Legutóbbi bejegyzések:
- Új év, új kezdetek…?
- Évértékelés 2024.
- Szeptember (2024)
- Fekete rigó – a megfigyelés nagymestere
- Solarpunk ünnepek
Oldalaink:
Címke: Vidéki sikk
Minden ami az életünkkel kapcsolatos
A 2023-as év sem volt könnyebb, mint az előzőek. Tudom, hogy ez mindenkire igaz. Mindenkinek bonyolultabb és nehezebb volt az élete és mindenkinek voltak ilyen vagy olyan veszteségei. Ezt mi sem kerültük el.
De inkább nézzük az eredményeket!
Felépítettünk egy teljesen más fajta életet, mint amiről valaha álmodtunk. Nem jobb, sőt nehezebb. De sikerült. Nem így terveztük, nem így szocializálódtunk, de muszáj volt kidolgoznunk egy stratégiát az életünkre. Olyan stratégiát, ami válságálló. Hónapról hónapra dokumentáltam is itt az oldalon, hogy hogyan is csináljuk, mire figyelünk és milyen élményeink vannak. Nem csak azért, hogy akit érdekel, az ötleteket kaphasson, hanem magunknak is jó, hogy nyomon tudjuk követni a dolgainkat. Azt gondolom, hogy ha változást akarunk elérni, akkor azt saját magunkon kell kezdeni, illetve azzal, amire ráhatásunk van.
Az egyik célunk az volt, hogy egy önellátó kis gazdaságot hozzunk létre. Egyikünknek sem volt tapasztalata ebben, magában a kertművelésben sem. Segítséget azért kaptunk, mert édesanyám is aktívan részt vett a munkában, bár mi úgy gondoltuk, hogy inkább csak a tudására támaszkodunk, ő nem így gondolta. De jót is tett neki, mind mentálisan, mind fizikailag, úgyhogy elfogadtuk a segítséget.
Kialakult egy kis mikroközösség is, igaz, egyelőre csak családtagokból, hiszen nekünk érdekünk, hogy amit létrehoztunk, az működjön. Elmondhatjuk, hogy működik is. Igaz, a tanulságokat is le kellett vonnunk, hogy idén már milyen hibákat ne kövessünk el, illetve hogy mit kell még hozzátenni. Most már legalább van fogalmunk az erőforrásainkról és a felhasználható időről is.
Ami engem illet, nagyon sok mindenben meghaladtam önmagam. Sokszor szembesültem azzal, hogy azt is meg kell csinálnom, amit utálok, amitől félek és amihez nem értek. Lehet, hogy nem olyan szép, nem olyan profi, mintha hozzáértő csinálta volna, de meg van csinálva és mindig lehet rajta javítani, legyen szó bármiről. A félelmeken meg muszáj átlépni, ez most nem választható, hanem kötelező megugrandó feladat volt. Persze, még mindig van, amitől félek, de már nem érdekel, akkor is csinálom, mert kell. Nehéz volt, de személyiségfejlődésben is hozzátett az emberhez.
Mit is mondhatnék még el? Idén is hasonlóan fogunk működni, bár sok mindent egyszer kellett megcsinálni és beruházni, ennyivel egyszerűbb lesz és kevesebb előkészítő munkát igényel.
Fejlődni azonban mindig van hova, mi sem vagyunk még a végén, azt hiszem, hogy soha nem is leszünk. Van egy csomó olyan projekt,amihez nekilátni sem sikerült, nem még befejezni, ezen felül pedig egy életmódról beszélünk.
A gazdaságunkon kívül életfilozófiánkat a lakásunkra is igyekeztünk kiterjeszteni. A meglévő anyagokból, eszközökből igyekeztünk új dolgokat létrehozni, erről szól a DIY fül alatt látható csináld magad. Talán itt is találhattok ti is inspirációt.
Még sokat kell tanulnom honlapkezelésből, hogy az oldal olyan legyen és úgy működjön, ahogy én szeretném, de ezen is rajta vagyok.
Másrészről Rovinport világának felépítése is a célunk volt és most is az. Rájöttünk, hogy amit mi képviselünk, nem új keletű, sőt, már sokan törték az utat előttünk. Mozgalom is épült az életfilozófia köré, solarpunknak hívják. Igaz, itt Magyarországon figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat. Nem gazdagok az emberek, bár a technológiákat itt is használjuk és vannak olyan beruházások, amire mindenkinek szüksége van. De nem is az a lényeg, hogy azonnal átváltsunk megfizethetetlen technológiákra, hanem az, hogy minden nap tegyünk egy kis lépést a vágyott, fenntartható világunk felé. Nem tévesztve szem elől a célt, ezen belül a saját életünkben lévő célokat sem. Nagyon tetszik, hogy ez a mozgalom nem csupán egy ideológia, hanem aktívan tesz is azért, hogy megóvjuk a környezetünket úgy, hogy nem romboljuk le, ami már megvan, hanem beleépítjük az újat, tovább fejlesztjük, felhasználjuk a már rendelkezésre álló anyagokat és erőforrásokat és nem mondunk le a korszerű technológiákról.
Sajnos üzleti partnereket egyelőre nem találtunk, ez az idei évben lesz feladat. Mivel nagyon nagy – gyakorlatilag egy teljes életmódot felölelő – témát mutatunk be és ehhez keresünk partnereket és résztvevőket, ezért nagyon sokrétű, amit csinálunk és az is, amit bemutatunk. Ez pedig érezhetően komoly zavart okoz. De ez az életünk és azt gondolom, hogy sokan vannak, akik szintén nem ússzák meg a mai világban, hogy maguk gondoskodjanak mindenről amire szükségük van.
Ez számunkra a függetlenségről és a szabadságról szól, hogy minél kevésbé legyen az ember kiszolgáltatva bárminek is.
A harmadik projektünk a szállás. Gomba már készen áll a vendégek fogadására. Ugyan folyamatosan fogjuk fejleszteni is és dolgozunk azon, hogy minél színvonalasabb legyen, most már el kell indulnunk vele. Természetesen teljesen használható, mi is nagyon élvezzük, amikor kint vagyunk, elsősorban a kertet szeretnénk átalakítani, hogy minél jobban ki lehessen használni és minél kellemesebb legyen. A nagy hajrá után az idén erre is jobban lesz időnk és lehetőségünk. Egyelőre amit elmondhatunk, hogy tiszta, igényes és szép. Ideális pecásoknak és azoknak, akik igazán pihenni szeretnének csendes környezetben, de nem vágynak eldugott helyekre.
Amit 2024-ben szeretnék, hogy tökéletesítsük a rendszereinket. Sokat kell tanulnunk és fogunk is, amellett, hogy tesszük a dolgunkat továbbra is. Az a célunk, hogy bár a saját példánkon keresztül mutatjuk be, hogy hogyan igyekszünk egy élhető és viszonylag független életet felépíteni, az idén már ne rólunk szóljon, hanem a közösségről, az emberekről, akik hasonló célokért dolgoznak.
Amit megtanultam tavaly, hogy muszáj a pihenésre és feltöltődésre is időt szakítani. Ez tavaly nem jött össze könyörtelen és embertelen volt a hajtás. Nem csak mi vállaltunk
be sokat, hanem még mások dolgával is nekünk kellett foglalkoznunk, sőt sok olyan volt, amivel kifejezetten nekem és nem volt választásom. Sok volt a vis maior helyzet is. Tudom, ezek nem rajtunk múlnak, de, amit lehet azt megtesszük a saját érdekünkben.
Az idei projektlista igen rövid. Csak fenn akarjuk tartani és tökéletesíteni, amit eddig elértünk, – most is lesznek karbantartások, fejlesztések – és továbblépni a tanulságok levonásával.
Mindenkinek kívánunk nagyon sikeres, gazdag és boldog Új Évet!
Ahogy írtam is már többször, több, mint egy éve már, hogy családilag úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk minél nagyobb függetlenséget elérni a szokásos rendszerektől. Ez sok mindent magába foglal, egyik aspektusa az önellátás kérdése. Ezt a döntésünket az alapozza meg, hogy amíg régebben, ha pénzed volt, akkor választhattál minőségibb termékeket és szolgáltatásokat, mára ez már nem igaz. Igen, továbbra is vannak olcsóbb és drágább dolgok, de már a pénzedért sem kapod meg azt a minőséget, amiért fizetsz vagy fizetni szeretnél. Sajnos, nem is úgy néz ki, hogy a jövőben változna a helyzet.
Szeretnénk megosztani a tapasztalatainkat veletek, ezért mindent dokumentáltunk, ami ebben a folyamatban eddig történt. Hónapról-hónapra megjelent írásainkat megtaláljátok itt. Ahogy az idei évi bejegyzéseinkből is láthatjátok, ez az év – sok minden más mellett – arról szólt, hogy próbáltuk megteremteni az önellátáshoz szükséges feltételeinket. Nagy részben össze is jött és erre nagyon büszkék vagyunk. Természetesen van még hova fejlődnünk, hiszen sem egy popsival több lovat megülni nem lehet, sem egyszerre mindent megvalósítani ennek minden aspektusával és ilyen kis létszámmal, ahogy mi élünk. Mindenesetre számunkra ez már életmód lett, egy olyan életmód, amelyben az ember saját maga termeli meg vagy készíti el azokat a dolgokat, amelyekre szüksége van és kevésbé függ a külső forrásoktól, mint például a boltoktól, a szolgáltatóktól vagy akár a kormánytól. De ennek teljes megvalósítása még hosszú út lesz.
Az önellátás célja általában a környezetvédelem, az egészségmegőrzés, a pénzmegtakarítás, az önrendelkezés vagy a túlélés. Az kétségtelen, hogy legalább tudod, hogy mit eszel. Az önellátás mértéke viszont változhat attól függően, hogy mennyire akar valaki független lenni a társadalomtól és milyen erőforrásai vannak. A mi esetünkben is vannak korlátok, például sosem fogunk gabonát termelni vagy tejelő, illetve mézelő állatot tartani. Legalábbis most ezt gondoljuk.
Persze, tudom, hogy ez a fajta életmód, amit mi építünk nem mindenki számára megvalósítható, hiszen ehhez szükség van egy kertre, ahol zöldségeket, gyümölcsöket, fűszernövényeket és más növényeket termeszthetünk, amelynek mérete függ attól, hogy hány embert akarunk ellátni és milyen sokszínű étrendet akarunk biztosítani számukra. Mi a kertünkben nem csak növényeket, de állatokat is tartunk, egyelőre a munkavállalóink mellett (kutyák és macskák) tyúkokat, de a későbbiekben még előfordulhat nálunk kacsa, pulyka, akár malac is.
Azonban az önellátás nem csak a kertészkedésről szól, hanem felölel egy csomó más dolgot is. Arról is szó van, hogy hogyan használjuk fel a megtermelt dolgokat. Mi saját magunk sütjük a kenyeret – igaz, kényszerből is, mert a cöliákia mellett egyelőre ez a legjárhatóbb út. Gyümölcsöt dolgozunk fel – bár az idén sajnos nem sok volt – és zöldséget savanyítunk. Tervem, hogy a jövőben a ruhákat is magam varrom – ezt is csináltam már, igaz, évekkel ezelőtt-, mostanában viszont az viszi el az erre fordítandó időt, hogy barkácsolunk, magunknak készítjük vagy mi újítunk fel bútorokat vagy eszközöket és még sok más dolgot is. Most leginkább arra van szükségünk, hogy megteremtsük az önellátás feltételeit fizikailag. Igyekszünk minimalizálni a hulladéktermelést és újrahasznosítani vagy komposztálni a maradékot. Odafigyelünk arra, hogy a lehető legkevesebb csomagolási hulladékunk legyen. Ez az életmód arról is szól, hogy tanulunk és fejlődünk folyamatosan, hogy jobban megismerjük a környezetünket, a természetet és persze önmagunkat.
Az önellátás tehát nem könnyű feladat, a nehézségeinkről is írtam már többször, de sok előnnyel jár. Nagyon élvezzük a friss és egészséges ételeket, amelyeket saját magunk készítünk el. Tényleg tudjuk mit eszünk és amit mi termelünk, az nem tartalmaz hozzáadott anyagokat, ízfokozókat és állag javítókat, a húsok nem vizesek és minden abban a formában áll rendelkezésre, ahogy mi előkészítettük a felhasználásra, tehát számunkra a legkényelmesebb. Mivel komposztálunk, és kutyáink és macskáink is vannak, élelmiszer-hulladékunk nincs. Minőségileg pedig egyértelműen jobban járunk.
Az sem elhanyagolható, hogy büszkeséggel töltenek el minket az eredményeink és maguk az alkotói folyamatok is. Az önellátó gazdaság felépítése ugyan nem kevés pénzbe, időbe és energiába kerül, de ezek egyszeri vagy hosszú távra szóló befektetések, ugyanakkor meglepően sokat tudunk spórolni is így, emellett talán az ökológiai lábnyomunk is csökkent valamelyest. Reményeink szerint így függetlenebbé és ellenállóbbá válhatunk a válságokkal szemben is.
Messze vagyunk még az általam megálmodott kerttől, de apró lépéseket már sikerült tenni ebbe az irányba. A gazdaságunk már “nyomokban” kezd hasonlítani ahhoz, amit szeretnék, de persze van még vele munka bőven. Ez tényleg folyamatos jelenlétet és munkát igényel. Az a célunk, hogy erősítsük az ember és a természet harmóniáját, egyúttal teret engedjünk a kreativitásunknak. A kertünk egy olyan hely, ahol összekapcsolódunk a földdel és egymással, és ezzel is hozzájárulhatunk egy jobb világ építéséhez.
Sokféle növényt termelünk, zöldségek, gyümölcsök, fűszernövények, virágok és más dísznövények is képviseltetik magukat. Nagyon kevés vegyszert használunk, inkább természetes és ökologikus módszereket alkalmazunk. Alkalmazzuk a permakultúra, az agroökológia, az organikus gazdálkodás és más fenntartható mezőgazdasági módszereket a termeléséhez és az élelmiszer-biztonsághoz. A kertünk nem csak a növényeink otthona, hanem a kertben élő állatokat is tiszteletben tartja; a méheket, a madarakat vagy a pillangókat.
Ugyanakkor ez a kert nem csak egy hely, ahol növényeket termesztünk, hanem egy olyan hely, ahol mi is élvezhetjük a természet szépségét és nyugalmát. Igyekszünk telepíteni olyan elemeket is, amelyek javítják az életminőséget és a közérzetet, mint például napernyők, padok, hinták. Szeretném, ha a kertünk végül olyan lenne, amely teret ad a pihenésnek, tanulásnak, alkotásnak vagy akár játéknak is.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is! Örömmel venném, ha megosztanátok velünk tapasztalataitokat, ha van bármilyen kérdésetek, véleményetek, akkor írjatok hozzászólást.
(A képeket az MI készítette)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Gombai vendégházunkban már el tudjuk fogadni az OTP SZÉP kártyát! Húsvéttól már tudtok foglalni, várunk Benneteket szeretettel!
Vidéki reggel
Aki arra gondol, hogy most egy romantikus, békebeli vidéki reggelről szóló beszámolót fog olvasni, picikét téved. Persze, a mi számunkra ez a normalitás, de éppen ma, csütörtök reggel úgy belegondoltam, hogy milyen lehet látni a mi kis családunkat kívülről? Hogy miért pont csütörtök reggel jut ez eszembe? Mert ma reggel viszik el a szemetet, ahogy minden héten is. A probléma csak az, hogy főút mellett lakunk, a teraszunk is az utcára néz, tehát a kukás autót követő, békésen várakozó autósok premier plánban élvezhetik az előadást. Amúgy minden reggel ez történik, úgyhogy a – már nem annyira gyanútlanul – reggel munkába siető emberek is szinte családtagnak érzik magukat nálunk. Néha eszembe is jut, hogy esetleg illene megkínálnom kávéval őket is. Bár ilyenkor még nem kávézok a teraszon, mert hideg van. Az is megfordult már a fejemben, hogy lehet, hogy direkt járnak erre az autósok is, hiszen kényelmes és gyorsabb elkerülő utunk is van, de így legalább egy kicsit szórakozhatnak mielőtt beérnek a munkahelyükre.
Szóval, azzal indul a nap, hogy csörög az óra, felébredünk. Igaz, ez kívülről nem látszik, viszont ki lehet következtetni. Aki előbb odaér, annak még félkómásan az első útja a bejárati ajtóhoz vezet, ki kell engedni a kutyákat, (közben a macska beslisszan) majd fürdőszoba – és még mindig kómásan – az első kávé.
Abban a pillanatban, ahogy kényelmesen elvackolódtam a kávézáshoz, a kutyák már kopognak, hogy bejönnek, mert ami nekem a kávé, nekik a reggeli jutifalat. Ami után megint ki kell menni, mert eddig csak a legsürgősebbeket intézték el.
Lassan eljutok a kávé végére, ami jelen körülmények között néha heroikus küzdelemnek tűnik. Mert közben Alex szintén rajta van ugyanezen a körön, csak ő a reggelit próbálja meg összerakni. Egyébként imádom a békebeli reggeleinket. Friss, illatozó tea, friss házi kenyér, vaj (és nem margarin), házi majonéz, sonka- és sajttál az asztalon. Ilyenkor csemege uborka, káposztasaláta, vagy ha nem bírunk magunkkal, akkor bolti paradicsom is kerül az asztalra. Az év többi részében a saját kertünkből származó friss saláták és zöldségek. Amikor már ott tart a nap, hogy le is tudunk ülni a reggeli mellé, akkor pár percben rendszerint megváltjuk a világot. Ez van, ha két író él együtt és kölcsönösen inspirálják egymást…
Na, de vissza a kutyákhoz. A kiengedés első lépése, hogy a karámot felállítjuk hirtelen, megelőzve a kutyák kirobbanását az ajtón, mert egyszerűen nem lehet megmagyarázni nekik, hogy a terasz a lakás része, és ahol sarkot látnak, hát ott felemelik a hátsó lábukat. Persze, sitzukról beszélünk, úgy hogy a neveletlenségen és a fegylemezetlenségen rutinosan felülemelkedünk. A karám felállítása az pizsamában, értsd: félpucéran és félkómásan történik. Pár pillanat az egész, már egészen rutinosak vagyunk ebben is, viszont lehajolván, szerintem a pizsi enged bizonyos fokú belátást kintről. Félkómásan még télen sem jut eszünkbe, hogy egy köntös megoldaná ezt a problémát, és nem is tart addig a karámállítási művelet, hogy az ember magfázhatna.
Szóval, sitzuk ki, természetesen ha már kint vannak, akkor mindjárt házőrzőnek képzelik magukat, ami azzal jár, hogy felugatják az udvar többi, ekkor még békésen szunyókáló lakosát. Angie, aki a teraszon lakik innentől kötelességének érzi, hogy amikor a sitzuk szőrös kis popója már készül befagyni (félreértés ne essék, ez a nyári 40 fokban is megtörténik) és feltétlenül be kell jönni, akkor ő is megtegye a napi első ellenőrző körútját a lakásban. Na, most ennek mi nem örülünk, éppen elég megküzdeni a macskával, akinek viszont az a fixa ideája, hogy a reggeli kávém nem történhet meg ölbe macska nélkül. A kávét követően meg többször is le kell tessékelni a székről, mire sértődötten elvonul és elheveredik pontosan a lakás mértani közepén, különben úgy gondolja, hogy a reggeli neki van odakészítve. Bezzeg a sajátjára rá sem néz ilyenkor.
Szóval még mindig pizsamában ádáz harc kezdődik a bejárati ajtó körül. Természetesen mi győzünk, sitzuk be, Angie kint marad.
Az eseményekre nagyon is kíváncsi Néró, aki a külső udvarban lakik ezzel egyidejűleg rendszerint azt képzeli, hogy buli van, ebben feltétlenül részt kell vennie, úgyhogy amint azt hiszi, hogy nem látjuk, elkezdi feszegetni a kiskaput, hogy be tudjon jönni körülnézni. Erre Alex (még mindig pizsamában) megrohamozza a bejárati ajtót és félig kilengve rajta elüvölti magát: “Néééróóó”. A kutya meglepődik és visszaballag a helyére, Angie kiröhögi, viszont néhány addig békésen és gyanútlanul nézelődő, továbbhaladásra várakozó autós összerezzen.
Alex mennydörgését tovaviszi a reggeli pára, és mire elhalkul, bent már viszonylag normalizálódik a helyzet és hozzá tudunk látni a reggelihez meg úgy általában a reggeli tennivalóknak.
Azt nem tudom, hogy a szomszédok mit szólnak a reggel 6 óra 33 perckor kezdődő műsorhoz, mert nem mernek szólni, tekintve, hogy mi viszont minden szombat és vasárnap reggel 6 óra 8 perckor arra ébredünk, hogy sikít a flex a szomszédban. Persze, nem zavar, megszoktuk (egymást is), meg amúgy is ez a vidéki élet elengedhetetlen része. Gondolom, hogy a hajnali kakaskukorékolás, ami nemsokára a mi kakasainktól (is) fog származni, szintén beleillik majd ebbe a sémába.
Ezek után viszonylag nyugodtan indulok a munkahelyemre, frissen sminkelve és üdén, remélvén, hogy nem felejtek itthon semmit. Persze, előfordul, hogy Alex még utánam szól, hogy elfelejtettem becsukni a kaput, vagy otthon maradt az ebédem, a határidőnaplóm, a cigim, az órám, a telefonom (és a többi). Ez utóbbi azért kényelmetlen, mert nem jutok be nélküle a munkahelyemre, ugyanis ott meg a kaput fel kell hívni telefonon, hogy be lehessen menni. De ez már egy másik fejezete a reggeli bohózatoknak…
Na, jó, nem traktorral szoktam közlekedni, bár néha jobb lenne… A kép is 15 éves, de hamarosan aktuális lesz ismét. Hamarosan a reggeleink kiegészülnek a gazdaság körüli teendőkkel.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
15 dolog, amit a vidéki életről tudnod kell
Sokan vesznek mostanában ingatlant vidéken. Nálunk is megjelentek a városokból kiköltözők, de megjelent velük az állandó konfliktus is. Egyszerűen nem hajlandóak alkalmazkodni a meglévő körülményekhez, szokásokhoz. Legtöbbször agresszívan osztják az észt arról, hogy nekünk hogyan kellene élnünk. Azért jó lenne, ha valaki ingatlant vesz, akkor megnézné előtte, hogy hova akar költözni. Kifejezetten az ő kedvükért és azoknak, akik akik vidéken szeretnének nyaralni, feltöltődni, vagy egyszerűen csak látogatást tenni, esetleg fontolgatják a vidékre költözést, kigyűjtöttünk néhány tételt. Mert vannak dolgok, amik egyszerűen csak így vannak.
1. Senkinek sem olyan finom a sütije, mint a nagyié.
2. Egy jó kutya aranyat ér. Amúgy az állatokat a helyükön kezeljük, ők nem anyuci pici csillagai.Ugyanez igaz a macskákra is.
3. Az igazi mártás nem a boltból származik.
4. Három fő bűn van: ha rossz a frizurád, ha ápolatlan a körmöd és ha nem főzöl jól.
5. Ismerjük a különbséget a paraszt és a bunkó között.
6. Soha ne feltételezzük, hogy a másik autó a villogó irányjelzővel valóban lefordul.
7. Soha ne adjuk kölcsön szerszámainkat, kocsinkat senkinek.
8. Amit nem lehet szigetelőszalaggal megjavítani, azt nem is érdemes, dobjuk ki.
9. A hintaszékek garantáltan stresszoldók.
10. Hintaszékek egy idős emberrel bennük, történelemórák.
11. Káromkodunk, amikor akarunk. Inkább legyünk őszinték és szenvedélyesek, mint álszentek és fojtsunk el magunkban sok mindent. Az érzelmek és érzések nem hibák.
12. A “Kocsibeálló” és a “Vigyázz a kutya harap” feliratok általában nem viccből vannak kitéve.
13. Mindenkinek köszönünk. Tényleg. Akkor is, ha nem ismerjük egymást.
14. A (bogrács)gulyás és a palacsinta a legfinnyássabb vendégeknek is megfelelő.
15. Hálás témák vidéken kezdőszett: füvet nyír, vagy flexel a szomszéd(vasárnap reggel szokás); sok a szúnyog; miért nem irtják a szúnyogot?; ugat a kutya, nyávog a macska (éjjel is); elém parkoltak; dudál a vonat (éjjel is); valahol zene szól (éjjel is); póráz nélküli kutya (úristen); hideg/meleg van a buszon, vonaton; mi van nyitva (ünnepnapon); nálatok van net?; direkt rosszul adtak vissza a boltban.
+1. Viszont ne beszélj arról, hogy otthon jobb volt, ha nem tetszik neked nálunk, menj haza.
A cikkhez bejelentkezés után a Fórumon tudsz hozzászólni
Reneszánsz ember – helykeresés a világban
Leckék és lehetőségek – szólt egy nemrég elérhetővé vált előrejelzés. Miközben tart a koronavírus-járvány, érdekes, új értelmet nyer ez a két fogalom. Valóban az emberiségnek leckékre és lehetőségekre van szüksége? – tehetjük fel a kérdést. S vajon tudnak-e az egyes emberek vagy akár az egész emberiség tanulni a tapasztalatokból? Bizonyos szempontból úgy tűnik, hogy nem, hiszen önmagunkat korlátozzuk számos dologban. A maszkviselés például korlátoz, de eközben megteremti a 1,5 méteres szabad terünket, az újkori intimszféránkat. Furcsa ebbe így belegondolni.
Versben megfogalmazva:
Az én 1,5 méterem
a maszk által védett
mások által kijelölt
személyes életterem
megfelelő légköbméterem?
nem tudom, nem én kértem.
Érdekes módon a koronavírus-járvány előtt megszokott volt, hogy a bevásárlásnál egymás nyakában voltak az emberek, most, mindenki megtanulta, hogy ne lihegjen, köhögjön a másik tarkójába. Ugyanez a helyzet a kézmosás fontosságával. A több ezer évet megélt emberiség tagjainak ezt még tanítani kellett, hogy: fiam, lányom, ugyan moss már kezet? Úgy tűnik, hogy igen. Másrészt tanultunk is – már, aki. Rendkívül sok értékes kezdeményezésre, ötletre és elsősorban segítségnyújtásra volt és van példa. A nagyon sok hülyeség mellett értékes dolgok is megjelennek. A kérdés csak az, hogy ez a hatás átszivárog-e az emberiség egészébe, akár a vezetőkbe is, vagy megmarad helyi, elszigetelt jelenségnek. Reméljük, az előbbi lesz a jellemző, bár a legtöbb példa azt mutatja, hogy a jó és a rossz dolgok egyaránt felerősödtek, például a segítségnyújtás és az intolerancia egyaránt. Mégis megkaptuk – sokadszorra – a lehetőségeket. Remélem, hogy tudunk vele élni, meg tudunk újulni. Végre igazán előtérbe kerülhet a környezetvédelem, a megújuló energiák, a szociális érzékenység, a másikra és az egymásra, de leginkább a magunkra figyelés is. Amennyiben nem válunk reneszánsz emberekké, akkor könnyen a letűnt fajok múzeumába kerülhetünk. S onnan nem lenne kiút.
Alex B. Graham
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.