Hónap: 2024 január

Amikor Mami bekopogott hóna alatt egy csirkével

Álmos januári délelőtt. Kint szikrázó napsütés. A csendbe élesen belehasít a váratlan kopogás. A kutyák ugatnak és közben döbbenten merednek rám: ki zavarhat ilyenkor? A választ rövidesen megkapjuk. Belép a nagyi, megnyugtató dolog, de utána jön a meglepetés: a hóna alatt hozza magát, a Csirkét. A kendermagos pehelysúlyút. Alig több mint 7 hónapos, a súlya talán 1,5 kilogramm. A három kutya ledöbben. A csirke is. A kutyák még ugatnak is elfelejtenek. A csirke meg sem mer moccanni. Látszik rajta, hogy a legrosszabbra készült fel: őt most is alighanem levágják. Leperegnek előtte rövidke élete másodpercei. A kutyák szerencsére ismerik a csirkéket, hozzá sem szagolnak, pedig a lábai alig tíz centiméterre vannak a fejüktől. A csirke ettől még inkább megretten. Teljesen elernyed. De ez nem az az állapot, amikor élvezi, hogy hónalj alatt van. Ez dermedtség. Inkább azt mutatja, hogy ő itt sincs kérem, róla feledkezzen meg mindenki. De nem jár sikerrel. Nagyi liheg. A csirke is. A három kutya közül az egyik továbbra is döbbenten néz, ekkora fokú szemtelenséggel még ő sem találkozott. A második kutya érdeklődve várja a fejleményeket, a harmadik pedig megunja a dolgot és tüntetőleg lefekszik, folytatja az alvást. Hülyékkel ő ugyan nem foglalkozik. Nem tudom, hogy a kergetés közben nagyi vagy a csirke fáradt ki jobban. Nagyi töri meg a csendet és büszkén közli a nyilvánvaló tényt, hogy elfogta a gaz szökdösős csirkét. Megköszönöm neki, de mondom, hogy felesleges volt, mert ez a csirke bizony, ha ötször elkapjuk és újra bezárjuk, hatodszor is ki fog szökni. Ő ugyanis ilyen. Mindegy hány szárnyvágás volt már, ő ugrócsirke, különc. Amennyiben úgy alakul, helyből felugrik a 2 méter magas tetejére. Ő világlátó, kalandor, szabad lélek. Nem hat rá senki, semmi. Sem kérés, sem fenyegetés. Nem lehet bezárni. Alig kerül vissza a helyére, 10 perc múlva már újra kint van. Hiába csak egy új nap virradt, újabb szökdösésekkel.

Vélemény, hozzászólás?

Tyúkok a frontvonalban – Üllőn

Akár rokkantseregnek is nevezhetnénk őket. Ahogy a kapun kiözönlenek délután. Elsőként az Alfa, ő mindent figyel, neki mindenről tudnia kell. Ő maga a Kakas. Csak miután ő kijött, követhetik a többiek is. A csoport közepén biztosít a Béta, míg hátul – amolyan utóvédként – a Gamma. Köztük a csirkék. Gyakorlatilag mindegyik külön személyiség és valami baja van. Rokkantak. Egyesek bicegnek. Mások fél lábon ugrálnak. Vannak, akik esetlen mozgással haladnak tovább. Akár pörögnek is. Lehetetlen kideríteni, hogy hogyan szerezték a sérüléseiket. Nem is érdekli őket. Köszönik szépen, nagyon jól elvannak így. Boldogok. Elégedettek. Főleg, amíg zöld, víz és táp van. A többi nem számít. S emellett rendkívül büszkék. Nem csak akkor, ha tojtak. Egyébként is. Vannak kifejezetten pletykafészkek. Akik akkor jönnek oda, ha bármiről mesélni akarnak. Szóval tartanak. Ők a jól értesültek, akik tudta nélkül nem történhet semmi. Az udvar hangjai.

Vélemény, hozzászólás?

Évértékelés – 2023

   

A 2023-as év sem volt könnyebb, mint az előzőek. Tudom, hogy ez mindenkire igaz. Mindenkinek bonyolultabb és nehezebb volt az élete és mindenkinek voltak ilyen vagy olyan veszteségei. Ezt mi sem kerültük el.

De inkább nézzük az eredményeket!

Felépítettünk egy teljesen más fajta életet, mint amiről valaha álmodtunk. Nem jobb, sőt nehezebb. De sikerült. Nem így terveztük, nem így szocializálódtunk, de muszáj volt kidolgoznunk egy stratégiát az életünkre. Olyan stratégiát, ami válságálló. Hónapról hónapra dokumentáltam is itt az oldalon, hogy hogyan is csináljuk, mire figyelünk és milyen élményeink vannak. Nem csak azért, hogy akit érdekel, az ötleteket kaphasson, hanem magunknak is jó, hogy nyomon tudjuk követni a dolgainkat. Azt gondolom, hogy ha változást akarunk elérni, akkor azt saját magunkon kell kezdeni, illetve azzal, amire ráhatásunk van.

Az egyik célunk az volt, hogy egy önellátó kis gazdaságot hozzunk létre. Egyikünknek sem volt tapasztalata ebben, magában a kertművelésben sem. Segítséget azért kaptunk, mert édesanyám is aktívan részt vett a munkában, bár mi úgy gondoltuk, hogy inkább csak a tudására támaszkodunk, ő nem így gondolta. De jót is tett neki, mind mentálisan, mind fizikailag, úgyhogy elfogadtuk a segítséget.

Kialakult egy kis mikroközösség is, igaz, egyelőre csak családtagokból, hiszen nekünk érdekünk, hogy amit létrehoztunk, az működjön. Elmondhatjuk, hogy működik is. Igaz, a tanulságokat is le kellett vonnunk, hogy idén már milyen hibákat ne kövessünk el, illetve hogy mit kell még hozzátenni. Most már legalább van fogalmunk az erőforrásainkról és a felhasználható időről is. 

Ami engem illet, nagyon sok mindenben meghaladtam önmagam. Sokszor szembesültem azzal, hogy azt is meg kell csinálnom, amit utálok, amitől félek és amihez nem értek. Lehet, hogy nem olyan szép, nem olyan profi, mintha hozzáértő csinálta volna, de meg van csinálva és mindig lehet rajta javítani, legyen szó bármiről. A félelmeken meg muszáj átlépni, ez most nem választható, hanem kötelező megugrandó feladat volt. Persze, még mindig van, amitől félek, de már nem érdekel, akkor is csinálom, mert kell. Nehéz volt, de személyiségfejlődésben is hozzátett az emberhez.

Mit is mondhatnék még el? Idén is hasonlóan fogunk működni, bár sok mindent egyszer kellett megcsinálni és beruházni, ennyivel egyszerűbb lesz és kevesebb előkészítő munkát igényel. 

Fejlődni azonban mindig van hova, mi sem vagyunk még a végén, azt hiszem, hogy soha nem is leszünk. Van egy csomó olyan projekt,amihez nekilátni sem sikerült, nem még befejezni, ezen felül pedig egy életmódról beszélünk.

A gazdaságunkon kívül életfilozófiánkat a lakásunkra is igyekeztünk kiterjeszteni. A meglévő anyagokból, eszközökből igyekeztünk új dolgokat létrehozni, erről szól a DIY fül alatt látható csináld magad. Talán itt is találhattok ti is inspirációt.

Még sokat kell tanulnom honlapkezelésből, hogy az oldal olyan legyen és úgy működjön, ahogy én szeretném, de ezen is rajta vagyok.

Másrészről Rovinport világának felépítése is a célunk volt és most is az. Rájöttünk, hogy amit mi képviselünk, nem új keletű, sőt, már sokan törték az utat előttünk. Mozgalom is épült az életfilozófia köré, solarpunknak hívják. Igaz, itt Magyarországon figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat. Nem gazdagok az emberek, bár a technológiákat itt is használjuk és vannak olyan beruházások, amire mindenkinek szüksége van. De nem is az a lényeg, hogy azonnal átváltsunk megfizethetetlen technológiákra, hanem az, hogy minden nap tegyünk egy kis lépést a vágyott, fenntartható világunk felé. Nem tévesztve szem elől a célt, ezen belül a saját életünkben lévő célokat sem. Nagyon tetszik, hogy ez a mozgalom nem csupán egy ideológia, hanem aktívan tesz is azért, hogy megóvjuk a környezetünket úgy, hogy nem romboljuk le, ami már megvan, hanem beleépítjük az újat, tovább fejlesztjük, felhasználjuk a már rendelkezésre álló anyagokat és erőforrásokat és nem mondunk le a korszerű technológiákról. 

Sajnos üzleti partnereket egyelőre nem találtunk, ez az idei évben lesz feladat. Mivel nagyon nagy – gyakorlatilag egy teljes életmódot felölelő – témát mutatunk  be és ehhez keresünk partnereket és résztvevőket, ezért nagyon sokrétű, amit csinálunk és az is, amit bemutatunk. Ez pedig érezhetően komoly zavart okoz. De ez az életünk és azt gondolom, hogy sokan vannak, akik szintén nem ússzák meg a mai világban, hogy maguk gondoskodjanak mindenről amire szükségük van.

Ez számunkra a függetlenségről és a szabadságról szól, hogy minél kevésbé legyen az ember kiszolgáltatva bárminek is.

A harmadik projektünk a szállás. Gomba már készen áll a vendégek fogadására. Ugyan folyamatosan fogjuk fejleszteni is és dolgozunk azon, hogy minél színvonalasabb legyen, most már el kell indulnunk vele. Természetesen teljesen használható, mi is nagyon élvezzük, amikor kint vagyunk, elsősorban a kertet szeretnénk átalakítani, hogy minél jobban ki lehessen használni és minél kellemesebb legyen. A nagy hajrá után az idén erre is jobban lesz időnk és lehetőségünk. Egyelőre amit elmondhatunk, hogy tiszta, igényes és szép. Ideális pecásoknak és azoknak, akik igazán pihenni szeretnének csendes környezetben, de nem vágynak eldugott helyekre.

Amit 2024-ben szeretnék, hogy tökéletesítsük a rendszereinket. Sokat kell tanulnunk és fogunk is, amellett, hogy tesszük a dolgunkat továbbra is. Az a célunk, hogy bár a saját példánkon keresztül mutatjuk be, hogy hogyan igyekszünk egy élhető és viszonylag független életet felépíteni, az idén már ne rólunk szóljon, hanem a közösségről, az emberekről, akik hasonló célokért dolgoznak. 

Amit megtanultam tavaly, hogy muszáj a pihenésre és feltöltődésre is időt szakítani. Ez tavaly nem jött össze könyörtelen és embertelen volt a hajtás. Nem csak mi vállaltunk

be sokat, hanem még mások dolgával is nekünk kellett foglalkoznunk, sőt sok olyan volt, amivel kifejezetten nekem és nem volt választásom. Sok volt a vis maior helyzet is. Tudom, ezek nem rajtunk múlnak, de, amit lehet azt megtesszük a saját érdekünkben.

Az idei projektlista igen rövid. Csak fenn akarjuk tartani és tökéletesíteni, amit eddig elértünk, – most is lesznek karbantartások, fejlesztések – és továbblépni a tanulságok levonásával.

Mindenkinek kívánunk nagyon sikeres, gazdag és boldog Új Évet!

Vélemény, hozzászólás?

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén

Instagram
Pinterest
Pinterest
fb-share-icon