Tavasszal, az első napsugarak hátán érkezett. Lassan, óvatosan körözött, majd egyre közelebb merészkedett. Nem osont, mint egy üldözött gyík, de megtartotta a három szárny távolságot. Olyannak tűnt, mint, ha a leszállás megkezdése előtt alaposan leinformált volna minket az illetékes helyeken. Heteken át ismerkedett a közegi megbízott szokásaival és csak hosszas vívódások után tottyant le a földre, majd vad csipergetésbe kezdett.

Teljesen megszoktuk a jelenlétét, már fel sem tűntek a fütyülései. De mindig olyan volt, mint ha jelentett volna rólunk. A leadott „adás” mindig ugyanolyan hosszú volt, de nem tűnt rejtjelezettnek és azonos napszakban is ment ki az éterbe. Azt rejtélyt övezte, hogy kinek vagy minek tett nagy szolgálatot. A kapcsolat végül az akácfa lombjában falusi CSOK-támogatás nélkül felépített leszállóhelyben és családi fészekben terebélyesedett ki. Az már csak jóval később vált ismertté, hogy hősünk önkényes lakásfoglaló volt, aki jogosulatlanul nem vett igénybe bizonyos nem is létező kedvezményeket. Az ügyben az Önjáró Dühöngő Láncfűrészesek Klub vezetője, JetSkiZo járt el. A gyorsított flegmálási tárgyalás eredménye azonnali kilaktoltatás akácfa-kinyűvéssel ötvözve, de az utóbbi időtartamát 6 hónapra felfüggesztették. Így hát hősünk, hogy elkerülje a kalitkába zárást, jobbnak látta – a lehullott 20 ezresek helyett – szedni a sátorfáját és inkább visszaadni a megbízását. Mindenesetre a körül nem tekintő eljárás felderítette a fekete rigó segítőjét, aki nem volt más, mint a telep állandóan körbejáró és mindenhová bepiszmogó, szimatoló őre, a kicsi fehér kutya.

Vélemény, hozzászólás?