Vége a nyári szünetnek, remélem mindenki frissen és kipihenten áll neki az őszi hónapoknak! Ami a nyarat illeti, mi természetesen végig dolgoztuk az egészet, ahogy szoktuk is. De augusztusban végül el tudtunk jönni szabadságra és tudtunk egy kicsit pihenni is. Persze, vannak tevékenységeink és feladataink, amiket teljesíteni kell, ha szabin van az ember, ha nem, ezért gondos tervezésre volt szükség. Segítséget hiába is kértünk, a végén csak nekünk kellett megoldani mindent is. Nem baj, ezzel együtt élünk már egy ideje.
Szóval: újításokat gondoltunk bevezetni itt a honlapon, úgy gondoltuk, elindítjuk a Rovinport gasztro blogot is, mert ez is az életünk része és aktualizáljuk az információkat is.
Sok mindent kellett végigvinnünk az idén (ahogy meg is szoktuk) , de megvan az NTAK regisztrációnk újabb évekre a vendégházban. Itt is mondom, hogy szeretettel várjuk azokat, akik szeretnének békés helyen pihenni egy kicsit.
Korábban nem gondoltam volna, hogy valaha is gasztro blogot fogok írni, tekintve, hogy egyáltalán nem szeretek főzni. Sajnos az élet úgy rendezte, hogy ha szeretek, ha nem, muszáj, mert a Covid vakcinát követően (amibe kis híján belehaltam) sikerült egy autoimmun betegséget, a cöliákiát beszereznem. Ez nagyon megnehezíti az életet, főleg vidéken, mert bár az üzletekben nagyon sok minden kapható, a vendéglátóhelyek még mindig nem érhetőek el. Innentől kezdve nem opció, hogy ha nincs kedvem vagy fáradt vagyok, akkor rendelek valahonnan valamit, igenis tervezni kell előre és főzni kell. Ráadásul a cöliákia nem jár egyedül, kapcsolódóan nem ehetek nátrium-glutamát tartalmú készítményt és a fehér rizzsel is óvatosan kell bánnom, sőt, az eleve gluténbetegség mellett még egy búzaallergiám is előjött, ami egyenesen életveszélyes és ennek köszönhetően a zabot is ki kell zárnom. A barna rizst jobban viseli a szervezetem, de ezt sem túl sűrűn, így inkább rendszerint elkerüljük. A vásárlások hosszadalmasak és kimerítőek, mert minden egyes terméknek meg kell nézni az összetevőit minden alkalommal, ugyanis bármelyik gyártó bármikor dönthet úgy, hogy változtatja az összetételt. Szerencsére 2014 óta kötelező feltüntetni az allergéneket minden élelmiszeren – hozzáteszem egyébként, hogy még szemüvegben is nehezen látni, olyan apró betűkkel vannak feltüntetve, – de egy idő után rááll az ember szeme. Ez nagy segítség, mert nem vagyunk arra korlátozva, hogy csak olyan termékeket vehetünk meg, amiken fel van tüntetve, hogy gluténmentes, ráadásul ez önmagában számomra még nem is elég.
Ami szerencse, hogy Alex viszont szeret főzni, de nem csak főzni, hanem kísérletezni is. Sokat köszönhetek neki, nem tudom, hogy én mikor adtam volna fel a kísérletezést. Mert vannak ugyan kész receptek, de igazából mindenkinek magának kell kikísérleteznie, hogy mi hogyan működik és milyenek az optimális alapanyag arányok. Az alapanyagokban ugyanis vannak alapvető eltérések, például egészen másként viselkedik egy gluténmentes liszt, mint egy hagyományos.
Ami engem illet, főzni ugyan nem, de jóízű ételeket enni szeretek, így azt mondják, amúgy jól főztem, amíg nem volt bajom és most sem szokott senki panaszkodni, sőt, rendszeresen járnak hozzánk családtagok vacsorázni. Ennek a következménye, hogy majdnem minden nap főznünk kell, hogy senki ne maradjon éhen.
Az elején nagyon nehéz volt, mindent át kellett nézni itthon, hogy minek van gluténtartalma. Ez vonatkozik nem csak a lisztfélékre, de még a fűszerekre, kávéra, csokoládéra is. Az a mai napig rendes utánajárást igényel, hogy az összes fűszer, ami a konyhánkban van, gluténmentes legyen. De nekem például a darált kávé is tiltott, szemeset kell vennünk és itthon ledaráljuk. Meg kell nézni a felvágottakat is, sőt, a glutamát miatt még a füstölt árut is.
Azt már nem is mondom, hogy a munkahelyemre is csak itthonról tudok ebédet és kávét vinni, és saját étkészletem és mosogatószivacsom van. Vendégségbe is úgy mehetek, ha viszem a kis motyómat, mert olyat sem ehetek, ami keresztszennyezett. Az elején nagyon kellemetlen volt, de már mindenki megszokta. Viszont ezért van az, hogy inkább mi látunk vendégül másokat és nem ők minket. Ez nagymértékben csökkenti az ember döntési és mozgás szabadságát.
Közös főzős programoknál nem csak az alapanyagot kell vinni külön, hanem az edényt is, amivel dolgozunk.
Ami jó hír, hogy amikor már mindent kicseréltünk és az alap dolgokat is kikísérletezte az ember, akkor viszonylag egyszerű a dolog. Feltéve, ha az egész háztartás gluténmentes. Nincs más választásunk, nálunk ez van és hálás vagyok Alexnek azért is, hogy ezt bevállalta és ő is tartja az én diétámat. Szerencsére ha vendégségbe megyünk, ő máshol is elfogadhat bármit.
Ami még fontos, hogy az, hogy ez az étrend nem alkalmas arra, hogy fogyókúrázzon vele az ember. Aki cöliákiás az amúgy sem teszi jól, ha fogyózik, mert eleve felszívódási problémája van, ha még kevesebb tápanyag jut be a szervezetbe, az nem fog jót tenni. Viszont mivel hajlamos az ember kellemesen kigömbölyödni, ha nem figyel oda, célszerű valamilyen diétát is figyelembe venni az étrend tervezésekor. Nekünk a mediterrán étrend jött be, amúgy is termelünk a kertünkben bio zöldségeket és gyümölcsöket.
Ami a konyhát illeti, általában csak arra figyelek oda, hogy minden, amit felhasználok gluténmentes legyen, de a régi receptjeim teljesen használhatók.
Ahol eltérés van, azt fogom jelezni a receptekben.
Mindjárt az első tétel a tészták. Természetesen nem vagyok annyira elvetemült, hogy figyelmen kívül hagyjam a bolti kínálatot, így száraz tésztából vásárolok. Viszont a kenyeret és a süteményeket mi sütjük, bár szerencsére már kapható és rendelhető többféle is és vannak igazán ízletesek, de tény, hogy meg kell keresni a jó forrásokat.
Tészta ügyben apró trükk, de jól jön, hogy elég egy tésztát kikísérletezni és azt sok mindenhez fel lehet használni. Így például nagyon jó a kenyértésztánk, ezt szoktam alapul venni a kelt tésztás sütemények készítésekor is. Annyi az eltérés, hogy olaj helyett vajat használok és/vagy víz helyett tejet. Az ünnepekre készítettem diós kiflit, ami ugyan kicsit laposabb lett, mint amit elvárna az ember hagyományos lisztből, viszont másnapra is olyan puha maradt, mint frissen. Lehet, jövőre bejglit is sütök.
Banánkenyeret és a kedvenc túrós-sajtos pogácsánkat is hagyományos recept alapján készítem, csak éppen gluténmentes liszttel. Még azok is el szokták kérni a receptet, akik egyébként nem érzékenyek. Ezek a receptek fel is fognak kerülni ide.
