Azért, mert a tudatos életnek nincsenek szabályai, nincs kitaposva az út, nincsenek minták.

Sokan gondolják azt, hogy csak egyféleképpen lehet élni, mégpedig az ő meggyőződésük szerint. De aki tudatosan szeretné építeni az életét, az nem ragaszkodhat még a saját régi szabályaihoz sem, mert ezek lekorlátozzák a látását. Mert a szabályainkat a tapasztalataink alapján hozzuk meg. Ha tudatos akarsz lenni, akkor pontosan ezeket kell elengedni, mert nem a múltban élsz, hanem most. Tényleg ezért választják sokan a nehéz életet, még ha nem is tetszik nekik, mert nem képesek változtatni, például a hozzáállásukon. Vágynak a könnyedségre, mégis a nehézséggel teli utat választják. A könnyű élet pedig egy vágy marad, mert ezt tanulni kell. Van, aki azt gondolja, hogy csak a hibáinkból tanulhatunk. De azért mert tanulni kell, miért kell megnehezíteni az életet? Nem csak az elkövetett hibákból lehet tanulni. Ez nem jó pedagógiai módszer. Amikor boldog vagy, akkor is odafigyelsz magadra.

Általában ha baj van, akkor ösztönösen önmagunk felé fordulunk és megpróbáljuk kitalálni, hogy hol rontottuk el? Pedig ezt akkor is meg lehet tenni, amikor minden rendben van. S akkor nem kell elkezdeni újra az építkezést az életünkben, hanem továbbléphetünk.

Ettől még persze mindenkinek vannak hullámvölgyek az életében. Lehet ezt tagadni, de a tagadással mindenki csak lent tartja magát. Pedig, ha elfogadná a létezését, akkor akár választható úttá válhatna. Mi lenne ha elfogadnád, megismernéd azért, hogy tudj vele bánni? Ha tudsz vele bánni, akkor már nem elutasítani fogod, hanem választani. Óriási a különbség az elmenekülés és a tudatos csúcsra törés között. Az egyik távolodás, a másik közelítés. Ha távolodsz, akkor menekülsz. Fordulj meg és közelíts, válassz irányt, de mindig előre menj, az élet abban is segít, hogy ez a folyamat felgyorsuljon.

Sokak meggyőződése, hogy akkor kell odafigyelni önmagunkra, ha baj van. A meggyőződés pedig mindig zárt dolog, nem lehet előre lépni belőle. A régi tapasztalatokra alapozott élet a múltra épít. Az igazság azonban az, hogy most élsz és nem valamikor régen.

Az életed folyamatosan növekszik, változik és mindig mozgásban van. Nem olyan, mint amilyen régen volt, mert mindig új és megújul. Igaz ez a hibákra és a tökéletességre is. Bár fogalmunk sincs, mi az a hiba és mi az a tökéletes. Talán azt gondolod rövid távon, hogy kényelmetlen lerombolni valamit, pedig hosszú távon valami egészen mást építhetsz a helyére és máris más értelmet kap a rombolással járó fájdalom is. Azonban az, aki szeretné jóvá tenni a régi hibáit, azokat, amik összedöntötték a házat, az a régi falakat pakolgatja vissza. A régi viskó helyett viszont építhetsz egy óriási, gyönyörű kastélyt is akár, ha a valósággal és nem a fejedben élő valóságról alkotott képpel foglalkozol. Ne tagadással éld az életed, hanem szeretettel. Az egyik ember örökösen harcol azzal, ami van, a másik elfogadja és megtanul bánni vele. Az új és a régi harca ez. Szüntelen mozgásban van a meggyőződésed az ismertből az ismeretlenbe és az ismeretlenből a megismerhetőbe is. Ne befejezni akard, ne tökéletesíteni, hanem haladj tovább, ne ragadj le.

A tapasztalatokban, az élményekben szépség rejlik, mert soha nincs vége, mindig befejezetlen marad és mindig van egy új, amit sokféleképpen megélhetsz. A tudásod, minden eddigi tapasztalatod összessége. A nyitottság nem a tudást jelenti, hanem azt, hogy félreteszed a tudásod és készen állsz arra, hogy új módokon nézz bele az élet folyamataiba. Az eddigi tapasztalat és a hibák javítgatása, megtagadja az életet. A halott múltat szeretné feltámasztani, de nem foglalkozik a jelenlegi élőkkel.

Az életed azért olyan amilyen, mert van egy meggyőződésed arról, hogy milyennek kell lennie amikor jól működik és milyennek, amikor rosszul. Ajtókat nyit ki és ajtókat zár be a régi tapasztalat. Eldönti melyiken hová juthatsz és azt is, hogyan teheted meg. Ez az a korlát, ami nem engedi meg azt, hogy bármelyik ajtón, bárhová eljuthass. Nincs rossz szakma, de még rossz munka sem. Csak Te éled meg valamilyennek.

Ha nem korlátoznád le magad, egészen biztos, hogy bármiben sikeres tudnál lenni és boldogan, szeretettel élhetnéd az életedet. Csak gondolj a párodra. Elképzeléseid voltak azzal kapcsolatban, hogy hogyan szerethet és figyelhet rád. Persze van aki sokat visszakap ebből, de lemarad arról a sokszínűségről, amit az új nyújthat neki, ugyanabban a helyzetben, akár ugyanazzal az emberrel ugyanabban a kapcsolatban is. Minden nap ürítsd ki a meggyőződéseid szemetesét és próbálj friss szemmel nézni az életedre. Legyél érdeklődő és merj új tapasztalatokat gyűjteni. Kísérletezz, írd felül az eddigi szokásaidat.

Ha valami nem egészen úgy alakult, ahogy tervezted, akkor a szokásaidat érdemes megvizsgálni. A megoldást ott fogod megtalálni, ahol azt gondolod, hogy megfelelő szokásokat alakítottál ki. A meggyőződés egy olyan szokás, amely szerint gondolod, hogy hogyan kell élned, mert az elvezet valahová. Írd ezt felül, merj változtatni és döntéseket felülírni, mert szabad vagy és megteheted. Nem a környezet vagy a cselekvés határozza meg az élményedet és a hangulatodat, hanem Te, ahogy használod magad, az érzelmi világodat. Te irányítasz! A hozzáállásod lehet akár érdeklődő is az új iránt. A régi megszokott feszültségeidből már nincs mit tanulnod. Ezeket már mind tudod használni még akkor is, ha kényszeresen teszed.

A lényeg, hogy minden nap ad egy új lehetőséget, használd ki ezt. Felejtsd el a szabályaidat, a rendedet, a meggyőződéseidet, mert ha nem teszed, akkor leragadsz és akkor mindig minden ugyanaz lesz. Az élet egy kaland, minden napra tartogat valamilyen csodát. Minden nap érezheted magad jól még akkor is, ha ez korábban nem sikerült, mert más meggyőződés élt erről a fejedben.