Címke: világ

Miért jelentheti a solarpunk a jövőnket?

Ahogy a 2024-es évértékelésünkben írtam, nem nagyon örülök annak, hogy milyen irányt vett az élet, mert ez azért nem tartható, hogy ez mindenkinek rossz legyen.

Már korábban úgy döntöttünk, hogy megismerkedünk a solarpunk iránnyal, életvitellel és igyekszünk erre a mintára a saját részünkre ezek szerint a normák szerint felépíteni a környezetünket és az életünket.

Nyilván nem lehet teljes mértékben kihátrálni az eddigi életünkből, legalábbis nem egy lépésben. Törekedni azonban lehet rá. Vagy legalábbis arra, hogy minél kevesebb szállal legyünk kénytelenek a világ számunkra nem megfelelő részéhez kötődni, a számunkra nem megfelelő társadalmi normák szerint élni.

Összeszedtem néhány gondolatot arról, hogy miért is lehet a jövőnk a solarpunk.

A solarpunk jelenleg ott tart, hogy már nem teljesen ismeretlen, még ha ebben az országban nem is annyira elterjedt, de nemzetközi szinten komoly mozgalma van. Még az is lehet, hogy előbb-utóbb ez lesz a mainstream. De itthon is látok kezdeményezéseket arra, hogy mintegy elit klubként működjenek bizonyos helyeken, honlapokon, még ha nem is ezen a néven, de működnek már közösségek. Megfigyelhető, hogy egyre többen próbálnak tenni magukért és családjukért, maguk állítják elő a tiszta élelmiszereket, törekednek egyszerűbb életet élni és megosztják tapasztalataikat és tudásukat másokkal is.

Szóval, meggyőződésem, hogy a solarpunk a jövő, legalábbis ha fel akarjuk építeni azt a világot, amire mindannyian várunk, hogy eljöjjön.

De miért éppen a solarpunk?

  • Mert a lázadásban gyökerezik. Mint más punk irodalmi alműfajok, mint a cyberpunk és a steampunk, a solarpunk is a lázadás szellemében gyökerezik, amely nagyon is ismerős a punk rock zenei színtérről. A mai valós világunkban a klímaválságot a bőrünkön érezzük, ennek ellenére a fosszilis tüzelőanyagok birodalmai olyan szilárdan beágyazódtak a globális hatalmi rendszerekbe, hogy megakadályozzák a valódi fejlődést, szóval  nehéz elképzelni, hogyan húzhatjuk vissza magunkat a szakadék széléről anélkül, hogy lázadnánk a status quo ellen.
  • Mert aktívan dolgozik az éghajlati megoldásokon és az alkalmazkodáson. Nem kérdés, hogy a klímaválság korunk egyik legsürgetőbb és talán mindent felölelő kérdése. Nem csak az éghajlatváltozásról van szó. Bármerre is fordulunk, az éghajlatváltozás valósága és következményei az arcunkba bámulnak. Az éghajlatváltozás olyan nagy, széles körű és sürgető válság, hogy nehéz elképzelni egy olyan jövőt, amelyet nem a megoldására és az ahhoz való alkalmazkodásra tett kísérletek uralnak.
  • Mert harmóniában van a természettel. Becslések szerint 2020-ban csaknem 11 ezer négyzetkilométernyi amazóniai esőerdő pusztult el. Ez azt jelenti, hogy minden egyes nap minden egyes órájában több mint egy négyzetkilométernyi esőerdei élőhely pusztult el. Ez csak egy tünet a sok közül, amely jelzi, hogy mennyire kiegyensúlyozatlanná vált a természettel való kapcsolatunk. Az egyetlen módja annak, hogy elkezdjük visszafordítani a károkat amelyeket a bolygónak okoztunk, ha aktívan keressük és újra megtaláljuk ezt az egyensúlyt. Ha nem tesszük, akkor valószínűleg addig fogjuk pusztítani a bolygót, amíg lakhatatlanná nem válik.
  • Mert harmóniában van a technológiával. Olyan világban élünk, ahol a technológiát túl gyakran használják a pusztítás és a kizsákmányolás eszközeként. A cyberpunk az irodalmi előd, amelyből a solarpunk a legközvetlenebbül származik, olyan világokról szól, ahol a technológiát ilyen visszaélésszerű módon használják és az ilyen hatalom és a visszaélések elleni küzdelemről. A solarpunk történetek kiindulópontja gyakran olyan világ, amelyekben ez vagy megváltozott, vagy éppen változik. Ezek a történetek megpróbálják helyrehozni ennek a visszaélésnek a következményeit, de már nemcsak a lázadásról szólnak, hanem proaktív módon valami újat és jobbat is építenek. A Solarpunk történetek gyakran olyan technológiákra összpontosítanak, amelyek segítenek az emberiségnek megoldani, vagy alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. Az egyik legvonzóbb dolog a solarpunk irodalomban és művészetben az, hogy tele vannak olyan narratívákkal, ahol a technológiai innováció úgy működik, hogy elősegíti a harmónikus kapcsolatot, nem pedig konfliktust szül az emberiség és a természet között. A technológia az emberi szükségleteket szolgálja ahelyett, hogy az elnyomás eszközévé válna, amellyel a kevesek hatalmat és ellenőrzést gyakorolnak a tömegek felett. A fenntarthatóság és a természeti világgal való együttélés eszközeként használják, nem pedig a pusztítás, a konfliktus és az uralom eszközeként. Ez egyelőre utópisztikusan hangzik, ugyanakkor reális szinten dolgozunk és dolgozhatunk ezen. 
  • Mert a helyi közösségekre helyezi a fókuszt. A folyamatos elidegenedés egyik eredménye a széttöredezett közösségek. Mivel közösségeink széttöredezettek, kevésbé valószínű, hogy rendelkezünk a szükséges erővel és szervezettséggel ahhoz, hogy komoly hatást tudjunk gyakorolni a hatalmi rendszerekre, amelyek az éghajlatváltozást és a sok környezeti pusztítást okozták. Ennek eredményeként a közösségeknek lázadniuk kell. Ha valódi esélyt akarunk arra, hogy elkerüljük a globális éghajlatváltozás legrosszabb hatásait, ha valóban jobb világot akarunk építeni, ha együtt akarunk dolgozni, hogy utópiákat építsünk a klímakatasztrófa hamvaiból, akkor a helyi közösségek megerősítésére kell összpontosítanunk és olyan megoldásokat kell építenünk, amelyek a helyi, alulról szerveződő szintektől felfelé haladnak, nem pedig fordítva.
  • Mert tesz a társadalmi igazságosságért. Annak érdekében, hogy erősebb helyi közösségeket építsünk, ha együtt akarunk dolgozni valódi utópiák létrehozásán, – amely nem csak retorikai propaganda -, akkor mozgalmainkat és közösségeinket alulról kell elkezdeni építeni. Számos helyi utópiát kellene létrehoznunk, amelyek kifejezetten a helyi természeti erőforrásokra és az ott élő emberek szükségleteire és vágyaira épülnek. Valamint egy olyan keretet, amely lehetővé teszi mindezen közösségek létezését és együttélését. Még akkor is, ha radikálisan különböznek egymástól. Ami nem tud békésen egymás mellett létezni, azt az említett keret választja el. Az utópiákkal nem az a problémám, ahogyan az irodalomban elképzelik őket, hogy olyan helyek, ahol mindenki jóllakik és boldog. A probléma az, hogy az az alapvetésük, hogy mindannyian kijövünk egymással, nincsenek nagyobb viták és ezt úgy érik el, hogy mindenki egyszerűen egyetért a politikával, a gazdasági törekvésekkel és a vallással. A gondolatok és vélemények sokféleségének nincs helye egy irodalmi utópiában, de a való világban való felszámolása nem lehetséges, hacsak nem alkalmazzuk az egész fajra kiterjedő tömeghipnózist ami a disztópikus víziókhoz vezet vissza minket.Valódi és lényegi változást – valódi felszabadulást – soha nem lehet fentről átadni, mint valami jótékonykodást. A solarpunk történetek közös jellemzője, hogy a jövőbeli világokban és közösségekben játszódnak és főszereplői olyan közösségekből származnak, amelyek a leginkább marginalizálódtak a nem fiktív világunkban. Ezen a módon a solarpunk nem csak elképzeli a jövőt, hanem segít előrevetíteni azt itt, a jelenben.
  • Mert gyönyörű, reményteljes az esztétikája. Az egyik dolog, ami annyira vonzó a solarpunkban, az a gyönyörű, fényes, csillogó, buja, zöld és technológiailag fejlett jövő, amelyet évek óta az irányzat csodálatos solarpunk vizuális művészei, festői, illusztrátorai, karikaturistái, építészei stb. hoznak létre és ábrázolnak. Ez az első pont, amellyel a legtöbb ember kapcsolatba kerül a solarpunkkal és kétségtelen, hogy ez az, ami kezdetben a legtöbbünket vonzani kezd ehhez a műfajhoz. A világ, amelyben élünk, sivár és pesszimista. Az előttünk álló kihívások gyakran ijesztőnek, nyomasztónak, sőt megoldhatatlannak tűnnek. Sötétség idején semmi másra nincs szükség, mint a meleg nap ragyogó fényére. A solarpunk szép, csillogó, esztétikája nemcsak a műfaj növekedése szempontjából fontos, hanem segít kihúzni minket egyéni és kollektív apátiánkból is. Elvisz minket a remény helyére és segít emlékezni arra, hogyan képzeljünk el egy jobb jövőt, hogy elkezdhessünk együtt dolgozni egy jobb világ építésén.
  • Mert elfáradtunk. Már belefáradtunk a végzetbe és a homályba. Megértjük, hogy a az emberek viselkedése miért az apátiáról és a nihilizmusról szól. Generációk nőttek fel a nukleáris háborútól és a teljes megsemmisüléstől való állandó egzisztenciális rettegéssel. Nem is beszélve a szélsőséges jobboldali ideológiák és a kereszténység újjáéledéséről, amelyek idejétmúlt szokásrendbe és szabályrendszerbe igyekeznek kényszeríteni az embert. Értjük. Az apátia és a nihilizmus értelmet nyert, mint reakciós védelmi mechanizmus a környezettel szemben, amelyben az emberek szocializálódtak. De úgy döntöttünk, hogy ezzel most végeztünk. Jövőt akarunk, de ez nem fog megtörténni, ha pesszimizmusba fulladunk és nem vagyunk hajlandók pozitív lépéseket tenni egy jobb jövő építése érdekében. Itt az ideje, hogy véget vessünk a való élet disztópiájának, ami jelenleg a mi világunk és létrehozzunk egy jobbat. Itt az ideje, hogy utópiát követeljünk és pontosan ez az, amit a solarpunk csinál A solarpunk történetei posztapokaliptikus környezetben játszódnak, de ellentétben a sci-fi és fantasy jelenlegi trendjeit követő történetekkel, nem disztópiával kezdődnek és végződnek. Reményteljes, optimista közösségekkel kezdődnek, amelyek együtt dolgoznak a kihívások leküzdésén és utópiák építésén a klímakatasztrófa és a disztópia nyomán. A Solarpunk megmutatja nekünk az utat. Segíthet kimászni a gödörből. Kivezethet minket a sötétségből egy jobb holnap fényébe.
  • Mert nem csak kitalált jövőről szól. A solarpunk nem csak sci-fi, fantasy és futurizmus. Ez nem csak egy ötlet vagy esztétika. Ezek azok a dolgok, amiért szeretjük, de nem pusztán ennyiről van szó. A solarpunk irányzat létezik a jelenben, a nem fiktív, fizikai világban is. Olyan emberekből áll, akik szándékos közösségeket hoznak létre, technológiai megoldásokkal és alacsony hatású életmóddal kísérleteznek, fellépnek a fosszilis tüzelőanyagok ellen és egy jobb világ építésén dolgoznak most, mind globálisan, mind szerte a világon. A solarpunk biztosítja azt a fantáziadús kapacitásépítést, amely szükséges ahhoz, hogy értelmes és igazságos energiaátmenetet hozzunk létre a jelenben. Nem tehetünk semmit a fizikai világban, ha nem tudjuk először elképzelni az elménkben. A solarpunk lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük, hogy van egy másik út is, amelyet választhatunk. Láthatóvá teszi a különböző lehetséges utakat, amelyek nemcsak a jövőben, hanem a jelen pillanatban is elérhetőek számunkra. A solarpunk létfontosságú a jelenünk szempontjából, így aligha kétséges, hogy ez a jövőnk is.

Vélemény, hozzászólás?

ROVINPORT

Legutóbbi bejegyzések:

Oldalaink:

Hírek

Életstílus

Gazdálkodás

DIY projektek

Olvasósarok

Fórum

Rólad

Agóra

Dolgozz velünk

…folytatódik!

Jó reggelt Magyarország, jó reggelt világ!

2020. március 24-én azt írtam, hogy Elkezdődött Most azt írom, folytatódik. Többször több helyen is írtam, hogy gazdasági és ezzel párhuzamosan társadalmi változások is folyamatban vannak. Ezt most már a saját bőrünkön érezzük, méghozzá nagyon keményen. Eddig sem ringattam magam abban a hitben, hogy majd egyszer csak eljön a szép új világ és olyan lesz, amilyenben én élni akarok. Egyébként de, olyan lesz, de azért, mert megteremtem magamnak, mert megteremtjük magunknak. Igen, együttműködve. Ez nem lehetőség, hanem a túlélés feltétele.

A régi világunk összedőlt, most egy kényelmetlen átmeneti világ van érvényben, ahol a régi már nem működik, az új meg még nem működik. Eddig az évig csak sejtettük, hogy a váltás fájni fog, most már tudjuk is. Az elmúlt hetek és főleg napok híreinek tükrében mindenkinek az arcába csapódott a Valóság. Elsősorban azoknak nagyon kemény most a helyzetük, akik az utolsó pillanatig hittek a „visszaáll a régi kerékvágás”-ban.

Mert mi is történt és történik? Ahhoz, hogy a változáshoz szükséges folyamatok megtörténhessenek, meg kellett törni az embereket. Ezért kellett például a koronavírus-járvány, illetve az ehhez kapcsolódó intézkedések és ezért kellettek a folyamatosan változó szabályok, fejlesztések, amelyek csak bonyolították az életünket. Közben emberkísérletek folytak. Kísérleteztek azon, hogy mennyit visel el az ember, a társadalom a korlátozásokból és a káoszból. Kísérleteztek az oltások hatóanyagaival, én személy szerint majdnem belehaltam. Nem a betegségbe, amin alsó hangon is átestem vagy ötször, hanem az oltásba. Az egy dolog, hogy sikerült túlélnem a második oltást, de az nemcsak a betegségtől nem óvott meg, de további igen „áldásos hatásként” még sikerült egy autoimmun betegséget is beszereznem. Arról meg nem is beszélek, hogy amióta kis híján belehaltam az anafilaxiás sokkba, minden egyes fejfájásnál rettegek, mert nem tudom, elmúlik-e, meggyógyulok-e valaha. Csekély ár az az életemért, nem? Tudok másokról is, akik így jártak, persze erről nem beszélünk, hiszen a saját tapasztalatainkon kívül semmi nem támasztja alá az összefüggést az oltással. Pedig nagyon sokan vagyunk, akinek a semmiből egyszercsak gyógyíthatatlan betegsége lett. Nem vitatom, van akinek a betegségtől van baja és a koronavírus igenis veszélyes. Csak úgy mondom.

De vissza kísérletekhez. A korlátozások miatt megváltozott az emberek élete, életritmusa. Kiderült, hogy lehet online oktatni és lehet home office-ban dolgozni. Persze, vannak akik még mindig ragaszkodnak a régi felálláshoz, de majd meglátjuk, meddig. Mert amit a korlátozások nem tudtak elérni, azt majd elérik az energiaárak drasztikus emelésével és persze aktuálisan a KATÁ-s adózás megszüntetése. Nem fogják tudni magukat az intézmények fenntartani. Először majd a munkavállalóik létszámát akarják csökkenteni, majd amikor világossá válik, hogy ez nem jelent hosszú távon megoldást, bezárják az irodákat.

Milyen is lesz ez az új fajta élet?

Először is, elkerülhetetlen a digitalizáció. Még így is sokkal olcsóbb online rendszereket fenntartani, mint fizetni a rezsit, az utazást és biztosítani az összes infrastruktúrát a munkavégzéshez. Tegyük hozzá, hogy ezt a folyamatot már évekkel ezelőtt elkezdték bevezetni, nagyon sok mindent már ma sem lehet másképp intézni, mint online.

Másodszor: mindenki menedzselje a családját saját maga. Az iskolák már régóta megszűntek nevelési és oktatási intézmények lenni, most már csak oktatnak. Ez ha belegondolok, így helyes, hiszen a gyerekeket neveljék a szülők, ne egy (vagy több) pedagógus. Az iskolának kizárólag abban van szerepe, hogy a gyerekek szocializálódjanak, megtanuljanak közösségben működni. Tanulni otthon is lehet. Igaz, a szülő nem pedagógus, de nem is az ő dolga az, hogy az elvárt tudásanyagot megtanítsa. A szülő dolga az, hogy tanítson értékrendet, mintát adjon és neveljen. Hogy ez kinek hogy sikerül, azt majd a szoros együttélés megmutatja. Nincs helye ebben az új világban a nevelési és a családműködési diszfunkcióknak. A fiataloknak pedig más, időszakos lehetőségeket kell biztosítani a szocializálódásra (például nyári táborok). Ugyanez a helyzet az idős családtagokkal is. Az hosszútávon nem működik, hogy az ember dolgozni is jár a munkahelyére minden nap, ugyanakkor otthon ápolja még az idős hozzátartozóját. Szóval már csak ezért is, ezen a területen is lesznek változások. Olcsóbb a home office-t bevezetni, mint intézményeket fenntartani arra, hogy az időseket gondozzák valahol. Esetleg a családok összefogásával egymásnak is segíteni lehet.

Harmadszor: mindenki boldoguljon saját maga, állami segítség nélkül. Az állam már évekkel ezelőtt megkezdte a kivonulását azokról a területekről, amik az emberek életének alapjait jelentették. Ezek: az oktatás, az egészségügy és a nyugdíj. Nem lehet tovább húzni azt, hogy mindezekről mi magunk gondoskodjunk magunknak. Az orvosaink, a tanáraink, a szakembereink külföldre mentek. Megjegyzem, ott sem jobb a helyzet, csak már évtizedekkel előrébb tartanak ugyanezekben a folyamatokban. De nálunk már most is az van, hogy ha meg akarsz gyógyulni, akkor magánorvoshoz mész, ha azt akarod, hogy az iskolában a gyerekeddel emberként bánjanak, akkor magániskolába íratod. Innen már csak egy lépés lesz az, hogy ne is legyen általános tankötelezettség, inkább intézkedésekkel próbálják motiválni az embereket arra, hogy taníttassák a gyerekeiket. Így például valakinek 8 általános iskolai végzettség hiányában még jogosítványa sem lehet, de ki lehet találni ennek a feltételrendszerét még tovább is.

Ami pedig a nyugdíjat illeti, az állami törekvés az, hogy előbb dobd fel a pacskert, utána mehetsz nyugdíjba. Szóval vagy összepakolod magadnak, hogy idős korodban ne kelljen dolgoznod, vagy dolgozol életed végéig. Nem mellesleg, nem divat már ma sem nyugdíjasnak lenni. Aki állapota miatt nem tud, csak az nem dolgozik nyugdíj mellett. Nem vészmadárkodni akarok, de legyünk tisztában a tényekkel. Még csak rosszul sem kell éreznünk magunkat miatta, de igenis fel kell készülnünk, meg kell terveznünk az életünket és nagyon tudatosan fel kell építenünk. Két dolgot tehetsz: vagy gondoskodsz magadnak nyugdíjról valamilyen előtakarékoskodással, vagy olyan befektetésekben kezdesz el gondolkodni, amik állandó bevételt termelnek számodra. 

Na igen, az adózás egy másik dolog, és a mai helyzetnek ez is az aktualitása. Ami engem illet, sosem gondoltam, hogy a KATA sokáig marad. Egyszerűen nem fenntartható, de gyanítom, hogy ezt mindenki tudta. Amit tudomásul kell venni: a császárnak mindig meg kellett adni, ami a császáré. Adózni kell. Hogy volt egy időszak, amikor vállalkozók megtehették, hogy kevésbé vették ki a részüket a közteherviselésből, nos, ennek igazából örülniük kellene. Igen, ez most megszűnt, de a KATA előtt is volt élet és most is lesz. Látom, hogy már el is kezdődött az agyalás, hogy akkor ezentúl hogy és mit lehet tenni? Emellett az adózási mód mellett megtehette a vállalkozó, hogy pénzt különített el a jövőbeli öngondoskodásra. Aki nem tette meg, annak lelke rajta. Most ez majd másképp másképp lesz, de ne felejtsük el, hogy öngondoskodni mindenképpen kell!

Lehet véleményünk a dolgokról, hangot is adhatunk neki, tiltakozhatunk is, de vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek. Eltolódtak az arányok a jövedelmek-szolgáltatások-árak tengelyeken, ennek évekig haszonélvezői voltunk. Ezután is lesz élet, bár vannak dolgok, amiket tényleg jobb, ha elfelejtünk. Az utóbbiak egyike például a sokat szidott fogyasztói társadalom. Meg kell tanulnunk megbecsülni azt, amink van és nagyon tudatosan kell menedzselnünk az életünket. Mondjuk érdemes elgondolkodni olyan kérdéseken, hogy tényleg kell-e egy családba 3-4 autó, nem elegendő 1, maximum 2?

Ami engem illet, nem esek kétségbe attól, ha nekem kell nevelnem a gyerekemet, ha nekem kell gondoskodnom/gondoznom a szüleimet, ha nekem kell gondoskodnom önmagamról. Amit évek óta kértem/mondtam akár családon belül, most valósul meg. Nem a jövőben, hanem már az elmúlt két esztendőben is látni lehetett a kibontakozását. A családi ünnepek már nem az ajándékokról szólnak, nem a költésekről, nem a kereskedelmi vonatkozásai kerülnek előtérbe, hanem rólunk, az emberről szólnak. Arról, hogy szeretjük egymást és egyszerűen jólesik találkozni. 

Abban a világban, ami kirajzolódni látszik, muszáj is közösségekben gondolkodnunk. Muszáj ki- és felépítenünk a magunk kis mikrokörnyezetét, mert igen egymásra leszünk utalva. Családtagok is egymásra, a családok is egymásra, a közösségek is egymásra. Mert túlélni lehet talán magányosan és elszigetelve is, de boldogulni csak egymást segítve lehet!

Hozzászólásokat, ötleteket, javaslatokat a Fórum-ban várunk.

Az angyalok köztünk járnak

A 2020-as év elmúltával és a 2021-es esztendő kezdetével mindenképpen szót kell ejteni a köztünk élő, járó különleges lényekről, az angyalokról. Az angyal szó héber és arám megnevezése malách, amely hírnököt, hírvivőt, követet, küldöttet jelent magyarul. Nos, az általam említett lények és küldöttek: a remény, a jó érzések, a szeretet küldöttei, hírvivői.

A különleges angyalok lehetnek állatok vagy emberek formájában és nem a különböző hitvilághoz köthetők, hanem velünk együtt élnek a Földön. Vannak köztük férfiak és nők, fiatalok és idősebbek. De egy valami mégis közös bennük: a belőlük sugárzó szeretet és jó. Lehetnek cukin néző kutyák, bújós macskák, fiatal lányok és fiúk vagy érett nők és férfiak. Olyanok, akikre gondolva vagy akikre nézve jó érzés tölt el bennünket. Nem azért angyalok, mert sosem követnek el hibákat vagy bűnöket, hanem, mert emberiek, amelyre azt gondolom, hogy pont most van óriási szüksége a világnak és a benne élő embereknek.

Angyalok az orvosok, az ápolónők, a szociális munkások, a kereskedelemben dolgozók, a postások, a vasutasok, a közlekedésben dolgozók, a szemétszállítók, a köz-ért dolgozók és az iparban tevékenykedők. Mindenki, akinek van egy jó szava a másikhoz, aki nem felejtett el a mai világban mosolyogni, jó lenni másokhoz, van ereje és energiája arra, hogy kedves és türelmes és megértő legyen, nem érdekből, hanem csak, mert az fontos és jó dolog.

Angyal a család és annak minden tagja, akik be- és elfogadók, szeretet adók, s tudhatjuk, hogy bármikor számíthatunk rájuk, ha szükséges, miközben önmagukért szerethetők. S maga az a tudat, hogy vannak nagyon jó érzés az ember számára.

Angyal az a két kutya, amely velünk él. Bosszantóak? Igen, néha különösen azok. De borzasztóan aranyosak tudnak lenni, amikor egy fáradt nap után hozzánk sietnek, bújnak, szeretetet adnak. Nos, igen, ők is elvárják cserébe a szeretet és akár mást is, például a jutifalatot. De, ha az utóbbit nem is kapják meg, akkor is tudnak szeretni. Önzetlenül. S nem érdekből.

Vagy angyali a fiúnk, aki képes arra, hogy komoly távolságból is eljöjjön azért, mert segítségre van szükségünk és szívesen segít és emellett örömmel tölti el, hogy velünk lehet órákon át. Örül annak, hogy megölelhet minket, leülhet az asztalunkhoz, jó érzéssel tölti el, hogy beléphet hozzánk, mert tudja, hogy mindig van és lesz hely a számára.

Miként angyali a lányunk is, amikor olyan dolgokat hoz létre, amelyekre általában az ember álmában sem gondolna, ráadásul olyan anyagokból, amelyekre szintén nem is gondolnánk: (ékszer)betonból. De az igazi ékszer, hogy ő elkészíti és adja. Ez a legszebb ajándék, többet ér bármelyik komoly összegbe kerülő ajándéknál. Mondhatni ő egy angyal betonszárnyakkal.

S természetesen a legangyalibb teremtés a Kedves, aki hagyja magát szeretni, élvezi, hogy szeretve van és akivel őszinte és mély lehet a kapcsolatunk. Akinél könnyezni tudok, ha egy nehéz nap után végre el tud aludni és örülök, hogy álomba szenderül. S foghatom a kezét vagy simogathatom, cirógathatom és erőt adhatok neki és ő is nekem. S akinek örömet szerezhetek a legapróbb dolgokkal, például egy reggeli köszönéssel vagy kávékészítéssel, csak azért, mert jól esik és jó érzés a tudat, hogy adni jó, s angyali harmónia van közöttünk.

S igen. Amire megtanított minket újra és újra az elmúlt és az új esztendő, hogy hálásaknak kell lennünk azokért, akik körülvesznek minket, a családtagokért, a barátokért, ismerősökért. Igen, ezek az angyalok, néha borostásak vagy nem a legszebb ruhákat viselik, vagy akár bosszantóak és bizony akár cigarettáznak is, vagy megisznak egy pohár bort. De ettől emberiek és földi angyalok, s örüljünk neki, hogy köztünk járnak.

Alex B. Graham

Reneszánsz ember – helykeresés a világban

Leckék és lehetőségek – szólt egy nemrég elérhetővé vált előrejelzés. Miközben tart a koronavírus-járvány, érdekes, új értelmet nyer ez a két fogalom. Valóban az emberiségnek leckékre és lehetőségekre van szüksége? – tehetjük fel a kérdést. S vajon tudnak-e az egyes emberek vagy akár az egész emberiség tanulni a tapasztalatokból? Bizonyos szempontból úgy tűnik, hogy nem, hiszen önmagunkat korlátozzuk számos dologban. A maszkviselés például korlátoz, de eközben megteremti a 1,5 méteres szabad terünket, az újkori intimszféránkat. Furcsa ebbe így belegondolni.

Versben megfogalmazva:

Az én 1,5 méterem
a maszk által védett
mások által kijelölt
személyes életterem
megfelelő légköbméterem?
nem tudom, nem én kértem.

Érdekes módon a koronavírus-járvány előtt megszokott volt, hogy a bevásárlásnál egymás nyakában voltak az emberek, most, mindenki megtanulta, hogy ne lihegjen, köhögjön a másik tarkójába. Ugyanez a helyzet a kézmosás fontosságával. A több ezer évet megélt emberiség tagjainak ezt még tanítani kellett, hogy: fiam, lányom, ugyan moss már kezet? Úgy tűnik, hogy igen. Másrészt tanultunk is – már, aki. Rendkívül sok értékes kezdeményezésre, ötletre és elsősorban segítségnyújtásra volt és van példa. A nagyon sok hülyeség mellett értékes dolgok is megjelennek. A kérdés csak az, hogy ez a hatás átszivárog-e az emberiség egészébe, akár a vezetőkbe is, vagy megmarad helyi, elszigetelt jelenségnek. Reméljük, az előbbi lesz a jellemző, bár a legtöbb példa azt mutatja, hogy a jó és a rossz dolgok egyaránt felerősödtek, például a segítségnyújtás és az intolerancia egyaránt. Mégis megkaptuk – sokadszorra – a lehetőségeket. Remélem, hogy tudunk vele élni, meg tudunk újulni. Végre igazán előtérbe kerülhet a környezetvédelem, a megújuló energiák, a szociális érzékenység, a másikra és az egymásra, de leginkább a magunkra figyelés is. Amennyiben nem válunk reneszánsz emberekké, akkor könnyen a letűnt fajok múzeumába kerülhetünk. S onnan nem lenne kiút.

Alex B. Graham

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén

Instagram
Pinterest
Pinterest
fb-share-icon