Számomra nem kérdés, én a békére szavazok! Tudatosan és szándékosan nem akartam a szomszédban kitört háborúról írni, mert az én világomba ez egyszerűen nem fér bele. Bár tudom, hogy egyetlen percet sem tudunk felmutatni, amikor nem folyik a világban valahol harc, úgy gondolom, hogy az emberiségnek már régen ki kellett volna nőnie abból, hogy fegyverekkel oldja meg a konfliktusait. Az, hogy most kitört egy újabb háború, egyenesen az emberiség és a józan ész szégyenének tartom. Próbálok elvonatkoztatni ettől, és attól is, hogy ennek a hatásait tetszik-nem tetszik, bizony nekünk kell elszenvednünk. Nem dugom homokba a fejem, pontosan tudom, hogy mi zajlik és azt is tudom, hogy nagyon sok embernek leírhatatlanok a veszteségei. Emellett arról sincs szó, hogy empátia nélküliek lennénk, próbálunk ott segíteni a rászorulóknak, ahol tudunk.

Ugyanakkor próbálok a saját dolgommal foglalkozni. Két év covid után, amikor már a pszichés teher szinte elviselhetetlen volt az állandó pressziók miatt, most még be tudott könyökölni egy ilyen helyzet. De nem elég a covid és a háború, válság is van. Már éppen összeszedte volna magát az ember, de csak kapjuk az újabb és újabb stresszort.

Amit én a legfőbb gondnak látok, hogy ez az egész egy generált hisztériakeltés. Bizonyára csúnya dolog erre gondolni, de azért óhatatlanul is eszébe jut az embernek, hogy ez bizony szándékos és irányított lehet. Mintha tesztelnének minket, hogy meddig bírjuk még? Hogy ki és mi célból, az nem is érdekel. Mindenesetre amit látok, hogy egy átrendeződés megy végbe a világban a hatalmi és gazdasági kérdéseket illetően.

Mi az, amit mi tehetünk? Tudom, hogy nagyon nehéz, de maradjunk nyugodtak. Évtizedek óta nem nézek TV-t, nem érdekelnek a hírek, csak a szalagcímeket olvasom el, hogy azért nagyjából képben legyek. De fordulhatok el ettől tudatosan, a munkahelyemen mielőtt kimegyek cigizni, nézhetek szét, hogy biztosan ne legyen ott senki, előbb-utóbb megjelennek többen is, és ha még én nem is folyok bele a társalgásba, egymásnak mondják, hogy ki miről mit gondol. Szóval, tudom, hogy nehéz nyugodtnak és kívül maradni. Nagyon sok a féligazság és a félrevezetés a világban és fogalmunk sincs arról, hogy mikor tévesztenek meg minket, arról meg pláne nem, hogy mi az igazság. Ezért inkább most forduljunk befelé és magunkat építsük.

De azt vegyük észre, hogy nem nálunk lőnek. Vegyük észre, hogy lehet a forint árfolyama bármilyen, mi forintban fizetünk a boltban, forintban fizetjük a hiteleinket, nem sok hatása van erre annak, hogy most éppen spekulánsok támadják a pénzünket. Igen, azt is tudom, hogy nagyon megdrágult sok minden. Ettől függetlenül megveszünk mindent, amire szükségünk van, amíg tudjuk. Ha már nem telik valamire, akkor meg majd nem vesszük meg. De akkor sem adjuk fel az elveinket és az elképzeléseinket.

Tudom, hogy sokféle szempont van és nem mindenki “kisember”, mint én, nyilván akik nem, azok nagyon jól tudják, hogy mit tegyenek a vagyonukkal. Igazából vegyük észre, hogy ha nem szóltak volna, akkor nem valószínű, hogy tudomást szereztünk volna akár a covidról, akár a szomszédban folyó háborúról. Csak mi háborognánk, hogy milyen drága minden. Ráhatásunk pedig nincs, ha idegeskedünk rajta, ugyanaz fog történni, mintha nem. De gondoljunk bele: hányszor volt már ilyen életünkben? Bizony nem egyszer és még lesz többször is.

De végül mindenképpen nyugalom és harmónia lesz a világban. Az viszont nem mindegy, hogy átadjuk-e a világunkat egy másik szellemiségnek, és nekünk akkor mennünk kell, vagy a mi értékeink érvényesülnek. Nem én, nem mi mondjuk, hogy vagy-vagy. Tőlem elférnénk egymás mellett is. Ők mondják. Ők törik át a határokat. Először csak finoman, bár roppant határozottan, most már erővel. Segítséget kérnek, de nem kopogtatnak. Betörnek, és tarolnak. És ez az, ami miatt itt és most használnunk kell a tudatunkat.

A jövő az intelligens emberé. Mert mi is az intelligencia? A változás képessége. Az alkalmazkodás képessége. A legtöbb ember a világváltás körüli eseményekből annyit lát, hogy megőrül a világ, felgyorsul az élet, és meg is tanulnak hozzá alkalmazkodni.

De végül a korszak, ami ránk köszönt, a tanulatlan embereket ellehetetleníti. Ebben a korszakban a tudás jelenti a hatalmat.

A mi világunkban pedig béke van. Azért építünk közösséget, hogy baj esetén tudjunk egymásra támaszkodni. Mert ennek a korszaknak az értéke a tudás és a közösségek. Az igazi vagyont nem feltétlenül a pénz (bár nagyon nem árt, ha van), hanem a kapcsolati tőke és maguk a kapcsolatok jelentik. Ez már az előző két esztendőben is bebizonyosodott.

A.D. 

Itt nem tudtok hozzászólni a cikkekhez, hozzászólásokat a fórumba várunk.