Nálunk is ősz lett, elég hirtelen. Szerencsére sikerült minden munkát elvégezni, még a hideg beállta előtt. Persze, vannak terveink a télre is, de alapvetően a tél nálunk a bekuckózás és a tervezés időszaka. Készítettem egy listát leginkább magunknak, hogy mivel is foglalkozzunk, de gondoltam hátha más is inspirálódik belőle, ezért közzéteszem.
KÉSZÍTS TERVEKET
Írd Le A Projektek Listáját
Kezdd El A Családi Vakáció Terveinek Elkészítését
Írd Le A Várható Elfoglaltságokat
Írd Le A Célokat, Beszéld Meg Partnereddel, Tűzzétek Ki Együtt A Célokat!
OSZD BE AZ IDŐDET
Rangsorold A Teendőket
Használd Ki Az Estéket A Kis Projektek Elvégzéséhez
Ne Pazarold A Napfényt, Menj Ki A Szabadba, És Csinálj Mindig Egy Keveset Egyszerre, Ha Pedig Csak Két Percet Vesz Igénybe, Akkor Tedd Meg Azonnal!
Állíts Be Rendszeres Időt A Közösségi Médiára, Majd Felejtsd El
Aludj Eleget És Igyál Elég Vizet, Hogy Az Agyad Produktív Legyen
Készítsd El A Heti Házimunkák Listáját
Minden Nap Csak Egy Adag Ruhát Moss Ki, Szárítsd Meg És Hajtogasd Be, Ne Többet!
Írj Egy Listát Azokról A Dolgokról, Amelyeket Megtehetsz, Ha Unatkozol (Már Ha Előfordul Ilyen)
Kezdj El Egy Reggeli És Esti Rendrakási Rutint
Indítsd El A Heti És Havi Takarítási Rutint
Írj Napi To-Do Listát És Tedd Ki A Hűtődre
Fejezd Be Az Elkezdett Kézműves Projekteket
Állíts Be Emlékeztetőket A Telefonon
TÉLI KERTI PROJEKTEK
Építs Új Szerkezeteket, Például Magaságyásokat, Méhkaptárakat, Madárházakat
Tervezd Meg Veteményeskerted
Vetőmag Katalógusok Rendelése
Szerezd Be A Vetőmagokat
Készíts Magszalagot
Gyümölcsfák Metszése
Javítsd Meg A Sérült Épületeket És Kerítéseket
TÉLI ÜZLETI FELADATOK
Tervezd Be Az Adókat
Tedd Rendbe Az Iratokat
Keresd Fel A Könyvelődet És Egyeztess Vele Az Adók Befizetéséről
Tervezd Meg A Bevételeidet
Keress Olyan Tevékenységeket, Amelyekkel Pénzt Kereshetsz Otthonról
Kutass Fel Pályázatokat, Nézz Utána Az Adóvisszatérítési Lehetőségeknek
CÉLOK KITŰZÉSE
Oszd Meg Céljaidat Barátaiddal És Családoddal
Csatlakozz Facebook-Csoportokhoz, Hogy Támogatókat Találj A Céljaidhoz
A Határok Meghúzása
Gondold Át, Mi Ment Jól Tavaly!
Szabadulj Meg Azoktól A Dolgoktól, Amelyek Elszívják Az Energiádat
VIDÉKI KAMRA ÉS KONYHA
Tegyél Rendet A Kamrában
Készíts Étkezési Tervet A Kamrakészletedhez
Készíts Étkezési Tervet És Ahhoz Tervezd Meg A Konyhakertet
Termelj Lefagyasztható Növényeket És Készíts Lefagyasztható Ételeket
ÁLLATTARTÁS
Rendelj Új Állatokat: Csibéket, Kiskacsákat Vagy Egyéb Húsmadarakat
Összhangban vagyunk az elveinkkel, ezért folyamatosan szem előtt tartjuk az újrahasznosítást is. Nem annyira pénzügyi megfontolásból, bár mi sem vagyunk a saját pénztárcánk ellensége, hanem egyszerűen a fenntarthatóságon túl, sokszor nem találunk az üzletekben az igényeinknek megfelelő dolgokat. Van, amikor egyszerűen nincs is, máskor pedig annyira irreális áron, amit épeszű ember nem szeretne megfizetni. Mindenesetre nagyon sokszor jutok arra a megállapításra, hogy jobb, ha megcsináljuk magunknak, amire szükségünk van, legalább az is kiderül, hogy tényleg ezt szeretnénk-e és ha igen, akkor a későbbiekben beszerezhetjük magunknak a gyártói verziót is. Az elkészítés részleteit az újabb projekteknél majd megosztom, egyelőre inspirációnak szánom azt, amit régebben készítettünk.
Kert és udvar
A birtokon belül van egy kicsi pihenőkertünk és udvarunk. Évek óta gondoskodott önmagáról, mert bár mindig tervben volt, hogy szépen kialakítjuk, sosem jutott rá idő és energia. Ez már csúnyán visszaütött, mert megjelent a vadszőlő, a borostyán és a vadkomló, és olyan intenzív növekedésbe kezdtek, hogy mire észbe kaptunk, szinte minden növényünket megfojtották. Muszáj volt nekiállni irtani ezeket, bár annak is megvolt a maga romantikája, amikor vadon nőttek. Gyönyörű volt és vadregényes, viszont a kert maga teljesen használhatatlanná vált, még a kerti csapot is nehezen találtuk meg benne. Idén végre sikerült nekiállni. Még van hova fejlődni, de legalább már megvannak a tervek és a helyek.
Első lépésben rendeltünk kavicsot és azokat a helyeket, ahova nehezen érünk el, vagy nem tudunk kihasználni máshogy, feltöltöttük vele.
Kialakítottunk egy virágágyást, ahova a gyógynövényeinket fogom telepíteni. Jelenleg mulcsolva van, csak a mentát tettem bele.
Sajnos a füvet kitapostuk a munkák közben, de majd ez is vissza fog nőni. A kertbe kerülni fog még levendula, zsálya az ablak alá.
Tervezek még kerti székeket vagy padot, hogy ki is lehessen ülni.
Már korábban volt szó arról, hogy felújítottuk a konyhát, most ez megint időszerűvé vált. Nem nagyon örültünk, de a kényszer nagy úr.
Szóval adott volt már az alap, amit nagyon szerettünk, nem is volt régi, igazán kibírt volna még néhány évet. Kicsit lejjebb görgetve megtalálod a kiindulási állapotot. De a klíma és a körülményeink változása miatt kénytelenek voltunk a konyhát is szigetelni, amit ugyanúgy oldottunk meg, mint korábban a szobában – belülről. Igen, tudjuk, hogy szakmailag sok szakember sok mást mond, de pont a szakemberek tanácsai miatt tartottunk ott, hogy ezt muszáj volt megcsinálnunk. Amennyiben rájuk – és nem a saját tapasztalatainkra – hallgattunk volna, akkor sokkal drágább és rosszabb megoldásokat alkalmaztunk volna a házunkra, mint így. Viszont ott tartottunk, hogy vagy jelentős pénzt költünk arra, hogy visszacsináljuk, amit a szakemberek elszúrtak, vagy kezdünk valamit a kialakult helyzettel. Végül ez lett a megoldás.
A falakon olyan mértékben csapódott le a pára (korábban az volt a gond, hogy túl száraz volt a klíma a lakásban), hogy a tűzhely mögül kifolyt a víz a konyha közepére (nem, nincs a környéken vízvezeték, ami folyhatna). Persze, ezzel megjelent a penész is, amit korábban hírből ismertünk csak. Hiába szereztünk be ipari párátlanítót, hiába szorította ki a levegőt, a falak továbbra is párásodtak.
Szóval, belső szigetelést ragasztottunk a falakra, ez már bizonyított több helyen is. Ezt lefestettük és persze akkor már átrendeztük az egész konyhát, hogy több helyünk legyen, illetve jobban elférjünk. Amit mindig javasolnak egy konyhában, a mosogató-tűzhely-hűtőszekrény háromszög nagyon jó egy egyszemélyes konyha esetén. Mi viszont mindketten főzünk és van amikor egyszerre, így már ez kényelmetlen, mert általában kerülgetni kell egymást. Szóval dobtuk ezt az ötletet is és átstruktúráltuk az egészet.
A nagyon nagy étkezőasztalunkat, ami mellett oldalazva fértünk csak el, átminősítettük konyhapultnak, így a fal mellett kevesebb helyet foglal és jól lehet rajta dolgozni. Ezzel nagyon sok hely felszabadult középen, most kényelmesen lehet mozogni.
A sarkokba infra fóliát tettünk le, hogy ez is segítse a falak szárazon tartását.
A hűtőt átköltöztettük az átellenes sarokba, ahol régen a tálalószekrény volt.
A tálalószekrényt befordítottuk az újonnan kinevezett pult elé, így kevesebb helyen fogja le a légáramlást a fal előtt. Így sikerült egy kis külön étkezőt létrehozni, ami kettőnknek elég. A kis asztalt kinyitva még vendéget is tudunk fogadni.
Meglepődtünk azon, hogy még egy plusz asztal is befért ezzel az elrendezéssel.
Ha már nekiálltunk, lecseréltük a konyhában a csempematricát és újra fóliáztuk a pultokat is. A szekrényekhez nem nyúltunk, mert azokat korábban fóliáztuk (szintén megtalálható lejjebb) és arra most nem volt szükség.
Mivel a munkánk miatt csak esténként tudtunk dolgozni és heti több estét is elvittek más ügyek, nagyon lassan haladtunk, de talán ez nem is volt baj, mert így legalább minden fázis után rendesen ki tudott száradni minden. Majdnem egy hónapig tartott ez a projekt, november végén kezdtük el és december 23-ra végeztünk. A képek is akkor készültek el, amikor már berendezkedtünk, de még rumli volt, mert azért sok mindennek meg kellett találni a helyét az új elrendezésben. Viszont mióta készen lettünk, tényleg élmény használni a konyhánkat.
Miután már annyi mindent csináltunk a két kezünkkel, nem volt kérdés, hogy a szoba szigetelését is mi fogjuk megcsinálni. Elég sok tervezést és szervezést igényelt a dolog, tekintve, hogy úgy ragasztottunk és festettünk, hogy közben benn is kellett laknunk. Az otthonunk nagyon kicsi, így igazi kihívást jelentett a projekt, de szerencsére simán vettük az akadályokat. Ami a szigetelőanyagot illeti, sajnos nem tudtunk beszerezni polifoamot, amit eredetileg terveztünk. Ez számomra csalódás és meglepetés volt, hogy sehol nem lehet kapni belőle olyat, amilyet szerettünk volna. Még a gyártók is csak hitegettek, hogy majd lesz. De erre mi sajnos nem értünk rá, így elkezdtünk alternatív lehetőségeket keresni. Kiderült, hogy a laminált parketta alá való szigetelőanyag is megfelel a célnak, így azt ragasztottunk a falra. Tettünk fel stukkót is, mert így befejezettebbnek tűnik az egész.
Festéknek mi mindig mindenhol a Platinumot használjuk, most is így volt, a falra az általunk nagyon kedvelt Vasvirág szín került, míg a plafont fehérre festettük. A szekrénysort szétbontottuk, mert azt akartuk, hogy az egész szoba levegősebb és könnyebben takarítható legyen.
Sajnos a kis lakások átkával mi is küzdünk, ha valami elöl marad, mindjárt úgy tűnik, hogy nagy rumli van. Annak örülök, hogy a szoba átrendezésével elég sok helyet tudtunk felszabadítani, így tágasabbnak tűnik a lakás is.
A legjelentősebb és legnagyobb projektünk a vendégházunk volt. Igaz, itt „hozott anyagból” dolgoztunk, ami azt jelenti, hogy az épület már megvolt. Előtte fényképeket nem fogok feltenni, mert annyira borzalmas állapotok voltak, amit nem szeretnék megosztani.
Szóval, első lépésben alaposan kitakarítottunk, ami hónapokig tartó munka volt, tekintve, hogy a munkahelyünk mellett csak hétvégén értünk rá. A mosás, fertőtlenítés, glettelés után elgondolkodtunk, hogy hogyan csináljuk. Tudom, hogy a legjobb lett volna mindent leverni, de annyira masszívan állt minden a helyén, még ha rém ronda is volt, hogy nem érte meg. Így aztán minden kapott egy takaros ráncfelvarrást.
A tetőtérbe visszaszereltük a korlátot a lépcső mellé a későbbi balesetek elkerülése érdekében. Kifestettünk, nád zöld színt választottunk ide.
A képen látható székek még a szocialista bútoripar remekei, olyan masszívak, hogy elég volt leszedni róluk a régi kárpitot. Ezt is lefestettük és kapott 5 cm vastag új szivacsot is az új ekobőr kárpit alá.
Az ágyak raklapból vannak, a fal színét kapták, de nincs jelentősége, általában úgysem látszanak. Mivel a raklap nem szabvány ágyméret, ezért a matracokat méretre csináltattuk hozzájuk. Az egyik ágy 120*200 cm, a másik 80*190 cm. Így ugyan két személyre engedélyeztettük a működést, de kényelmesen el lehet férni.
Alul a konyha és a fürdőszoba található, a csempéknél gondolkodtunk nagyon, hogy mit csináljunk, de eszük ágában sem volt lejönni, még ha lukat akartam fúrni bele, ahhoz is erősebb fúrógép kellett. Szóval, „ami működik ne piszkáld” alapon inkább csempefóliával lehúztuk az egészet, még ott is kiegészítve, ahol eredetileg nem volt csempe, mi pedig szükségesnek láttuk, hogy legyen.
A képeken látszik a bojler is, amit le akartunk cserélni, de amikor szakember meglátta, felvisított, hogy „le ne cseréld”! Merthogy nagyon megbízható, jó minőségű és nagyon megéri felújítani. Így aztán felújította, mi meg lefóliáztuk azt is, hogy ki is nézzen valahogy.
A falakat sárga színűre festettük, ami hozzáad egy napsütötte hangulatot.
A szekrényeket fent is és lent is nagyon alapos fertőtlenítésnek vetettük alá, majd azokat is lefedtük bútorfóliával, mert ahány darab, annyiféle méret, szín és stílus volt jelen az épületben. Persze, a bútorok legnagyobb részét így is kidobtuk.
A konyhában ugyanazt a csempematricát használtuk, mint a fürdőben, így ugyan nem lett nagyobb az egész, de legalább egységes képet mutat. A szekrények itt is a régiekből lettek felújítva, átalakítva és fóliázva.
Az udvaron a kerti padok kaptak új deszkákat és persze festést is. A festést úgy látom, hogy minden tavasszal frissítenünk kell. A teraszon nem csináltunk semmit, viszont ide is került egy újabb pad, hogy többen is el lehessen férni.
Nem kis munka volt, közel két évig dolgoztunk rajta. De megvan és már lehet foglalni is. Ha szívesen megnéznéd, vedd fel velünk a kapcsolatot, ha van kedved eltölteni itt pár napot, akkor használd a foglalási naptárunkat: Foglalás – Rovinport
Nem akartam a tea- és kávéfőzőket, a vizeskancsókat és a szódagépet a konyhapulton tárolni, mert elég kevés a helyünk, ezért azt találtam ki, hogy átalakítom a tükrös fésülködő asztalomat tálalóvá. Nem volt semmi baj az eredeti konstrukcióval, csak éppen nem fért el sehova abban a formájában. Ezért leszereltem a tükröt meg a polcot (ebből egészen kiváló fűszerespolc lett a konyhapulton) és lefóliáztam az asztal részét. Betettem a konyhába, így most mindennek van helye és kényelmesen tudjuk használni a berendezéseket is. A fóliázáshoz maradék öntapadós bútorfóliát használtam.
Ilyen volt fényképekkel nem tudok szolgálni, mert ez is egy korábbi projektem volt, de hogy milyen lett, azt meg tudom mutatni:
Az ágyunk az idei év jelentős projektje. Csináltunk már ilyet, Gombán a Fészek Vendégházunkban is raklap ágyak vannak. Viszont itthon többet és másképp kellett szabni. A végeredmény egy nagyon masszív és stabil ágy lett, ami gyakorlatilag bármit kibír. Azon lehet vitázni, hogy nem lett volna-e szebb egy boltban vásárolt ágykeret, de ahogy a képeken is látszik, ennek nincs jelentősége, hiszen semmi nem látszik belőle.
Mérete 140*200 cm, elkészítéséhez 7 db raklapra volt szükség, jó alaposan összecsavaroztam, ehhez lemezeket használtam. A festéshez olyan festéket használtunk, ami műanyag bevonatot képez a felületen.
Ami számunkra nagyon fontos, hogy a filozófiánk szerint ezt is a saját két kezünkkel fenntartható módon, hulladékmentesen készítettük.
Miután ebbe a házba költöztünk, az első projektek között szerepelt a járda, ugyanis nagyon gyorsan rájöttem, hogy nem szeretném a sarat még a teraszra sem felhordani, nem még a lakásba. Éppen elkészült a kerítésünk tetejének és kúpjainak a cseréje, a maradék anyagból pedig sikerült összepuzzlezni a járdát is. A hézagokat egyszerűen homokkal szórtam fel.
Végül egészen jól sikerült és sikerült kivinni a kapuig. De akkoriban még tényleg nem gondoltuk, hogy fotózni kellene a műveinket, ezt nézzétek el nekünk.
Akkoriban még nem gondoltuk sem azt, hogy lesznek komolyabb projektjeink, sem azt, hogy amit csinálunk, azt bárhova is feltöltjük majd, de azért néhány képet sikerült találnom. Az első kép az „előtte” helyzetet mutatja meg, a másik kettő pedig az „utána”. Igazából ez csak egy festés volt. Alulra a falra sima habszivacs profilokat ragasztottunk és azt festettük le iringó színű festékkel. Ezt a színt egyébként azóta sem gyártja a gyártó legnagyobb bánatomra, mert tettem volna belőle máshova is. A felső rész ugyanazzal a márkájú falfestékkel lett lefestve, a szín neve vasvirág, világos capuccino hatású a szín. Végül feltettünk egy fotótapétát, mert nekem oda mindig hiányzott egy ablak, de fizikailag nem tudjuk megoldani, mert a sufniba nyílna, ennek meg nyilván nincs értelme.
Ti csináltatok már hasonlót? Szívesen vesszük, ha megosztjátok a tapasztalataitokat!
A konyhaszekrényen elég sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen vele. Egyrészt tulajdonképpen tetszik, másrészt meglehetősen masszív. Viszont a gyári fóliát elkezdte ledobálni magáról. Visszaragasztani nem lehetett, mert semmilyen ragasztót nem tűrt meg, ledobott mindent. Végül úgy döntöttünk, hogy nem cseréljük, hanem fóliázzuk. A képek az elkészülés sorrendjében haladnak, a kiinduló állapottól a teljesen kész konyháig. Kétféle bútorfóliát használtunk, felülre fehér faerezetű mintás került, alulra egyszínű szürke. A pult gránitmintás, de amíg 2 év távlatából a többi fólia úgy néz ki, mintha most fejeztem volna be a munkát, a pultot már újra kellett fóliáznom és már ez is megkopott. Igaz, „nagy konyhát” viszünk, de pont ezért is fontos, hogy szép legyen, hiszen sok időt töltünk itt. Gondolkodom rajta, hogy megpróbálkozom csempe fóliával rá, hátha az strapabíróbb. Mint látjátok, a háztartási alkalmazottakat (hűtő- és mosogatógép) is lefóliáztam, ez is jól sikerült, a mosogatógép szerelő először meg sem látta a gépet amikor jött karbantartani, annyira belesimul a környezetébe.
A fóliázás ugyan nem kis munka, de nem különösebben bonyolult, csak fóliára, simítóra (én egyszerűen egy torta spatulát használtam), sniccerre és egy jó hajszárítóra volt szükség. Azt gondolom, hogy egy ilyen projektbe bárki bátran belevághat, még különösebb kézügyesség sem kell hozzá.
A teraszról „előtte” képek nem állnak rendelkezésre, de itt nem is módosítottunk sokat. A teraszon a mentett és problémás kutyánk lakik, akit bizony nem lehet elköltöztetni onnan, igaz, nem is akarjuk, mert már nagyon öreg és nem szeretnénk újabb törésnek kitenni. Így a teraszt egyelőre betonfestékkel festettük le, valamint körbe barikádoztuk maradék raklapdarabokkal mindenki biztonsága érdekében.
A képek kora tavasszal készültek, nyáron teljesen benövi a teraszt a szőlő kellemes árnyékot nyújtva a kint tartózkodáshoz.
Aki arra gondol, hogy most egy romantikus, békebeli vidéki reggelről szóló beszámolót fog olvasni, picikét téved. Persze, a mi számunkra ez a normalitás, de éppen ma, csütörtök reggel úgy belegondoltam, hogy milyen lehet látni a mi kis családunkat kívülről? Hogy miért pont csütörtök reggel jut ez eszembe? Mert ma reggel viszik el a szemetet, ahogy minden héten is. A probléma csak az, hogy főút mellett lakunk, a teraszunk is az utcára néz, tehát a kukás autót követő, békésen várakozó autósok premier plánban élvezhetik az előadást. Amúgy minden reggel ez történik, úgyhogy a – már nem annyira gyanútlanul – reggel munkába siető emberek is szinte családtagnak érzik magukat nálunk. Néha eszembe is jut, hogy esetleg illene megkínálnom kávéval őket is. Bár ilyenkor még nem kávézok a teraszon, mert hideg van. Az is megfordult már a fejemben, hogy lehet, hogy direkt járnak erre az autósok is, hiszen kényelmes és gyorsabb elkerülő utunk is van, de így legalább egy kicsit szórakozhatnak mielőtt beérnek a munkahelyükre.
Szóval, azzal indul a nap, hogy csörög az óra, felébredünk. Igaz, ez kívülről nem látszik, viszont ki lehet következtetni. Aki előbb odaér, annak még félkómásan az első útja a bejárati ajtóhoz vezet, ki kell engedni a kutyákat, (közben a macska beslisszan) majd fürdőszoba – és még mindig kómásan – az első kávé.
Abban a pillanatban, ahogy kényelmesen elvackolódtam a kávézáshoz, a kutyák már kopognak, hogy bejönnek, mert ami nekem a kávé, nekik a reggeli jutifalat. Ami után megint ki kell menni, mert eddig csak a legsürgősebbeket intézték el.
Lassan eljutok a kávé végére, ami jelen körülmények között néha heroikus küzdelemnek tűnik. Mert közben Alex szintén rajta van ugyanezen a körön, csak ő a reggelit próbálja meg összerakni. Egyébként imádom a békebeli reggeleinket. Friss, illatozó tea, friss házi kenyér, vaj (és nem margarin), házi majonéz, sonka- és sajttál az asztalon. Ilyenkor csemege uborka, káposztasaláta, vagy ha nem bírunk magunkkal, akkor bolti paradicsom is kerül az asztalra. Az év többi részében a saját kertünkből származó friss saláták és zöldségek. Amikor már ott tart a nap, hogy le is tudunk ülni a reggeli mellé, akkor pár percben rendszerint megváltjuk a világot. Ez van, ha két író él együtt és kölcsönösen inspirálják egymást…
Na, de vissza a kutyákhoz. A kiengedés első lépése, hogy a karámot felállítjuk hirtelen, megelőzve a kutyák kirobbanását az ajtón, mert egyszerűen nem lehet megmagyarázni nekik, hogy a terasz a lakás része, és ahol sarkot látnak, hát ott felemelik a hátsó lábukat. Persze, sitzukról beszélünk, úgy hogy a neveletlenségen és a fegylemezetlenségen rutinosan felülemelkedünk. A karám felállítása az pizsamában, értsd: félpucéran és félkómásan történik. Pár pillanat az egész, már egészen rutinosak vagyunk ebben is, viszont lehajolván, szerintem a pizsi enged bizonyos fokú belátást kintről. Félkómásan még télen sem jut eszünkbe, hogy egy köntös megoldaná ezt a problémát, és nem is tart addig a karámállítási művelet, hogy az ember magfázhatna.
Szóval, sitzuk ki, természetesen ha már kint vannak, akkor mindjárt házőrzőnek képzelik magukat, ami azzal jár, hogy felugatják az udvar többi, ekkor még békésen szunyókáló lakosát. Angie, aki a teraszon lakik innentől kötelességének érzi, hogy amikor a sitzuk szőrös kis popója már készül befagyni (félreértés ne essék, ez a nyári 40 fokban is megtörténik) és feltétlenül be kell jönni, akkor ő is megtegye a napi első ellenőrző körútját a lakásban. Na, most ennek mi nem örülünk, éppen elég megküzdeni a macskával, akinek viszont az a fixa ideája, hogy a reggeli kávém nem történhet meg ölbe macska nélkül. A kávét követően meg többször is le kell tessékelni a székről, mire sértődötten elvonul és elheveredik pontosan a lakás mértani közepén, különben úgy gondolja, hogy a reggeli neki van odakészítve. Bezzeg a sajátjára rá sem néz ilyenkor.
Szóval még mindig pizsamában ádáz harc kezdődik a bejárati ajtó körül. Természetesen mi győzünk, sitzuk be, Angie kint marad.
Az eseményekre nagyon is kíváncsi Néró, aki a külső udvarban lakik ezzel egyidejűleg rendszerint azt képzeli, hogy buli van, ebben feltétlenül részt kell vennie, úgyhogy amint azt hiszi, hogy nem látjuk, elkezdi feszegetni a kiskaput, hogy be tudjon jönni körülnézni. Erre Alex (még mindig pizsamában) megrohamozza a bejárati ajtót és félig kilengve rajta elüvölti magát: “Néééróóó”. A kutya meglepődik és visszaballag a helyére, Angie kiröhögi, viszont néhány addig békésen és gyanútlanul nézelődő, továbbhaladásra várakozó autós összerezzen.
Alex mennydörgését tovaviszi a reggeli pára, és mire elhalkul, bent már viszonylag normalizálódik a helyzet és hozzá tudunk látni a reggelihez meg úgy általában a reggeli tennivalóknak.
Azt nem tudom, hogy a szomszédok mit szólnak a reggel 6 óra 33 perckor kezdődő műsorhoz, mert nem mernek szólni, tekintve, hogy mi viszont minden szombat és vasárnap reggel 6 óra 8 perckor arra ébredünk, hogy sikít a flex a szomszédban. Persze, nem zavar, megszoktuk (egymást is), meg amúgy is ez a vidéki élet elengedhetetlen része. Gondolom, hogy a hajnali kakaskukorékolás, ami nemsokára a mi kakasainktól (is) fog származni, szintén beleillik majd ebbe a sémába.
Ezek után viszonylag nyugodtan indulok a munkahelyemre, frissen sminkelve és üdén, remélvén, hogy nem felejtek itthon semmit. Persze, előfordul, hogy Alex még utánam szól, hogy elfelejtettem becsukni a kaput, vagy otthon maradt az ebédem, a határidőnaplóm, a cigim, az órám, a telefonom (és a többi). Ez utóbbi azért kényelmetlen, mert nem jutok be nélküle a munkahelyemre, ugyanis ott meg a kaput fel kell hívni telefonon, hogy be lehessen menni. De ez már egy másik fejezete a reggeli bohózatoknak…
Na, jó, nem traktorral szoktam közlekedni, bár néha jobb lenne… A kép is 15 éves, de hamarosan aktuális lesz ismét. Hamarosan a reggeleink kiegészülnek a gazdaság körüli teendőkkel.
Sokan vesznek mostanában ingatlant vidéken. Nálunk is megjelentek a városokból kiköltözők, de megjelent velük az állandó konfliktus is. Egyszerűen nem hajlandóak alkalmazkodni a meglévő körülményekhez, szokásokhoz. Legtöbbször agresszívan osztják az észt arról, hogy nekünk hogyan kellene élnünk. Azért jó lenne, ha valaki ingatlant vesz, akkor megnézné előtte, hogy hova akar költözni. Kifejezetten az ő kedvükért és azoknak, akik akik vidéken szeretnének nyaralni, feltöltődni, vagy egyszerűen csak látogatást tenni, esetleg fontolgatják a vidékre költözést, kigyűjtöttünk néhány tételt. Mert vannak dolgok, amik egyszerűen csak így vannak.
1. Senkinek sem olyan finom a sütije, mint a nagyié.
2. Egy jó kutya aranyat ér. Amúgy az állatokat a helyükön kezeljük, ők nem anyuci pici csillagai.Ugyanez igaz a macskákra is.
3. Az igazi mártás nem a boltból származik.
4. Három fő bűn van: ha rossz a frizurád, ha ápolatlan a körmöd és ha nem főzöl jól.
5. Ismerjük a különbséget a paraszt és a bunkó között.
6. Soha ne feltételezzük, hogy a másik autó a villogó irányjelzővel valóban lefordul.
7. Soha ne adjuk kölcsön szerszámainkat, kocsinkat senkinek.
8. Amit nem lehet szigetelőszalaggal megjavítani, azt nem is érdemes, dobjuk ki.
9. A hintaszékek garantáltan stresszoldók.
10. Hintaszékek egy idős emberrel bennük, történelemórák.
11. Káromkodunk, amikor akarunk. Inkább legyünk őszinték és szenvedélyesek, mint álszentek és fojtsunk el magunkban sok mindent. Az érzelmek és érzések nem hibák.
12. A “Kocsibeálló” és a “Vigyázz a kutya harap” feliratok általában nem viccből vannak kitéve.
13. Mindenkinek köszönünk. Tényleg. Akkor is, ha nem ismerjük egymást.
14. A (bogrács)gulyás és a palacsinta a legfinnyássabb vendégeknek is megfelelő.
15. Hálás témák vidéken kezdőszett: füvet nyír, vagy flexel a szomszéd(vasárnap reggel szokás); sok a szúnyog; miért nem irtják a szúnyogot?; ugat a kutya, nyávog a macska (éjjel is); elém parkoltak; dudál a vonat (éjjel is); valahol zene szól (éjjel is); póráz nélküli kutya (úristen); hideg/meleg van a buszon, vonaton; mi van nyitva (ünnepnapon); nálatok van net?; direkt rosszul adtak vissza a boltban.
+1. Viszont ne beszélj arról, hogy otthon jobb volt, ha nem tetszik neked nálunk, menj haza.
A cikkhez bejelentkezés után a Fórumon tudsz hozzászólni
Leckék és lehetőségek – szólt egy nemrég elérhetővé vált előrejelzés. Miközben tart a koronavírus-járvány, érdekes, új értelmet nyer ez a két fogalom. Valóban az emberiségnek leckékre és lehetőségekre van szüksége? – tehetjük fel a kérdést. S vajon tudnak-e az egyes emberek vagy akár az egész emberiség tanulni a tapasztalatokból? Bizonyos szempontból úgy tűnik, hogy nem, hiszen önmagunkat korlátozzuk számos dologban. A maszkviselés például korlátoz, de eközben megteremti a 1,5 méteres szabad terünket, az újkori intimszféránkat. Furcsa ebbe így belegondolni.
Versben megfogalmazva:
Az én 1,5 méterem a maszk által védett mások által kijelölt személyes életterem megfelelő légköbméterem? nem tudom, nem én kértem.
Érdekes módon a koronavírus-járvány előtt megszokott volt, hogy a bevásárlásnál egymás nyakában voltak az emberek, most, mindenki megtanulta, hogy ne lihegjen, köhögjön a másik tarkójába. Ugyanez a helyzet a kézmosás fontosságával. A több ezer évet megélt emberiség tagjainak ezt még tanítani kellett, hogy: fiam, lányom, ugyan moss már kezet? Úgy tűnik, hogy igen. Másrészt tanultunk is – már, aki. Rendkívül sok értékes kezdeményezésre, ötletre és elsősorban segítségnyújtásra volt és van példa. A nagyon sok hülyeség mellett értékes dolgok is megjelennek. A kérdés csak az, hogy ez a hatás átszivárog-e az emberiség egészébe, akár a vezetőkbe is, vagy megmarad helyi, elszigetelt jelenségnek. Reméljük, az előbbi lesz a jellemző, bár a legtöbb példa azt mutatja, hogy a jó és a rossz dolgok egyaránt felerősödtek, például a segítségnyújtás és az intolerancia egyaránt. Mégis megkaptuk – sokadszorra – a lehetőségeket. Remélem, hogy tudunk vele élni, meg tudunk újulni. Végre igazán előtérbe kerülhet a környezetvédelem, a megújuló energiák, a szociális érzékenység, a másikra és az egymásra, de leginkább a magunkra figyelés is. Amennyiben nem válunk reneszánsz emberekké, akkor könnyen a letűnt fajok múzeumába kerülhetünk. S onnan nem lenne kiút.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.