A szeptember tökéletes alkalom arra, hogy lelassuljunk és jelen legyünk. Ez az egyensúly hónapja, egy olyan időszak, amikor a nyár felfokozott energiája finoman átadja helyét az ősz nyugalmának. A természet ritmusát követve az élet hangulatosabbnak és kevésbé sietősnek tűnik. Lehetőséget ad arra, hogy gyakoroljuk a hálát olyan dolgokért, amelyekért gyakran keményen dolgoztunk, de végül megszoktuk és természetesnek vettük. Ugyanakkor annyi minden történik az ember életében, idén is annyi mindent meg kellett oldanunk, hogy az embernek muszáj felállítani a prioritást, elvégre attól, hogy sok dolgunk van, nem lehet káosz körülöttünk.

A jól bevált módszerhez folyamodtunk, meghatároztuk, hogy mi az, ami sürgős és fontos; mi az, ami sürgős, de nem fontos; mi az, ami fontos, de nem sürgős; és mi az, amit meg kell csinálni, oldani, de nem sürgős és nem is annyira fontos. Ezen kategóriák mentén igyekeztünk egyensúlyozni és bizony nagyon sok mindenre már nem maradt idő vagy energia vagy pénz. Viszont, ahogy telik az idő, ami nem annyira sürgős és nem annyira fontos, már az is átkerült a sürgős és fontos kategóriába. Így történhetett meg, hogy az elmúlt hetek és hónapok arról szóltak, hogy görgettünk magunk előtt bizonyos dolgokat és tételeket, és amikor ezekre került volna a sor, akkor derült égből villámcsapásként kerültek elő azonnal megoldandó feladatok. Ez azt eredményezte, hogy kidolgoztuk magunkat rendesen, mindig volt mit tenni, de ami tervbe volt véve, azokból még mindig semmi sem teljesült. Igaz, legalább a kertből beszedtük a terményeket, bármilyen meleg is volt.

De honnan tudhattam volna, hogy egy parkolási igazolványt két hónapba telik elintézni, mikor is dacára az elektronikus ügyintézési szlogeneknek, szegény anyukámat egy csomószor cipelnem kellett magammal, miközben a parkolást intéztük, tehát könnyítés nem volt. Nagyon nehéz közlekedni valakivel, aki nem lát, rosszul hall és kerekesszékkel tud csak mozogni.

Azt is honnan tudhattam volna, hogy a vendégházban a csap csöpögését szintén két, de inkább három hónap lesz, mire találok szakembert, aki megcsinálja? Közben pedig a hidroforban még a víznyomás is elment. 

Esetleg, hogy a mosogatógépnek is most kellett szerviz?

Vagy azt, hogy az egyik számítógépünk úgy megy ki, hogy viszi magával a szünetmentes tápegysége meg a fél ház áramellátását is?

Mondhatom, hogy örülhetek, hogy ami menet közben ránk tört, legalább nagy részét is megoldottuk, a szobanövényeket is behoztuk, de még mindig hátra vannak olyan dolgok, mint az állatorvosi vizsgálatok, lomtalanítás, egyéb karbantartások, amiket korábbra terveztünk be, de egyszerűen nem jutottunk hozzá.

Ahogy elnézem, idén ezzel nem csak nekünk volt problémánk. A környezetünkben sok mindenki küzdött és küzd ugyanezzel. Ahogy minden mással is, ahogy mi is. 

Nagyon remélem, hogy idén már ez az utolsó nekifeszülés, hogy rendben le tudjuk majd tenni az évet, hiszen már végre szeptember van. A természet is lassan “aludni megy” és minden, az időjárás, a nap járása arra ösztönöz, hogy a külvilág helyett egyre inkább törődjünk a belső világunkkal is. 

A szeptember ugyan még feszített lehet, hiszen sok mindent el kell még rendezni a tél előtt, ugyanakkor nagyon tudatosnak kell lenni, hogy ne hagyjuk magunkat bele sodorni az “ezt még meg kell tenni”,”kötelező letudni, megvenni, megnézni” körökbe. Ebben a hónapban is ugyanannyi óra lesz egy napban, mint az év többi hónapjában. Az élet elfoglal minket a munkával és a gyerekekkel, de le kell lassítanunk és keresnünk kell a hangulatos nyugalom pillanatait, nem pedig további munkaterhelést adva az amúgy is nehéz menetrendünkhöz. Legyünk reálisak az elvárásainkkal, a rendelkezésre álló idővel és a pénzt illetően. Szerencsére az ősz legjobb dolgai amúgy is ingyenesek.

A ház évszakokra való feldíszítése például szép módja annak, hogy szeretetet és megbecsülést mutassunk a hely iránt, ahol élünk, és az emberek iránt, akikkel együtt élünk. Az őszi dekorációk elemeivel összhangban maradunk az évszakkal és otthonunkat az előttünk álló hideg és sötét hónapokra is felkészítjük. Ez az időszak arról szól, hogy ápoljuk az évszak apró örömeit – az első őszi leveleket, a forró teát egy hűvös napon, a kedvenc pulóverünk érintését a bőrünkön és a gyertyák illatát, amely betölti a levegőt. Remélem, hogy sikerül meglátni ezeket az örömöket a mindennapi életben.

Mindenkinek csodálatos szeptembert és őszt kívánunk!

Vélemény, hozzászólás?