből a szempontból, majd az, hogy az emberiség átesett a ló másik oldalára. Ami azt jelentette, hogy az addig elért tudományos, spirituális eredményeket egyszerűen eldobta. Nem a spiritualitással van bajom, hiszen az ember alapvetően spirituális lény, hanem a bigottsággal, ami végül a könyvtárak felégetéséhez, a tudás megtagadásához és boszorkányégetésekhez vezetett. Elkövettük azt az alapvető hibát, amit – ahogy elnézem – most is el fog az emberiség. Teret ad az ostobaságnak. Most még csak teret ad annak és tolerálja, de végül uralkodni fog rajtunk is. Üldözött lesz, aki gondolkodni képes, üldözött, aki szert tesz bármiféle tudásra. Ide vezet az, hogy már ott tartunk, hogy szinte nincsenek szabályok. Amelyek még megmaradtak csak arra jók, hogy megszegjék őket és az emberek láthassák, hogy – szinte – mindent szabad, ugyanakkor ilyen képmutató még sosem volt az emberiség. Szerintem szükség van jól és természetes módon felállított szabályozásra. Hogy mit értek ez alatt, azt a későbbiekben fogom taglalni.

Nem célom, hogy visszaszerezzem az elveszett ősi tudást, hiszen már egy másik világban élünk. Azzal kell boldogulnunk, ami most van, és ami érték van még körülöttünk, azt kell megmenteni. Viszont attól, ami eljönni látszik, beindul az embernél az önvédelmi mechanizmus.

A kérdés az, hogy hagyjuk-e, hogy az összeomlás ismét megtörténjen? Alaphelyzetben nem gondolom, hogy egy maroknyi csoport meg tudja változtatni a világot, vagy akár csak meg tudja védeni magát. Úgy nem, hogy csak ijedten nézi, hogy mi történik és magában morgolódik, miközben eltűri a mindenkori helyzetet. De ki tudja építeni a saját világát, meg tudja szervezni a saját gazdasági bázisát ehhez, és a kellő erő birtokában meg tudja védeni, ami az övé, legyen szó az erkölcsről, a tartásról vagy akár az anyagi javakról. Mindössze azzal kell élnünk, ami még megmaradt és jól kell szerveznünk. Elsősorban saját magunkat. Olyan emberekre van szükség, akik még ha csak kis mértékben is, de hozzá tudnak ehhez adni.

Most csak egy szegmenst ragadok ki, a kultúrát. Ezen a téren is megy a nagy szabadság, szinte bármit megjelentetnek, ami értéktelen, mocskolódó hangvételű, érthetetlen, miközben az igazi értékek a fiókokban hevernek, mert lehetőséget sem kapnak arra, hogy megmutassák magukat. Eltekintve egy-egy üdítő kivételtől, a jelenlegi kultúra élhetetlen, igénytelen, értéktelen és értékelhetetlen szemét. Azt mondják, ez a realitás. Valóban ez, de ezek a “művek” egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy az embert lelkileg vagy esztétikailag felemeljék, arra meg pláne nem, hogy tovább segítsék az útján.

Rengeteg a tennivaló és el kell kezdeni valahol. Látom is, hogy mások is ezt csinálják. Tetszik, hogy létrejöttek a csoportjaik és azt gondolom, hogy kell is az együttműködés velük, de ami engem illet, nagyon sok pontban nem értek egyet az értékrendjükkel. Ők pont azt a réteget szólítják meg, akiket én elkerülni szeretnék. Természetesen nem baj, sőt, nagyon is jó, ha ők is szervezettek; de ha ők meg tudnak teremteni egy ilyen társadalmi képződményt, akkor nekünk is meg kell tudni a magunkét, sőt, nagyon is szükséges! Lásd azt, amit fentebb írtam. Mert nem hagyhatjuk, hogy újra megtörténjen. Ők pedig pont ezt szeretnék, ha konkrétan nem is, de amit képviselnek, az oda vezet. Márpedig nem kellene újra ugyanabba a pocsolyába lépnie az emberiségnek. Ne legyenek illúzióink! Akik ezeket a szerveződéseket létrehozták, nagyon is helyén van az eszük és igazuk is van. Ők is mást szeretnének, nekik sem tetszik a káosz.  De ami a lényeg: mi nem az ő ellenükben jöttünk létre. Nem a különbségeket keressük, hanem az együttműködés lehetőségeit mindaddig, amíg képesek vagyunk tiszteletben tartani egymást.