Ügyintézés, ügyintézés, ügyintézés. Nagy része már lement, de még mindig nem vagyunk a végén.

Ügyintézés keretein belül át lettek iratva az összes közművek. Nagy küzdés árán, egy-két szolgáltató volt csak, ahol beküldtem vagy bevittem, átírták és kész. A többi ült rajta, az élő fába is belekötött, a csúcs az tegnap volt a vízműveknél, ahol nem hitték el, hogy az édesanyám az ő maga. Pedig ott volt teljes életnagyságban, személyi igazolvánnyal és lakcímkártyával. Végül, amivel nem boldogultam, aztán egyszerűen beküldtem online és nem érdekel már, hogy mi lesz a vége. Amennyiben átírják, akkor jó, ha nem, akkor meg úgy marad. A számlákat fizettük eddig is és ezután is így lesz.

Mennem kellett néhány kört a közjegyzőnél is, mert a fele örökséget elfelejtette kivonatolni és megküldeni a Földhivatalnak, de nem akarta megérteni, hogy mi a probléma ezzel. Végül úgy néz ki, hogy ez is sikerült, talán már csak várnunk kell. (Már megint és még mindig). Közben azért készülünk a következő szezonra is. Kéményseprés kipipálva, a klímaberendezések cseréje és karbantartása még hátra van, de remélem, hogy most már záros időn belül ez is készen lesz.

Végül még az internetszolgáltató is beesett, hogy modemet cserél, mert a régi elavult. Eddig nem tapasztaltam ekkora buzgóságot a részükről, de aztán tájékozódtam, és kiderült, hogy jobb is, ha örülök ennek, mert mások még akkor sem kapnak újat, ha tönkrement a régi. Nem is tudom hova tenni ezt a kitüntető figyelmet, mint kiderült a szolgáltató sem, ez azért egy kicsit félelmetes. De legalább ez is megvan.

Nem is tudom, hogy boldogultam volna, ha Alex nem segít ki a szervezés és az ügyintézés tetemes részét magára vállalva.

Szóval minden napra volt valami, amire figyelni kellett, amit ne felejtsünk el, meg tekintettel lenni rá, de minimum aláírni és visszaküldeni kellett valamit. Egyetlen hét volt kivétel, a hónap első hete, mert akkor gyerekeket táboroztattam és bár ez minden évben előfordul, mindig nagyon ki is merít, ezért arra a hétre nem terveztem semmi mást. 

Tegnap azért a munka utáni kirándulás és a közmű kötözködése miatt kicsit kiakadtam, de ennek azért volt pozitív következménye, mert villámgyorsan megéleződtek a késeink, ki lett cserélve a fürdőszobában a lámpatest és le lett szerelve az ajtó, amit utáltam, hogy ott van. Ebben nagy segítség volt a fiam.

Mindenesetre szeretnénk a saját életünkkel is haladni végre.

A tyúkudvar azért tartogatott örömöket, bár mindig voltak körülöttem tyúkok, az meglep mindig, hogy milyen intelligensek. Amikor eljövök otthonról, már leskelődnek a tyúkudvar ajtajánál, oldalra billentve a fejüket meg a nyakukat. Vicces, hogy egyszerre csinálják, így egy csomó kígyózó nyakú tyúkkal a retinámon búcsúzok az otthonomtól. Amikor megérkezem a munkahelyemről, ugyanez. Mindig van egy őr tyúk, az szól a többieknek és már jönnek is leskelődni. Ha bemegyek közéjük, akkor is szaladnak elém és mindegyik elmeséli, hogy milyen napja volt. Azonnal produkálni kezdik magukat, amint megjelenik valaki.  

A szomszédban édesanyámnál a kakasok is rögtön jönnek, ha meglátnak és ha nem beszélgetek velük, akkor addig kukorékolnak, amíg oda nem megyek. Ezt a saját kakasaim hasonló hangversennyel viszonozzák. Gondolom, örülnek a szomszédaink. De már nem tart sokáig, a héten nekilátunk a kakasok feldolgozásának. Csak kettő marad a tyúkudvarban. A szárnytollak vágásra is sor került, mert megint felrepdestek a tetőre és nem akartuk, hogy megszökjön valamelyik. Az is vicces volt, hogy amikor rájöttek mi történt, hangosan méltatlankodtak, ráadásul egyszerre.

Voltunk Tápiószentmártonban, ezúttal nem dolgozni mentünk ki, de rá is kellett jönnünk, hogy már megint füvet kell nyírni. Néztük a gyümölcsfákat, hát termés az idén sajnos nem lesz rajtuk. Az otthoni fákon sem. A tavalyi szárazságnak most lett meg a következménye ebből a szempontból. A talaj mélyebb rétegeiben most sincs nedvesség, pedig az idén rendesen volt eső, de a tavalyit nem tudta pótolni. Néhány fa sajnos kiszáradt, azokat is a hétvégén tervezzük kivágni. Nem baj, legalább lesz mit kivinni Gombára tüzifának a vendégházba, hogy a vendégeink tudjanak grillezni. Meg nagy részét itthoni fűtésre is felhasználjuk, bár a terv nem ez volt. Nem baj, pótoljuk az elpusztult fákat, de az sajnos néhány évbe megint beletelik, mire termőre fordulnak.

Ettől függetlenül a termés a kertben meglepően szépen alakult, gyakorlatilag mindenünk van. A hagymát, a fokhagymát és a krumplit már ki is szedtük és letároltuk, és természetesen nagyon büszkék vagyunk az eredményre, hiszen első éves gazdáktól szerintünk ez nagyon szép eredmény.

A végére tartogattam a jó hírt, ami ezekben a zűrzavaros helyzetekben emelni tudta a lelkünket: összeházasodunk Alex meg én. Nagyon kedves és lelkes az anyakönyvvezetőnk, ez is nagyon jó érzés, hogy neki is olyan fontos ez az esemény, mint nekünk.

Vélemény, hozzászólás?