Miért jelentheti a solarpunk a jövőnket?

Ahogy a 2024-es évértékelésünkben írtam, nem nagyon örülök annak, hogy milyen irányt vett az élet, mert ez azért nem tartható, hogy ez mindenkinek rossz legyen.

Már korábban úgy döntöttünk, hogy megismerkedünk a solarpunk iránnyal, életvitellel és igyekszünk erre a mintára a saját részünkre ezek szerint a normák szerint felépíteni a környezetünket és az életünket.

Nyilván nem lehet teljes mértékben kihátrálni az eddigi életünkből, legalábbis nem egy lépésben. Törekedni azonban lehet rá. Vagy legalábbis arra, hogy minél kevesebb szállal legyünk kénytelenek a világ számunkra nem megfelelő részéhez kötődni, a számunkra nem megfelelő társadalmi normák szerint élni.

Összeszedtem néhány gondolatot arról, hogy miért is lehet a jövőnk a solarpunk.

A solarpunk jelenleg ott tart, hogy már nem teljesen ismeretlen, még ha ebben az országban nem is annyira elterjedt, de nemzetközi szinten komoly mozgalma van. Még az is lehet, hogy előbb-utóbb ez lesz a mainstream. De itthon is látok kezdeményezéseket arra, hogy mintegy elit klubként működjenek bizonyos helyeken, honlapokon, még ha nem is ezen a néven, de működnek már közösségek. Megfigyelhető, hogy egyre többen próbálnak tenni magukért és családjukért, maguk állítják elő a tiszta élelmiszereket, törekednek egyszerűbb életet élni és megosztják tapasztalataikat és tudásukat másokkal is.

Szóval, meggyőződésem, hogy a solarpunk a jövő, legalábbis ha fel akarjuk építeni azt a világot, amire mindannyian várunk, hogy eljöjjön.

De miért éppen a solarpunk?

  • Mert a lázadásban gyökerezik. Mint más punk irodalmi alműfajok, mint a cyberpunk és a steampunk, a solarpunk is a lázadás szellemében gyökerezik, amely nagyon is ismerős a punk rock zenei színtérről. A mai valós világunkban a klímaválságot a bőrünkön érezzük, ennek ellenére a fosszilis tüzelőanyagok birodalmai olyan szilárdan beágyazódtak a globális hatalmi rendszerekbe, hogy megakadályozzák a valódi fejlődést, szóval  nehéz elképzelni, hogyan húzhatjuk vissza magunkat a szakadék széléről anélkül, hogy lázadnánk a status quo ellen.
  • Mert aktívan dolgozik az éghajlati megoldásokon és az alkalmazkodáson. Nem kérdés, hogy a klímaválság korunk egyik legsürgetőbb és talán mindent felölelő kérdése. Nem csak az éghajlatváltozásról van szó. Bármerre is fordulunk, az éghajlatváltozás valósága és következményei az arcunkba bámulnak. Az éghajlatváltozás olyan nagy, széles körű és sürgető válság, hogy nehéz elképzelni egy olyan jövőt, amelyet nem a megoldására és az ahhoz való alkalmazkodásra tett kísérletek uralnak.
  • Mert harmóniában van a természettel. Becslések szerint 2020-ban csaknem 11 ezer négyzetkilométernyi amazóniai esőerdő pusztult el. Ez azt jelenti, hogy minden egyes nap minden egyes órájában több mint egy négyzetkilométernyi esőerdei élőhely pusztult el. Ez csak egy tünet a sok közül, amely jelzi, hogy mennyire kiegyensúlyozatlanná vált a természettel való kapcsolatunk. Az egyetlen módja annak, hogy elkezdjük visszafordítani a károkat amelyeket a bolygónak okoztunk, ha aktívan keressük és újra megtaláljuk ezt az egyensúlyt. Ha nem tesszük, akkor valószínűleg addig fogjuk pusztítani a bolygót, amíg lakhatatlanná nem válik.
  • Mert harmóniában van a technológiával. Olyan világban élünk, ahol a technológiát túl gyakran használják a pusztítás és a kizsákmányolás eszközeként. A cyberpunk az irodalmi előd, amelyből a solarpunk a legközvetlenebbül származik, olyan világokról szól, ahol a technológiát ilyen visszaélésszerű módon használják és az ilyen hatalom és a visszaélések elleni küzdelemről. A solarpunk történetek kiindulópontja gyakran olyan világ, amelyekben ez vagy megváltozott, vagy éppen változik. Ezek a történetek megpróbálják helyrehozni ennek a visszaélésnek a következményeit, de már nemcsak a lázadásról szólnak, hanem proaktív módon valami újat és jobbat is építenek. A Solarpunk történetek gyakran olyan technológiákra összpontosítanak, amelyek segítenek az emberiségnek megoldani, vagy alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Az egyik legvonzóbb dolog a solarpunk irodalomban és művészetben az, hogy tele vannak olyan narratívákkal, ahol a technológiai innováció úgy működik, hogy elősegíti a harmónikus kapcsolatot, nem pedig konfliktust szül az emberiség és a természet között. A technológia az emberi szükségleteket szolgálja ahelyett, hogy az elnyomás eszközévé válna, amellyel a kevesek hatalmat és ellenőrzést gyakorolnak a tömegek felett. A fenntarthatóság és a természeti világgal való együttélés eszközeként használják, nem pedig a pusztítás, a konfliktus és az uralom eszközeként. Ez egyelőre utópisztikusan hangzik, ugyanakkor reális szinten dolgozunk és dolgozhatunk ezen. 
  • Mert a helyi közösségekre helyezi a fókuszt. A folyamatos elidegenedés egyik eredménye a széttöredezett közösségek. Mivel közösségeink széttöredezettek, kevésbé valószínű, hogy rendelkezünk a szükséges erővel és szervezettséggel ahhoz, hogy komoly hatást tudjunk gyakorolni a hatalmi rendszerekre, amelyek az éghajlatváltozást és a sok környezeti pusztítást okozták. Ennek eredményeként a közösségeknek lázadniuk kell. Ha valódi esélyt akarunk arra, hogy elkerüljük a globális éghajlatváltozás legrosszabb hatásait, ha valóban jobb világot akarunk építeni, ha együtt akarunk dolgozni, hogy utópiákat építsünk a klímakatasztrófa hamvaiból, akkor a helyi közösségek megerősítésére kell összpontosítanunk és olyan megoldásokat kell építenünk, amelyek a helyi, alulról szerveződő szintektől felfelé haladnak, nem pedig fordítva.
  • Mert tesz a társadalmi igazságosságért. Annak érdekében, hogy erősebb helyi közösségeket építsünk, ha együtt akarunk dolgozni valódi utópiák létrehozásán, – amely nem csak retorikai propaganda -, akkor mozgalmainkat és közösségeinket alulról kell elkezdeni építeni. Számos helyi utópiát kellene létrehoznunk, amelyek kifejezetten a helyi természeti erőforrásokra és az ott élő emberek szükségleteire és vágyaira épülnek. Valamint egy olyan keretet, amely lehetővé teszi mindezen közösségek létezését és együttélését. Még akkor is, ha radikálisan különböznek egymástól. Ami nem tud békésen egymás mellett létezni, azt az említett keret választja el. Az utópiákkal nem az a problémám, ahogyan az irodalomban elképzelik őket, hogy olyan helyek, ahol mindenki jóllakik és boldog. A probléma az, hogy az az alapvetésük, hogy mindannyian kijövünk egymással, nincsenek nagyobb viták és ezt úgy érik el, hogy mindenki egyszerűen egyetért a politikával, a gazdasági törekvésekkel és a vallással. A gondolatok és vélemények sokféleségének nincs helye egy irodalmi utópiában, de a való világban való felszámolása nem lehetséges, hacsak nem alkalmazzuk az egész fajra kiterjedő tömeghipnózist ami a disztópikus víziókhoz vezet vissza minket.Valódi és lényegi változást – valódi felszabadulást – soha nem lehet fentről átadni, mint valami jótékonykodást. A solarpunk történetek közös jellemzője, hogy a jövőbeli világokban és közösségekben játszódnak és főszereplői olyan közösségekből származnak, amelyek a leginkább marginalizálódtak a nem fiktív világunkban. Ezen a módon a solarpunk nem csak elképzeli a jövőt, hanem segít előrevetíteni azt itt, a jelenben.
  • Mert gyönyörű, reményteljes az esztétikája. Az egyik dolog, ami annyira vonzó a solarpunkban, az a gyönyörű, fényes, csillogó, buja, zöld és technológiailag fejlett jövő, amelyet évek óta az irányzat csodálatos solarpunk vizuális művészei, festői, illusztrátorai, karikaturistái, építészei stb. hoznak létre és ábrázolnak. Ez az első pont, amellyel a legtöbb ember kapcsolatba kerül a solarpunkkal és kétségtelen, hogy ez az, ami kezdetben a legtöbbünket vonzani kezd ehhez a műfajhoz. A világ, amelyben élünk, sivár és pesszimista. Az előttünk álló kihívások gyakran ijesztőnek, nyomasztónak, sőt megoldhatatlannak tűnnek. Sötétség idején semmi másra nincs szükség, mint a meleg nap ragyogó fényére. A solarpunk szép, csillogó, esztétikája nemcsak a műfaj növekedése szempontjából fontos, hanem segít kihúzni minket egyéni és kollektív apátiánkból is. Elvisz minket a remény helyére és segít emlékezni arra, hogyan képzeljünk el egy jobb jövőt, hogy elkezdhessünk együtt dolgozni egy jobb világ építésén.
  • Mert elfáradtunk. Már belefáradtunk a végzetbe és a homályba. Megértjük, hogy a az emberek viselkedése miért az apátiáról és a nihilizmusról szól. Generációk nőttek fel a nukleáris háborútól és a teljes megsemmisüléstől való állandó egzisztenciális rettegéssel. Nem is beszélve a szélsőséges jobboldali ideológiák és a kereszténység újjáéledéséről, amelyek idejétmúlt szokásrendbe és szabályrendszerbe igyekeznek kényszeríteni az embert. Értjük. Az apátia és a nihilizmus értelmet nyert, mint reakciós védelmi mechanizmus a környezettel szemben, amelyben az emberek szocializálódtak. De úgy döntöttünk, hogy ezzel most végeztünk. Jövőt akarunk, de ez nem fog megtörténni, ha pesszimizmusba fulladunk és nem vagyunk hajlandók pozitív lépéseket tenni egy jobb jövő építése érdekében. Itt az ideje, hogy véget vessünk a való élet disztópiájának, ami jelenleg a mi világunk és létrehozzunk egy jobbat. Itt az ideje, hogy utópiát követeljünk és pontosan ez az, amit a solarpunk csinál A solarpunk történetei posztapokaliptikus környezetben játszódnak, de ellentétben a sci-fi és fantasy jelenlegi trendjeit követő történetekkel, nem disztópiával kezdődnek és végződnek. Reményteljes, optimista közösségekkel kezdődnek, amelyek együtt dolgoznak a kihívások leküzdésén és utópiák építésén a klímakatasztrófa és a disztópia nyomán. A Solarpunk megmutatja nekünk az utat. Segíthet kimászni a gödörből. Kivezethet minket a sötétségből egy jobb holnap fényébe.
  • Mert nem csak kitalált jövőről szól. A solarpunk nem csak sci-fi, fantasy és futurizmus. Ez nem csak egy ötlet vagy esztétika. Ezek azok a dolgok, amiért szeretjük, de nem pusztán ennyiről van szó. A solarpunk irányzat létezik a jelenben, a nem fiktív, fizikai világban is. Olyan emberekből áll, akik szándékos közösségeket hoznak létre, technológiai megoldásokkal és alacsony hatású életmóddal kísérleteznek, fellépnek a fosszilis tüzelőanyagok ellen és egy jobb világ építésén dolgoznak most, mind globálisan, mind szerte a világon. A solarpunk biztosítja azt a fantáziadús kapacitásépítést, amely szükséges ahhoz, hogy értelmes és igazságos energiaátmenetet hozzunk létre a jelenben. Nem tehetünk semmit a fizikai világban, ha nem tudjuk először elképzelni az elménkben. A solarpunk lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük, hogy van egy másik út is, amelyet választhatunk. Láthatóvá teszi a különböző lehetséges utakat, amelyek nemcsak a jövőben, hanem a jelen pillanatban is elérhetőek számunkra. A solarpunk létfontosságú a jelenünk szempontjából, így aligha kétséges, hogy ez a jövőnk is.

Vélemény, hozzászólás?

Új év, új kezdetek…?

Új év kezdődött és ismét jó reménnyel tekintünk elé. 

Reméljük, hogy az év végi ünnepek mindenki számára kellemesen teltek!

Nálunk nagy családi buli volt és évek óta nem éreztük ilyen jól magunkat, igaz nem kevés szervezéssel járt, de összejöttünk mindannyian és örültünk annak, hogy együtt lehetünk egy kicsit a bőséges asztal mellett.

Elbúcsúztunk a 2024-es évtől, ami nagyon nem volt egyszerű. Most ott tartunk, hogy tervezgetjük a 2025-öt. Szerencsére ami történt, megtörtént, 2024 előrehozott egy csomó projektet, amit az idén szerettünk volna betervezni. Most már örülünk, hogy ezek mögöttünk vannak, persze idénre is maradt jócskán tennivaló, de ezek már beleférnek a rendszeres karbantartás, itt-ott kis fejlesztés, szükséges cserék kategóriájába. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a korábban tervezett új életünk megalapozása megtörtént, úgy tűnik, hogy az új alapok használhatóak és talán stabilak is lettek. Kezdődhet az “építkezés”. Kiderült, hogy mi működik, mi nem és min kell változtatni. Úgy is fogjuk fel, hogy most a kísérletezgetés időszaka van néhány területen, például a gazdálkodásban.

Ami tavalyról az idénre maradt, a vendégházban meg kell oldanunk a vízhelyzetet, hogy végre tudjunk fogadni benneteket. Ez a tél végén meg is fog történni, tavasztól már tervezhettek velünk. Pontos időpontot nem tudok – nem merek – mondani, tekintve, hogy milyen nyögvenyelősen mentek az időpont egyeztetések tavaly a szakemberekkel. De a legelvetemültebb számítások szerint is, Húsvéttól már foglalhattok.

Ami a gazdálkodást illeti, sajnos tényleg idénre maradtak a kert befejező munkálatai, de legalább a tyúkjaink a téli napforduló óta tojnak megint. Ez azért felvidított egy kicsit, de ettől még valószínűleg fiatalítani fogjuk az állományt, ha másért nem, hogy a folytonosság meglegyen a termelésben.

Az év végi hajrát követően végre szusszanhatunk egyet, ki is használjuk azt a pár hetet, ami még a rendelkezésünkre áll. Ugyanakkor Rovinporttal igyekszünk követni a legújabb híreket, fejlesztéseket a világból és új rovatot is tervezünk, illetve végre reméljük eljutunk addig, hogy újabb könyvek kerüljenek fel az Olvasósarokba.

Szerencsére már nem kell olyan szorosan és fegyelmezetten tartani magunkat az időhöz és a tevékenységekhez.

Nagyon boldog és sikerekben gazdag Új Évet kívánunk minden kedves olvasónknak, vendégünknek és reménybeli vendégünknek!

Legfrissebb híreinkért keressetek minket a Facebook-on, Pinteresten és az Instagrammon is!

Vélemény, hozzászólás?

Évértékelés 2024.

Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában ritkábban írok ide. Igyekeztem, tényleg igyekeztem. De az élet már csak olyan, hogy nem mindig hagy.

Ez az év nagyon nehéz volt. Tudom, ezt az elmúlt években mindig így gondoltam és így is volt. Megváltozott körülöttünk minden, egy egészen más világot és más világban élünk, mint korábban. Az, hogy folyamatosan a komfortzónánkon kívül élünk, egy nagyon finom megfogalmazás.

Visszanéztem az idei naptárat. Láttam, hogy mi mindent kellett végigvinnünk, mindig azzal a reménnyel, hogy ha valamit elintézünk, letudunk, akkor egy kis megkönnyebbülés jön. A megkönnyebbülés sosem jött, viszont mindig adódott újabb és újabb feladat. Még annyi időt sem kaptunk, hogy két történés/csapás között egy kicsit megrázza magát az ember. Arról már nem is álmodhattunk, hogy kicsit lélegzethez jutunk vagy akár feltöltődünk. Jött minden az életünkkel, az életünkben, a munkánkkal, a vállalkozásunkkal, az otthonunkkal, a családunkkal kapcsolatban. Többször elgondolkodtam azon, hogy bár mindenhez szükség volt rám, de az is többször bebizonyosodott, hogy ha nem vagyok elérhető, akkor nagyon jól boldogul mindenki nélkülem is. Mégis, ezeknek az idei történéseknek a legnagyobb része arról szólt, hogy minden összeomlott körülöttem. Persze, mondhatnám, hogy akkor legalább lehet építkezni, de nem a romokon. Előbb ki- és el kell takarítani mindent. De szokás szerint magunkra voltunk utalva ezzel, segítséget nagyon keveset tudtunk igénybe venni, senkitől nem tudtunk kérni, hiszen mindenki, akit ismerünk, ugyanezekkel a dolgokkal küzd. De arra is rájöttem, talán nem véletlenül van így. Talán túl jól manifesztálok, hiszen az utóbbi években sokszor jutottam el addig, hogy „így nem akarok éléni”. Meg is szűnt az addigi életem. Persze, van egy vágyálom arról, hogy akkor hogyan akarok élni, de annyi pénz a világon nincs, hogy megvalósíthassam. Úgyhogy kénytelen az ember a realitások talaján maradni. Viszont ami addig felépült, az összeomlott. Ki tudja, hanyadszor már életemben? Nos, ezúttal szerencsére nem egyszerre, viszont dominószerűen. Így sem könnyebb. Elkezdődött és szépen követte minden. Amit eddig csináltunk és elértünk, az mehet a kukába. Minimum leomlott, de volt, hogy nekünk kellett szétszedni a saját érdekünkben. Másrészről, ha valaki ezt olvassa, simán rá tudja húzni a saját életére is, hiszen mindenkivel ez történik, csak mások a konkrétumok. 

Ezt évekkel ezelőtt előre is jeleztem ezekben a bejegyzésekben:

Az ébredés hajnala | Pogány hétköznapok

COVID vs Normális Élet | Pogány hétköznapok

Eljött az idő! – 1. rész | Pogány hétköznapok

Elkezdődött | Pogány hétköznapok

Új világ, új szabályok | Pogány hétköznapok

…folytatódik | Pogány hétköznapok

Ahogy írtam is, azt nem tudtam, hogy konkrétan mi fog történni, ahogy azt sem, hogy konkrétan a mi életünkben mi fog történni.

De ami miatt nekünk teljesen újra kell alkotni az életünket:

– Halálesetek, meg kellett tanulnunk nélkülük élni. Igen, többen mentek el, több szintről. Emberek és állatok is.

– Ez az időszak arról is szólt, hogy újra kellett építeni az anyagi bázisunkat is. El kellett búcsúzni az eddigi  tartalékoktól és újra kellett pakolni a családi kincstárat. Vis maior helyzetekben találtuk magunkat, amiknek az az érdekessége, hogy mindenképpen, magunktól is tervezett módon megoldottuk volna, de ezzel nem várt meg az élet. Minden idő előtt ütött be akkor, aminél rosszabbkor nem is jöhetett volna. Nos, büszkén mondhatom, hogy nem sikerült mindent megoldani. Nézhetem ezt olyan szempontból is, hogy legalább minden megmutatta, hogy hol kell vele foglalkozni, milyen hibái vannak és úgy is felfoghatom, hogy amit sikerült megoldani, azzal az életben – legalábbis az én életemben már nem lesz több gond. Csakhogy: a bizalom megszűnt az élettel szemben. Szóval, már ebben sem lehetek biztos. Most már úgy vagyok jó néhány dologgal, hogy ha elromlik, úgy marad. Sem időm, sem energiám, sem pénzem, sem akaraterőm – tekintve, hogy mindet rá kellett költeni ezekre a dolgokra – nem maradt. Igaz, az új tető nem omlik a fejemre, az új kazán nem fog rám esni fürdés közben, az új kerítés talán kibír néhány évet, a kutyáim és macskáim nem halhatnak meg még egyszer, talán az új szigetelés megakadályozza, hogy tovább penészedjen a ház.

– Leomlottak berendezések. A vendégháznál kiszáradt a kút. Nem tudunk emiatt vendéget fogadni, de amíg megoldjuk a problémát, legalább rendbe tudunk szedni minél több dolgot itthon. Legalábbis igyekszek úgy hozzáállni, hogy értelmesen töltsem ki a vendéglátásban keletkezett űrt.

– Remélem, az otthonunkat ha befejezzük, akkor végre mással is tudunk foglalkozni. Tudom, ott van a súlyosan fogyatékos anyám, akit el kell látni, az ő háztartását is rendezni kell és tavasztól indul a gazdálkodás is megint, holott még az idei szezont sem tudtuk lezárni, nincs előkészítve semmi a tavaszra, egyszerűen nem jutottunk hozzá.

– A tyúkjaimat amint lehet, levágom. 9 hónapig nem volt gondunk a tojásra mindössze, de már hetek óta egy darabot sem tojnak. Igaz, a fajtaválasztásnál sem azt kaptam, amire számítottam.  A kendermagos tyúk ugyan kendermagos színű, inkább fekete parlagi tyúkhoz hasonló, még véletlenül sem kettős felhasználású. Inkább hasonlítanak varjakra, mint tyúkra. Most nem tojnak és a méretük is varjú méret, hús sem lesz. Ahogy nem volt a kakasokból sem. A fogolyszínűeknél meg nagyon rossz volt az ivararány. A 16-ból 3 tojóm maradt. 2 elpusztult, szóval eleve 11 kakas volt. A 3 tojó sem tojik most semmit, pedig ezeket is kettős felhasználásúnak vettem elvileg és azért gondoltam erre a fajtára, mert télen is tojnak. Na, ezek nem! De legalább ezeknek jobb a méretezésük, mint a kendermagosaknak. De hetek óta nincs egyetlen kósza tojás sem. Igaz, nagyon szépen felöltöztek a télre, de ez nem vigasztal. Jövőre más fajtákat választok, már egyáltalán nem érdekelnek a magyar fajták és szextálva veszem meg őket. Amint tojni kezdenek az újak, ezeket levágom, de ahogy elnézem, talán a kutyáknak tudom odaadni. Mert az nagyon nem rentábilis, hogy másfél éve tartom őket, és fele időben nem tojnak. Ez egy fiatal állomány és megkapnak mindent, amiről egy tyúk álmodhat. De így nem fogják megérni a három éves kort, az biztos. A kakas is impotens, sosem volt tőle szemes tojás. Viszont tojó lázas tyúk az volt. A lényeg, hogy ezt is rombolhatjuk le és építhetjük újra a gazdálkodásnak ezt a részét.

– Az időjárás is megváltozott. Ahogy eddig megtanultam, az úgy már nem működik a kertben. Sok növényünk sterilizálódott, a paradicsom rothadt, mert nem tudta felvenni a hőségtől a földből a tápanyagot. Ami termett, az is inkább csak ősszel volt használható. A tökfélék csak októberre hoztak értékelhető termést. Szóval, a növenytermelést is át kell alakítani. Nem tudom, hogy lesz rá kapacitás.

– Néztem a naptárat, egész évben talán kettő hét volt, ami nyugodtabban telt, de ez sem a szabadságom idejére esett, szóval a munkahelyi munka mellett volt nyugodtabb. Mert szabi alatt azt sem tudtam, merre vagyok arccal. Mivel nem vagyok a magam ura, nem jöhettem el, amikor szerettem volna, a szabadságom alatt összecsúszott a szobafelújítás a csirkevágással, hát pihenésre egy fél nap maradt összesen. Csak így végigtekintve, mennyi feladatunk van – sem igazán tudom, hogy hogyan bírtam és bírom ki épp ésszel, de muszáj valahogy megoldani.

– Azt nem is tudom, hogyan követtük az ünnepeinket, kénytelen vagyok azzal vigasztalni magam, hogy hiszen az egész életemmel az élet körforgását ünneplem. Van benne minden. Az ősök tisztelete, az idősek gondozása, természetközeliség, mert a kertben szinte mindig ott vagyunk, és ha már csináljuk, akkor alakítsuk olyanra, ami ehhez is passzol, hiszen ez csak rajtunk múlik. Ideje van mindennek és igyekszem ehhez alkalmazkodni én is. Igaz, a személyes ünnepek minimalista stílusban lettek megtartva – szóval inkább csak az említés szintjén. Ez nem esett jól, de nem volt rá sem idő, sem energia, hogy meg tudjuk szervezni.

– Most a visszavonulás ideje lenne, na, ez nincs, mert le kell szigetelni a konyhát is, ha nem akarom, hogy megegyen minket a penész tavaszig, ez szó szerint így van. Alig pár éve szedtük rendbe, szóval a kiinduló állapot nagyon tetszett, de szét kellett szedni. Ezt is. Így azt sem tudom, hova fogom tenni a fát, mert a dolog szépsége, hogy úgy kell felújítanunk, hogy közben benne lakunk. Közben egész évben próbáltam úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy mindig megtaláljam benne az örömet is. Igyekeztem nyugodt maradni, örömet találni a tevékenységeinkben, feltöltődni és úgy intézni a dolgokat, hogy legalább egy-egy nap a hétvégékből jusson pihenésre. Jártunk ki a nyaralóba, igaz mindig dolgozni mentünk, de azért még strandra is sikerült eljutni, ha jól emlékszem négyszer is. 

Ami biztos: ez az az év, amikor nagyon megváltoztam kívül és belül. Nem csak a hajszínemen kellett változtatni, mert hirtelen annyira megőszültem, hogy vállalhatatlan volt a korábbi, hanem belül is. Mások lettek a prioritások, máshogy állok a dolgokhoz. Persze, kényszerből és önvédelemből, de talán kicsit egészségesebben állok a dolgokhoz. Hogy ez milyen is? Röviden talán annyi, hogy jobban kiállok magamért és az élvez prioritást, hogy mennyit bírok, nem az, hogy mi az, amit elvárnak tőlem. Tudom, ez a váltás már régebben is végbement, de most valahogy mélyebben és keményebben. Most már a családot is illeti, nem csak a külső környezetet. De meg kellett tanulnom az elengedést is minden szinten még akkor is, ha a régi helyett újra valami nagyon hasonlót kell/ett felépítenünk. 

Remélem, a következő év szerencsésebben és főleg nyugodtabban alakul. Bár nem tudom, mi okom lenne remélni ezt, hiszen attól, hogy másik naptárat teszünk a falra, nemigen változik semmi. De attól talán igen, hogy amit már megettünk, nem kell jövőre is megtenni és talán attól is, hogy már nem állok állandóan rendelkezésre.

Kellemes és főleg nyugis készülődést kívánok az ünnepekre! Nem csak nekünk, hanem nektek is, kedves olvasók!

Vélemény, hozzászólás?

Szeptember (2024)

A szeptember tökéletes alkalom arra, hogy lelassuljunk és jelen legyünk. Ez az egyensúly hónapja, egy olyan időszak, amikor a nyár felfokozott energiája finoman átadja helyét az ősz nyugalmának. A természet ritmusát követve az élet hangulatosabbnak és kevésbé sietősnek tűnik. Lehetőséget ad arra, hogy gyakoroljuk a hálát olyan dolgokért, amelyekért gyakran keményen dolgoztunk, de végül megszoktuk és természetesnek vettük. Ugyanakkor annyi minden történik az ember életében, idén is annyi mindent meg kellett oldanunk, hogy az embernek muszáj felállítani a prioritást, elvégre attól, hogy sok dolgunk van, nem lehet káosz körülöttünk.

A jól bevált módszerhez folyamodtunk, meghatároztuk, hogy mi az, ami sürgős és fontos; mi az, ami sürgős, de nem fontos; mi az, ami fontos, de nem sürgős; és mi az, amit meg kell csinálni, oldani, de nem sürgős és nem is annyira fontos. Ezen kategóriák mentén igyekeztünk egyensúlyozni és bizony nagyon sok mindenre már nem maradt idő vagy energia vagy pénz. Viszont, ahogy telik az idő, ami nem annyira sürgős és nem annyira fontos, már az is átkerült a sürgős és fontos kategóriába. Így történhetett meg, hogy az elmúlt hetek és hónapok arról szóltak, hogy görgettünk magunk előtt bizonyos dolgokat és tételeket, és amikor ezekre került volna a sor, akkor derült égből villámcsapásként kerültek elő azonnal megoldandó feladatok. Ez azt eredményezte, hogy kidolgoztuk magunkat rendesen, mindig volt mit tenni, de ami tervbe volt véve, azokból még mindig semmi sem teljesült. Igaz, legalább a kertből beszedtük a terményeket, bármilyen meleg is volt.

De honnan tudhattam volna, hogy egy parkolási igazolványt két hónapba telik elintézni, mikor is dacára az elektronikus ügyintézési szlogeneknek, szegény anyukámat egy csomószor cipelnem kellett magammal, miközben a parkolást intéztük, tehát könnyítés nem volt. Nagyon nehéz közlekedni valakivel, aki nem lát, rosszul hall és kerekesszékkel tud csak mozogni.

Azt is honnan tudhattam volna, hogy a vendégházban a csap csöpögését szintén két, de inkább három hónap lesz, mire találok szakembert, aki megcsinálja? Közben pedig a hidroforban még a víznyomás is elment. 

Esetleg, hogy a mosogatógépnek is most kellett szerviz?

Vagy azt, hogy az egyik számítógépünk úgy megy ki, hogy viszi magával a szünetmentes tápegysége meg a fél ház áramellátását is?

Mondhatom, hogy örülhetek, hogy ami menet közben ránk tört, legalább nagy részét is megoldottuk, a szobanövényeket is behoztuk, de még mindig hátra vannak olyan dolgok, mint az állatorvosi vizsgálatok, lomtalanítás, egyéb karbantartások, amiket korábbra terveztünk be, de egyszerűen nem jutottunk hozzá.

Ahogy elnézem, idén ezzel nem csak nekünk volt problémánk. A környezetünkben sok mindenki küzdött és küzd ugyanezzel. Ahogy minden mással is, ahogy mi is. 

Nagyon remélem, hogy idén már ez az utolsó nekifeszülés, hogy rendben le tudjuk majd tenni az évet, hiszen már végre szeptember van. A természet is lassan “aludni megy” és minden, az időjárás, a nap járása arra ösztönöz, hogy a külvilág helyett egyre inkább törődjünk a belső világunkkal is. 

A szeptember ugyan még feszített lehet, hiszen sok mindent el kell még rendezni a tél előtt, ugyanakkor nagyon tudatosnak kell lenni, hogy ne hagyjuk magunkat bele sodorni az “ezt még meg kell tenni”,”kötelező letudni, megvenni, megnézni” körökbe. Ebben a hónapban is ugyanannyi óra lesz egy napban, mint az év többi hónapjában. Az élet elfoglal minket a munkával és a gyerekekkel, de le kell lassítanunk és keresnünk kell a hangulatos nyugalom pillanatait, nem pedig további munkaterhelést adva az amúgy is nehéz menetrendünkhöz. Legyünk reálisak az elvárásainkkal, a rendelkezésre álló idővel és a pénzt illetően. Szerencsére az ősz legjobb dolgai amúgy is ingyenesek.

A ház évszakokra való feldíszítése például szép módja annak, hogy szeretetet és megbecsülést mutassunk a hely iránt, ahol élünk, és az emberek iránt, akikkel együtt élünk. Az őszi dekorációk elemeivel összhangban maradunk az évszakkal és otthonunkat az előttünk álló hideg és sötét hónapokra is felkészítjük. Ez az időszak arról szól, hogy ápoljuk az évszak apró örömeit – az első őszi leveleket, a forró teát egy hűvös napon, a kedvenc pulóverünk érintését a bőrünkön és a gyertyák illatát, amely betölti a levegőt. Remélem, hogy sikerül meglátni ezeket az örömöket a mindennapi életben.

Mindenkinek csodálatos szeptembert és őszt kívánunk!

Vélemény, hozzászólás?

Fekete rigó – a megfigyelés nagymestere

Tavasszal, az első napsugarak hátán érkezett. Lassan, óvatosan körözött, majd egyre közelebb merészkedett. Nem osont, mint egy üldözött gyík, de megtartotta a három szárny távolságot. Olyannak tűnt, mint, ha a leszállás megkezdése előtt alaposan leinformált volna minket az illetékes helyeken. Heteken át ismerkedett a közegi megbízott szokásaival és csak hosszas vívódások után tottyant le a földre, majd vad csipergetésbe kezdett.

Teljesen megszoktuk a jelenlétét, már fel sem tűntek a fütyülései. De mindig olyan volt, mint ha jelentett volna rólunk. A leadott „adás” mindig ugyanolyan hosszú volt, de nem tűnt rejtjelezettnek és azonos napszakban is ment ki az éterbe. Azt rejtélyt övezte, hogy kinek vagy minek tett nagy szolgálatot. A kapcsolat végül az akácfa lombjában falusi CSOK-támogatás nélkül felépített leszállóhelyben és családi fészekben terebélyesedett ki. Az már csak jóval később vált ismertté, hogy hősünk önkényes lakásfoglaló volt, aki jogosulatlanul nem vett igénybe bizonyos nem is létező kedvezményeket. Az ügyben az Önjáró Dühöngő Láncfűrészesek Klub vezetője, JetSkiZo járt el. A gyorsított flegmálási tárgyalás eredménye azonnali kilaktoltatás akácfa-kinyűvéssel ötvözve, de az utóbbi időtartamát 6 hónapra felfüggesztették. Így hát hősünk, hogy elkerülje a kalitkába zárást, jobbnak látta – a lehullott 20 ezresek helyett – szedni a sátorfáját és inkább visszaadni a megbízását. Mindenesetre a körül nem tekintő eljárás felderítette a fekete rigó segítőjét, aki nem volt más, mint a telep állandóan körbejáró és mindenhová bepiszmogó, szimatoló őre, a kicsi fehér kutya.

Vélemény, hozzászólás?

Solarpunk ünnepek

Húsvét alkalmával elgondolkodtam azon, hogy vajon vannak-e solarpunk ünnepek, tartanak-e ünnepségeket a solarpunk közösségek és utána is jártam egy kicsit a témának. Bár a solarpunk közösség nem kicsi, vannak olyan témák, amelyek még nem alakultak ki teljesen. Ilyen az ünnepek kérdésköre is; az, hogy milyen ünnepeket kellene tartanunk, ünnepelnünk? Több fórumon is olvastam már erről és a javaslatokról is. Egyelőre négy ünnepet találtam. A kezdeményezésekből azt látom, hogy inkább az ősi ünnepek mintájára igyekeznek a természet szakaszaihoz köthető ünnepi rendet kialakítani, a természetet ünneplik. Ez azért is  jó, mert ennek van egy természetes rendje összhangban az önellátó életmóddal és össze lehet fésülni a jelenleg is tartott ünnepekkel is. Ez az miatt fontos, hogy ilyenkor vannak szabadnapok, amikor a családtagok egyébként is tudnak találkozni egymással.

  • Napernyő Nap: Ezt a fesztivált március 21-én tartják, amikor az északi féltekén tavasz kezdődik. Ezen a napon az emberek napernyőket viselnek vagy használnak, amelyek napelemekkel vannak ellátva és áramot termelnek. A napernyők színesek és díszesek, és kifejezik az egyéniségüket és a stílusukat. Ez az ünnep alkalom arra, hogy találkozzanak egymással, sor kerüljön az év első piknikjére, hogy jól érezzék magukat együtt.
  • Solarpunk Fesztivál: Ezt az ünnepet szeptember 22-én tartják, amikor az északi féltekén az ősz kezdődik. Ekkor az emberek a solarpunk művészetet, irodalmat, zenét és más művészeti formákat mutatják be. Ezt kiegészítik azzal, hogy solarpunk stílusú ruhákat viselnek, amelyek világos és természetes színűek és növényi motívumokkal díszítettek. Napernyőkkel, napelemekkel vagy más napenergiával kapcsolatos elemekkel is kiegészíthetik ezeket a ruhákat. A fesztiválon is solarpunk technológiákat használnak, amelyek fenntarthatóak és ökologikusak. 
  • Halottak napja: Képzeld el, hogy egy távoli solarpunk hegyi várost néhány fiatal feldíszített, hogy egy nagyon különleges alkalomból emlékezzenek meg az őseikről. Sokaknak halottak napja van, egyesek Undas néven ismerik, mások számára ez egy őszi Egungun, szertartások és imák napja. A nyugodt akvamarin színű templomunkban virágokkal, ételekkel, gyertyákkal, kalaverákkal és egyéb jelképekkel díszített oltárokat állítottak fel, hogy tisztelegjenek az őseik előtt. Mindannyian kifejezik a hálájukat és szeretetüket az őseik iránt, akik kulcsszerepet játszottak ennek a gyönyörű solarpunk világnak a formálásában.
  • Zöld Karácsony: Ezt az ünnepet december 25-én tartják, amikor az északi féltekén tél van. Ezen a napon az emberek zöld díszeket használnak, növényeket, téli virágokat és természetes anyagokat. Emellett nem vesznek ajándékokat, hanem saját maguk készítenek valamit, ami hasznos vagy szép. Nem szokás túl sokat fogyasztani, az ételek egyszerűek és egészségesek. 

Nekem még hiányzik a sorból egy nyárközépi ünnep, amelyen akár maga a nyár, akár a természet adományai (növények, gyümölcsök) ünnepelhetők, de lehet, hogy ez azért nem jutott a közösségek eszébe, mert nyáron az emberek többsége szabadságon van, nyaral, elutazik és emiatt nehezebb megszervezni. Ezt talán a kisebb közösségekben, a közösségi kertekben lehetne tartani.

Ti mit gondoltok erről? Hogyan ünnepelnétek? Tartanátok-e még más ünnepeket is?

Milyen is a solarpunk divat?

Természetesen én is tisztában vagyok az ide vonatkozó kulcsszavakkal: környezettudatosság, újrahasznosítás, fenntarthatóság. Ezeknek érvényesnek kell lenniük a divatra is, ha solarpunk, akkor pedig mindenképpen. De a solarpunkhoz tartoznak más kulcsszavak is. Ilyen például az egyenlőség, a kreativitás, az utópia, a megújuló energiák és a harmónia a természettel.

Definíciószerűen: “A solarpunk divat egy olyan divat, amely a napenergiát, a fenntarthatóságot és az ökologikus életmódot fejezi ki. A solarpunk divat általában világos és természetes színeket, növényi motívumokat, napernyőket, napelemeket vagy más napenergiával kapcsolatos elemeket tartalmaz. A solarpunk divat nem csak a ruházatról szól, hanem a kiegészítőkről, a frizurákról, a sminkről és a testdíszítésről is. A solarpunk divat célja, hogy kifejezze a természettel való harmóniát, az önkifejezést és a kreativitást.”

A solarpunk divat viselése mellett számos érv szólhat:

  • Kifejezi a napenergia, a fenntarthatóság és az ökologikus életmód iránti lelkesedést és elkötelezettséget.
  • Megmutatja az egyéniség, a kreativitás és a stílusérzék gazdagságát és sokszínűségét.
  • Használja a természetes, az újrahasznosított vagy a biológiailag lebomló anyagokat, amelyek nem károsítják a környezetet.
  • Alkalmazkodik a klímaváltozás hatásaihoz, mint például a hőmérséklet-ingadozás, a szélsőséges időjárás vagy a napfény-intenzitás.
  • Ötvözi a régi és az új technológiákat, amelyek növelik a komfortot és a hatékonyságot.
  • Inspirációt merít más kultúrákból, amelyek gazdag színekkel, mintákkal és anyagokkal rendelkeznek.

A solarpunk divat színei általában világosak és természetesek, amelyek a napfényt, a növényeket és az ökologikus életmódot tükrözik. A színei közé tartoznak például a sárga, a narancs, a zöld, a kék, a rózsaszín, a lila vagy a bézs. Ezek a színek nem csak a ruházaton jelennek meg, hanem a kiegészítőkön, a frizurákon, a sminken és a testdíszítésen is.

Szóval, ha divatról van szó, akkor van mit figyelembe venni és ötvözni. De tényleg milyennek is kellene lennie, a solarpunk divatnak?

Először is, szeretjük a kifejezetten szép és ízléses dolgokat. Szeretünk csinosnak lenni. Szeretjük a csillogást, a fényeket, a színeket. Tehát nem csak ruhákról, hanem ékszerekről és egyéb kiegészítőkről is szó van. Túlmutat ez azon, hogy vintázs vagy second hand boltokban vásároljuk meg a ruháinkat. Ugyanakkor teret kaphat itt minden; igen, a vintázs boltokban való vásárlás, de akár az is, hogy magunk álmodjuk meg és készítjük el a kreációinkat. Természetesen nem becsülöm le a tervezők munkáját, sőt, elismerem a zsenialitásukat. Ma már a csúcstechnológiát is beleépítik egyes kreációkba, így olvastam már hőmérséklet-szabályozós ruhákról, de olyanokról is, amelyek képesek fizikailag is megvédeni a viselőjüket. Izgalmas terület a futurisztikus solarpunk divat, amely a jövő technológiáit használja fel napelemes ruhák vagy holografikus kiegészítők formájában.

Na, de maradva az átlag ember átlag pénztárcájánál, nem feltétlenül kell a legmodernebb és legdrágább dolgokban gondolkodnunk. Sőt, itt kap helyet a tartósság is, hogy olyan minőségű anyagokat használunk, hogy egyes ruhadarabok nem csak jó minőségűek, de akár átörökíthetőek is legyenek, ami szintén hozzájárul a fenntarthatósághoz.

Fontos szempont a funkció is. A solarpunk életforma aktivitást kíván, ehhez szükséges a megfelelő kényelmes – és természetesen csinos – öltözet is, ami figyelembe veszi az időjárási hatásokat is, legyen szó esőről, szélről, vagy éppen a túl erős napsugárzásról és nem akadályoz a tevékenységeinkben. Kényelmesnek, a funkciónak megfelelőnek és lazának kell lennie.

De az alkalomhoz is választhatunk más és más stílusú solarpunkos ruhákat. Ünnepek alkalmával inkább a finomabb, esetleg modern, technológiával kiegészített ruhákra eshet a választás, a hétköznapokra, illetve a munkához a munka jellegének megfelelő laza és kényelmes, természetes alapú ruhákat használhatjuk.

A solarpunk stílus alapja a szecesszió, ez is megjelenhet az öltözködés és a kiegészítők, főként ékszerek stílusában is. Ugyanakkor a solarpunk divat sokféle formát és stílust ötvözhet. Így például lehet vintázs solarpunk divat, amely a régi idők divatjait jeleníti meg növényi díszítéssel, de inspirálható más kultúrákból is, mint például az indiai divat, amely gazdag színeket, mintákat és anyagokat hoz magával.

A képek forrása a Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Már el tudjuk fogadni az OTP SZÉP kártyát a Fészek vendégházban!

Húsvéttól már tudtok foglalni. Tervezzetek bátran, szeretettel várunk Benneteket!

OTP SZÉP kártya előlegfizetés

Amikor Mami bekopogott hóna alatt egy csirkével

Álmos januári délelőtt. Kint szikrázó napsütés. A csendbe élesen belehasít a váratlan kopogás. A kutyák ugatnak és közben döbbenten merednek rám: ki zavarhat ilyenkor? A választ rövidesen megkapjuk. Belép a nagyi, megnyugtató dolog, de utána jön a meglepetés: a hóna alatt hozza magát, a Csirkét. A kendermagos pehelysúlyút. Alig több mint 7 hónapos, a súlya talán 1,5 kilogramm. A három kutya ledöbben. A csirke is. A kutyák még ugatnak is elfelejtenek. A csirke meg sem mer moccanni. Látszik rajta, hogy a legrosszabbra készült fel: őt most is alighanem levágják. Leperegnek előtte rövidke élete másodpercei. A kutyák szerencsére ismerik a csirkéket, hozzá sem szagolnak, pedig a lábai alig tíz centiméterre vannak a fejüktől. A csirke ettől még inkább megretten. Teljesen elernyed. De ez nem az az állapot, amikor élvezi, hogy hónalj alatt van. Ez dermedtség. Inkább azt mutatja, hogy ő itt sincs kérem, róla feledkezzen meg mindenki. De nem jár sikerrel. Nagyi liheg. A csirke is. A három kutya közül az egyik továbbra is döbbenten néz, ekkora fokú szemtelenséggel még ő sem találkozott. A második kutya érdeklődve várja a fejleményeket, a harmadik pedig megunja a dolgot és tüntetőleg lefekszik, folytatja az alvást. Hülyékkel ő ugyan nem foglalkozik. Nem tudom, hogy a kergetés közben nagyi vagy a csirke fáradt ki jobban. Nagyi töri meg a csendet és büszkén közli a nyilvánvaló tényt, hogy elfogta a gaz szökdösős csirkét. Megköszönöm neki, de mondom, hogy felesleges volt, mert ez a csirke bizony, ha ötször elkapjuk és újra bezárjuk, hatodszor is ki fog szökni. Ő ugyanis ilyen. Mindegy hány szárnyvágás volt már, ő ugrócsirke, különc. Amennyiben úgy alakul, helyből felugrik a 2 méter magas tetejére. Ő világlátó, kalandor, szabad lélek. Nem hat rá senki, semmi. Sem kérés, sem fenyegetés. Nem lehet bezárni. Alig kerül vissza a helyére, 10 perc múlva már újra kint van. Hiába csak egy új nap virradt, újabb szökdösésekkel.

Vélemény, hozzászólás?

Tyúkok a frontvonalban – Üllőn

Akár rokkantseregnek is nevezhetnénk őket. Ahogy a kapun kiözönlenek délután. Elsőként az Alfa, ő mindent figyel, neki mindenről tudnia kell. Ő maga a Kakas. Csak miután ő kijött, követhetik a többiek is. A csoport közepén biztosít a Béta, míg hátul – amolyan utóvédként – a Gamma. Köztük a csirkék. Gyakorlatilag mindegyik külön személyiség és valami baja van. Rokkantak. Egyesek bicegnek. Mások fél lábon ugrálnak. Vannak, akik esetlen mozgással haladnak tovább. Akár pörögnek is. Lehetetlen kideríteni, hogy hogyan szerezték a sérüléseiket. Nem is érdekli őket. Köszönik szépen, nagyon jól elvannak így. Boldogok. Elégedettek. Főleg, amíg zöld, víz és táp van. A többi nem számít. S emellett rendkívül büszkék. Nem csak akkor, ha tojtak. Egyébként is. Vannak kifejezetten pletykafészkek. Akik akkor jönnek oda, ha bármiről mesélni akarnak. Szóval tartanak. Ők a jól értesültek, akik tudta nélkül nem történhet semmi. Az udvar hangjai.

Vélemény, hozzászólás?

1 / 5 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén

Instagram
Pinterest
Pinterest
fb-share-icon