Címke: Föld

Miért jelentheti a solarpunk a jövőnket?

Ahogy a 2024-es évértékelésünkben írtam, nem nagyon örülök annak, hogy milyen irányt vett az élet, mert ez azért nem tartható, hogy ez mindenkinek rossz legyen.

Már korábban úgy döntöttünk, hogy megismerkedünk a solarpunk iránnyal, életvitellel és igyekszünk erre a mintára a saját részünkre ezek szerint a normák szerint felépíteni a környezetünket és az életünket.

Nyilván nem lehet teljes mértékben kihátrálni az eddigi életünkből, legalábbis nem egy lépésben. Törekedni azonban lehet rá. Vagy legalábbis arra, hogy minél kevesebb szállal legyünk kénytelenek a világ számunkra nem megfelelő részéhez kötődni, a számunkra nem megfelelő társadalmi normák szerint élni.

Összeszedtem néhány gondolatot arról, hogy miért is lehet a jövőnk a solarpunk.

A solarpunk jelenleg ott tart, hogy már nem teljesen ismeretlen, még ha ebben az országban nem is annyira elterjedt, de nemzetközi szinten komoly mozgalma van. Még az is lehet, hogy előbb-utóbb ez lesz a mainstream. De itthon is látok kezdeményezéseket arra, hogy mintegy elit klubként működjenek bizonyos helyeken, honlapokon, még ha nem is ezen a néven, de működnek már közösségek. Megfigyelhető, hogy egyre többen próbálnak tenni magukért és családjukért, maguk állítják elő a tiszta élelmiszereket, törekednek egyszerűbb életet élni és megosztják tapasztalataikat és tudásukat másokkal is.

Szóval, meggyőződésem, hogy a solarpunk a jövő, legalábbis ha fel akarjuk építeni azt a világot, amire mindannyian várunk, hogy eljöjjön.

De miért éppen a solarpunk?

  • Mert a lázadásban gyökerezik. Mint más punk irodalmi alműfajok, mint a cyberpunk és a steampunk, a solarpunk is a lázadás szellemében gyökerezik, amely nagyon is ismerős a punk rock zenei színtérről. A mai valós világunkban a klímaválságot a bőrünkön érezzük, ennek ellenére a fosszilis tüzelőanyagok birodalmai olyan szilárdan beágyazódtak a globális hatalmi rendszerekbe, hogy megakadályozzák a valódi fejlődést, szóval  nehéz elképzelni, hogyan húzhatjuk vissza magunkat a szakadék széléről anélkül, hogy lázadnánk a status quo ellen.
  • Mert aktívan dolgozik az éghajlati megoldásokon és az alkalmazkodáson. Nem kérdés, hogy a klímaválság korunk egyik legsürgetőbb és talán mindent felölelő kérdése. Nem csak az éghajlatváltozásról van szó. Bármerre is fordulunk, az éghajlatváltozás valósága és következményei az arcunkba bámulnak. Az éghajlatváltozás olyan nagy, széles körű és sürgető válság, hogy nehéz elképzelni egy olyan jövőt, amelyet nem a megoldására és az ahhoz való alkalmazkodásra tett kísérletek uralnak.
  • Mert harmóniában van a természettel. Becslések szerint 2020-ban csaknem 11 ezer négyzetkilométernyi amazóniai esőerdő pusztult el. Ez azt jelenti, hogy minden egyes nap minden egyes órájában több mint egy négyzetkilométernyi esőerdei élőhely pusztult el. Ez csak egy tünet a sok közül, amely jelzi, hogy mennyire kiegyensúlyozatlanná vált a természettel való kapcsolatunk. Az egyetlen módja annak, hogy elkezdjük visszafordítani a károkat amelyeket a bolygónak okoztunk, ha aktívan keressük és újra megtaláljuk ezt az egyensúlyt. Ha nem tesszük, akkor valószínűleg addig fogjuk pusztítani a bolygót, amíg lakhatatlanná nem válik.
  • Mert harmóniában van a technológiával. Olyan világban élünk, ahol a technológiát túl gyakran használják a pusztítás és a kizsákmányolás eszközeként. A cyberpunk az irodalmi előd, amelyből a solarpunk a legközvetlenebbül származik, olyan világokról szól, ahol a technológiát ilyen visszaélésszerű módon használják és az ilyen hatalom és a visszaélések elleni küzdelemről. A solarpunk történetek kiindulópontja gyakran olyan világ, amelyekben ez vagy megváltozott, vagy éppen változik. Ezek a történetek megpróbálják helyrehozni ennek a visszaélésnek a következményeit, de már nemcsak a lázadásról szólnak, hanem proaktív módon valami újat és jobbat is építenek. A Solarpunk történetek gyakran olyan technológiákra összpontosítanak, amelyek segítenek az emberiségnek megoldani, vagy alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Az egyik legvonzóbb dolog a solarpunk irodalomban és művészetben az, hogy tele vannak olyan narratívákkal, ahol a technológiai innováció úgy működik, hogy elősegíti a harmónikus kapcsolatot, nem pedig konfliktust szül az emberiség és a természet között. A technológia az emberi szükségleteket szolgálja ahelyett, hogy az elnyomás eszközévé válna, amellyel a kevesek hatalmat és ellenőrzést gyakorolnak a tömegek felett. A fenntarthatóság és a természeti világgal való együttélés eszközeként használják, nem pedig a pusztítás, a konfliktus és az uralom eszközeként. Ez egyelőre utópisztikusan hangzik, ugyanakkor reális szinten dolgozunk és dolgozhatunk ezen. 
  • Mert a helyi közösségekre helyezi a fókuszt. A folyamatos elidegenedés egyik eredménye a széttöredezett közösségek. Mivel közösségeink széttöredezettek, kevésbé valószínű, hogy rendelkezünk a szükséges erővel és szervezettséggel ahhoz, hogy komoly hatást tudjunk gyakorolni a hatalmi rendszerekre, amelyek az éghajlatváltozást és a sok környezeti pusztítást okozták. Ennek eredményeként a közösségeknek lázadniuk kell. Ha valódi esélyt akarunk arra, hogy elkerüljük a globális éghajlatváltozás legrosszabb hatásait, ha valóban jobb világot akarunk építeni, ha együtt akarunk dolgozni, hogy utópiákat építsünk a klímakatasztrófa hamvaiból, akkor a helyi közösségek megerősítésére kell összpontosítanunk és olyan megoldásokat kell építenünk, amelyek a helyi, alulról szerveződő szintektől felfelé haladnak, nem pedig fordítva.
  • Mert tesz a társadalmi igazságosságért. Annak érdekében, hogy erősebb helyi közösségeket építsünk, ha együtt akarunk dolgozni valódi utópiák létrehozásán, – amely nem csak retorikai propaganda -, akkor mozgalmainkat és közösségeinket alulról kell elkezdeni építeni. Számos helyi utópiát kellene létrehoznunk, amelyek kifejezetten a helyi természeti erőforrásokra és az ott élő emberek szükségleteire és vágyaira épülnek. Valamint egy olyan keretet, amely lehetővé teszi mindezen közösségek létezését és együttélését. Még akkor is, ha radikálisan különböznek egymástól. Ami nem tud békésen egymás mellett létezni, azt az említett keret választja el. Az utópiákkal nem az a problémám, ahogyan az irodalomban elképzelik őket, hogy olyan helyek, ahol mindenki jóllakik és boldog. A probléma az, hogy az az alapvetésük, hogy mindannyian kijövünk egymással, nincsenek nagyobb viták és ezt úgy érik el, hogy mindenki egyszerűen egyetért a politikával, a gazdasági törekvésekkel és a vallással. A gondolatok és vélemények sokféleségének nincs helye egy irodalmi utópiában, de a való világban való felszámolása nem lehetséges, hacsak nem alkalmazzuk az egész fajra kiterjedő tömeghipnózist ami a disztópikus víziókhoz vezet vissza minket.Valódi és lényegi változást – valódi felszabadulást – soha nem lehet fentről átadni, mint valami jótékonykodást. A solarpunk történetek közös jellemzője, hogy a jövőbeli világokban és közösségekben játszódnak és főszereplői olyan közösségekből származnak, amelyek a leginkább marginalizálódtak a nem fiktív világunkban. Ezen a módon a solarpunk nem csak elképzeli a jövőt, hanem segít előrevetíteni azt itt, a jelenben.
  • Mert gyönyörű, reményteljes az esztétikája. Az egyik dolog, ami annyira vonzó a solarpunkban, az a gyönyörű, fényes, csillogó, buja, zöld és technológiailag fejlett jövő, amelyet évek óta az irányzat csodálatos solarpunk vizuális művészei, festői, illusztrátorai, karikaturistái, építészei stb. hoznak létre és ábrázolnak. Ez az első pont, amellyel a legtöbb ember kapcsolatba kerül a solarpunkkal és kétségtelen, hogy ez az, ami kezdetben a legtöbbünket vonzani kezd ehhez a műfajhoz. A világ, amelyben élünk, sivár és pesszimista. Az előttünk álló kihívások gyakran ijesztőnek, nyomasztónak, sőt megoldhatatlannak tűnnek. Sötétség idején semmi másra nincs szükség, mint a meleg nap ragyogó fényére. A solarpunk szép, csillogó, esztétikája nemcsak a műfaj növekedése szempontjából fontos, hanem segít kihúzni minket egyéni és kollektív apátiánkból is. Elvisz minket a remény helyére és segít emlékezni arra, hogyan képzeljünk el egy jobb jövőt, hogy elkezdhessünk együtt dolgozni egy jobb világ építésén.
  • Mert elfáradtunk. Már belefáradtunk a végzetbe és a homályba. Megértjük, hogy a az emberek viselkedése miért az apátiáról és a nihilizmusról szól. Generációk nőttek fel a nukleáris háborútól és a teljes megsemmisüléstől való állandó egzisztenciális rettegéssel. Nem is beszélve a szélsőséges jobboldali ideológiák és a kereszténység újjáéledéséről, amelyek idejétmúlt szokásrendbe és szabályrendszerbe igyekeznek kényszeríteni az embert. Értjük. Az apátia és a nihilizmus értelmet nyert, mint reakciós védelmi mechanizmus a környezettel szemben, amelyben az emberek szocializálódtak. De úgy döntöttünk, hogy ezzel most végeztünk. Jövőt akarunk, de ez nem fog megtörténni, ha pesszimizmusba fulladunk és nem vagyunk hajlandók pozitív lépéseket tenni egy jobb jövő építése érdekében. Itt az ideje, hogy véget vessünk a való élet disztópiájának, ami jelenleg a mi világunk és létrehozzunk egy jobbat. Itt az ideje, hogy utópiát követeljünk és pontosan ez az, amit a solarpunk csinál A solarpunk történetei posztapokaliptikus környezetben játszódnak, de ellentétben a sci-fi és fantasy jelenlegi trendjeit követő történetekkel, nem disztópiával kezdődnek és végződnek. Reményteljes, optimista közösségekkel kezdődnek, amelyek együtt dolgoznak a kihívások leküzdésén és utópiák építésén a klímakatasztrófa és a disztópia nyomán. A Solarpunk megmutatja nekünk az utat. Segíthet kimászni a gödörből. Kivezethet minket a sötétségből egy jobb holnap fényébe.
  • Mert nem csak kitalált jövőről szól. A solarpunk nem csak sci-fi, fantasy és futurizmus. Ez nem csak egy ötlet vagy esztétika. Ezek azok a dolgok, amiért szeretjük, de nem pusztán ennyiről van szó. A solarpunk irányzat létezik a jelenben, a nem fiktív, fizikai világban is. Olyan emberekből áll, akik szándékos közösségeket hoznak létre, technológiai megoldásokkal és alacsony hatású életmóddal kísérleteznek, fellépnek a fosszilis tüzelőanyagok ellen és egy jobb világ építésén dolgoznak most, mind globálisan, mind szerte a világon. A solarpunk biztosítja azt a fantáziadús kapacitásépítést, amely szükséges ahhoz, hogy értelmes és igazságos energiaátmenetet hozzunk létre a jelenben. Nem tehetünk semmit a fizikai világban, ha nem tudjuk először elképzelni az elménkben. A solarpunk lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük, hogy van egy másik út is, amelyet választhatunk. Láthatóvá teszi a különböző lehetséges utakat, amelyek nemcsak a jövőben, hanem a jelen pillanatban is elérhetőek számunkra. A solarpunk létfontosságú a jelenünk szempontjából, így aligha kétséges, hogy ez a jövőnk is.

Vélemény, hozzászólás?

Solarpunk ünnepek

Húsvét alkalmával elgondolkodtam azon, hogy vajon vannak-e solarpunk ünnepek, tartanak-e ünnepségeket a solarpunk közösségek és utána is jártam egy kicsit a témának. Bár a solarpunk közösség nem kicsi, vannak olyan témák, amelyek még nem alakultak ki teljesen. Ilyen az ünnepek kérdésköre is; az, hogy milyen ünnepeket kellene tartanunk, ünnepelnünk? Több fórumon is olvastam már erről és a javaslatokról is. Egyelőre négy ünnepet találtam. A kezdeményezésekből azt látom, hogy inkább az ősi ünnepek mintájára igyekeznek a természet szakaszaihoz köthető ünnepi rendet kialakítani, a természetet ünneplik. Ez azért is  jó, mert ennek van egy természetes rendje összhangban az önellátó életmóddal és össze lehet fésülni a jelenleg is tartott ünnepekkel is. Ez az miatt fontos, hogy ilyenkor vannak szabadnapok, amikor a családtagok egyébként is tudnak találkozni egymással.

  • Napernyő Nap: Ezt a fesztivált március 21-én tartják, amikor az északi féltekén tavasz kezdődik. Ezen a napon az emberek napernyőket viselnek vagy használnak, amelyek napelemekkel vannak ellátva és áramot termelnek. A napernyők színesek és díszesek, és kifejezik az egyéniségüket és a stílusukat. Ez az ünnep alkalom arra, hogy találkozzanak egymással, sor kerüljön az év első piknikjére, hogy jól érezzék magukat együtt.
  • Solarpunk Fesztivál: Ezt az ünnepet szeptember 22-én tartják, amikor az északi féltekén az ősz kezdődik. Ekkor az emberek a solarpunk művészetet, irodalmat, zenét és más művészeti formákat mutatják be. Ezt kiegészítik azzal, hogy solarpunk stílusú ruhákat viselnek, amelyek világos és természetes színűek és növényi motívumokkal díszítettek. Napernyőkkel, napelemekkel vagy más napenergiával kapcsolatos elemekkel is kiegészíthetik ezeket a ruhákat. A fesztiválon is solarpunk technológiákat használnak, amelyek fenntarthatóak és ökologikusak. 
  • Halottak napja: Képzeld el, hogy egy távoli solarpunk hegyi várost néhány fiatal feldíszített, hogy egy nagyon különleges alkalomból emlékezzenek meg az őseikről. Sokaknak halottak napja van, egyesek Undas néven ismerik, mások számára ez egy őszi Egungun, szertartások és imák napja. A nyugodt akvamarin színű templomunkban virágokkal, ételekkel, gyertyákkal, kalaverákkal és egyéb jelképekkel díszített oltárokat állítottak fel, hogy tisztelegjenek az őseik előtt. Mindannyian kifejezik a hálájukat és szeretetüket az őseik iránt, akik kulcsszerepet játszottak ennek a gyönyörű solarpunk világnak a formálásában.
  • Zöld Karácsony: Ezt az ünnepet december 25-én tartják, amikor az északi féltekén tél van. Ezen a napon az emberek zöld díszeket használnak, növényeket, téli virágokat és természetes anyagokat. Emellett nem vesznek ajándékokat, hanem saját maguk készítenek valamit, ami hasznos vagy szép. Nem szokás túl sokat fogyasztani, az ételek egyszerűek és egészségesek. 

Nekem még hiányzik a sorból egy nyárközépi ünnep, amelyen akár maga a nyár, akár a természet adományai (növények, gyümölcsök) ünnepelhetők, de lehet, hogy ez azért nem jutott a közösségek eszébe, mert nyáron az emberek többsége szabadságon van, nyaral, elutazik és emiatt nehezebb megszervezni. Ezt talán a kisebb közösségekben, a közösségi kertekben lehetne tartani.

Ti mit gondoltok erről? Hogyan ünnepelnétek? Tartanátok-e még más ünnepeket is?

ROVINPORT

Legutóbbi bejegyzések:

Oldalaink:

Hírek

Életstílus

Gazdálkodás

DIY projektek

Olvasósarok

Fórum

Rólad

Agóra

Dolgozz velünk

Önellátás, mint életmód

Ahogy írtam is már többször, több, mint egy éve már, hogy családilag úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk minél nagyobb függetlenséget elérni a szokásos rendszerektől. Ez sok mindent magába foglal, egyik aspektusa az önellátás kérdése. Ezt a döntésünket az alapozza meg, hogy amíg régebben, ha pénzed volt, akkor választhattál minőségibb termékeket és szolgáltatásokat, mára ez már nem igaz. Igen, továbbra is vannak olcsóbb és drágább dolgok, de már a pénzedért sem kapod meg azt a minőséget, amiért fizetsz vagy fizetni szeretnél. Sajnos, nem is úgy néz ki, hogy a jövőben változna a helyzet.

Szeretnénk megosztani a tapasztalatainkat veletek, ezért mindent dokumentáltunk, ami ebben a folyamatban eddig történt. Hónapról-hónapra megjelent írásainkat megtaláljátok itt. Ahogy az idei évi bejegyzéseinkből is láthatjátok, ez az év – sok minden más mellett –  arról szólt, hogy próbáltuk megteremteni az önellátáshoz szükséges feltételeinket. Nagy részben össze is jött és erre nagyon büszkék vagyunk. Természetesen van még hova fejlődnünk, hiszen sem egy popsival több lovat megülni nem lehet, sem egyszerre mindent megvalósítani ennek minden aspektusával és ilyen kis létszámmal, ahogy mi élünk. Mindenesetre számunkra ez már életmód lett, egy olyan életmód, amelyben az ember saját maga termeli meg vagy készíti el azokat a dolgokat, amelyekre szüksége van és kevésbé függ a külső forrásoktól, mint például a boltoktól, a szolgáltatóktól vagy akár a kormánytól. De ennek teljes megvalósítása még hosszú út lesz. 

Az önellátás célja általában a környezetvédelem, az egészségmegőrzés, a pénzmegtakarítás, az önrendelkezés vagy a túlélés. Az kétségtelen, hogy legalább tudod, hogy mit eszel. Az önellátás mértéke viszont változhat attól függően, hogy mennyire akar valaki független lenni a társadalomtól és milyen erőforrásai vannak. A mi esetünkben is vannak korlátok, például sosem fogunk gabonát termelni vagy tejelő, illetve mézelő állatot tartani. Legalábbis most ezt gondoljuk.

Persze, tudom, hogy ez a fajta életmód, amit mi építünk nem mindenki számára megvalósítható, hiszen ehhez szükség van egy kertre, ahol zöldségeket, gyümölcsöket, fűszernövényeket és más növényeket termeszthetünk, amelynek mérete függ attól, hogy hány embert akarunk ellátni és milyen sokszínű étrendet akarunk biztosítani számukra. Mi a kertünkben nem csak növényeket, de állatokat is tartunk, egyelőre a munkavállalóink mellett (kutyák és macskák) tyúkokat, de a későbbiekben még előfordulhat nálunk kacsa, pulyka, akár malac is. 

Azonban az önellátás nem csak a kertészkedésről szól, hanem felölel egy csomó más dolgot is. Arról is szó van, hogy hogyan használjuk fel a megtermelt dolgokat. Mi saját magunk sütjük a kenyeret – igaz, kényszerből is, mert a cöliákia mellett egyelőre ez a legjárhatóbb út. Gyümölcsöt dolgozunk fel – bár az idén sajnos nem sok volt – és zöldséget savanyítunk. Tervem, hogy a jövőben a ruhákat is magam varrom – ezt is csináltam már, igaz, évekkel ezelőtt-, mostanában viszont az viszi el az erre fordítandó időt, hogy barkácsolunk, magunknak készítjük vagy mi újítunk fel bútorokat vagy eszközöket és még sok más dolgot is. Most leginkább arra van szükségünk, hogy megteremtsük az önellátás feltételeit fizikailag. Igyekszünk minimalizálni a hulladéktermelést és újrahasznosítani vagy komposztálni a maradékot. Odafigyelünk arra, hogy a lehető legkevesebb csomagolási hulladékunk legyen. Ez az életmód arról is szól, hogy tanulunk és fejlődünk folyamatosan, hogy jobban megismerjük a környezetünket, a természetet és persze önmagunkat.

Az önellátás tehát nem könnyű feladat, a nehézségeinkről is írtam már többször, de sok előnnyel jár. Nagyon élvezzük a friss és egészséges ételeket, amelyeket saját magunk készítünk el. Tényleg tudjuk mit eszünk és amit mi termelünk, az nem tartalmaz hozzáadott anyagokat, ízfokozókat és állag javítókat, a húsok nem vizesek és minden abban a formában áll rendelkezésre, ahogy mi előkészítettük a felhasználásra, tehát számunkra a legkényelmesebb. Mivel komposztálunk, és kutyáink és macskáink is vannak, élelmiszer-hulladékunk nincs. Minőségileg pedig egyértelműen jobban járunk.

Az sem elhanyagolható, hogy büszkeséggel töltenek el minket az eredményeink és maguk az alkotói folyamatok is. Az önellátó gazdaság felépítése ugyan nem kevés pénzbe, időbe és energiába kerül, de ezek egyszeri vagy hosszú távra szóló befektetések, ugyanakkor meglepően sokat tudunk spórolni is így, emellett talán az ökológiai lábnyomunk is csökkent valamelyest. Reményeink szerint így függetlenebbé és ellenállóbbá válhatunk a válságokkal szemben is.

Messze vagyunk még az általam megálmodott kerttől, de apró lépéseket már sikerült tenni ebbe az irányba. A gazdaságunk már “nyomokban” kezd hasonlítani ahhoz, amit szeretnék, de persze van még vele munka bőven. Ez tényleg folyamatos jelenlétet és munkát igényel. Az a célunk, hogy erősítsük az ember és a természet harmóniáját, egyúttal teret engedjünk a kreativitásunknak. A kertünk egy olyan hely, ahol összekapcsolódunk a földdel és egymással, és ezzel is hozzájárulhatunk egy jobb világ építéséhez. 

Sokféle növényt termelünk, zöldségek, gyümölcsök, fűszernövények, virágok és más dísznövények is képviseltetik magukat. Nagyon kevés vegyszert használunk, inkább természetes és ökologikus módszereket alkalmazunk. Alkalmazzuk a permakultúra, az agroökológia,  az organikus gazdálkodás és más fenntartható mezőgazdasági módszereket a termeléséhez és az élelmiszer-biztonsághoz. A kertünk nem csak a növényeink otthona, hanem a kertben élő állatokat is tiszteletben tartja; a méheket, a madarakat vagy a pillangókat.

Ugyanakkor ez a kert nem csak egy hely, ahol növényeket termesztünk, hanem egy olyan hely, ahol mi is élvezhetjük a természet szépségét és nyugalmát. Igyekszünk telepíteni olyan elemeket is, amelyek javítják az életminőséget és a közérzetet, mint például napernyők, padok, hinták. Szeretném, ha a kertünk végül olyan lenne, amely teret ad a pihenésnek, tanulásnak, alkotásnak vagy akár játéknak is. 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is! Örömmel venném, ha megosztanátok velünk tapasztalataitokat, ha van bármilyen kérdésetek, véleményetek, akkor írjatok hozzászólást. 

(A képeket az MI készítette)

Vélemény, hozzászólás?

15 dolog, amit a vidéki életről tudnod kell

Sokan vesznek mostanában ingatlant vidéken. Nálunk is megjelentek a városokból kiköltözők, de megjelent velük az állandó konfliktus is. Egyszerűen nem hajlandóak alkalmazkodni a meglévő körülményekhez, szokásokhoz. Legtöbbször agresszívan osztják az észt arról, hogy nekünk hogyan kellene élnünk. Azért jó lenne, ha valaki ingatlant vesz, akkor megnézné előtte, hogy hova akar költözni. Kifejezetten az ő kedvükért és azoknak, akik akik vidéken szeretnének nyaralni, feltöltődni, vagy egyszerűen csak látogatást tenni, esetleg fontolgatják a vidékre költözést, kigyűjtöttünk néhány tételt. Mert vannak dolgok, amik egyszerűen csak így vannak. 

1. Senkinek sem olyan finom a sütije, mint a nagyié. 

2. Egy jó kutya aranyat ér. Amúgy az állatokat a helyükön kezeljük, ők nem anyuci pici csillagai.Ugyanez igaz a macskákra is.

3. Az igazi mártás nem a boltból származik.

4. Három fő bűn van: ha rossz a frizurád, ha ápolatlan a körmöd és ha nem főzöl jól. 

5. Ismerjük a különbséget a paraszt és a bunkó között.

6. Soha ne feltételezzük, hogy a másik autó a villogó irányjelzővel valóban lefordul.

7. Soha ne adjuk kölcsön szerszámainkat, kocsinkat senkinek.

8. Amit nem lehet szigetelőszalaggal megjavítani, azt nem is érdemes, dobjuk ki.

9. A hintaszékek garantáltan stresszoldók.

10. Hintaszékek egy idős emberrel bennük, történelemórák.

11. Káromkodunk, amikor akarunk. Inkább legyünk őszinték és szenvedélyesek, mint álszentek és fojtsunk el magunkban sok mindent. Az érzelmek és érzések nem hibák.

12. A “Kocsibeálló” és a “Vigyázz a kutya harap” feliratok általában nem viccből vannak kitéve.

13. Mindenkinek köszönünk. Tényleg. Akkor is, ha nem ismerjük egymást.

14. A (bogrács)gulyás és a palacsinta a legfinnyássabb vendégeknek is megfelelő.

15. Hálás témák vidéken kezdőszett: füvet nyír, vagy flexel a szomszéd(vasárnap reggel szokás); sok a szúnyog; miért nem irtják a szúnyogot?; ugat a kutya, nyávog a macska (éjjel is); elém parkoltak; dudál a vonat (éjjel is); valahol zene szól (éjjel is); póráz nélküli kutya (úristen); hideg/meleg van a buszon, vonaton; mi van nyitva (ünnepnapon); nálatok van net?; direkt rosszul adtak vissza a boltban.

+1. Viszont ne beszélj arról, hogy otthon jobb volt, ha nem tetszik neked nálunk, menj haza.

Az angyalok köztünk járnak

A 2020-as év elmúltával és a 2021-es esztendő kezdetével mindenképpen szót kell ejteni a köztünk élő, járó különleges lényekről, az angyalokról. Az angyal szó héber és arám megnevezése malách, amely hírnököt, hírvivőt, követet, küldöttet jelent magyarul. Nos, az általam említett lények és küldöttek: a remény, a jó érzések, a szeretet küldöttei, hírvivői.

A különleges angyalok lehetnek állatok vagy emberek formájában és nem a különböző hitvilághoz köthetők, hanem velünk együtt élnek a Földön. Vannak köztük férfiak és nők, fiatalok és idősebbek. De egy valami mégis közös bennük: a belőlük sugárzó szeretet és jó. Lehetnek cukin néző kutyák, bújós macskák, fiatal lányok és fiúk vagy érett nők és férfiak. Olyanok, akikre gondolva vagy akikre nézve jó érzés tölt el bennünket. Nem azért angyalok, mert sosem követnek el hibákat vagy bűnöket, hanem, mert emberiek, amelyre azt gondolom, hogy pont most van óriási szüksége a világnak és a benne élő embereknek.

Angyalok az orvosok, az ápolónők, a szociális munkások, a kereskedelemben dolgozók, a postások, a vasutasok, a közlekedésben dolgozók, a szemétszállítók, a köz-ért dolgozók és az iparban tevékenykedők. Mindenki, akinek van egy jó szava a másikhoz, aki nem felejtett el a mai világban mosolyogni, jó lenni másokhoz, van ereje és energiája arra, hogy kedves és türelmes és megértő legyen, nem érdekből, hanem csak, mert az fontos és jó dolog.

Angyal a család és annak minden tagja, akik be- és elfogadók, szeretet adók, s tudhatjuk, hogy bármikor számíthatunk rájuk, ha szükséges, miközben önmagukért szerethetők. S maga az a tudat, hogy vannak nagyon jó érzés az ember számára.

Angyal az a két kutya, amely velünk él. Bosszantóak? Igen, néha különösen azok. De borzasztóan aranyosak tudnak lenni, amikor egy fáradt nap után hozzánk sietnek, bújnak, szeretetet adnak. Nos, igen, ők is elvárják cserébe a szeretet és akár mást is, például a jutifalatot. De, ha az utóbbit nem is kapják meg, akkor is tudnak szeretni. Önzetlenül. S nem érdekből.

Vagy angyali a fiúnk, aki képes arra, hogy komoly távolságból is eljöjjön azért, mert segítségre van szükségünk és szívesen segít és emellett örömmel tölti el, hogy velünk lehet órákon át. Örül annak, hogy megölelhet minket, leülhet az asztalunkhoz, jó érzéssel tölti el, hogy beléphet hozzánk, mert tudja, hogy mindig van és lesz hely a számára.

Miként angyali a lányunk is, amikor olyan dolgokat hoz létre, amelyekre általában az ember álmában sem gondolna, ráadásul olyan anyagokból, amelyekre szintén nem is gondolnánk: (ékszer)betonból. De az igazi ékszer, hogy ő elkészíti és adja. Ez a legszebb ajándék, többet ér bármelyik komoly összegbe kerülő ajándéknál. Mondhatni ő egy angyal betonszárnyakkal.

S természetesen a legangyalibb teremtés a Kedves, aki hagyja magát szeretni, élvezi, hogy szeretve van és akivel őszinte és mély lehet a kapcsolatunk. Akinél könnyezni tudok, ha egy nehéz nap után végre el tud aludni és örülök, hogy álomba szenderül. S foghatom a kezét vagy simogathatom, cirógathatom és erőt adhatok neki és ő is nekem. S akinek örömet szerezhetek a legapróbb dolgokkal, például egy reggeli köszönéssel vagy kávékészítéssel, csak azért, mert jól esik és jó érzés a tudat, hogy adni jó, s angyali harmónia van közöttünk.

S igen. Amire megtanított minket újra és újra az elmúlt és az új esztendő, hogy hálásaknak kell lennünk azokért, akik körülvesznek minket, a családtagokért, a barátokért, ismerősökért. Igen, ezek az angyalok, néha borostásak vagy nem a legszebb ruhákat viselik, vagy akár bosszantóak és bizony akár cigarettáznak is, vagy megisznak egy pohár bort. De ettől emberiek és földi angyalok, s örüljünk neki, hogy köztünk járnak.

Alex B. Graham

Reneszánsz ember – helykeresés a világban

Leckék és lehetőségek – szólt egy nemrég elérhetővé vált előrejelzés. Miközben tart a koronavírus-járvány, érdekes, új értelmet nyer ez a két fogalom. Valóban az emberiségnek leckékre és lehetőségekre van szüksége? – tehetjük fel a kérdést. S vajon tudnak-e az egyes emberek vagy akár az egész emberiség tanulni a tapasztalatokból? Bizonyos szempontból úgy tűnik, hogy nem, hiszen önmagunkat korlátozzuk számos dologban. A maszkviselés például korlátoz, de eközben megteremti a 1,5 méteres szabad terünket, az újkori intimszféránkat. Furcsa ebbe így belegondolni.

Versben megfogalmazva:

Az én 1,5 méterem
a maszk által védett
mások által kijelölt
személyes életterem
megfelelő légköbméterem?
nem tudom, nem én kértem.

Érdekes módon a koronavírus-járvány előtt megszokott volt, hogy a bevásárlásnál egymás nyakában voltak az emberek, most, mindenki megtanulta, hogy ne lihegjen, köhögjön a másik tarkójába. Ugyanez a helyzet a kézmosás fontosságával. A több ezer évet megélt emberiség tagjainak ezt még tanítani kellett, hogy: fiam, lányom, ugyan moss már kezet? Úgy tűnik, hogy igen. Másrészt tanultunk is – már, aki. Rendkívül sok értékes kezdeményezésre, ötletre és elsősorban segítségnyújtásra volt és van példa. A nagyon sok hülyeség mellett értékes dolgok is megjelennek. A kérdés csak az, hogy ez a hatás átszivárog-e az emberiség egészébe, akár a vezetőkbe is, vagy megmarad helyi, elszigetelt jelenségnek. Reméljük, az előbbi lesz a jellemző, bár a legtöbb példa azt mutatja, hogy a jó és a rossz dolgok egyaránt felerősödtek, például a segítségnyújtás és az intolerancia egyaránt. Mégis megkaptuk – sokadszorra – a lehetőségeket. Remélem, hogy tudunk vele élni, meg tudunk újulni. Végre igazán előtérbe kerülhet a környezetvédelem, a megújuló energiák, a szociális érzékenység, a másikra és az egymásra, de leginkább a magunkra figyelés is. Amennyiben nem válunk reneszánsz emberekké, akkor könnyen a letűnt fajok múzeumába kerülhetünk. S onnan nem lenne kiút.

Alex B. Graham

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén

Instagram
Pinterest
Pinterest
fb-share-icon