Hónap: 2023 november

Önellátás, mint életmód

Ahogy írtam is már többször, több, mint egy éve már, hogy családilag úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk minél nagyobb függetlenséget elérni a szokásos rendszerektől. Ez sok mindent magába foglal, egyik aspektusa az önellátás kérdése. Ezt a döntésünket az alapozza meg, hogy amíg régebben, ha pénzed volt, akkor választhattál minőségibb termékeket és szolgáltatásokat, mára ez már nem igaz. Igen, továbbra is vannak olcsóbb és drágább dolgok, de már a pénzedért sem kapod meg azt a minőséget, amiért fizetsz vagy fizetni szeretnél. Sajnos, nem is úgy néz ki, hogy a jövőben változna a helyzet.

Szeretnénk megosztani a tapasztalatainkat veletek, ezért mindent dokumentáltunk, ami ebben a folyamatban eddig történt. Hónapról-hónapra megjelent írásainkat megtaláljátok itt. Ahogy az idei évi bejegyzéseinkből is láthatjátok, ez az év – sok minden más mellett –  arról szólt, hogy próbáltuk megteremteni az önellátáshoz szükséges feltételeinket. Nagy részben össze is jött és erre nagyon büszkék vagyunk. Természetesen van még hova fejlődnünk, hiszen sem egy popsival több lovat megülni nem lehet, sem egyszerre mindent megvalósítani ennek minden aspektusával és ilyen kis létszámmal, ahogy mi élünk. Mindenesetre számunkra ez már életmód lett, egy olyan életmód, amelyben az ember saját maga termeli meg vagy készíti el azokat a dolgokat, amelyekre szüksége van és kevésbé függ a külső forrásoktól, mint például a boltoktól, a szolgáltatóktól vagy akár a kormánytól. De ennek teljes megvalósítása még hosszú út lesz. 

Az önellátás célja általában a környezetvédelem, az egészségmegőrzés, a pénzmegtakarítás, az önrendelkezés vagy a túlélés. Az kétségtelen, hogy legalább tudod, hogy mit eszel. Az önellátás mértéke viszont változhat attól függően, hogy mennyire akar valaki független lenni a társadalomtól és milyen erőforrásai vannak. A mi esetünkben is vannak korlátok, például sosem fogunk gabonát termelni vagy tejelő, illetve mézelő állatot tartani. Legalábbis most ezt gondoljuk.

Persze, tudom, hogy ez a fajta életmód, amit mi építünk nem mindenki számára megvalósítható, hiszen ehhez szükség van egy kertre, ahol zöldségeket, gyümölcsöket, fűszernövényeket és más növényeket termeszthetünk, amelynek mérete függ attól, hogy hány embert akarunk ellátni és milyen sokszínű étrendet akarunk biztosítani számukra. Mi a kertünkben nem csak növényeket, de állatokat is tartunk, egyelőre a munkavállalóink mellett (kutyák és macskák) tyúkokat, de a későbbiekben még előfordulhat nálunk kacsa, pulyka, akár malac is. 

Azonban az önellátás nem csak a kertészkedésről szól, hanem felölel egy csomó más dolgot is. Arról is szó van, hogy hogyan használjuk fel a megtermelt dolgokat. Mi saját magunk sütjük a kenyeret – igaz, kényszerből is, mert a cöliákia mellett egyelőre ez a legjárhatóbb út. Gyümölcsöt dolgozunk fel – bár az idén sajnos nem sok volt – és zöldséget savanyítunk. Tervem, hogy a jövőben a ruhákat is magam varrom – ezt is csináltam már, igaz, évekkel ezelőtt-, mostanában viszont az viszi el az erre fordítandó időt, hogy barkácsolunk, magunknak készítjük vagy mi újítunk fel bútorokat vagy eszközöket és még sok más dolgot is. Most leginkább arra van szükségünk, hogy megteremtsük az önellátás feltételeit fizikailag. Igyekszünk minimalizálni a hulladéktermelést és újrahasznosítani vagy komposztálni a maradékot. Odafigyelünk arra, hogy a lehető legkevesebb csomagolási hulladékunk legyen. Ez az életmód arról is szól, hogy tanulunk és fejlődünk folyamatosan, hogy jobban megismerjük a környezetünket, a természetet és persze önmagunkat.

Az önellátás tehát nem könnyű feladat, a nehézségeinkről is írtam már többször, de sok előnnyel jár. Nagyon élvezzük a friss és egészséges ételeket, amelyeket saját magunk készítünk el. Tényleg tudjuk mit eszünk és amit mi termelünk, az nem tartalmaz hozzáadott anyagokat, ízfokozókat és állag javítókat, a húsok nem vizesek és minden abban a formában áll rendelkezésre, ahogy mi előkészítettük a felhasználásra, tehát számunkra a legkényelmesebb. Mivel komposztálunk, és kutyáink és macskáink is vannak, élelmiszer-hulladékunk nincs. Minőségileg pedig egyértelműen jobban járunk.

Az sem elhanyagolható, hogy büszkeséggel töltenek el minket az eredményeink és maguk az alkotói folyamatok is. Az önellátó gazdaság felépítése ugyan nem kevés pénzbe, időbe és energiába kerül, de ezek egyszeri vagy hosszú távra szóló befektetések, ugyanakkor meglepően sokat tudunk spórolni is így, emellett talán az ökológiai lábnyomunk is csökkent valamelyest. Reményeink szerint így függetlenebbé és ellenállóbbá válhatunk a válságokkal szemben is.

Messze vagyunk még az általam megálmodott kerttől, de apró lépéseket már sikerült tenni ebbe az irányba. A gazdaságunk már “nyomokban” kezd hasonlítani ahhoz, amit szeretnék, de persze van még vele munka bőven. Ez tényleg folyamatos jelenlétet és munkát igényel. Az a célunk, hogy erősítsük az ember és a természet harmóniáját, egyúttal teret engedjünk a kreativitásunknak. A kertünk egy olyan hely, ahol összekapcsolódunk a földdel és egymással, és ezzel is hozzájárulhatunk egy jobb világ építéséhez. 

Sokféle növényt termelünk, zöldségek, gyümölcsök, fűszernövények, virágok és más dísznövények is képviseltetik magukat. Nagyon kevés vegyszert használunk, inkább természetes és ökologikus módszereket alkalmazunk. Alkalmazzuk a permakultúra, az agroökológia,  az organikus gazdálkodás és más fenntartható mezőgazdasági módszereket a termeléséhez és az élelmiszer-biztonsághoz. A kertünk nem csak a növényeink otthona, hanem a kertben élő állatokat is tiszteletben tartja; a méheket, a madarakat vagy a pillangókat.

Ugyanakkor ez a kert nem csak egy hely, ahol növényeket termesztünk, hanem egy olyan hely, ahol mi is élvezhetjük a természet szépségét és nyugalmát. Igyekszünk telepíteni olyan elemeket is, amelyek javítják az életminőséget és a közérzetet, mint például napernyők, padok, hinták. Szeretném, ha a kertünk végül olyan lenne, amely teret ad a pihenésnek, tanulásnak, alkotásnak vagy akár játéknak is. 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is! Örömmel venném, ha megosztanátok velünk tapasztalataitokat, ha van bármilyen kérdésetek, véleményetek, akkor írjatok hozzászólást. 

(A képeket az MI készítette)

Vélemény, hozzászólás?

2023 október

Ebben a hónapban kicsit sikerült fellélegeznünk – legalábbis az elején-, a gazdaságban már kevesebb a munka, viszont szervezés volt bőven. Most már tényleg mindent betakarítottunk a kertből.  Elkezdtük az ásást is, ezt követően a föld pihen tavaszig. Ahogy korábban írtam, az epret áttelepítettük, szerencsére minden palántánk meg is fogta és az őszi fokhagyma is elültetésre került, már ki is kelt. Mást már nem tervezünk csinálni a kertben. Sajnos a folyamatos enyhe idő azt eredményezi, hogy a gazok is folyamatosan termelődnek. Az epret muszáj gyomlálni, mert ha hagyom tavaszig, akkor már nem fogok elbírni vele. Jó oldala a dolognak, hogy a tyúkjainknak folyamatosan van friss zöld. Még mindig nem tojtak ebben a hónapban, igaz novemberben lesznek csak fél évesek, nincs értelme türelmetlenkedni. Viszont nagyon szépen kifejlődtek, most már öröm dögönyözni őket egy kicsit. Az alfa kakas is tényleg dísze a tyúkudvarnak. Van mellette egy béta és egy gamma is, így most egyikük sem agresszív egyelőre, el vannak foglalva egymással, na meg a hölgyekkel.

Jó lett volna, ha az október eleji hűvös idő velünk marad, hogy fagyjon ki minden, aminek ki kell, de most ezzel az időjárással kell együtt élnünk. Alkalmazkodunk hozzá, mert nincs más választásunk, de azért ez sem olyan egyszerű. Egyrészt nincs az, ami régen volt, hogy télen az ember bekuckózott, mert nem volt kint dolga és tudta tervezni a következő évet. Ez most nincs, ha más nem, a gazok folyamatos újratermelődése miatt mindig van kint munka. Az őszi ásást elkezdtük, de még nem fejeztük be. Így aztán a tervezés ezzel párhuzamosan fut. De nem csak nekünk kell alkalmazkodni, meg kell terveznünk, hogy milyen növényeket termesztünk a melegebb és szárazabb időjárásra való tekintettel. Az állatainknak szerencsére jó helyük van, ők képesek elviselni a szélsőséges időjárást is. 

Karbantartási munkák voltak Gombán is, Szentmártonban is. Mindkét helyen a növényzetet kellett visszanyesni, mert gyorsan burjánzik. 

A hagyatéki ügyintézést sikerült befejezni, egész nyáron folyamatos tennivalót adott, de sikerült végre mindent letenni, az utolsó tétel is ki van pipálva a listán. Nagyon ideje volt már fájdalmas és fárasztó kötelesség volt, ami hátra van még, az már tényleg nem rajtunk múlik.

Viszont a házasságkötésünkkel közös nevünk lett Alexszel, így most elkezdődött az újabb kör. Ez egy kicsit egyszerűbb, hogy minden átkerüljön az új neveinkre, itt is mindent elrendeztünk, csak olyanok vannak hátra, amikhez az új igazolványaink kellenek majd. Az esküvő szervezésére is nagy gondot fordítottunk. Ez a hónap igazából rólunk szólt, próbáltunk kicsit magunkkal is foglalkozni. 

Persze, igazi nász időszakról szó sem lehetett. A hónap vége még tudott meglepetéseket okozni, így megfordultunk sürgősségi fogászaton édesanyámmal és ugyanazon a hétvégén megmagyarázhatatlan okból a 20 éve a falon lévő gáz cirkó kiszakadt a falból, magával hozva a fal egy részét is, így visszatenni sem lehet. Szóval, ezzel a projekttel indul a november. Igazán kibírhatta volna a fűtési szezon végéig, amikor úgyis csere lett volna, mert tényleg elavult, de így jártunk. Elgondolkodtunk más technológián, de mivel az enyhe időjárás ellenére is ősz/tél van, sürgős megoldás kell, tehát a gázfűtés marad, csak éppen egy korszerűbb rendszerrel. Ez legalább a felfogásunkkal is egyezik, miszerint nem romboljuk le azt, ami van, hanem a modernebb technológiát beleépítjük

Persze, próbáljuk a jó oldalát nézni a dolgoknak, ugyan az anyagi kár jelentős, de senki nem sérült meg. Ezt most meg kell csinálni, és ugyan nem a saját döntésünk, de jövőre ez már nem lesz projekt. Tudunk majd más dolgokba több energiát fektetni.

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén

Instagram
Pinterest
Pinterest
fb-share-icon