Címke: környezet

Nyári visszatekintés – 2024

Eltelik lassan a nyár. Természetesen rengeteg munkával, a pihenésről lassan azt sem tudom, hogy mi az. Próbáltunk valami értelmeset csinálni a kertben. Nem nagyon lehetett. A gaz kezelhetetlen, a forróság kibírhatatlan. Sok növényünk sterilizálódott, egyszerűen nem volt termés. A paradicsom a tövön rothadt el, mert nem bírta felvenni a tápanyagot a földből a forróság miatt. Korábban már írtam, hogy más technológiát kell választanunk a termelésre, mert bármennyire is tisztelem a hagyományokat, már nem lehet eredményeket elérni. Tudom, hogy minden év más, tavaly sok volt a csapadék, gyümölcs mégsem termett, viszont minden más jól hozott. Idén aszály van, forróság és a gyümölcsökön kívül alig terem valami. De legalább az idén gyümölcsök voltak. A cseresznyefát négy család nem tudta csupaszra szedni, annyit termett. Őszibarack is van bőséggel, már minden is van belőle. Lekvár, befőtt, ivólé is. A szilvával is elégedettek vagyunk. A krumpli és a hagymák is jól sikerültek, bőven megvan az éves szükséglet belőle.

Jövőre viszont árnyékolni fogunk és mulcsozni. Még sosem csináltuk, saját tapasztalatom nincs, viszont muszáj megpróbálni, mert sem a gaz mennyisége, sem a talaj nedvességtartalmának megőrzése, sem a túlforrósodás ellen nem tudok más módszert. Még az öntözőrendszer átalakításán gondolkodom, hogy hogyan lehetne azt is optimalizálni. Ötleteim vannak, de a  kivitelezést még meglátjuk. Az esővizet is gyűjtjük és tároljuk, felhasználjuk most is és fel akarom használni a jövőben is, mégha nem is elegendő a tárolható mennyiség az egész száraz évszakra.

A tyúkjaink legalább jól érzik magukat, őket nem viselte meg a meleg. A tojáshozamra nincs egy rossz szavam sem.

Az építkezős projektek a nyár folyamán részünkről álltak, mert a forróság miatt senkit nem engedtem napközben kint dolgozni. Így sem úsztuk meg, ugyan igyekeztünk a hűvösebb időszakokban és napszakokban haladni, de nem hagytunk félbe semmit csak azért, mert napközben meleg lett. Idén a változatosság kedvéért én kaptam hősokkot, nem is a kinti munkák, hanem a táboroztatás miatt. De ezen is túl vagyunk, annak örülök, hogy a gyerekek nem lettek rosszul.

A kert már majdnem üres, csak a répa, petrezselyem és cékla van kint, na meg a sütőtök. De a kert rendbetételével mindenképpen várunk amíg hűvösebb lesz.

A pihenőkertek helyét sikerült megtisztítani, most jutottunk el addig, hogy neki lehet majd állni előkészíteni a tervek szerinti betelepítésekhez. Ez is nagy munka volt és lesz.

A betervezett projektünket sikerült megvalósítani, a szoba hang- és hőszigetelése megtörtént, a DIY projektek közé majd teszek fel képeket.

A kerítés is készen lett, ezt ugyan nem terveztük idénre, de legalább megvan, nem kell már vele foglalkozni.

Amit már a tavalyi viharkár óta tudtunk, hogy Gombán tetőt kell cserélni, ez is most történt meg, nem akartunk az ősznek és a télnek nekimenni bizonytalan tetőszerkezettel. Ezt sem az idénre terveztük, de most már örülök, hogy túl vagyunk rajta és nem kell aggódni a tető miatt minden viharnál.

Úgy tűnik, az élet megmutatta, hogy mi az, amivel nem várhatunk tovább és a lehetőségeket is az utunkba sodorta. Nem mindig voltam felhőtlenül boldog miatta, de legalább most már tényleg kevés olyan dolog maradt, amit nagyon sürgős rendbe szedni.

Szóval sem pihenni, sem unatkozni most sem sikerült, mindig volt hová és miért szaladgálni és mindig volt és persze van is tennivaló. Bejött néhány nem tervezett dolog, ahol ezért engedtünk a hirtelen jött lehetőségnek, mert a közeljövőben úgyis sort kellett volna rá keríteni. De végeredményben elmondhatjuk, hogy nagyon sokat haladtunk és ez elégedettséggel tölt el.

Gazdaságunk tervezése és tanulságok

Tervezés

A gazdálkodás bizony nem könnyű feladat, egy gazdaság kiépítése megterhelő mind fizikailag, mind mentálisan. A pénzügyekről ne is beszéljünk.

Nem mondom, hogy tavaly minden tapasztalat nélkül álltunk neki felépíteni a sajátunkat, de tavalyig nem is gazdálkodtunk önállóan, ezért elég sok olyan dolog jött velünk szembe, amire előre nem tudtunk felkészülni. Pedig igyekezett az ember mindent átgondolni, megtervezni.

Az első lépés az volt, hogy megterveztük, hogy mire lesz szükség az induláshoz, az első lépés az eszközök beszerzése volt. Átnéztük, hogy mi az, amit tudunk használni az öröklött dolgokból és mi az, ami már használhatatlan és idejétmúlt technológia. Persze, ezt is igyekeztünk úgy megoldani, hogy átnéztük, mi az, amire mindenképpen szükség van az induláshoz és mi az, amit elég lesz idővel cserélni vagy beszerezni. Teljesen üzemképes fűnyíró, daráló, rotációs kapa, körfűrész, abrikter, fúrógép például volt itthon, de láncfűrészt, ágvágót, fűkaszát, szegélynyírót, elektromos permetezőt, orrfűrészt be kellett szerezni. Flexet és csiszológépet ugyancsak csak vettünk. Meg még mennyi minden mást is és még nem vagyunk a végén.

Megterveztük azt is, hogy, kinek mennyi ideje lesz a saját feladataira, amit kiosztottunk egymás között. Minden tevékenységnek megvan a maga felelőse. Nem is lehet másképpen csinálni, a tevékenység összetett és sokrétű, mi pedig csak négyen vagyunk.

Nagy előny, hogy édesanyám korábban már irányított gazdaságot és hogy van saját növényorvosunk a fiam személyében. De mindenkinek megvan a maga munkája a gazdálkodás mellett, ezért bizony néha előfordult, hogy helyettesíteni kellett egymást és az is, hogy elcsúsztunk néhány dologgal. Nyilván ha tapasztaltabbak lennénk, ez kevésbé fordult volna elő. Viszont mindenből tanulunk, bármi történjék is és levonjuk a jövőre vonatkozó tanulságot.

Szóval tervezni kell mindent, mielőtt még nekiáll az ember. Az épületeink bizonyos részei más funkciót kaptak. Így például az egyik helyiség, ami régen garázs volt, most a termények tárolóhelye, s itt történik a darálás is és a tyúkjaink tápjának összeállítása. 

A másik garázs, ami korábban szolgálta ugyanezt a célt, most műhely lett, mert kell a hely a gépeknek és ahol a karbantartásokat végezzük. Munkaszervezés szempontjából ez az elrendezés jobbnak tűnik. A gépkocsikat féltető alatt tároljuk, ahol elférnek még a nedvességtől védendő faanyagok is. Ezekből fogunk most felhasználni a kerítések újrahúzásakor.

Terveztük a munkafolyamatokat is. Mikor mit kell csinálni, ez nyilván az időjárástól is függ, nagyon fontos, hogy rugalmas tudjon lenni az ember.

Szintén megterveztük, hogy mennyi tojásra van szüksége a háztartásainknak, ehhez mennyi tyúk kell, mit akarunk még tartani mellettük? Mennyi húsra van szükségünk, ennek mekkora részét tudjuk mi magunk megtermelni és mennyit kell még venni mellé? Ennek megfelelően mennyi brojler csirkét kell vennünk és mikor? Emellett át kellett gondolnunk, hogy mennyi takarmányra van szükség, mikor mit kell vetni, ültetni, mikor helyezzük ki a komposztot, mit hova telepítünk, hogyan oldjuk meg a vetésforgót? Milyen magokból fogunk mi palántát csinálni és milyen palántákat veszünk meg inkább a piacon? Mikor kell a fákat ápolni, metszeni, mikor és kell permetezni? Melyik fákat kell kivágni és hova telepítsük az újakat?

Ami még nagyon fontos, hogy mindennek költsége is van, hiszen annyira nem tudunk önellátóak lenni, hogy például az állataink takarmányát is magunk termeljük meg. De ahogy szükség van és volt gépek beszerzésére, úgy számolni kell a karbantartási költségekkel és az üzemanyaggal is.

Ezek mind olyan kérdések, amiket be kell tervezni és valahogy bele kell szorítani a napi rutinba, egyszóval ez egy nem egyszerű életmód. Szívesen csinálnánk kizárólag ezt, akkor nyilván sokkal hatékonyabbak tudnánk lenni, de mivel nem termelünk eladásra, csak önellátásra, ezért a bevételünk nem a gazdálkodásból van. Szóval, felfoghatjuk hobbinak is. Igaz, ha így tekintek rá, akkor jövedelmező hobbi, mert igaz, hogy vannak költségei, viszont amit megtermelünk, annak a minőségében biztosak lehetünk és olcsóbb is, mint megvenni. Az általunk megtermelt húsok nem vizesek, nem bizonytalan kinézetű cafatokat kapunk, a házi tojástól pedig nem fújódunk fel. A zöldségek lehet, hogy nem olyan mutatósak, mint amit az üzletekben láthatunk (bár olyan is volt, ami még szebb is), viszont nincs tele méraganyaggal, tartósítószerrel és nem kényszerérettek. Ráadásul sok mindenből meg tudjuk termelni az egész éves adagot és a tárolást is meg tudjuk optimálisan oldani.

Készítettem egy gazdálkodási naptárat, ha akarod, te is használhatod. Letölthető innen:

Gazdálkodási napló

Persze ez még mindenki számára személyre szabható. Mi Excel táblázat formájában online használjuk, mindenki kiírja belőle a rá vonatkozó dátumot és teendőt a saját naptárába és beírja, amikor azt elvégezte.

Tavaly, az első évben csak nagyon alapszinten kezdtük a gazdálkodást, hiszen a gazdaság mellett nagyon sok olyan más feladatunk volt, amit egyszer kell megtenni, utána már nem kell vele foglalkozni egy ideig, viszont nem lehetett nem megoldani. Nagyon sok volt az előkészítő munka is, ami az idén már jóval kevesebb volt, mert már tavaly eldöntöttünk és beállítottunk nagyon sok mindent.

Beszereztük az első tyúkállományt, egyelőre kezdésként nem akartunk más haszonállatot, éppen elég volt az ő ellátásukat és gondozásukat beilleszteni a napi rutinba. De vannak terveink a jövőre nézve, amihez viszont a környezetet kell most strapabíróra és fixre kialakítani. Tavaly kezdtünk el komposztálni is, most már azért ennek is megvan a helye és a módszerei. A kert egy része tavaly még nem volt kihasználva, idén már teljes kapacitással működik.

Mindent összevetve elégedettek vagyunk a tavalyi évvel, minden amit elvetettünk, neveltünk és beszereztünk beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Idén viszont azt tanultuk meg, hogy muszáj rugalmasnak lenni, rugalmasan kezelni a terveket is és minden helyzetből megpróbálni kihozni a legjobbat.

2024. nyár

A tavasz után a nyár a tervek megvalósításával folytatódott. Persze, még nem vagyunk a végén. Kivettem három hét szabadságot, de nem akkor tudtam eljönni, amikor szerettem volna és ez miatt valahogy minden erre a három hétre csúszott. Eleve is csúszásban voltunk amiatt, hogy tavasszal elég sok szombatom kötelező programmal telt, így az itthoni munkálatok ezt megszenvedték. Mindegy, azért sikerült valamennyire utolérni magunkat.

Viszont a szabadságra ugye a szigetelést és festést terveztem, ami meg is valósult. Úgy mellesleg, mert közben a brojler csirkék is megértek a feldolgozásra és a kerítést is meg kellett csináltatni. Pihenésre igazából nem is maradt idő, inkább csak kifújtuk magunkat menet közben. Na, de három hét nagyon sok idő a természetnek, és mivel ezekkel a dolgokkal voltunk elfoglalva, bizony a fűnyírás megint elmaradt. Csodálatos kaszáló alakult ki a nyaraló körül színes vadvirágokkal, ami ugyan gyönyörű, de azért csak rendbe kellene tenni.

Viszont azt elmondhatom, hogy végre mindennel megvagyunk, ami sürgős és fontos volt, a többi teendő már tényleg tervezhető.

A tyúkudvar kerítésével és a kutyakennellel is elkészültünk, bár a tyúkok ennek kevésbé örülnek, mert azóta nincs szökdösés és partizánakciók a kertben. Betonozás helyett kipróbáltuk a talajcsavart, meglepően könnyen telepíthető és tökéletesen jól működik.

A kerítésünk végre stabil és nem lehet kintről belátni, viszont azzal, hogy lemezborítást kaptak a kapuk is, igen határozottan figyelemmel lehet kísérni a családtagok és autók mozgását. Hanghatás nélkül nem megy. De ez legalább nem zavaró.

Igyekeztem a nyárközép ünnepet is megtartani, csak úgy magunk miatt. Az előzetes tervekkel ellentétben erre a nyaralóban került sor, prózai okból: jött a villanyóra leolvasó. Szóval felfüggesztettük az aktuális projekteket és ki kellett menni és ha már ott voltunk, akkor ott ünnepeltünk. Sikerült kijutnunk a strandra, nyakig merültünk a gyógyvízben – nem is tudtam, hogy ekkora szükségünk van erre. Visszatérvén pedig rablóhúst sütöttünk nyárson. Kellemesen telt el a nap és végül dacára a rengeteg tennivalónak, az ilyen kis szünetek miatt érzem azt, hogy mégiscsak sikerült pihennem valamennyit. Igaz, ebbe az ünnepbe nem sikerült másokat bevonnunk, de már ennek is örülök, hogy így sikerült.

Közben a kert is ontani kezdte a terményeit, igyekeztem mindent hasznosítani, ha nem is sikerült mindenből eltárolni télre, mert annyi azért nem termett mindenből – legalább friss zöldségeket és gyümölcsöket ettünk folyamatosan. Évek óta vágytam arra, hogy saját levendulám legyen és idén végre termett az is, jó adagot sikerült belőle kiszárítani.

Azzal viszont szembesülnünk kellett, hogy a kert nem maradhat így, a teljesen hagyományos gazdálkodás nem nekünk való, mert ahhoz, hogy a többi dolgot működtetni tudjuk – a munkahelyek és a vállalkozás mellett, – nincs kapacitásunk minden nap gyomlálni és kapálni. Sajnos a gazokat is ontja a kert, amik már kezelhetetlen mennyiségben vannak jelen, a kapálás és gyomlálás nem hatékony, sőt, teljesen hatástalannak bizonyult, így más technológiákat fogunk bevezetni ennek kezelésére. Mindenképpen szükség lesz áttérni a magaságyásos, mulcsos és geotextiles technológiákra. Még nem döntöttük el véglegesen, hogy mi lesz a felállás, de a tervezés már elindult.

Mindenesetre eljutottunk végre odáig, hogy a “kint”-tel tudjunk foglalkozni, most ez lesz a prioritás. Bár ott még nem tartunk, hogy rutinszinten működjenek a dolgok, egyelőre minden tapasztalatot hasznosítunk folyamatosan.

A nyár nagyobbik része még előttünk van és a terveinkből is van még mit megvalósítani.

Sokat gondolkodunk a fenntartható életmódunkon. Egyrészről működik, hiszen a gazdálkodásunk működik, termel folyamatosan. A tyúktartás is rendben működik, őket is munkára fogjuk fogni ősztől, hogy a komposztot dolgozzák bele a talajba. A tyúkjaink tojnak rendesen. Odafigyelünk arra, hogy ne zsigereljük ki őket, figyelembe vesszük a természetes ritmusukat. Így is bőven ellátnak minket tojással.

A technológiákat folyamatosan fejlesztjük. Persze, még sok minden van előttünk, mert nem lehet mindent egyszerre. Azzal is szembesülnünk kellett, hogy muszáj modernizálnunk a munkafolyamatokat, a termelési technológiát is, mert így nagyon kevesen vagyunk. Ahhoz, hogy minden optimálisan tudjon működni, kellene még legalább két – de inkább három ember. De nemhogy nincs, hanem még az is kivonul lassan, akire eddig számíthattunk. 

A csirkevágás szintén nem működik a jövőben úgy, ahogy eddig. Arra gondoltunk, hogy ahelyett, hogy mindenkivel külön felvonulunk csirkét vágni és feldolgozni aki kérte, hogy neveljük fel neki, inkább közösségi élménnyé tennénk a dolgot, egyszerre vágjuk és dolgozzuk fel az összeset úgy, hogy mindenki ott van. Régen, évekkel ezelőtt már csináltuk így, de sok minden változott azóta és a régi társaságot már össze sem lehet hozni sajnos.

A gazdálkodás azonban csak az egyik aspektusa az életünknek. A solarpunkos elképzelésekkel ellentétben mi nem ragaszkodunk mindenáron a napelemes technológiákhoz, bár használjuk ezt is. Az ideológia és az optimista jövőkép az továbbra is tetszik és megtartjuk, de a technológiák terén inkább valami olyat képzelek el, ami számunkra jobban testhezálló. 

Találtam egy izgalmas írást arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre:

Háztartási kiserőművek – Miért csak a napelemek rúghatnak labdába? – Greendex

Akit érdekel ez a téma, érdekes lehet átfutni.

Nagy örömmel vennénk, ha beszélnétek ti is a tapasztalataitokról, hogy sikerül az idei évetek. Bízom benne, hogy mindig tudunk újat tanulni egymástól!

2024. tavasz

Régen írtam már Rovinportba, talán mert megint nagyon eseménydús volt az első negyedév. Sajnos a tavalyi rossz széria folytatódott. Azt már írtam, hogy elveszítettük a falkavezér kutyánkat és a macskánkat is. Erre jött rá a szokásos március. Március nálunk a mumus hónap. Nem is tudom, miért alakult így. Talán mert egyrészt nagyon sok költséget amikor bevállaltunk ekkorra, azt megtehettük akkor. Most meg nehéz eleget tenni neki. A kocsi éves szervízétől kezdve a kötelező biztosításig, a telekadók, minden költség is ebben a hónapban összpontosul. Gyakorlatilag egész évben erre a hónapra gyűjtünk.

A húsvét nagyon korán jött nekünk. Nem vettem ki a tavaszi szabadságomat, gondolván, hogy úgyis lesznek hosszú hétvégék, majd pihenek. De a tavasz úgy alakult, mint mindig, hogy amint az időjárás engedte, rögtön nekiláttunk a soros munkáknak. Be is robbant minden, indítottuk a kertet a földmunkával és a veteményezéssel. Igaz, hogy most már nyugodtabban, mint tavaly és a tervezett időben minden meg is lett. A fűnyírással vagyunk kicsit elmaradva csak.

Emellett idén is sok fát kellett karbantartani, ápolni, ami jelentős metszést és fűrészelést igényelt. Nem csak itthon, de a vendégháznál és a nyaralónál is. 

Itthon az udvar rendezésre még mindig nem került és kerül sor, mert még sok minden van, amit előtte meg kell tennünk, így ápoljuk a jelenlegi helyzetet. 

Az idei év nagyrészt még a tervezés szakaszában van. Ez nem újdonság, mert minden évben terveztük a projektjeinket és nagyrészt meg is sikerült valósítanunk. Annyi a különbség, hogy most a szükség, meg a muszáj határoz meg nagyon sok tennivalót, nem annyira az, hogy mi mit szeretnénk. Persze, ha már csinálunk valamit, akkor igyekszünk olyanra, amilyenre szeretnénk is, hogy legyen. Így például ki kell terjesztenünk a terasz területét. A jelenlegi helyre spanyol konyhát akarok, mert muszáj valahogy elférnünk, a lakás meg nagyon pici. Nem akarom a dolgainkat máshol tárolni, mint itthon, de most mindenünk szanaszét van, mert a téli penészedés miatt sok mindent ki is kellett dobnunk, más dolgokat meg ki kellett pakolni. Már nagyon várom, hogy júniusban végre nekiálljunk a szigetelésnek. Az elmúlt évek a vendégház felújításáról szóltak, most viszont itt az ideje az otthonunkat rendbe szedni. Kell is, mert mintha minden most döntött volna úgy, hogy eddig működik. Igen, már tavaly is projekt lett volna sok minden, ha lett volna rá elég idő, na meg segítség, de ami elmaradt, az eddig bírta.

Most elsősorban a tyúkudvar kerítését kell rendbe tenni, mert a szabadlelkűek a veteményeskertbe is kimennek és kapirgálnak. Ezt pedig meg kell akadályozni, ha mi is enni akarunk. Az egyik kocsibeállót is fel kell újítani, itt betonozni is kell, mert beszakadt a beton. Néhány évvel ezelőtt patkányinváziónk volt és befurakodtak mindenhova, alagutakat csináltak a kocsibeálló és a kutyakennel alá, most ezt muszáj rendbe szedni. Idővel új kutya is kell majd kintre a meglévő mellé, de amíg az udvar nincs kész és az utcai kerítést is nem borítottuk be lemezzel, addig nem akarunk hozni.

A házunk ugyan be van pucolva, de nincs beszínezve, ezt is meg kell csinálni, mert helyenként a vakolatot is javítani kell, akkor legyen meg egyben.

Fontos projekt még, hogy fúrassunk egy kutat, ezt most fontosabbnak érzem, mint a napelemet. De valószínű, hogy ezt már csak jövőre fogjuk megvalósítani. A napelemmel amúgy is fenntartásaim vannak, mert a munkahelyemen a fejem fölé telepítették az invertert, aminek a zúgásától ki tudnék menni a világból. Itthon meg valaki hőszivattyút telepített a szomszédságban, nem foglalkozván azzal, hogy a zajjal a környéken ellehetetlenítették az életet.

Amennyiben a jó oldalát nézem a dolgoknak, akkor örülhetek, hogy a szigetelést csak mostanra terveztük – és a penész miatt muszáj is megcsinálni, mert ha eddig színeztük volna a házat vagy csak a hőszigetelést csináltattuk volna meg, akkor kezdhetnénk elölről. Így viszont meglesz a hő- és a hangszigetelés és a színezés is.

Az előbb említett terasz nagyobbításra is sort kerítünk, ha lesz rá időnk. Ha már betonozni kell a kocsibeállót, akkor ne kelljen még egyszer nekiállni a betonozásnak, jó lenne egy füst alatt ezt is megcsinálni.

Közben a vendégháznál is, amikor jó idő volt, vendég is volt és ennek nagyon örültünk, viszont így elmaradt a tervezett kerítés- és padfestés. De ott is karban kell tartani a kertet is.

Szóval rohangálunk egyik helyszínről a másikra, egyik tevékenységből a másikba. Munka és tervek vannak bőven, csak erőnk, időnk és pénzünk legyen elég rá. És akkor még a nyaralóról nem is beszéltem, pedig ott is vannak dolgok, amiket sürgősen meg kell csinálni.

Úgy tűnik, hogy ahogy ránk szakadt minden, ez még folytatódik. Tudom, hogy most gyakorlatilag tüzet kell oltani sok helyen, de ha a nagyon sürgős dolgokat megcsináljuk, talán a többi munka már tervezhető lesz. Persze, tudom, hogy tavaly is ez volt. Csináltuk, ami sürgős meg fontos. Most is ez lesz még az idén. Remélem, jövőre már csak a kevésbé sürgős és kevésbé fontos dolgok maradnak hátra. Nagyon sok olyan dolog van előttünk, amit egyszer kell megcsinálni, utána egy darabig rendben lesz.

Tavaly a kert előkészítéssel voltunk elfoglalva, meg az eszközbeszerzéssel, ami feltétele volt annak, hogy fel tudjuk építeni a gazdaságunkat. Most már ezek a dolgok megvannak és működnek, a gazdaságunkat is működtetjük. Ami most sürgős az a karbantartás, mert, ami évekig csak állt, az most használatbavételkor bizony elvásott.

Gondolkodunk még egy közösségi kert létrehozásán is, de ez talán még nagyobb feladat lesz, mint a többi összesen. De idővel mindenképpen szeretném megvalósítani. Több okból is. Egyrészt nagyon fontos számunkra az önellátás és szeretnénk ezt közösségi szintre is kiterjeszteni, másrészt az, hogy elkezdtük felépíteni magunknak a mi kis világunkat és hogy ez ennyi munkával járt, van egy negatív következménye: a szociális kapcsolataink bizony csorbát szenvedtek. Leginkább azért, mert mi nem jutunk hozzá, hogy ápoljuk a kapcsolatainkat. Igaz, ez kétirányú dolognak kellene, hogy legyen, de valamilyen szinten most mindenkinek nehéz a helyzete ebben az országban. Igaz, nem panaszkodhatunk, mert mindenünk megvan, mégis valahogy nem állnak jól össze a dolgok. Remélem, most már azért vége szakad ennek a szériának. De ez nagyon leképeződik az embereken és a kapcsolatokon is. Szóval, ez is fontos cél, hogy visszaépítsük a kapcsolati hálónkat és találjunk újabb embereket, családokat is, akikkel barátkozhatunk.

Nálatok mi a helyzet? Hogy indult ez az év? Nagyon örülnénk, ha megosztanátok velünk ti is!

Téli teendők

When snow falls, nature listens

Nálunk is ősz lett, elég hirtelen. Szerencsére sikerült minden munkát elvégezni, még a hideg beállta előtt. Persze, vannak terveink a télre is, de alapvetően a tél nálunk a bekuckózás és a tervezés időszaka. Készítettem egy listát leginkább magunknak, hogy mivel is foglalkozzunk, de gondoltam hátha más is inspirálódik belőle, ezért közzéteszem.

KÉSZÍTS TERVEKET

Írd Le A Projektek Listáját

Kezdd El A Családi Vakáció Terveinek Elkészítését

Írd Le A Várható Elfoglaltságokat

Írd Le A Célokat, Beszéld Meg Partnereddel, Tűzzétek Ki Együtt A Célokat! 

OSZD BE AZ IDŐDET

Rangsorold A Teendőket

Használd Ki Az Estéket A Kis Projektek Elvégzéséhez

Ne Pazarold A Napfényt, Menj Ki A Szabadba, És Csinálj Mindig Egy Keveset Egyszerre, Ha Pedig Csak Két Percet Vesz Igénybe, Akkor Tedd Meg Azonnal!

Állíts Be Rendszeres Időt A Közösségi Médiára, Majd Felejtsd El

Aludj Eleget És Igyál Elég Vizet, Hogy Az Agyad Produktív Legyen

Készítsd El A Heti Házimunkák Listáját

Minden Nap Csak Egy Adag Ruhát Moss Ki, Szárítsd Meg És Hajtogasd Be, Ne Többet! 

Írj Egy Listát Azokról A Dolgokról, Amelyeket Megtehetsz, Ha Unatkozol (Már Ha Előfordul Ilyen) 

Kezdj El Egy Reggeli És Esti Rendrakási Rutint

Indítsd El A Heti És Havi Takarítási Rutint

Írj Napi To-Do Listát És Tedd Ki A Hűtődre

Fejezd Be Az Elkezdett Kézműves Projekteket

Állíts Be Emlékeztetőket A Telefonon

TÉLI KERTI PROJEKTEK

Építs Új Szerkezeteket, Például Magaságyásokat, Méhkaptárakat, Madárházakat

Tervezd Meg Veteményeskerted

Vetőmag Katalógusok Rendelése

Szerezd Be A Vetőmagokat

Készíts Magszalagot

Gyümölcsfák Metszése

Javítsd Meg A Sérült Épületeket És Kerítéseket

TÉLI ÜZLETI FELADATOK

Tervezd Be Az Adókat

Tedd Rendbe Az Iratokat

Keresd Fel A Könyvelődet És Egyeztess Vele Az Adók Befizetéséről

Tervezd Meg A Bevételeidet

Keress Olyan Tevékenységeket, Amelyekkel Pénzt Kereshetsz Otthonról

Kutass Fel Pályázatokat, Nézz Utána Az Adóvisszatérítési Lehetőségeknek

CÉLOK KITŰZÉSE

Oszd Meg Céljaidat Barátaiddal És Családoddal

Csatlakozz Facebook-Csoportokhoz, Hogy Támogatókat Találj A Céljaidhoz

A Határok Meghúzása

Gondold Át, Mi Ment Jól Tavaly!

Szabadulj Meg Azoktól A Dolgoktól, Amelyek Elszívják Az Energiádat

VIDÉKI KAMRA ÉS KONYHA

Tegyél Rendet A Kamrában

Készíts Étkezési Tervet A Kamrakészletedhez

Készíts Étkezési Tervet És Ahhoz Tervezd Meg A Konyhakertet

Termelj Lefagyasztható Növényeket És Készíts Lefagyasztható Ételeket

ÁLLATTARTÁS

Rendelj Új Állatokat: Csibéket, Kiskacsákat Vagy Egyéb Húsmadarakat

Ütemezd Be A Csirke- és Disznóvágásokat 

2023 november és december

Elmaradtam a dokumentálással, mert nagyon ember- és pénztárca próbálóan sűrűre sikeredett megint ez az időszak.

A gazdaság végre pihenhet, most nem volt különösebb tennivaló, kivéve a tyúkokat, ők napi teendőt adnak. Nagyon meglepő, hogy mennyire intelligensek. Mindegyiküknek saját személyiségük van, sőt, határozottan humorérzékük is. Már felfogták, hogy a kakasok kivágása után ők maradnak állományban és fel is építették a saját kis társadalmukat. Három kakas maradt meg. Alfa azért, mert mindenképpen szerettem volna egy gyönyörű kakast, ráadásul tényleg nagyon okos. Valahogy átmegy neki a metakommunikáció is. Amikor kamaszodván kicsit erőteljesebb lett a viselkedése, megmondtam neki, hogy addig marad a tyúkudvar ura, amíg barátságos és nem támad emberre. Azonnal vette az adást, nincs is vele semmi gond, sőt, elvárja, hogy beszéljek hozzá és meg is simogassam, noha azért túlzásba nem esik, hízelegni nem szokott. Viszont amikor beszélek hozzá, akkor válaszol, nagyon meglepő, hogy mennyi hangszínt használ közben. A tyúkok ugyanígy. Várják, hogy menjünk ki hozzájuk és fontosnak tartják azonnal beszámolni a napi történésekről. Már november elején tojni kezdtek, igaz még nincs sok tojás, de napi 1-2 darab így is mindig akad.

A béta kakas, akit az egyszerűség kedvéért Bétának hívunk, határozottan kedves, ő nem olyan kommunikatív, de ő az első, aki üdvözöl minket, amikor kimegyünk. A gammára viszont úgy látom, hogy jó lesz odafigyelni. Véletlenül maradt az állományban, mert olyan kistermetű, hogy sokáig ki sem derült, hogy kakas. Most már egyértelmű, viszont ő nem szokott kézhez. Velünk ugyan nem agresszív, szerintem ő is vette az adást, hogy ha emberre támad, akkor leveses fazék lesz a vége, a tyúkokkal viszont nagyon domináns. 

Mindegyik kakasnak megvan a maga háreme, egymás tyúkjait nem piszkálják. Vannak viszont szingli csajok, ők nem tartoznak egyik kakashoz sem, de nem is alszanak a tyúkólban, inkább felrepülnek a fára és ott éjszakáznak. Ugyancsak ők azok, akiknek a tyúkudvar sem elég nagy, így néha kergetjük őket az udvaron, hogy visszakerüljenek a nyájhoz. De sosem mennek át a szomszédba például, pontosan tudják, hogy hol és meddig vannak otthon. Próbáltuk szárnytoll-vágással kezelni a repdesést, de ezek olyan izom-csirkék, hogy nem is igazán a szárnyukat használják, hanem inkább ugranak. Pontos terveket alkottak, hogy milyen sorrendben és hova kell felugrani, hogy ki tudjanak jönni. Szabadulóművészek.

A gazdaság nem terhelt le minket, a ház viszont igen, mert a kazán leszakadásának az lett a következménye, hogy irgalmatlanul vizesedni kezdett a lakás. Egy hétig voltunk csak gázfűtés és melegvíz nélkül, de ez pont akkorra esett, amikor minden nap jócskán esett az eső. A kéményesek is szétáztak a tetőn, miközben dolgoztak. A vizesedés következménye pedig a penész megjelenése lett. Egy olyan házban, ahol mindig az okozta a problémát, hogy nagyon száraz volt a levegő. Így azon túl, hogy ki kellett fizetni a tetemes számlát a gázszerelésért, még venni kellett egy ipari párátlanítót is, ami szintén nem volt olcsó mulatság. Ki is szedett több, mint 100 liter vizet a falakból és a levegőből, de még így sem tudtuk sem megelőzni, sem megakadályozni a penész terjedését, gyakorlatilag egy méter magasságban végig kellett suvickolni a lakást, a penészirtótól mérgezést is kaptam, de egyszerűen muszáj volt. Akkor és azóta is folyamatosan napi feladat az ellenőrzés és takarítás ez miatt. Arról nem is beszélve, hogy állandó rendetlenség van, mert a szekrények alsó részében semmit nem tudunk tárolni, bármit odateszünk, azonnal visszavizesedik. A szekrényajtók pedig állandóan nyitva vannak, hogy a párátlanító tudja tenni a dolgát. Mindezek ellenére tavasszal le kell cserélni a szekrényt, egy saját tervezésű bútor lesz helyette.

De ez még nem volt elég nekünk. Berlióz, a macskánk, úgy tűnik, hogy elköltözött az örök vadászmezőkre. Utoljára amikor hazajött, már rossz állapotban volt, majd már haza sem jött, úgy tűnik, hogy végleg távozott. Nagyon sajnálom, mert tényleg jó cica volt, igazi házőrző is, aki a kutyákkal együtt őrizte a kerítés mellett a házat és a rágcsálók között is rendet tartott. Szerintem ez is a probléma, valószínűleg mérgezett egeret foghatott. Persze, olyan öreg volt, hogy a fogai is kipotyogtak már, de akkor is nagyon hirtelen történt ez az egész és tényleg szerettük.

Odin, az idősebbik shi-tzu szintén beteg lett, lesújtott a diagnózis, hogy leukémiája van. Először azt hittem, hogy ő is megmérgeződött, amikor én, de ahogy így visszagondolok, már két-három hónapja is észrevettem, hogy hamar elfárad, nincs jó kondiban. Erre azonban álmomban sem gondoltam volna, hiszen a kora ellenére mindig egészséges volt, az éves kötelező oltáson kívül nemigen találkozott állatorvossal. Most folyik a gyógykezelése és jól is van, de úgy vagyok vele, hogy amíg nem szenved, addig marad velünk. Ezek nagyon szívszorító történések, főleg karácsony előtt, közben és fel is vagyunk készülve a folytatásra. Idén már eltemettük Nérót is és sajnos a sor folytatódni fog, tekintve, hogy az összes állatunk 10 év fölött van életkorban. Nagyon megterhelő lelkileg, hogy azok, akik annyi örömöt okoztak nekünk, most életük utolsó szakaszába léptek és sajnos mindenki egyszerre.

Tényleg felüdítő, hogy tyúkok viszont fiatal állomány, így egy kicsit könnyebb, hogy van új élet is körülöttünk.

Személyes történésben mindeközben dolgozunk, beteg voltam én is, nagy öröm volt betegen rohangászni muszájból. Az, hogy covid vagy influenza volt-e, azt nem tudom, nincs is jelentősége. Szerencsére már felépültem. Az ünnepek ugyan még előttünk vannak, de remélem, hogy sikerült jól megszervezni. Most már tényleg csak békét, nyugalmat szeretnék mind a magam, mind a családom számára az év végén. Ugyanezt kívánom, kívánjuk az összes kedves olvasónknak is!

2023 október

Ebben a hónapban kicsit sikerült fellélegeznünk – legalábbis az elején-, a gazdaságban már kevesebb a munka, viszont szervezés volt bőven. Most már tényleg mindent betakarítottunk a kertből.  Elkezdtük az ásást is, ezt követően a föld pihen tavaszig. Ahogy korábban írtam, az epret áttelepítettük, szerencsére minden palántánk meg is fogta és az őszi fokhagyma is elültetésre került, már ki is kelt. Mást már nem tervezünk csinálni a kertben. Sajnos a folyamatos enyhe idő azt eredményezi, hogy a gazok is folyamatosan termelődnek. Az epret muszáj gyomlálni, mert ha hagyom tavaszig, akkor már nem fogok elbírni vele. Jó oldala a dolognak, hogy a tyúkjainknak folyamatosan van friss zöld. Még mindig nem tojtak ebben a hónapban, igaz novemberben lesznek csak fél évesek, nincs értelme türelmetlenkedni. Viszont nagyon szépen kifejlődtek, most már öröm dögönyözni őket egy kicsit. Az alfa kakas is tényleg dísze a tyúkudvarnak. Van mellette egy béta és egy gamma is, így most egyikük sem agresszív egyelőre, el vannak foglalva egymással, na meg a hölgyekkel.

Jó lett volna, ha az október eleji hűvös idő velünk marad, hogy fagyjon ki minden, aminek ki kell, de most ezzel az időjárással kell együtt élnünk. Alkalmazkodunk hozzá, mert nincs más választásunk, de azért ez sem olyan egyszerű. Egyrészt nincs az, ami régen volt, hogy télen az ember bekuckózott, mert nem volt kint dolga és tudta tervezni a következő évet. Ez most nincs, ha más nem, a gazok folyamatos újratermelődése miatt mindig van kint munka. Az őszi ásást elkezdtük, de még nem fejeztük be. Így aztán a tervezés ezzel párhuzamosan fut. De nem csak nekünk kell alkalmazkodni, meg kell terveznünk, hogy milyen növényeket termesztünk a melegebb és szárazabb időjárásra való tekintettel. Az állatainknak szerencsére jó helyük van, ők képesek elviselni a szélsőséges időjárást is. 

Karbantartási munkák voltak Gombán is, Szentmártonban is. Mindkét helyen a növényzetet kellett visszanyesni, mert gyorsan burjánzik. 

A hagyatéki ügyintézést sikerült befejezni, egész nyáron folyamatos tennivalót adott, de sikerült végre mindent letenni, az utolsó tétel is ki van pipálva a listán. Nagyon ideje volt már fájdalmas és fárasztó kötelesség volt, ami hátra van még, az már tényleg nem rajtunk múlik.

Viszont a házasságkötésünkkel közös nevünk lett Alexszel, így most elkezdődött az újabb kör. Ez egy kicsit egyszerűbb, hogy minden átkerüljön az új neveinkre, itt is mindent elrendeztünk, csak olyanok vannak hátra, amikhez az új igazolványaink kellenek majd. Az esküvő szervezésére is nagy gondot fordítottunk. Ez a hónap igazából rólunk szólt, próbáltunk kicsit magunkkal is foglalkozni. 

Persze, igazi nász időszakról szó sem lehetett. A hónap vége még tudott meglepetéseket okozni, így megfordultunk sürgősségi fogászaton édesanyámmal és ugyanazon a hétvégén megmagyarázhatatlan okból a 20 éve a falon lévő gáz cirkó kiszakadt a falból, magával hozva a fal egy részét is, így visszatenni sem lehet. Szóval, ezzel a projekttel indul a november. Igazán kibírhatta volna a fűtési szezon végéig, amikor úgyis csere lett volna, mert tényleg elavult, de így jártunk. Elgondolkodtunk más technológián, de mivel az enyhe időjárás ellenére is ősz/tél van, sürgős megoldás kell, tehát a gázfűtés marad, csak éppen egy korszerűbb rendszerrel. Ez legalább a felfogásunkkal is egyezik, miszerint nem romboljuk le azt, ami van, hanem a modernebb technológiát beleépítjük

Persze, próbáljuk a jó oldalát nézni a dolgoknak, ugyan az anyagi kár jelentős, de senki nem sérült meg. Ezt most meg kell csinálni, és ugyan nem a saját döntésünk, de jövőre ez már nem lesz projekt. Tudunk majd más dolgokba több energiát fektetni.

Őszi hangulatban…

Itt van az ősz és egy pillanatra mi is megálltunk. Nagyon sok mindenen vagyunk túl, még nagyon sok minden van előttünk is, de muszáj szusszanni egyet.

Elmondhatjuk, hogy a gazdálkodásra való átállás sikeres projekt lett, jövőre már jóval kevesebb előkészítő munkát és pénzbeli ráfordítást fog igényelni. A kert szépen termelt, igaz nem mindenből volt szép a termés, de ami az idén kevésbé sikerült, az talán jövőre jobb lesz, nem lehet minden évben minden egyformán eredményes. Viszont a hústermelésünk szintén szép lett, nagyon meg vagyunk elégedve. Nagyon sok mindent korszerűsítettünk, új eszközöket vásároltunk, túl vagyunk a házak korszerűsítésének a felén is, a többi már jövő évre marad. Ez természetesen azt jelenti, hogy a mi otthonunk maradt ki, mert először édesanyámat akartuk biztonságban tudni, nálunk még egy évig biztosan működnek a rendszerek; másrészt a gazdaságot kellett működőképes állapotba hozni. Büszkék is vagyunk rá, hogy kisvárosi környezetben sikerült létrehozni egy olyan mini farmot, ami azért 4 családot el tud látni, igaz nem teljeskörűen, de azzal, amit termelünk, igen.

A hagyatéki ügyintézés is a végére ért, pontosabban én befejeztem, nem rajtam múlik. Mindent eljuttattam mindenhova, ahova kellett, áttértünk mindenhol az elektronikus ügyintézési módokra is, a többi a hivatalok és szolgáltatók dolga, én már nem foglalkozom vele. De erről már írtam korábban is.

A kertben most kezdődnek az őszi munkák, már alig van benne valami, mindent sikerült betakarítani, aminek már itt volt az ideje. Az maradt kint, ami még maradhat, például a répa, a gyökérzöldség és a káposztafélék. Át kell telepíteni az epret és elő kell készíteni az ágyást az őszi fokhagymának és szét kell teríteni a komposztot.

Nagyjából ennyi tennivaló van még kint. Tavaly (és idén tavasszal is) elmaradt a magaságyások telepítése, remélem, a fiam talál rá időt, hogy idén ősszel azt is megcsinálja. Amennyiben nem, akkor az idei minta és tanulságok alapján megyünk tovább jövőre.

Az volt a tervünk, hogy – ha már úgyis muszáj ügyintézni az idén – akkor minden dolgunkat tegyük egyenesbe hivatalosan, úgy néz ki, hogy tényleg ebben az évben megtörténik, utána már csak az aktuális intéznivaló marad.

Persze azért van még előttünk korszerűsítés is, amire egyszerűen nem találtunk eddig időt, de ezzel már úgy vagyok, hogy ha idén nem megy, akkor átcsúszik jövőre.

Foglalkoztunk annyi mindennel, a honlappal, Rovinporttal, a szállással, a másik nyaralóval is, csak az otthonunk dolgai csúsztak el, már nagyon ideje van saját magunkkal és az otthonunkkal törődni. Ennek megfelelően rommá dolgoztam magam akkor is, amikor végre már azzal foglalkozhattam, ami tényleg a saját dolgom. Alex szerint ennek itt és most vége van (annak, hogy rommá dolgozom magam), de azért emellett még meg kell szervezni a nagytakarítást a nagy házban, tekintve, hogy nemsokára esküvő is lesz és persze nálunk, otthon is.

Szóval, a munka nem áll le, sok mindenre csak most lesz idő, amire eddig nem jutott és be kell pótolni. 

Minden változás és változtatás nehéz, de ha haladni akarunk, akkor rá kell fordítani az erőt, a pénzt és az időt.

Nagyon szerettünk volna napelemet, de ahogy telik az idő, egyre inkább úgy vagyok vele, hogy nem biztos, hogy az kell nekünk. Folyamatosan születnek újabb technológiai fejlesztések, és most – bár globális felmelegedésről beszélnek, ne feledjük, hogy a jégkorszakokat mindig felmelegedés előzte meg. Szóval, ki tudja, milyen irányt vesz az időjárás is. Mindenesetre az biztos, hogy a földgázt a következő évben kiiktatjuk és folyamatosan keresem a lehetőségeket arra, hogy korszerűbb és időtállóbb megoldást találjak a villamos energia előállítására. Meg persze nem ártana hozzá pénz is, mert ugyan rendelkezem annyival, hogy a napelem telepítés ne okozzon nehézséget, de senki nem akar többszörösen fizetni valamiért. Aztán persze, lehet, hogy a végén a legegyszerűbb megoldás bizonyul a legjobbnak, meglátjuk. Amennyiben döntést hozunk a témában, mindenképpen megosztom itt. A függetlenedés mindenképpen célunk. Azért, mert igyekszünk minél természetesebb módon élni, a technológiai fejlődést és fejlesztéseket nagyon fontosnak tartjuk, hiszen minél fejlettebb  egy technológia, annál környezetkímélőbbnek kell lennie, legalábbis nekünk ez az elvárásunk.

Egy kicsit kibontva a klímaváltozás témakörét, csak annyit mondanék, hogy szerintem nem sok köze van az embernek hozzá. Azzal mélységesen egyetértek, hogy vigyázzunk a természeti környezetünkre és a magam részéről úgy élek, hogy mindent meg is teszek ezért, arra azonban nincs ráhatásom, hogy a nagy cégek is ezt tegyék, nem is fogják, hiszen náluk még mindig a pénz az úr. Szóval azt gondolom, hogy a klímaváltozás természeti jelenség, a Föld élete ciklikusan változik, voltak már nagy felmelegedések és jégkorszakok is és lesznek ezután is.

2023. augusztus

Ügyintézés, ügyintézés, ügyintézés. Nagy része már lement, de még mindig nem vagyunk a végén.

Ügyintézés keretein belül át lettek iratva az összes közművek. Nagy küzdés árán, egy-két szolgáltató volt csak, ahol beküldtem vagy bevittem, átírták és kész. A többi ült rajta, az élő fába is belekötött, a csúcs az tegnap volt a vízműveknél, ahol nem hitték el, hogy az édesanyám az ő maga. Pedig ott volt teljes életnagyságban, személyi igazolvánnyal és lakcímkártyával. Végül, amivel nem boldogultam, aztán egyszerűen beküldtem online és nem érdekel már, hogy mi lesz a vége. Amennyiben átírják, akkor jó, ha nem, akkor meg úgy marad. A számlákat fizettük eddig is és ezután is így lesz.

Mennem kellett néhány kört a közjegyzőnél is, mert a fele örökséget elfelejtette kivonatolni és megküldeni a Földhivatalnak, de nem akarta megérteni, hogy mi a probléma ezzel. Végül úgy néz ki, hogy ez is sikerült, talán már csak várnunk kell. (Már megint és még mindig). Közben azért készülünk a következő szezonra is. Kéményseprés kipipálva, a klímaberendezések cseréje és karbantartása még hátra van, de remélem, hogy most már záros időn belül ez is készen lesz.

Végül még az internetszolgáltató is beesett, hogy modemet cserél, mert a régi elavult. Eddig nem tapasztaltam ekkora buzgóságot a részükről, de aztán tájékozódtam, és kiderült, hogy jobb is, ha örülök ennek, mert mások még akkor sem kapnak újat, ha tönkrement a régi. Nem is tudom hova tenni ezt a kitüntető figyelmet, mint kiderült a szolgáltató sem, ez azért egy kicsit félelmetes. De legalább ez is megvan.

Nem is tudom, hogy boldogultam volna, ha Alex nem segít ki a szervezés és az ügyintézés tetemes részét magára vállalva.

Szóval minden napra volt valami, amire figyelni kellett, amit ne felejtsünk el, meg tekintettel lenni rá, de minimum aláírni és visszaküldeni kellett valamit. Egyetlen hét volt kivétel, a hónap első hete, mert akkor gyerekeket táboroztattam és bár ez minden évben előfordul, mindig nagyon ki is merít, ezért arra a hétre nem terveztem semmi mást. 

Tegnap azért a munka utáni kirándulás és a közmű kötözködése miatt kicsit kiakadtam, de ennek azért volt pozitív következménye, mert villámgyorsan megéleződtek a késeink, ki lett cserélve a fürdőszobában a lámpatest és le lett szerelve az ajtó, amit utáltam, hogy ott van. Ebben nagy segítség volt a fiam.

Mindenesetre szeretnénk a saját életünkkel is haladni végre.

A tyúkudvar azért tartogatott örömöket, bár mindig voltak körülöttem tyúkok, az meglep mindig, hogy milyen intelligensek. Amikor eljövök otthonról, már leskelődnek a tyúkudvar ajtajánál, oldalra billentve a fejüket meg a nyakukat. Vicces, hogy egyszerre csinálják, így egy csomó kígyózó nyakú tyúkkal a retinámon búcsúzok az otthonomtól. Amikor megérkezem a munkahelyemről, ugyanez. Mindig van egy őr tyúk, az szól a többieknek és már jönnek is leskelődni. Ha bemegyek közéjük, akkor is szaladnak elém és mindegyik elmeséli, hogy milyen napja volt. Azonnal produkálni kezdik magukat, amint megjelenik valaki.  

A szomszédban édesanyámnál a kakasok is rögtön jönnek, ha meglátnak és ha nem beszélgetek velük, akkor addig kukorékolnak, amíg oda nem megyek. Ezt a saját kakasaim hasonló hangversennyel viszonozzák. Gondolom, örülnek a szomszédaink. De már nem tart sokáig, a héten nekilátunk a kakasok feldolgozásának. Csak kettő marad a tyúkudvarban. A szárnytollak vágásra is sor került, mert megint felrepdestek a tetőre és nem akartuk, hogy megszökjön valamelyik. Az is vicces volt, hogy amikor rájöttek mi történt, hangosan méltatlankodtak, ráadásul egyszerre.

Voltunk Tápiószentmártonban, ezúttal nem dolgozni mentünk ki, de rá is kellett jönnünk, hogy már megint füvet kell nyírni. Néztük a gyümölcsfákat, hát termés az idén sajnos nem lesz rajtuk. Az otthoni fákon sem. A tavalyi szárazságnak most lett meg a következménye ebből a szempontból. A talaj mélyebb rétegeiben most sincs nedvesség, pedig az idén rendesen volt eső, de a tavalyit nem tudta pótolni. Néhány fa sajnos kiszáradt, azokat is a hétvégén tervezzük kivágni. Nem baj, legalább lesz mit kivinni Gombára tüzifának a vendégházba, hogy a vendégeink tudjanak grillezni. Meg nagy részét itthoni fűtésre is felhasználjuk, bár a terv nem ez volt. Nem baj, pótoljuk az elpusztult fákat, de az sajnos néhány évbe megint beletelik, mire termőre fordulnak.

Ettől függetlenül a termés a kertben meglepően szépen alakult, gyakorlatilag mindenünk van. A hagymát, a fokhagymát és a krumplit már ki is szedtük és letároltuk, és természetesen nagyon büszkék vagyunk az eredményre, hiszen első éves gazdáktól szerintünk ez nagyon szép eredmény.

A végére tartogattam a jó hírt, ami ezekben a zűrzavaros helyzetekben emelni tudta a lelkünket: összeházasodunk Alex meg én. Nagyon kedves és lelkes az anyakönyvvezetőnk, ez is nagyon jó érzés, hogy neki is olyan fontos ez az esemény, mint nekünk.

2023. július

Ez a hónap sem volt kevésbé munkás, mint az eddigiek, pedig két hét szabadságon is voltunk.

A brojlereket sikerült a tervezett rend szerint feldolgozni, ezzel nyitottuk a hónapot. Utána rengeteget kellett ügyintéznünk a hagyatékunk ügyében és persze besegítettünk édesanyámnak is. Nem tudom, ki hogy van vele, de ez kész katasztrófa. Csak a mérőórák átírása a szolgáltatóknál több hétig tartott és van, amivel foglalkozni sem volt még kapacitásom. Szóval, nem vagyunk még a végén.

A szabadságunk első napja komoly aggódással telt, mert édesanyám és Alex is hőkimerülést kapott és olyan tüneteket produkáltak, hogy az életükért aggódtam pár napig. Szerencsére van szanitéc a családban, így pár nap alatt sikerült rendbe hozni mindkettejüket. Örültem, hogy végre nem történt semmi szörnyűség ezúttal, de nem lepődtem meg, hogy persze azért valaminek történnie kellett.

Közben a kert elkezdte ontani a terményeket, fűszereket, amiket el is kezdtünk feldolgozni és betárazni. Most már tényleg csak tejterméket és liszteket kell boltban vásárolnunk. Pár hét múlva talán a tyúkjaink is tojni kezdenek, akkor már tojás is lesz.

A tyúkállományt szétválasztottuk, a kakasok külön ellátást kapnak amíg fel nem nőnek.

 A tyúkólnak azt a részét, ahol eddig nevelkedtek, kifertőtlenítettük, majd ide fogjuk tenni a tojóládákat, a szomszéd ólban pedig éjszakáznak. Az állományban van még pár bizonytalan ivarú egyed (pontosabban még mi nem tudjuk egyértelműen megállapítani, hogy tyúk-e vagy kakas), hamarosan ők is a megfelelő társaságba fognak kerülni. Két kakast akartam megtartani a 22 tyúkunkhoz, egyelőre úgy néz ki, hogy talán hárman vagy négyen is vannak, viszont egyensúly van a tyúkudvarban. Először a kendermagosok közül választottam ki az alfát, gyönyörű királyi állat és kedvesnek is tűnt. Egészen addig, amíg nem ő lett a tyúkudvar ura. Amikor már engem is megtámadott, villámgyorsan lecseréltük egy kezesebb jószágra. Ment a kakasok közé, ahol jól elvan és ott egyáltalán nem agresszív. Értem én, hogy védte a tyúkjait, de azért csak el kellett látnom a társaságot, az meg nem megy, hogy seprűvel kelljen közlekednem a tyúkudvarban. A társaságban van néhány szabadszellemű tojó, csak szingli csajoknak hívjuk őket egymás között. Ők nem társulnak a többiekhez, nem tartoznak egyik kakashoz sem és igyekeznek az éjszakát a fán vagy a tyúkól tetején tölteni. Így aztán muszáj volt a szárnytollaikat megnyirbálni, hogy ne menjenek át a szomszédba. 

A hőség közben tényleg beköszöntött és öntözni is kell és kellett a kertet, de most már komolyan kellett venni azt is, hogy délelőtt 10 óráig lehet kint tartózkodni, utána be kell menni, különben baj lesz. Az a tervem, hogy hajnalban kelek, hogy mindent el tudjak rendezni, pár napig működött, de aztán levert a lábamról a kimerültség. Szerencsére nem lettem beteg, de képtelen voltam fél 5-kor kimászni az ágyból. Az ugyanis a probléma, hogy amíg az életvitelünk nagyon sok mindenben változott, az életritmusunk még nem, mert a régi feladataink is megmaradtak. Ehhez is hozzá kell szokni, illetve szinkronba kell kerülnünk egymással is, mert amíg én szívesebben dolgoznék hajnalban a kertben, van olyan családtagom, aki viszont inkább a késő délutáni órákat választaná. Persze, ez nem gond, csak össze kell szervezni.

Persze azért segítség is akad, ahogy a mellékelt ábra is mutatja:

Kihasználva a szabadságomat, elrendeztünk néhány személyes hivatalos ügyet is, elvégeztettük a szükséges karbantartásokat, a fiam végre nekiállt a műhelynek, az is takarítva, festve, lomtalanítva lett, kitakarítottuk a sufnit és elvitettük ami nem kell.  

Végre rendbe szedtük a közös használatú örökölt autót is. Most már tényleg mehet vele bármelyik családtag bárhova.

Végre elmondhatjuk, hogy az idei projektek nagy része teljesült. Már csak a magaságyások kialakítása, a kutyakennel felújítása és a sufni padlójának újrabetonozása maradt hátra. Na, meg némi korszerűsítés mindkét házban. A karbantartások alkalmával (ezért is szeretek mindent évente átnézetni) rá kellett jönnünk, hogy a fűtés és hűtésrendszereink elavultak, ennek egy részét az idén mindenképpen korszerűsíteni kell, más részét ráér még a jövő évben. Úgyhogy a kifutott projektek helyébe már jött is az újabb.

Még pár nap nyaralás is belefért, végre sikerült kimenni Szentmártonba. Igaz, a két kiskutyát vittük magunkkal, de most kivételesen jól viselkedtek. Elmaradt a szokásos hisztéria, ehelyett ők is inkább pihentek és élvezték, hogy csak velünk vannak. Itthon azért elég nagy a konkurencia a többi állat miatt. Strandon is voltunk és ott jöttem csak rá, hogy mennyire hiányzott ez is és hogy a pihenésre is nagyon nagy szükség van. Ezúttal ugyan nem lettem beteg, de amíg ott voltunk, végig úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. Igaz, nem csak én, de Alex is így volt vele, nagyon elszoktunk a pihenéstől és feltöltődéstől. Tudtuk előre, hogy kemény lesz ez az évünk is, de ettől még elfáradtunk.

Egyetlen dologgal nem foglalkoztunk csak, ez pedig Rovinport. A foglalásra már van lehetőség, de azon kívül, hogy létrehoztam oldalakat a közösségi médiákban, mást nem csináltam egyelőre. Úgy voltunk vele, hogy  nagyon sok mindent megtettünk, meg elintéztünk, de azért legyen egy kis idő végre magunkra is. Így aztán rendeltünk néhány régóta vágyott könyvet és sokat olvastunk feltöltődésként.

A szabadság sajnos letelt, most már a hétköznapok jönnek megint, új lendülettel és változatlan és újabb célokkal.

2023. június

Sziasztok, kedves olvasók! Rovinport újra jelentkezik, a félév utolsó bejegyzésével.

Nos, ez a hónap nem indult jól. Elindultam szabadságra, egy csomó tervvel, rengeteg dolgom lett volna a gazdaságban, otthon és még pár nap nyaralást is beterveztem, de végül az egészből nem lett semmi. Már az első napon beteg lettem, ami nem javult, hanem ahogy teltek a napok, egyre rosszabb lett, végül olyan beteg lettem, amilyen még sosem. Nagy dózis antibiotikum kellett, hogy kijöjjek belőle, elvitte a két hetemet, de még újabb két hét kellett, mire teljesen sikerült kijönnöm belőle, bár azt már munkahelyen dolgozva töltöttem. Így esett meg, hogy végül nem csináltam semmi olyat, amivel haladni akartam volna. De legalább jó sokat olvastam amíg az ágyat nyomtam, amire már tényleg régóta nem volt időm.

Persze, a csirkéinkhez kimentem néha, de pár napig ők sem láttak. Nagyon megható volt, ahogy körém gyűltek és volt amelyik remegett az örömtől, hogy lát és persze kellett babusgatni. Úgy tűnik, a kézhez szoktatás sikeresnek mondható, van hogy kiskakassal a vállamon látom el a többieket, mert annyira segít és bújik. Azóta is nagyon jó arcok, persze vannak kalandjaink, mert bizonyos dolgokhoz egyéni módokon állnak hozzá. Már ki lettek engedve a tyúkudvarba, na, ott letaroltak mindent, el is határoztam, hogy ősszel is dolgozni fognak, ha mindent betakarítottunk, kihajtom őket a kertbe is, hogy szedjék össze a maradék kártevőket és a gyomok magjait. Egyúttal segíthetnek a komposztot is beforgatni a talajba. 

A brojlerek is szépen fejlődnek, nőnek és híznak, július elején le is kell vágni őket. Egészen megdöbbentő, hogy már háromszor akkorák, mint a tyúkcsirkék, pedig csak egy héttel idősebbek.

Ezen kívül intézni kellett a hagyatékkal kapcsolatos dolgokat, ami azért volt kemény, mert 15 napot kaptunk rá, viszont mire postázták és megkaptuk a jogerőt, már nagy része ennek letelt. Úgyhogy betegállományban még ügyintézni is voltam és még így is kellett büntetést fizetni, hogy nem csúsztam ki a 15 napból. De ez a magyar jogrend. Erről is lenne mit írnom, készül is a lista azokról a cégekről/vállalkozókról, akikkel a jövőben nem kívánunk együttműködni.

Jó hír viszont, hogy a gombai vendégház végre hivatalosan is kinyitott, várjuk a pihenni, horgászni vágyókat sok szeretettel. Időpontot foglalni itt tudtok: Foglalás – Rovinport .

Azon túlmenően, hogy a környék és a falu is gyönyörű, Gomba község egész évben rendszeresen különböző programokkal várja az érdeklődőket, úgyhogy ha valakit a helyi értékek is érdekelnek, szinte mindig talál valamit. Az éppen aktuális rendezvényeket mi is megosztjuk itt: Programok – Rovinport .

Így azért legalább nem ment teljesen veszendőbe a hónap első két hete, bár tény, hogy nem esett jól ügyintézni betegen. Arra természetesen vigyáztam, hogy senkinek ne adjak át semmit, bár nem kell már maszkot hordani és fertőtleníteni, én most megtettem.

Ahogy erőm engedi, azért próbálok haladni azokkal a dolgokkal is, amiket beterveztem, de sajnos van amivel várni kell, mert nem elég rá egy délután vagy egy hétvége. De legalább a kert gyönyörű – hála a sok esőnek és persze édesanyámnak, aki folyamatosan gondozta ez alatt az idő alatt is. Nagy boldogsággal töltött el, hogy amit elültettünk, az termőre fordult, már saját salátát, hónapos retket, újhagymát, fűszereket, epret és málnát ehettünk az idén. 

Ilyenkor már hétvégénként és nyaralni is ki szoktunk menni Tápiószentmártonba a családi nyaralónkba, ha nem is feltétlenül mi, de a családból valaki már igen. Az idén ez is nyögvenyelősen megy. Voltunk már kint, de egyelőre csak dolgozni, de még arra sem volt idő, hogy kitakarítsunk, pedig ezt máskor már áprilisban meg szoktuk ejteni. Igaz, idén valahogy a családtagok sem nagyon tolonganak a kulcsért. Úgy tűnik, mindenkinek nagyon munkás és zsúfolt ez az év.

Végül a napéjegyenlőség új történéseket hozott. Bejelentkezett a szolgáltató, hogy jönne áramot olvasni Tápiószentmártonba, akkor már kimentünk úgy, hogy sikerült kitakarítani is. Már aznap este jött az első jelentkező, hogy kimenne. Mintha megérezték volna. 

Végre sikerült az autót is kitakarítani tisztességesen, úgyhogy takarítás ügyben legalább rendben vagyunk.

A következő kihívás a sicu nyírás lesz majd valamikor.  

S mindezek után jöhet a második félév. 

 

2023 május

Szóval, életmódváltás zajlik aktívan. Elmondhatjuk, hogy a családomból én vagyok az egyetlen, akinek még köze van a Rovinporton túli világhoz a munkahelyem által, amire úgy tekintek mostanában, mint egy “kapura”. Az otthonunk viszont egy védett hely, oda a külvilág csak kontroll mellett teheti be a lábát, ha és egyáltalán. Persze, mi is fizetjük az adókat, meg a rezsit és megtesszük amit meg kell, de a kapunkon belül már csak a mi értékeink érvényesülnek. Aki ide belép, az ezt el is szokta fogadni. Vagy nem jön többet. (Az utóbbi nem jellemző.)

De mivel is jár ez az életmódváltás, hogy tudom ezt nőként megélni? Először is, mindent magunk csinálunk. Szó szerint. Fel kell építeni a gazdaságot és működtetni. Ez rengeteg munkával jár és sok pénzzel, mert ugyan örököltük az induláshoz szükséges feltételeket, de korszerűsíteni kell nagyon sok mindent. De azért a mini ranchünk szépen fejlődik és mi is mindig tanulunk valami újat. Sok új felszerelést és szerszámot szereztünk be, ezek a beszerzések még mindig folyamatban vannak. De kell is, mert minőségi és korszerű szerszámokkal hatékony és öröm dolgozni. Rengeteg időt lehet velük megspórolni és mivel ebből van a legkevesebb mindannyiunknak, ez nagyon fontos.

Májusban megérkeztek a csirkéink is, fogolyszínűek és kendermagosak lesznek a tojó tyúkok és megérkeztek a brojler csirkék is, ezeket néhány hét múlva feldolgozzuk.

A tavasz berobbant a kertünkbe, minden burjánzik, jó sok munkát adva ezzel, mert ez igaz a gazokra is meg a fűre is, amit pár naponta nyírni kellett.

Közben alapos takarításba is kezdtünk a gazdasági épületekben, kis lépésenként, de azért haladunk vele. Hatalmas munka áll még előttünk, de mindig csinálunk valamit. Már feltérképeztük, hogy mit kell felújítani (például a pincét, a műhely épületét, a kutyakennelt, a birtokon belüli kapukat).

Ha nőként gondolok erre és az általam hirdetett vidéki sikkre, akkor ezen a téren is jelentős változások vannak. Mindig arra törekszem, hogy a sok munka mellet is önmagam legjobb és legelegánsabb változatát adjam. Kifelé is, bár az sosem érdekelt túlzottan, hogy “mit szólnak” az emberek a dolgaimhoz, de inkább saját magamnak, magunknak és a családomnak. Hiszen én is képviselem a családunkat, az értékeinket a külvilágban.

Először is, végre szeretni kezdtem magam, a testem. Nem olyan, sosem volt olyan és nem is lesz már, amilyennek én szerettem volna, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne úgy tökéletes, ahogy van.

Teljesen átalakultak a külső megjelenéseink is. Már nem tudok és nem is akarok kényelmetlen ruhákban szorongani. Továbbá nem vagyok hajlandó valamit csak azért megvenni, mert az jön fel rám. Tetszenie is kell és kényelmesnek is kell lennie.

A gazdálkodáshoz természetesen külön ruhatárunk van. Úgy mondjuk “melós ruha”, de igazából odafigyeltünk vásárláskor nem csak a funkcióra, hanem a kellemre, az anyagminőségre is. Azért, hogy ne okozzon gondot, ha munka közben kell valamiért kiugrani. Persze, előfordul, hogy az adott munka jellegéből adódóan maszatos az ember, de akkor is jó érzés kényelmesen és egyúttal csinosnak érezni magunkat munka közben is.

A külső ruhatár is átalakult, nem is kicsit. Túl sok helyet foglaltak a szekrényben az olyan ruhák, amiket nem hordtam, mert kényelmetlen volt az anyaga vagy a szabása, vagy egyszerűen nem volt olyan időjárás, ami mellett fel lehetett volna venni. Persze, amikor beszereztem, még volt, de ez is sokat változott az elmúlt egy-két évben. Már nem szeretem a tűsarkú cipőket – régen imádtam őket, nem is tudtam normálisan mozogni laposban. De a rendszeres fizikai munka sok mindent meghatároz és megváltoztatott. Egyszóval jelentős stílusbeli változás történt.

Nem történt viszont változás az igényességben, az ápoltságban. Rendszeresen járok fodrászhoz és körmöshöz, valamint nagy hangsúlyt fektetek a bőrápolásba is. A frizurám is megváltozott, nincs időm a sok törődést igénylő “séróbelövésre” – főleg a szögbelövő használata mellett. Most könnyen kezelhető, inkább borzas és természetes hatású. De fontos, hogy a hajam is ápolt legyen. Törekszem a természetes – de nem naturális – megjelenésre. Egy pici mesterkéltség (műköröm, szempillaspirál, smink) azért jár a női mivoltomnak is. Viszont a háztartásban használt szerek és kozmetikumok is egyre “zöldebbek”.

Sportra most nemigen kell gondolnunk, legfeljebb a jógára a nyújtás miatt, mert a kerti munka felér minden nap egy kardioedzéssel. Aki nem hiszi, próbálja ki.

Az étkezésünket is gondosan megtervezzük. Nem csak a gazdálkodás miatt, mert nagy részét megtermeljük annak, amire szükségünk van, hanem mert tavaly februárban cöliákiás lettem, emiatt eleve szükség volt váltásra. De már azt megelőzően is abbahagytuk a félkész ételek vásárlását, inkább mi magunk főztünk friss alapanyagokból. Most muszáj is, mert ugyan egyre inkább elterjedtek a gluténmentes éttermek, egyelőre kiszállítást hozzánk nem vállalnak. Nem mondom, hogy sűrűn élnék a lehetőséggel, de néha vagyunk olyan fáradtak, hogy jól esne egyszerűen csak megenni valamit, amit nem nekünk kellett elkészíteni.

Az otthonunk a lakásunk csinosítására sajnos kevés időnk maradt, így csak fél munkát végeztünk azzal, amikor a konyhát átalakítottuk. Az most már úgy néz ki és olyan hangulatú, ahogy nekünk megfelel. Alkalmas arra is, hogy a kint megtermett terményeket feldolgozzuk benne, arra is, hogy rendezzünk egy hangulatos vacsorát a barátainkkal és a családtagokkal, meg úgy általában mindenki jól szokta magát érezni benne. Szóval úgy néz ki, ahogy egy klasszikus vidéki konyhának ki kell néznie.Eleinte zavart, hogy a legtöbb bútorom régi és örökölt, de végül ezeket is felújítottuk és most gyönyörűen illenek a környezetbe. 

A fürdőszoba és a szoba átalakítása – bár folyamatosan zajlik kisebb dolgokkal, még hátra van. De közbejött a gombai vendégház felújítása – amivel végre végeztünk – és most a gazdaság felépítése is. Talán jövő évben hozzájutunk, bár birodalmunk következő tagja is arra vár, hogy felújítsuk és beüzemeljük.

Ami viszont fontos, hogy mindig jó levegő és kellemes illatok legyenek körülöttünk. Ezt virágokkal, gyertyákkal érjük el. Szeretjük magunkat kicsit kényeztetni, akár egy illatos lazító fürdővel, akár egy finom itallal és isteni ételekkel. Olyannyira, hogy rendszeresen előfordul, hogy valamelyik családtagunk megjelenik csak úgy vacsorára.

Rengeteget, nagyon sokat dolgoztunk (és tanultunk) az elmúlt években, de nem felejtettünk el odafigyelni az ünnepeinkre. És természetesen a gyászainkra sem, mert azok is az élet velejárói. Őszintén szólva néha még az ünneplés feladatnak tűnt – és az is volt – a rengeteg tennivaló  mellett, viszont lelkileg feltöltött. Erről nem szabad lemondani, bármit is hoz az élet, ezt is megtanultuk. Ünnepek nélkül sivár az élet. Volt, hogy háttérbe szorult, vagy meg sem tartottunk egy-egy ünnepet, de azért igyekeztünk odafigyelni arra, hogy a többségét megtartsuk. Idén – hosszú idő után először még a lakóhelyemen szervezett fesztiválra is kimentünk. Ezen felül rendszeresen hallgatunk zenét, nézünk filmeket és játszunk.

Az utóbbi időben sokszor emlékeztettem magam arra, hogy az, hogy sok a dolgom, nem jelentheti azt, hogy káosznak kell lenni körülöttem.

Amiről viszont sosem mondtunk le, hogy a reggeleinket hangulatosan, békebeli reggelivel indítsuk, hogy ilyenkor foglalkozzunk kicsit egymással, mielőtt elkezdődik a nap. Nagyon nem mindegy, hogy hogyan kezdődik egy nap. Ha lassan, hangulatosan és helyet és időt szánunk a szeánszainkra, az nagyon jó hangulatot tud biztosítani a napnak és tudatába kerül az ember, hogy nem arról szól az élet, hogy az ember csak dolgozni jár és hazamegy.

2023 április

Sokszor, amikor már ott tartok, hogy nem biztos, hogy ép ésszel végig tudom csinálni ezt a tavaszt, az jut eszembe, hogy szépen, egymás után, lépésről lépésre haladunk. Végülis az elefántot is falatonként kell megenni, nem? Az vígasztal, hogy jövőre már nem lesz szükség ennyi előkészítő munkára, mert sok mindent egyszer kell megcsinálni, ez meg most van. 

Ami nagyon fontos, hogy Gombát végre tényleg befejeztük, kívül-belül. A tűzrakóhely köré is felszereltük a padokat és lefestettük ezt is és a teraszt is. A minősítők is bejelentkeztek, úgyhogy május elején sor kerül erre is. A könyvelőnkkel már megbeszéltük az ezzel kapcsolatos teendőket, gyakorlatilag a startpisztoly eldördülését várjuk.

Közben a kertünk valahogy tele került növényekkel, szépen ki is kelt minden, bár volt ami lassabban, mert bizony hideg volt ez a tavasz. De legalább csapadék volt, nem is kellett még öntözni, csak egyszer. Már csak a palánták kiültetése van hátra, de azzal várunk még, amíg biztosan melegebb lesz az idő.

A magokat elültettük és pikíroztuk is, jó sok palántánk lett, meg is indult a cserebere az ismerősökkel, hogy kinek mi sikerült, mit lehet cserélni és mire. Mostanra már majdnem minden van amit terveztünk, azért majd egyszer ki kell menni a piacra is, mert karfiolt, brokkolit és padlizsánt majd onnan szerzünk be. 

A Húsvétunk is elég jól sikerült. Nagypénteken még krumplit vetettünk, ami azóta már ki is kelt. Szombaton főzés volt, mert vasárnapra vártuk a vendégeinket. Kenyeret sütöttem, majonézes salátát, fasírtgolyót, kaszinótojást és főtt füstölt csülköt készítettem, ez utóbbit krumplipürével és savanyúsággal. Persze, fényképezni nem jutott eszembe, de kárpótlásul vannak képek a kertből, a virágzó fákról.

Azért az tényleg kényelmetlen volt, hogy nagyon sokat esett az eső és nem mindig jókor. Továbbra is hétvégén érünk rá bármire, ha ilyenkor esik az eső, akkor tétlenségre lennénk ítélve. Persze azért feltaláltuk magunkat. Így például a régi íróasztalt lefóliáztam. Gyönyörű lett, be is állítottuk a helyére, már csak a fiókokra kell sort keríteni valamikor. Ami azért fontos, mert a konyhából akkor tudok kipakolni és rendet rakni ott is, meg a teraszon is. Addig oldalazva megy a közlekedés.

Szóval, azért a kertben még vannak ágyások, amik üresen állnak, mert az érett komposztot még be kellene forgatni – ide fognak kerülni majd a palánták, de haladunk azért ezzel is. Lassan megint a körmünkre ég minden, mert májusban jönnek a napos csibék is, nekik is meg kellene csinálni a karámot, beállítani a fűtést is. A műhelyben most már van egy kis rend, miután kihurcolkodtunk az íróasztallal, a helyükre kerültek a szerszámok is. Persze, ahogy az időnk engedi, még rendezkedünk itt is.

A fákról az eddig lemetszett, levágott ágakat már nagyjából rendbe szedtük, édesanyám hathatós közreműködésével. Nagyon sokat dolgozott a vetésen is és azon is, hogy az ágakat összerendezze gyújtósnak és tüzelni valónak, de a vastag részek fűrészelése még mindig hátra van, ez a fiamra vár. Akit most nemigen látunk, mert vetnek a munkahelyén is. Nagyon sok ágat kitettünk a zöldhulladékba is, talán ennek a munkarésznek végre a végére értünk.

A kertben komposztot is készítünk, azt is átforgattuk, most majd megint kell. De ehhez további rendrakás szükséges.

Gomba ugyan elkészült, de Tápiószentmártonba is ki kell menni, ha mást nem, füvet nyírni, már biztos combig ér. Takarítani most nem lesz időnk, mert most lesz az elektronikai hulladékgyűjtés is, azt is össze kell pakolni és kivinni, úgyhogy igyekszünk haza, hogy még elérjük.

Menet közben a hagyatékra is sor került, voltunk a közjegyzőnél, de nem végeztük. Nem azért, mert ne egyeztünk volna meg mindenben, hanem mert fontosnak tartotta, hogy bizonyos dolgokat újra lenyilatkozzunk, de azt nem, hogy a testvéreimet behívja. Szóval menni kellett még néhány kört, mire összegyűltek a szükséges aláírások, pedig ha behívta volna őket, akkor el tudtak volna jönni, és már túl lennénk ezen is. De most ott tartunk, hogy én már kétszer voltam nála, határozat még nincs. Lesz még egy kör. Ez elsősorban lelkileg nagyon megterhelő, de az időtényező sem elhanyagolható, tekintve, hogy a rengeteg ügyintézés miatt vészesen fogy a szabadságom.  

Nem baj, szépen alakul azért minden.

2023. március

Februárban ott hagytam abba, hogy még tervben volt a metszés, erre sor is került itthon is és Tápiószentmártonban is. Nagyon nagy munka volt, mert majdnem az összes fát meg kellett fiatalítani. Még most is küzdünk a levágott ágak és gallyak mennyiségével. A lemosó permetezés is megtörtént még a hónap elején, lassan már virágba is borul minden. 

Jó hír, hogy végre sikerült teljesen befejezni a Fészket belülről, most már várhatná a vendégeket, viszont rossz hír, hogy olyan vihar volt március 11-én, hogy megszedte a tetőn a cserepeket. Végigjártuk az összes Tüzépet a környéken, de olyan cserép, ami fent volt, már nem kapható, a gyár is megszűnt, elfekvő készlet sincs már sehol belőle. Úgyhogy bejelentettük a biztosítónak, akik az eljárást korrekt módon lefolytatták és ki is fizették a kárt, de azt már nem, hogy az egész tetőt ki kell majd cserélni pár cserép miatt. Úgyhogy most mehetünk ez után is. A tervezett nyitásig kiderül, hogy mennyire strapabíró az, hogy azért megjavítottuk a tetőt, ha a heti vihar érintetlenül hagyta és be sem áztunk, akkor mehet minden terv szerint, az új tetőt pedig amúgy is megcsináltatjuk, amikorra be tudják vállalni.

Pihenni az idén már nem fogok tudni, most mentem szabadságra, de a viharkár miatt nem tudtuk megvalósítani ezt a tervet.

Még udvartakarítás is előttünk van, az időjárás sem kegyes most sem, de azt is csináljuk, ahogy tudjuk. 

Kicsit hátráltatott, hogy közben kiestem az életből vagy két hétre, mert begyulladt a jobb vállam, így még autót vezetni sem tudtam. De azért az élet nélkülem is folyt tovább.

Gombán például végre sikerült kivágni a másik fenyőt is, ami már ősszel kiszáradt sajnos.

Még tavaly megcsináltuk az irtást a kerítés mögött, így van bőven parkolóhelyünk ott is, valamint volt hova esnie a fának. A képen a fiam látható, kicsit paráztam a látványtól, oda sem néztem, csak amíg a képet készítettem. 

Az udvaron mást már csak rendet kell tenni, felszerelni a padokat a tűzrakóhely köré, füvet nyírni, kiszedni a gazokat, meg ilyenek. 

Amikor jobban lettem, itthon folytattam a metszést a szőlővel. 

A fiam közben felrotorozta a kertet, így már az első növények is elvetésre kerültek. Ebben a hónapban sárgarépa, petrezselyem, zöldborsó, retek, fejes saláta; és a palántának való magokat is pikíroztuk. A veteményes kertünk most már teljesen szép és felkészült a további ültetésekre is. Megforgattam a komposztot, illetve kiszórtam még az ültetések előtt, ami már készen volt.

Nagyon szerettem volna magaságyásokat is, de ez úgy tűnik, idén tavasszal már nem valósul meg, egyszerűn nem maradt rá idő, hogy elkészüljenek. Tudom, tudom… Erre már ősszel gondolnunk kellett volna, de akkoriban nem ezen járt az eszünk. 

Megrendeltük a broiler csirkéket is az egész családnak. A tojónak valók május 11-én érkeznek, a húscsirkék május 30-án. Mondjuk velük nem sokáig lesz gondunk, mert körülbelül egy hónap után vágjuk őket. 

Az erre a hónapra tervezett családi ünnepek a vállbetegségem miatt sajnos korlátozottan lettek megtartva. Alaphelyzet ugyanis, hogy a glutén problémám miatt, ha nem én főzök, akkor nem ehetek. A vállam miatt azonban képtelen voltam főzni, így ugyan összegyűltünk, de nem a szokásos terített asztal köré. De legalább együtt voltunk egy kicsit.

Az autóm viszont levizsgázott, de nem kell azt képzelni, hogy egy nap szabadságból meg lehetett úszni ezt is. Még vissza kell vinnem, mert valami menyét megrágta a vezetékeket. Hát, nem örülök. 

Rendeltünk fóliát is, mert találtam egy régi íróasztalt a műhelyben, még nagyon jó állapotban, viszont a külleme hagy kívánnivalót maga után. Úgy gondoltam, felújítom, és az lesz az íróasztalom. Ezzel egyidejűleg amit most használok íróasztalnak – eredetileg egy kültéri asztal volt – kimegy az eredeti rendeltetési helyére. Most, hogy átállítottuk az óráinkat, egy órával tovább van világos, jobban fogok tudni hétköznap otthon is dolgozni ezzel is. 

Életünk velejárója, hogy édesanyámat most is orvoshoz kellett vinnem, valamint hogy a szokásos fodrász és manikűrös kört is megfutottam, hogy legalább látszólag rendezett benyomást keltsek .

Már hónap vége van, amikor ezt írom, még van néhány dolog, amit el kell intézni és sajnos az időjárás sem kedvez nekünk, de azért töretlenül haladunk a céljaink felé. 

2023 február

Ez a hónap is sűrűbb volt annál, mint amit eddig megszoktunk.

A tavaszi vetésekhez elmentünk beszerezni a vetőmagokat, elkezdtük megtervezni a kertet. A januári fűzfa karbantartás után erre a hónapra maradt, hogy az ágakat szétválogassuk, eltegyük rőzsének, tüzelőnek.

Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, – nekünk a munkahelyek mellett még mindig a hétvégék azok az  idők, amikor komolyabb munkákba bele tudunk fogni – így a  kutyakennelek rendbetételének nem tudtunk nekiállni, mert vagy fagy volt, vagy eső, egyik sem jó, ha oszlopot kell állítani. Természetesen ettől még nem unatkoztunk, autót szervizeltettünk, meg sor került a havi körmös-fodrász körre is, valamint édesanyám végre befejezte a fogorvoshoz mászkálást. Alex is járt orvosnál, mert sikerült a KRESZ elővizsgája, a hivatalos vizsgához meg kell az orvosi alkalmassági. Sajnos a tanfolyam is sokáig húzódott, mert a rendszer félúton újraindította a képzését – ennek nem tudjuk az okát, azt mondták, előfordul ilyen. Nem örültünk, de az átmeneti nehézség nem fog megakasztani minket a céljaink elérésében. A lényeg, hogy most már várjuk az időpontot a vizsgára.

Megrendeltem a tyúkjainkat a Gödöllői Génmegőrzőtől is, májusban megyünk értük, naposcsibék lesznek. Ezen is elmeditáltunk egy kicsit, hogy vehetnénk letojt tyúkokat is, ebben az esetben hamarabb lenne házi tojásunk, viszont bizonytalan lenne, hogy milyen állományhoz jutunk hozzá. Az elmúlt években volt már, hogy rossz állományt fogtunk ki még csirkeként is. Mi viszont azt szeretnénk, ha a tyúkállományunknak ezek a csibék lennének az alapjai, később saját tenyésztéssel is akár. Ezért fontos számunkra, hogy megbízható forrásból származzanak az állataink. Így végül két fajtát rendeltünk, magyar kendermagos és magyar fogolyszínű tyúkot és lesz köztük kakas is. Május még odébb van, remélem, hogy addigra a kampányszerű munkák nagy részét már letudjuk és nem fog nehézséget okozni a kis állatok felnevelése.

Az állatokról szólva sikerélmény, hogy a problémás kutyánkra végre rá tudtam tenni a szájkosarat, így már el lehet vinni állatorvoshoz. Tavaly még az oltás is elég nagy körültekintést igényelt és mást nem is lehetett vele kezdeni. Szerencsére folyamatosan fejlődik, akar is beilleszkedni, így egyre kezelhetőbb. Most már rendbe tudjuk tetetni a karmait is, amik valamiért jelentősen túlnőttek és neki is kényelmetlen, de a mai napig ha olyan helyen ér hozzá az ember, ami számára problémás, még kapkod.

Gombára is kijutottunk, mert a benti munkákat nem befolyásolta az időjárás, így gyakorlatilag készen vagyunk. Adtunk neki nevet is, Rovinport Fészeknek hívják. Tényleg jó hangulatú kis hely lett, az ember legszívesebben oda kuckózna be, ha van egy kis ideje. Persze van még vele mit tenni, de ezek már technikai kérdések is. Így például keressük a megfelelő internetszolgáltatót, mert jelenleg csak mobilinternetre van még lehetőségünk.  

Elkezdtük a hivatalos ügyek intézését, a regisztrációt és a minősítést, bár az udvar rendbetétele még folyamatban van, a belső állapot már lehetővé tenné vendégek fogadását, de kint még sok a tennivaló. Ez is jobbára márciusra marad, mondjuk eleve is így terveztük be.

Közben a honlap fejlesztésén is dolgozunk folyamatosan, hogy mire hivatalosan is megjelenünk vele, már mindenki számára követhető és használható legyen.

A hónap utolsó hétvégéjén beiktatjuk a metszést, ennek is ideje van már. Nem csak itthon, de a Tápiószentmártonban lévő gyümölcsfáinkat is ápolni kell, oda is tervezünk egy utat. Reméljük, hogy a hétvégére beígért havazás csúszik egy kicsit, mert ha most nem tudunk menni, megint torlódni fog minden.

A februári családi ünnepeket eltoltuk márciusra, mert ebben a hónapban senki nem ért rá. Nem csak a munkák miatt, hanem, mert aki gazdálkodik, annak leginkább télen van ideje arra, hogy üdülni menjen és a család fiatalabbjai meg is ragadták ezt a lehetőséget, hiszen ha bejön a tavasz, már nagyon gondos tervezésre lesz szükség, hogy mindent koordinálni tudjunk. Még így is, ebben az időszakban is kellett áttenniük időpontot, foglalást. Ez nem csak az itthoni gazdálkodás miatt van így, hanem mert a fiunk növényorvosként főállásban is a mezőgazdaságban dolgozik, tavasszal valószínűleg hetekre eltűnik majd. De mielőtt ez megtörténik, mindenképpen itthon is elő kell készíteni a kertet, elkészíteni a magaságyásokat, mégha a tavaszi vetések (sárgarépa, zöldség, zöldborsó, retek, fejes saláta) teljesen ránk marad is.

2023 január

Eseménydús volt a mögöttünk álló hónap.

Már a hónap elején kimentünk Gombára, igaz, hogy csak a satupadot, meg néhány szerszámot akartunk behozni, de ha már ott voltunk, akkor kicseréltünk néhány konnektort is. Erre nem lett volna feltétlenül szükség ugyan, viszont kényelmesebb és biztonságosabb, ha dupla dugalj van, mintha elosztót használnánk. Megint egy kis lépés a teljesen kész állapot felé. Remélem, hogy tudunk vele úgy haladni, ahogy beterveztük és most már tényleg időre befejezzük az utolsó simításokat.

Itthon végre kezd kialakulni, hogy milyen is lesz végül az új műhely. Mindenesetre szép nagy helyünk lesz dolgozni benne. Szükség is van rá, mert nemsokára például a magaságyások elemeit is ott fogjuk összeszerelni.

A krumplit is lecsíráztuk a pincében és különválogattuk a vetőkrumplit a többitől. Majd még lesz egy alkalom a csírázásra, de legalább most rendben van.

Felhívtam a génmegőrzőt, hogy a tojótyúkokat megrendeljem. Most még korán van ugyan, de legalább tudom, hogy készüljek. Mint megtudtam, márciustól indul a keltetési szezon, de mivel még nem rendeltem tőlük, meg kellett tudnom a részleteket.

Közben a munkaidőn kívül intéztem némi hivatalos ügyet és elvittem édesanyámat fogorvoshoz.

A hét végén pedig ismét összegyűlt a család, hogy megünnepeljük édesanyám szülinapját. Igazából nincsen ilyenkor nagy banzáj, csak egy jó ebéd közben élvezzük egymás társaságát. Sütöttem neki tortát és szép virágot is kapott. Viszont kihasználtuk az alkalmat arra, hogy mindenki döntse el, hogy mit szeretne, ha termelnénk. Abban maradtunk, hogy a zöldség- és gyümölcs marad a szokásos, ez mindenkinek megfelel, az állatokról viszont muszáj volt egyeztetni.

Közben egyeztettük a naptárainkat is, mert mostantól valakinek itthon kell lennie, nem utazhatunk el egyszerre szabadságra. Ez mondjuk a testvéreimet nem érinti, de a két háztartás között ezt meg kell szervezni az állatok miatt. Az első féléves projekt- és szabadságlista így már összeállt, a második féléves pedig körvonalazódik. Persze, elég sok a bizonytalanság, mert sok minden az időjárástól is függ, de ami most aktuális, azt beterveztük duplán, hogy legyenek esőnapok.

Nagy sikerélmény így az év elején, hogy végre sikerült olyan kenyeret sütni, ami még nekem is ízlik. Hogy ez miért nagy szó? Mert nem olyan könnyű, ha az ember kénytelen gluténmentesen étkezni. Sokáig kísérleteztünk, a zsömle receptünk jó is, de a kenyeret nagyon nehezen sikerült összehozni. Nem vezetünk dupla háztartást, a biztonságom érdekében Alex is úgy döntött, hogy csatlakozik hozzám a gluténmentes étkezésben, amiért külön hálás vagyok neki. Így is elég nehéz, nagyon sokáig rendre belefutottunk diétahibákba, mire most már sikerül maradéktalanul betartani. Próbálom ennek is a pozitív oldalát nézni, de azért adódnak fura helyzetek. Így például amikor vendégségbe megyünk, én viszem a kis motyómat, előre főzök magamnak, engem még meg sem lehet vendégelni rendesen. Lassan megszokjuk ezt és mások is megszokják ezt.

A héten még elmegyünk anyámmal fodrászhoz meg körmöshöz, mert ennek elhanyagolása már két főbűn is lenne a háromból (többen állítják, hogy jól főzünk, úgyhogy ez legalább nem szerepel a bűnlajstromunkban).

Időközben nekiálltunk a tyúkudvart rendbe hozni és a fűzfákat karbantartani. Szerencsére számos felhasználható fát találtunk, amelyeknek jó hasznát vesszük majd a következő hetekben és hónapok munkáiban.

A végére pedig már csak egy szívet melengető hír maradt: gyönyörűen virágoznak a hóvirágok a kertben.

Bevezetődés a gazdálkodásba

Ahogy a 2022-es évértékelésben olvashattátok, az élet rákényszerít minket is az életmódváltásra.

A 2023-as évet már könnyebbnek gondoltuk tavaly ilyenkor, de ugye ember tervez… 

Magunkra maradtunk, mindössze annyi tapasztalattal a hátunk mögött, amennyit eddigi életünk során össze tudtunk szedni, ez ugyan sok mindenről szólt, de a gazdálkodásról nem. Nem azért, mert nem lett volna gazdálkodás, hanem mert ez édesapám élete és mindene volt, nem is nagyon engedett betekintést. Amikor pedig már engedett volna, mi nem voltunk abban az élethelyzetben, hogy napi szinten és rendszeresen be tudtuk volna vállalni.

Éltük a kis félvárosi életünket, ami nem volt kevésbé dolgos, mint a gazdálkodó lét, csak éppen nem arról szólt.

Most viszont a tavalyi év megmutatta, hogy amit nem termelünk meg, azt jó eséllyel megenni sem fogjuk, tekintve, hogy még pénzért sem lehet mindent megvásárolni az üzletekben. Persze, még így is lehetnek nehézségeink, de legalább amit tudunk, azt megteszünk magunkért és a családunkért.

A kiindulópont a következő: a környezet kisvárosi, nekünk sikerült a szüleimmel egymás mellé költöznünk. Két külön telek és lakóház, de összenyitottuk az udvarokat, mert így jobban lehetett gazdálkodni a hellyel. Ez így kiad egy mini tanyaszerű gazdaságot.

A mi házunkban csak ketten lakunk Alexszel, ennek ellenére olyan az átmenő forgalom nálunk, mint Pesten a Nyugati téri aluljáróban Karácsony előtt.

A szomszédban viszont egy hatalmas, több generációs lakóház van, itt lakik most édesanyám és a fiam, aki megörökölte a “ház ura” titulust is. Igyekszik is eleget tenni ennek. Ebben a házban fog helyet kapni a családi dolgozószoba, hiszen lesz is mit koordinálni nem csak a gazdasággal, hanem a családi ingatlanokkal kapcsolatban is.

A gazdaság amikor teljes kapacitással működött, négy családot tudott ellátni – ha nem is teljes mértékben. Az állattartás és a növénytermelés a mi telkünkön folyt, és ez most is így lesz.

A kert adott, ősszel még kiszedtem a sárgarépát és a zöldséget, meg a káposztaféléket, ez maradt még ott édesapám után. A fiam felrotorozta a kertet, ezt követően egészen eddig csak a komposzt előkészítésével foglalkoztunk, illetve a már kész komposztot elterítettük a kertben.

Közben megterveztük az idei tennivalókat is. Nem lesz könnyű évünk, mert egyrészt nem léphet ki az ember az eddigi életéből sem, miközben ezt felépíti, másrészt ez csak az egyik “lábunk”.

Mindenesetre most elsődleges, hogy megtudjuk, hogy mi az, amink van és mit kell még beszereznünk, ezért kell egy alapos átrendezés, takarítás, a dolgok számbavétele. Számítok is néhány meglepetésre. Szerencsére a házunkkal már túl vagyunk azon, hogy amikor megemeltünk valamit, akkor derült ki, hogy mi van alatta meg mögötte, de az udvarral és a garázzsal nem foglalkoztunk eddig.

Azt már eldöntöttük, hogy a garázs más funkciót kap, műhely lesz belőle. Muszáj is, mert valahol tárolni kell a gazdálkodáshoz és a házak karbantartásához szükséges eszközöket és anyagokat.  Ennek ezen a héten neki is látunk. Nincs sok időnk, mert februárban már meg kell rendelni a tyúkokat és még egy disznóvágást is tervezünk, igaz ezt most még nem saját nevelésből.

Az autók a kocsiszínben fognak állni ezen a telken, a másik ház garázsában pedig a fiam saját autója kap helyet.

Az őrkutyák szolgálatba lettek állítva, engedélyt kaptak arra, hogy bármikor bárhova bemehessenek mindkét udvaron, ahova szükségesnek látják. A kenneleket ugyanakkor még rendbe kell tenni.

Ugyancsak rendbe kell tenni a tyúkudvar kerítését is, mert bár az ólakat gyönyörűen kitakarítva örököltük meg, a kerítés hagy maga után kívánnivalót.

Szóval, tennivaló lesz bőven, nincsenek illúzióim, fárasztó lesz. De igyekszem gondot fordítani arra is, hogy egyrészt a terhek mindenkinek a teherbíró képességéhez legyenek igazítva, másrészt mindenkinek legyen lehetősége arra is, hogy feltöltődjön, kipihenje magát, legyen lehetősége olyan dolgokkal is foglalkozni, ami számára fontos. Nekünk ugye Rovinport felépítése a prioritás, a fiamnak a sport és ő még az életét is most indítja és építi. A gazdálkodás ugyan teljes embert igényelne, de nincs teljes ember erre, viszont mindenkinek megvan és meglesz a feladata ezen belül.

Nagyon másképpen alakulnak a dolgok az idén, mint ahogy megszoktuk. Minden ősszel már nagyon vártam a telet, hogy az ember végre letehesse a kinti munkákat (hiszen kertünk és telkünk eddig is volt) és kicsit begubózhasson, ez most nem jön össze. A begubózás azért sem, mert senkit nem hagytunk magára és egyedül az ünnepek alatt sem, hiszen mindannyiunknak nehéz ez az időszak lelkileg. Most pedig a szimpla tervezés helyét átveszi a tervezés és ezzel egyidejűleg a tevékenykedés is, hogy amíg még van időnk, elő tudjunk készíteni minél több mindent, de legalább annyit, amennyi előre látható, hogy kelleni fog.

Furcsa, hogy mivel mindig vonzódtunk az autentikus dolgokhoz, az otthonunkat is így rendeztük be. Sok dolog, ami eddig csak dekorációs célból vett körül minket, most valódi funkciót kapott. Az otthonunk amúgy belülről hasonlít a mesék mézeskalács házikóihoz, ezért is szeretnek nálunk lenni a családtagjaink és a barátink. Amikor pedig a honlap “vidéki sikk” oldalát indítottam, nem gondoltam, hogy a saját tapasztalatainkat is meg fogom osztani benne. Így alakult.

A héten Gombára is megyünk, ott is elkezdjük a fészkelődést, mégha sok mindent most még nem is tudunk csinálni, inkább csak az előkészületek szintjén.

Egyelőre itt tartunk. A fejleményekről majd folyamatosan tájékoztatni fogunk benneteket.