Címke: Föld

Solarpunk ünnepek

Húsvét alkalmával elgondolkodtam azon, hogy vajon vannak-e solarpunk ünnepek, tartanak-e ünnepségeket a solarpunk közösségek és utána is jártam egy kicsit a témának. Bár a solarpunk közösség nem kicsi, vannak olyan témák, amelyek még nem alakultak ki teljesen. Ilyen az ünnepek kérdésköre is; az, hogy milyen ünnepeket kellene tartanunk, ünnepelnünk? Több fórumon is olvastam már erről és a javaslatokról is. Egyelőre négy ünnepet találtam. A kezdeményezésekből azt látom, hogy inkább az ősi ünnepek mintájára igyekeznek a természet szakaszaihoz köthető ünnepi rendet kialakítani, a természetet ünneplik. Ez azért is  jó, mert ennek van egy természetes rendje összhangban az önellátó életmóddal és össze lehet fésülni a jelenleg is tartott ünnepekkel is. Ez az miatt fontos, hogy ilyenkor vannak szabadnapok, amikor a családtagok egyébként is tudnak találkozni egymással.

  • Napernyő Nap: Ezt a fesztivált március 21-én tartják, amikor az északi féltekén tavasz kezdődik. Ezen a napon az emberek napernyőket viselnek vagy használnak, amelyek napelemekkel vannak ellátva és áramot termelnek. A napernyők színesek és díszesek, és kifejezik az egyéniségüket és a stílusukat. Ez az ünnep alkalom arra, hogy találkozzanak egymással, sor kerüljön az év első piknikjére, hogy jól érezzék magukat együtt.
  • Solarpunk Fesztivál: Ezt az ünnepet szeptember 22-én tartják, amikor az északi féltekén az ősz kezdődik. Ekkor az emberek a solarpunk művészetet, irodalmat, zenét és más művészeti formákat mutatják be. Ezt kiegészítik azzal, hogy solarpunk stílusú ruhákat viselnek, amelyek világos és természetes színűek és növényi motívumokkal díszítettek. Napernyőkkel, napelemekkel vagy más napenergiával kapcsolatos elemekkel is kiegészíthetik ezeket a ruhákat. A fesztiválon is solarpunk technológiákat használnak, amelyek fenntarthatóak és ökologikusak. 
  • Halottak napja: Képzeld el, hogy egy távoli solarpunk hegyi várost néhány fiatal feldíszített, hogy egy nagyon különleges alkalomból emlékezzenek meg az őseikről. Sokaknak halottak napja van, egyesek Undas néven ismerik, mások számára ez egy őszi Egungun, szertartások és imák napja. A nyugodt akvamarin színű templomunkban virágokkal, ételekkel, gyertyákkal, kalaverákkal és egyéb jelképekkel díszített oltárokat állítottak fel, hogy tisztelegjenek az őseik előtt. Mindannyian kifejezik a hálájukat és szeretetüket az őseik iránt, akik kulcsszerepet játszottak ennek a gyönyörű solarpunk világnak a formálásában.
  • Zöld Karácsony: Ezt az ünnepet december 25-én tartják, amikor az északi féltekén tél van. Ezen a napon az emberek zöld díszeket használnak, növényeket, téli virágokat és természetes anyagokat. Emellett nem vesznek ajándékokat, hanem saját maguk készítenek valamit, ami hasznos vagy szép. Nem szokás túl sokat fogyasztani, az ételek egyszerűek és egészségesek. 

Nekem még hiányzik a sorból egy nyárközépi ünnep, amelyen akár maga a nyár, akár a természet adományai (növények, gyümölcsök) ünnepelhetők, de lehet, hogy ez azért nem jutott a közösségek eszébe, mert nyáron az emberek többsége szabadságon van, nyaral, elutazik és emiatt nehezebb megszervezni. Ezt talán a kisebb közösségekben, a közösségi kertekben lehetne tartani.

Ti mit gondoltok erről? Hogyan ünnepelnétek? Tartanátok-e még más ünnepeket is?

ROVINPORT

Legutóbbi bejegyzések:

Oldalaink:

Hírek

Életstílus

Gazdálkodás

DIY projektek

Olvasósarok

Fórum

Rólad

Agóra

Dolgozz velünk

Önellátás, mint életmód

Ahogy írtam is már többször, több, mint egy éve már, hogy családilag úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk minél nagyobb függetlenséget elérni a szokásos rendszerektől. Ez sok mindent magába foglal, egyik aspektusa az önellátás kérdése. Ezt a döntésünket az alapozza meg, hogy amíg régebben, ha pénzed volt, akkor választhattál minőségibb termékeket és szolgáltatásokat, mára ez már nem igaz. Igen, továbbra is vannak olcsóbb és drágább dolgok, de már a pénzedért sem kapod meg azt a minőséget, amiért fizetsz vagy fizetni szeretnél. Sajnos, nem is úgy néz ki, hogy a jövőben változna a helyzet.

Szeretnénk megosztani a tapasztalatainkat veletek, ezért mindent dokumentáltunk, ami ebben a folyamatban eddig történt. Hónapról-hónapra megjelent írásainkat megtaláljátok itt. Ahogy az idei évi bejegyzéseinkből is láthatjátok, ez az év – sok minden más mellett –  arról szólt, hogy próbáltuk megteremteni az önellátáshoz szükséges feltételeinket. Nagy részben össze is jött és erre nagyon büszkék vagyunk. Természetesen van még hova fejlődnünk, hiszen sem egy popsival több lovat megülni nem lehet, sem egyszerre mindent megvalósítani ennek minden aspektusával és ilyen kis létszámmal, ahogy mi élünk. Mindenesetre számunkra ez már életmód lett, egy olyan életmód, amelyben az ember saját maga termeli meg vagy készíti el azokat a dolgokat, amelyekre szüksége van és kevésbé függ a külső forrásoktól, mint például a boltoktól, a szolgáltatóktól vagy akár a kormánytól. De ennek teljes megvalósítása még hosszú út lesz. 

Az önellátás célja általában a környezetvédelem, az egészségmegőrzés, a pénzmegtakarítás, az önrendelkezés vagy a túlélés. Az kétségtelen, hogy legalább tudod, hogy mit eszel. Az önellátás mértéke viszont változhat attól függően, hogy mennyire akar valaki független lenni a társadalomtól és milyen erőforrásai vannak. A mi esetünkben is vannak korlátok, például sosem fogunk gabonát termelni vagy tejelő, illetve mézelő állatot tartani. Legalábbis most ezt gondoljuk.

Persze, tudom, hogy ez a fajta életmód, amit mi építünk nem mindenki számára megvalósítható, hiszen ehhez szükség van egy kertre, ahol zöldségeket, gyümölcsöket, fűszernövényeket és más növényeket termeszthetünk, amelynek mérete függ attól, hogy hány embert akarunk ellátni és milyen sokszínű étrendet akarunk biztosítani számukra. Mi a kertünkben nem csak növényeket, de állatokat is tartunk, egyelőre a munkavállalóink mellett (kutyák és macskák) tyúkokat, de a későbbiekben még előfordulhat nálunk kacsa, pulyka, akár malac is. 

Azonban az önellátás nem csak a kertészkedésről szól, hanem felölel egy csomó más dolgot is. Arról is szó van, hogy hogyan használjuk fel a megtermelt dolgokat. Mi saját magunk sütjük a kenyeret – igaz, kényszerből is, mert a cöliákia mellett egyelőre ez a legjárhatóbb út. Gyümölcsöt dolgozunk fel – bár az idén sajnos nem sok volt – és zöldséget savanyítunk. Tervem, hogy a jövőben a ruhákat is magam varrom – ezt is csináltam már, igaz, évekkel ezelőtt-, mostanában viszont az viszi el az erre fordítandó időt, hogy barkácsolunk, magunknak készítjük vagy mi újítunk fel bútorokat vagy eszközöket és még sok más dolgot is. Most leginkább arra van szükségünk, hogy megteremtsük az önellátás feltételeit fizikailag. Igyekszünk minimalizálni a hulladéktermelést és újrahasznosítani vagy komposztálni a maradékot. Odafigyelünk arra, hogy a lehető legkevesebb csomagolási hulladékunk legyen. Ez az életmód arról is szól, hogy tanulunk és fejlődünk folyamatosan, hogy jobban megismerjük a környezetünket, a természetet és persze önmagunkat.

Az önellátás tehát nem könnyű feladat, a nehézségeinkről is írtam már többször, de sok előnnyel jár. Nagyon élvezzük a friss és egészséges ételeket, amelyeket saját magunk készítünk el. Tényleg tudjuk mit eszünk és amit mi termelünk, az nem tartalmaz hozzáadott anyagokat, ízfokozókat és állag javítókat, a húsok nem vizesek és minden abban a formában áll rendelkezésre, ahogy mi előkészítettük a felhasználásra, tehát számunkra a legkényelmesebb. Mivel komposztálunk, és kutyáink és macskáink is vannak, élelmiszer-hulladékunk nincs. Minőségileg pedig egyértelműen jobban járunk.

Az sem elhanyagolható, hogy büszkeséggel töltenek el minket az eredményeink és maguk az alkotói folyamatok is. Az önellátó gazdaság felépítése ugyan nem kevés pénzbe, időbe és energiába kerül, de ezek egyszeri vagy hosszú távra szóló befektetések, ugyanakkor meglepően sokat tudunk spórolni is így, emellett talán az ökológiai lábnyomunk is csökkent valamelyest. Reményeink szerint így függetlenebbé és ellenállóbbá válhatunk a válságokkal szemben is.

Messze vagyunk még az általam megálmodott kerttől, de apró lépéseket már sikerült tenni ebbe az irányba. A gazdaságunk már “nyomokban” kezd hasonlítani ahhoz, amit szeretnék, de persze van még vele munka bőven. Ez tényleg folyamatos jelenlétet és munkát igényel. Az a célunk, hogy erősítsük az ember és a természet harmóniáját, egyúttal teret engedjünk a kreativitásunknak. A kertünk egy olyan hely, ahol összekapcsolódunk a földdel és egymással, és ezzel is hozzájárulhatunk egy jobb világ építéséhez. 

Sokféle növényt termelünk, zöldségek, gyümölcsök, fűszernövények, virágok és más dísznövények is képviseltetik magukat. Nagyon kevés vegyszert használunk, inkább természetes és ökologikus módszereket alkalmazunk. Alkalmazzuk a permakultúra, az agroökológia,  az organikus gazdálkodás és más fenntartható mezőgazdasági módszereket a termeléséhez és az élelmiszer-biztonsághoz. A kertünk nem csak a növényeink otthona, hanem a kertben élő állatokat is tiszteletben tartja; a méheket, a madarakat vagy a pillangókat.

Ugyanakkor ez a kert nem csak egy hely, ahol növényeket termesztünk, hanem egy olyan hely, ahol mi is élvezhetjük a természet szépségét és nyugalmát. Igyekszünk telepíteni olyan elemeket is, amelyek javítják az életminőséget és a közérzetet, mint például napernyők, padok, hinták. Szeretném, ha a kertünk végül olyan lenne, amely teret ad a pihenésnek, tanulásnak, alkotásnak vagy akár játéknak is. 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is! Örömmel venném, ha megosztanátok velünk tapasztalataitokat, ha van bármilyen kérdésetek, véleményetek, akkor írjatok hozzászólást. 

(A képeket az MI készítette)

Vélemény, hozzászólás?

15 dolog, amit a vidéki életről tudnod kell

Sokan vesznek mostanában ingatlant vidéken. Nálunk is megjelentek a városokból kiköltözők, de megjelent velük az állandó konfliktus is. Egyszerűen nem hajlandóak alkalmazkodni a meglévő körülményekhez, szokásokhoz. Legtöbbször agresszívan osztják az észt arról, hogy nekünk hogyan kellene élnünk. Azért jó lenne, ha valaki ingatlant vesz, akkor megnézné előtte, hogy hova akar költözni. Kifejezetten az ő kedvükért és azoknak, akik akik vidéken szeretnének nyaralni, feltöltődni, vagy egyszerűen csak látogatást tenni, esetleg fontolgatják a vidékre költözést, kigyűjtöttünk néhány tételt. Mert vannak dolgok, amik egyszerűen csak így vannak. 

1. Senkinek sem olyan finom a sütije, mint a nagyié. 

2. Egy jó kutya aranyat ér. Amúgy az állatokat a helyükön kezeljük, ők nem anyuci pici csillagai.Ugyanez igaz a macskákra is.

3. Az igazi mártás nem a boltból származik.

4. Három fő bűn van: ha rossz a frizurád, ha ápolatlan a körmöd és ha nem főzöl jól. 

5. Ismerjük a különbséget a paraszt és a bunkó között.

6. Soha ne feltételezzük, hogy a másik autó a villogó irányjelzővel valóban lefordul.

7. Soha ne adjuk kölcsön szerszámainkat, kocsinkat senkinek.

8. Amit nem lehet szigetelőszalaggal megjavítani, azt nem is érdemes, dobjuk ki.

9. A hintaszékek garantáltan stresszoldók.

10. Hintaszékek egy idős emberrel bennük, történelemórák.

11. Káromkodunk, amikor akarunk. Inkább legyünk őszinték és szenvedélyesek, mint álszentek és fojtsunk el magunkban sok mindent. Az érzelmek és érzések nem hibák.

12. A “Kocsibeálló” és a “Vigyázz a kutya harap” feliratok általában nem viccből vannak kitéve.

13. Mindenkinek köszönünk. Tényleg. Akkor is, ha nem ismerjük egymást.

14. A (bogrács)gulyás és a palacsinta a legfinnyássabb vendégeknek is megfelelő.

15. Hálás témák vidéken kezdőszett: füvet nyír, vagy flexel a szomszéd(vasárnap reggel szokás); sok a szúnyog; miért nem irtják a szúnyogot?; ugat a kutya, nyávog a macska (éjjel is); elém parkoltak; dudál a vonat (éjjel is); valahol zene szól (éjjel is); póráz nélküli kutya (úristen); hideg/meleg van a buszon, vonaton; mi van nyitva (ünnepnapon); nálatok van net?; direkt rosszul adtak vissza a boltban.

+1. Viszont ne beszélj arról, hogy otthon jobb volt, ha nem tetszik neked nálunk, menj haza.

Az angyalok köztünk járnak

A 2020-as év elmúltával és a 2021-es esztendő kezdetével mindenképpen szót kell ejteni a köztünk élő, járó különleges lényekről, az angyalokról. Az angyal szó héber és arám megnevezése malách, amely hírnököt, hírvivőt, követet, küldöttet jelent magyarul. Nos, az általam említett lények és küldöttek: a remény, a jó érzések, a szeretet küldöttei, hírvivői.

A különleges angyalok lehetnek állatok vagy emberek formájában és nem a különböző hitvilághoz köthetők, hanem velünk együtt élnek a Földön. Vannak köztük férfiak és nők, fiatalok és idősebbek. De egy valami mégis közös bennük: a belőlük sugárzó szeretet és jó. Lehetnek cukin néző kutyák, bújós macskák, fiatal lányok és fiúk vagy érett nők és férfiak. Olyanok, akikre gondolva vagy akikre nézve jó érzés tölt el bennünket. Nem azért angyalok, mert sosem követnek el hibákat vagy bűnöket, hanem, mert emberiek, amelyre azt gondolom, hogy pont most van óriási szüksége a világnak és a benne élő embereknek.

Angyalok az orvosok, az ápolónők, a szociális munkások, a kereskedelemben dolgozók, a postások, a vasutasok, a közlekedésben dolgozók, a szemétszállítók, a köz-ért dolgozók és az iparban tevékenykedők. Mindenki, akinek van egy jó szava a másikhoz, aki nem felejtett el a mai világban mosolyogni, jó lenni másokhoz, van ereje és energiája arra, hogy kedves és türelmes és megértő legyen, nem érdekből, hanem csak, mert az fontos és jó dolog.

Angyal a család és annak minden tagja, akik be- és elfogadók, szeretet adók, s tudhatjuk, hogy bármikor számíthatunk rájuk, ha szükséges, miközben önmagukért szerethetők. S maga az a tudat, hogy vannak nagyon jó érzés az ember számára.

Angyal az a két kutya, amely velünk él. Bosszantóak? Igen, néha különösen azok. De borzasztóan aranyosak tudnak lenni, amikor egy fáradt nap után hozzánk sietnek, bújnak, szeretetet adnak. Nos, igen, ők is elvárják cserébe a szeretet és akár mást is, például a jutifalatot. De, ha az utóbbit nem is kapják meg, akkor is tudnak szeretni. Önzetlenül. S nem érdekből.

Vagy angyali a fiúnk, aki képes arra, hogy komoly távolságból is eljöjjön azért, mert segítségre van szükségünk és szívesen segít és emellett örömmel tölti el, hogy velünk lehet órákon át. Örül annak, hogy megölelhet minket, leülhet az asztalunkhoz, jó érzéssel tölti el, hogy beléphet hozzánk, mert tudja, hogy mindig van és lesz hely a számára.

Miként angyali a lányunk is, amikor olyan dolgokat hoz létre, amelyekre általában az ember álmában sem gondolna, ráadásul olyan anyagokból, amelyekre szintén nem is gondolnánk: (ékszer)betonból. De az igazi ékszer, hogy ő elkészíti és adja. Ez a legszebb ajándék, többet ér bármelyik komoly összegbe kerülő ajándéknál. Mondhatni ő egy angyal betonszárnyakkal.

S természetesen a legangyalibb teremtés a Kedves, aki hagyja magát szeretni, élvezi, hogy szeretve van és akivel őszinte és mély lehet a kapcsolatunk. Akinél könnyezni tudok, ha egy nehéz nap után végre el tud aludni és örülök, hogy álomba szenderül. S foghatom a kezét vagy simogathatom, cirógathatom és erőt adhatok neki és ő is nekem. S akinek örömet szerezhetek a legapróbb dolgokkal, például egy reggeli köszönéssel vagy kávékészítéssel, csak azért, mert jól esik és jó érzés a tudat, hogy adni jó, s angyali harmónia van közöttünk.

S igen. Amire megtanított minket újra és újra az elmúlt és az új esztendő, hogy hálásaknak kell lennünk azokért, akik körülvesznek minket, a családtagokért, a barátokért, ismerősökért. Igen, ezek az angyalok, néha borostásak vagy nem a legszebb ruhákat viselik, vagy akár bosszantóak és bizony akár cigarettáznak is, vagy megisznak egy pohár bort. De ettől emberiek és földi angyalok, s örüljünk neki, hogy köztünk járnak.

Alex B. Graham

Reneszánsz ember – helykeresés a világban

Leckék és lehetőségek – szólt egy nemrég elérhetővé vált előrejelzés. Miközben tart a koronavírus-járvány, érdekes, új értelmet nyer ez a két fogalom. Valóban az emberiségnek leckékre és lehetőségekre van szüksége? – tehetjük fel a kérdést. S vajon tudnak-e az egyes emberek vagy akár az egész emberiség tanulni a tapasztalatokból? Bizonyos szempontból úgy tűnik, hogy nem, hiszen önmagunkat korlátozzuk számos dologban. A maszkviselés például korlátoz, de eközben megteremti a 1,5 méteres szabad terünket, az újkori intimszféránkat. Furcsa ebbe így belegondolni.

Versben megfogalmazva:

Az én 1,5 méterem
a maszk által védett
mások által kijelölt
személyes életterem
megfelelő légköbméterem?
nem tudom, nem én kértem.

Érdekes módon a koronavírus-járvány előtt megszokott volt, hogy a bevásárlásnál egymás nyakában voltak az emberek, most, mindenki megtanulta, hogy ne lihegjen, köhögjön a másik tarkójába. Ugyanez a helyzet a kézmosás fontosságával. A több ezer évet megélt emberiség tagjainak ezt még tanítani kellett, hogy: fiam, lányom, ugyan moss már kezet? Úgy tűnik, hogy igen. Másrészt tanultunk is – már, aki. Rendkívül sok értékes kezdeményezésre, ötletre és elsősorban segítségnyújtásra volt és van példa. A nagyon sok hülyeség mellett értékes dolgok is megjelennek. A kérdés csak az, hogy ez a hatás átszivárog-e az emberiség egészébe, akár a vezetőkbe is, vagy megmarad helyi, elszigetelt jelenségnek. Reméljük, az előbbi lesz a jellemző, bár a legtöbb példa azt mutatja, hogy a jó és a rossz dolgok egyaránt felerősödtek, például a segítségnyújtás és az intolerancia egyaránt. Mégis megkaptuk – sokadszorra – a lehetőségeket. Remélem, hogy tudunk vele élni, meg tudunk újulni. Végre igazán előtérbe kerülhet a környezetvédelem, a megújuló energiák, a szociális érzékenység, a másikra és az egymásra, de leginkább a magunkra figyelés is. Amennyiben nem válunk reneszánsz emberekké, akkor könnyen a letűnt fajok múzeumába kerülhetünk. S onnan nem lenne kiút.

Alex B. Graham

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén

Instagram
Pinterest
Pinterest
fb-share-icon