2023 november és december
Elmaradtam a dokumentálással, mert nagyon ember- és pénztárca próbálóan sűrűre sikeredett megint ez az időszak.
A gazdaság végre pihenhet, most nem volt különösebb tennivaló, kivéve a tyúkokat, ők napi teendőt adnak. Nagyon meglepő, hogy mennyire intelligensek. Mindegyiküknek saját személyiségük van, sőt, határozottan humorérzékük is. Már felfogták, hogy a kakasok kivágása után ők maradnak állományban és fel is építették a saját kis társadalmukat. Három kakas maradt meg. Alfa azért, mert mindenképpen szerettem volna egy gyönyörű kakast, ráadásul tényleg nagyon okos. Valahogy átmegy neki a metakommunikáció is. Amikor kamaszodván kicsit erőteljesebb lett a viselkedése, megmondtam neki, hogy addig marad a tyúkudvar ura, amíg barátságos és nem támad emberre. Azonnal vette az adást, nincs is vele semmi gond, sőt, elvárja, hogy beszéljek hozzá és meg is simogassam, noha azért túlzásba nem esik, hízelegni nem szokott. Viszont amikor beszélek hozzá, akkor válaszol, nagyon meglepő, hogy mennyi hangszínt használ közben. A tyúkok ugyanígy. Várják, hogy menjünk ki hozzájuk és fontosnak tartják azonnal beszámolni a napi történésekről. Már november elején tojni kezdtek, igaz még nincs sok tojás, de napi 1-2 darab így is mindig akad.
A béta kakas, akit az egyszerűség kedvéért Bétának hívunk, határozottan kedves, ő nem olyan kommunikatív, de ő az első, aki üdvözöl minket, amikor kimegyünk. A gammára viszont úgy látom, hogy jó lesz odafigyelni. Véletlenül maradt az állományban, mert olyan kistermetű, hogy sokáig ki sem derült, hogy kakas. Most már egyértelmű, viszont ő nem szokott kézhez. Velünk ugyan nem agresszív, szerintem ő is vette az adást, hogy ha emberre támad, akkor leveses fazék lesz a vége, a tyúkokkal viszont nagyon domináns.
Mindegyik kakasnak megvan a maga háreme, egymás tyúkjait nem piszkálják. Vannak viszont szingli csajok, ők nem tartoznak egyik kakashoz sem, de nem is alszanak a tyúkólban, inkább felrepülnek a fára és ott éjszakáznak. Ugyancsak ők azok, akiknek a tyúkudvar sem elég nagy, így néha kergetjük őket az udvaron, hogy visszakerüljenek a nyájhoz. De sosem mennek át a szomszédba például, pontosan tudják, hogy hol és meddig vannak otthon. Próbáltuk szárnytoll-vágással kezelni a repdesést, de ezek olyan izom-csirkék, hogy nem is igazán a szárnyukat használják, hanem inkább ugranak. Pontos terveket alkottak, hogy milyen sorrendben és hova kell felugrani, hogy ki tudjanak jönni. Szabadulóművészek.
A gazdaság nem terhelt le minket, a ház viszont igen, mert a kazán leszakadásának az lett a következménye, hogy irgalmatlanul vizesedni kezdett a lakás. Egy hétig voltunk csak gázfűtés és melegvíz nélkül, de ez pont akkorra esett, amikor minden nap jócskán esett az eső. A kéményesek is szétáztak a tetőn, miközben dolgoztak. A vizesedés következménye pedig a penész megjelenése lett. Egy olyan házban, ahol mindig az okozta a problémát, hogy nagyon száraz volt a levegő. Így azon túl, hogy ki kellett fizetni a tetemes számlát a gázszerelésért, még venni kellett egy ipari párátlanítót is, ami szintén nem volt olcsó mulatság. Ki is szedett több, mint 100 liter vizet a falakból és a levegőből, de még így sem tudtuk sem megelőzni, sem megakadályozni a penész terjedését, gyakorlatilag egy méter magasságban végig kellett suvickolni a lakást, a penészirtótól mérgezést is kaptam, de egyszerűen muszáj volt. Akkor és azóta is folyamatosan napi feladat az ellenőrzés és takarítás ez miatt. Arról nem is beszélve, hogy állandó rendetlenség van, mert a szekrények alsó részében semmit nem tudunk tárolni, bármit odateszünk, azonnal visszavizesedik. A szekrényajtók pedig állandóan nyitva vannak, hogy a párátlanító tudja tenni a dolgát. Mindezek ellenére tavasszal le kell cserélni a szekrényt, egy saját tervezésű bútor lesz helyette.
De ez még nem volt elég nekünk. Berlióz, a macskánk, úgy tűnik, hogy elköltözött az örök vadászmezőkre. Utoljára amikor hazajött, már rossz állapotban volt, majd már haza sem jött, úgy tűnik, hogy végleg távozott. Nagyon sajnálom, mert tényleg jó cica volt, igazi házőrző is, aki a kutyákkal együtt őrizte a kerítés mellett a házat és a rágcsálók között is rendet tartott. Szerintem ez is a probléma, valószínűleg mérgezett egeret foghatott. Persze, olyan öreg volt, hogy a fogai is kipotyogtak már, de akkor is nagyon hirtelen történt ez az egész és tényleg szerettük.
Odin, az idősebbik shi-tzu szintén beteg lett, lesújtott a diagnózis, hogy leukémiája van. Először azt hittem, hogy ő is megmérgeződött, amikor én, de ahogy így visszagondolok, már két-három hónapja is észrevettem, hogy hamar elfárad, nincs jó kondiban. Erre azonban álmomban sem gondoltam volna, hiszen a kora ellenére mindig egészséges volt, az éves kötelező oltáson kívül nemigen találkozott állatorvossal. Most folyik a gyógykezelése és jól is van, de úgy vagyok vele, hogy amíg nem szenved, addig marad velünk. Ezek nagyon szívszorító történések, főleg karácsony előtt, közben és fel is vagyunk készülve a folytatásra. Idén már eltemettük Nérót is és sajnos a sor folytatódni fog, tekintve, hogy az összes állatunk 10 év fölött van életkorban. Nagyon megterhelő lelkileg, hogy azok, akik annyi örömöt okoztak nekünk, most életük utolsó szakaszába léptek és sajnos mindenki egyszerre.
Tényleg felüdítő, hogy tyúkok viszont fiatal állomány, így egy kicsit könnyebb, hogy van új élet is körülöttünk.
Személyes történésben mindeközben dolgozunk, beteg voltam én is, nagy öröm volt betegen rohangászni muszájból. Az, hogy covid vagy influenza volt-e, azt nem tudom, nincs is jelentősége. Szerencsére már felépültem. Az ünnepek ugyan még előttünk vannak, de remélem, hogy sikerült jól megszervezni. Most már tényleg csak békét, nyugalmat szeretnék mind a magam, mind a családom számára az év végén. Ugyanezt kívánom, kívánjuk az összes kedves olvasónknak is!
