Hiába a 10 éven át tartó bizalmi kapcsolat, bizony néha “takarítanunk” kell az életünkben. Erre biztatom Rovinport tagságát. Na jó, nem feltétlenül az állatorvossal kapcsolatban. Egyszerűen arról van szó, hogy ne hagyd magad, ha valami nem tetszik és nem tudod megbeszélni, akkor lépj tovább, merj továbblépni.
Egyébként azt is tesszük, hogy akivel meg vagyunk elégedve szolgáltatóval vagy szakemberrel, azokat feltüntetjük az “Agora” menüpontban. Ha tudsz megbízható szakembert, aki tényleg jó és megbízható, Te is tehetsz javaslatot, hogy ki kerüljön oda.
Na, de mi is történt? Ugye volt az állatorvosunk, akivel nem voltak problémáink 10 évig. Igazából évente egyszer vittünk a kutyáinkat hozzá oltásra és vizsgálatra, bár voltak apróbb dolgok, amik nem tetszettek, ezeken felül tudtunk emelkedni, mert szakmailag tényleg nagyon jó volt. De például közölte, hogy a karomnyírás nem az ő dolga, nem is csinálta meg. Házhoz kellett hívni, amikor már 4 kutyánk lett, mert elég nehéz ennyi állatot logisztikázni. Ő ki is jött. Amikor mondtuk neki és meg is mutattuk, hogy az egyik macskánk szeret pucérkodni (mindig levakarja magáról a szőrt), de nincs betegsége, nem rüh, nem ilyesmi, csak annyit mondott, hogy nem tud mit csinálni.
Viszont tavaly az egyik kutyánknak nőtt valami a szemére, ezért elvittük hozzá műtétre. Amikor megtudta, hogy az interneten is megpróbáltunk utána nézni, hogy mi lehet az, hát nem álltunk meg előtte. Hozzáteszem, a műtétet nagyon profin megcsinálta, a kutyán nem is látszik és azóta is jól van. De azóta sem tudtuk meg, hogy mi volt az, ő sem tudta megmondani. Az, hogy miközben ott aggódtam a kutyámért, még olyan hangnemet engedett meg magának az interneten tett látogatás miatt, amit senkinek nem tűrnék el, volt az első pont. De akkor még úgy voltam vele, hogy igazából nem én vagyok a lényeg, hanem a kutyák ebben az egészben és tényleg szép és jó munkát végzett a műtéttel. Meg ugye ott volt mögöttünk a 10 éves együttműködésünk is.
Hát igen, élni tudni kell 😀 A képen a fekete folt az az egyik macskánk, aki nem enyhén személyiségzavaros. Nemes egyszerűséggel kutyának képzeli magát. Még házat is őriz.
Ugyancsak tavaly szokás szerint kihívtuk, amikor az oltások esedékesek voltak. Ki is jött, de kapott egy telefont, amitől felhúzta magát. Ennek okán az egyik kutyámat úgy szúrta meg, hogy szegény állat felsírt és még percekig mondta a magáét utána panaszkodva, majd este még vérzett is. A másik ezt végignézte és világossá tette, hogy ezt nem fogja hagyni. Nem hagyta magát lefogni, viszont feszült figyelemmel nézte az orvos mozdulatait. Ez volt a második pont. Úgy voltam vele, hogy a harmadikat már nem várom meg, keresek másik orvost az állatainknak. Volt, ahova el is mentünk személyesen, végül is az egyik kutyánk problémás, nem akartuk kitenni semmilyen negatív érzésnek. Ahol én nem éreztem jól magam, akár azért, ahogy velem beszéltek, akár azért mert a hozzáállás nem tetszett, azt ott is hagytuk. Végül megtaláltuk a megoldást, van új orvosunk.
Ő a problémás kutyánk. Ő mentett kutyus, semmit nem tudunk róla, (pontosan milyen tapasztalatai vannak) de extra bánásmódot igényel. Nem lehet még sétáltatni sem, mert retteg a póráztól. Most nincsenek fájdalmai, de a valaha volt sérüléseire emlékszik. Három hónapba telt, mire sikerült szocializálni.
De hogy milyen jól döntöttem, az most derült ki. Az a kutyám, amelyik szenvedett az előző oltásnál, sokkban volt és nagyon félt, a másik, aki azt végignézte végig morgott, csak úgy miheztartás végett. El kell mondjam, hogy ezek a kutyák sosem féltek semmitől, az állatorvosoktól sem, volt amikor önként sorba álltak az oltásért, még a macskák is. El nem tudom képzelni, hogyan reagáltak volna, ha újra kiteszem őket annak, hogy az oltsa őket, aki korábban fájdalmat okozott. Az is világossá vált, hogy bizony nem felejtenek!
Aztán persze derültek ki hiányosságok a nyilvántartásokban, a kezelések és a műtétek nem voltak feltüntetve az oltási könyvekben. Ezekkel úgy voltam, hogy ő az orvos, neki kell tudnia, mit kell beírni, pláne, hogy én átlag gazdiként nem sokat értek a vakcinákhoz és hatóanyagokhoz. Nem is volt ezzel baj, amíg nem kerültünk át máshoz. Na jó, persze, baj így sem lett, de azért jó lett volna tudni például, hogy melyik hatóanyagtól lettek rosszul kölyökkorukban. Nyilván az is igaz, hogy könnyű kritizálnom a más munkáját, mindenesetre most örülök a váltásnak, remélem hosszú távon is jó döntést hoztunk.
A lényeg: ha valamivel vagy valakivel nem vagyunk elégedettek, merjünk váltani. Biztos, hogy neki is megvan a maga helye, csak nem a mi életünkben.
A két szóban forgó delikvens
Hiába a 10 éven át tartó bizalmi kapcsolat, bizony néha “takarítanunk” kell az életünkben. Erre biztatom Rovinport tagságát. Na jó, nem feltétlenül az állatorvossal kapcsolatban. Egyszerűen arról van szó, hogy ne hagyd magad, ha valami nem tetszik és nem tudod megbeszélni, akkor lépj tovább, merj továbblépni.
Egyébként azt is tesszük, hogy akivel meg vagyunk elégedve szolgáltatóval vagy szakemberrel, azokat feltüntetjük az “Agora” menüpontban. Ha tudsz megbízható szakembert, aki tényleg jó és megbízható, Te is tehetsz javaslatot, hogy ki kerüljön oda.
Na, de mi is történt? Ugye volt az állatorvosunk, akivel nem voltak problémáink 10 évig. Igazából évente egyszer vittünk a kutyáinkat hozzá oltásra és vizsgálatra, bár voltak apróbb dolgok, amik nem tetszettek, ezeken felül tudtunk emelkedni, mert szakmailag tényleg nagyon jó volt. De például közölte, hogy a karomnyírás nem az ő dolga, nem is csinálta meg. Házhoz kellett hívni, amikor már 4 kutyánk lett, mert elég nehéz ennyi állatot logisztikázni. Ő ki is jött. Amikor mondtuk neki és meg is mutattuk, hogy az egyik macskánk szeret pucérkodni (mindig levakarja magáról a szőrt), de nincs betegsége, nem rüh, nem ilyesmi, csak annyit mondott, hogy nem tud mit csinálni.
Viszont tavaly az egyik kutyánknak nőtt valami a szemére, ezért elvittük hozzá műtétre. Amikor megtudta, hogy az interneten is megpróbáltunk utána nézni, hogy mi lehet az, hát nem álltunk meg előtte. Hozzáteszem, a műtétet nagyon profin megcsinálta, a kutyán nem is látszik és azóta is jól van. De azóta sem tudtuk meg, hogy mi volt az, ő sem tudta megmondani. Az, hogy miközben ott aggódtam a kutyámért, még olyan hangnemet engedett meg magának az interneten tett látogatás miatt, amit senkinek nem tűrnék el, volt az első pont. De akkor még úgy voltam vele, hogy igazából nem én vagyok a lényeg, hanem a kutyák ebben az egészben és tényleg szép és jó munkát végzett a műtéttel. Meg ugye ott volt mögöttünk a 10 éves együttműködésünk is.
Hát igen, élni tudni kell 😀 A képen a fekete folt az az egyik macskánk, aki nem enyhén személyiségzavaros. Nemes egyszerűséggel kutyának képzeli magát. Még házat is őriz.
Ugyancsak tavaly szokás szerint kihívtuk, amikor az oltások esedékesek voltak. Ki is jött, de kapott egy telefont, amitől felhúzta magát. Ennek okán az egyik kutyámat úgy szúrta meg, hogy szegény állat felsírt és még percekig mondta a magáét utána panaszkodva, majd este még vérzett is. A másik ezt végignézte és világossá tette, hogy ezt nem fogja hagyni. Nem hagyta magát lefogni, viszont feszült figyelemmel nézte az orvos mozdulatait. Ez volt a második pont. Úgy voltam vele, hogy a harmadikat már nem várom meg, keresek másik orvost az állatainknak. Volt, ahova el is mentünk személyesen, végül is az egyik kutyánk problémás, nem akartuk kitenni semmilyen negatív érzésnek. Ahol én nem éreztem jól magam, akár azért, ahogy velem beszéltek, akár azért mert a hozzáállás nem tetszett, azt ott is hagytuk. Végül megtaláltuk a megoldást, van új orvosunk.
Ő a problémás kutyánk. Ő mentett kutyus, semmit nem tudunk róla, (pontosan milyen tapasztalatai vannak) de extra bánásmódot igényel. Nem lehet még sétáltatni sem, mert retteg a póráztól. Most nincsenek fájdalmai, de a valaha volt sérüléseire emlékszik. Három hónapba telt, mire sikerült szocializálni.
De hogy milyen jól döntöttem, az most derült ki. Az a kutyám, amelyik szenvedett az előző oltásnál, sokkban volt és nagyon félt, a másik, aki azt végignézte végig morgott, csak úgy miheztartás végett. El kell mondjam, hogy ezek a kutyák sosem féltek semmitől, az állatorvosoktól sem, volt amikor önként sorba álltak az oltásért, még a macskák is. El nem tudom képzelni, hogyan reagáltak volna, ha újra kiteszem őket annak, hogy az oltsa őket, aki korábban fájdalmat okozott. Az is világossá vált, hogy bizony nem felejtenek!
Aztán persze derültek ki hiányosságok a nyilvántartásokban, a kezelések és a műtétek nem voltak feltüntetve az oltási könyvekben. Ezekkel úgy voltam, hogy ő az orvos, neki kell tudnia, mit kell beírni, pláne, hogy én átlag gazdiként nem sokat értek a vakcinákhoz és hatóanyagokhoz. Nem is volt ezzel baj, amíg nem kerültünk át máshoz. Na jó, persze, baj így sem lett, de azért jó lett volna tudni például, hogy melyik hatóanyagtól lettek rosszul kölyökkorukban. Nyilván az is igaz, hogy könnyű kritizálnom a más munkáját, mindenesetre most örülök a váltásnak, remélem hosszú távon is jó döntést hoztunk.
A lényeg: ha valamivel vagy valakivel nem vagyunk elégedettek, merjünk váltani. Biztos, hogy neki is megvan a maga helye, csak nem a mi életünkben.
