Akár rokkantseregnek is nevezhetnénk őket. Ahogy a kapun kiözönlenek délután. Elsőként az Alfa, ő mindent figyel, neki mindenről tudnia kell. Ő maga a Kakas. Csak miután ő kijött, követhetik a többiek is. A csoport közepén biztosít a Béta, míg hátul – amolyan utóvédként – a Gamma. Köztük a csirkék. Gyakorlatilag mindegyik külön személyiség és valami baja van. Rokkantak. Egyesek bicegnek. Mások fél lábon ugrálnak. Vannak, akik esetlen mozgással haladnak tovább. Akár pörögnek is. Lehetetlen kideríteni, hogy hogyan szerezték a sérüléseiket. Nem is érdekli őket. Köszönik szépen, nagyon jól elvannak így. Boldogok. Elégedettek. Főleg, amíg zöld, víz és táp van. A többi nem számít. S emellett rendkívül büszkék. Nem csak akkor, ha tojtak. Egyébként is. Vannak kifejezetten pletykafészkek. Akik akkor jönnek oda, ha bármiről mesélni akarnak. Szóval tartanak. Ők a jól értesültek, akik tudta nélkül nem történhet semmi. Az udvar hangjai.

Vélemény, hozzászólás?