Kategória: A világ kicsiben és nagyban 2 / 3 oldal

Állatorvost váltottunk

A két szóban forgó delikvens

Hiába a 10 éven át tartó bizalmi kapcsolat, bizony néha “takarítanunk” kell az életünkben. Erre biztatom Rovinport tagságát. Na jó, nem feltétlenül az állatorvossal kapcsolatban. Egyszerűen arról van szó, hogy ne hagyd magad, ha valami nem tetszik és nem tudod megbeszélni, akkor lépj tovább, merj továbblépni.

Egyébként azt is tesszük, hogy akivel meg vagyunk elégedve szolgáltatóval vagy szakemberrel, azokat feltüntetjük az “Agora” menüpontban. Ha tudsz megbízható szakembert, aki tényleg jó és megbízható, Te is tehetsz javaslatot, hogy ki kerüljön oda.

Na, de mi is történt? Ugye volt az állatorvosunk, akivel nem voltak problémáink 10 évig. Igazából évente egyszer vittünk a kutyáinkat hozzá oltásra és vizsgálatra, bár voltak apróbb dolgok, amik nem tetszettek, ezeken felül tudtunk emelkedni, mert szakmailag tényleg nagyon jó volt. De például közölte, hogy a karomnyírás nem az ő dolga, nem is csinálta meg. Házhoz kellett hívni, amikor már 4 kutyánk lett, mert elég nehéz ennyi állatot logisztikázni. Ő ki is jött. Amikor mondtuk neki és meg is mutattuk, hogy az egyik macskánk szeret pucérkodni (mindig levakarja magáról a szőrt), de nincs betegsége, nem rüh, nem ilyesmi, csak annyit mondott, hogy nem tud mit csinálni.

Viszont tavaly az egyik kutyánknak nőtt valami a szemére, ezért elvittük hozzá műtétre. Amikor megtudta, hogy az interneten is megpróbáltunk utána nézni, hogy mi lehet az, hát nem álltunk meg előtte. Hozzáteszem, a műtétet nagyon profin megcsinálta, a kutyán nem is látszik és azóta is jól van. De azóta sem tudtuk meg, hogy mi volt az, ő sem tudta megmondani. Az, hogy miközben ott aggódtam a kutyámért, még olyan hangnemet engedett meg magának az interneten tett látogatás miatt, amit senkinek nem tűrnék el, volt az első pont. De akkor még úgy voltam vele, hogy igazából nem én vagyok a lényeg, hanem a kutyák ebben az egészben és tényleg szép és jó munkát végzett a műtéttel. Meg ugye ott volt mögöttünk a 10 éves együttműködésünk is.

Hát igen, élni tudni kell 😀 A képen a fekete folt az az egyik macskánk, aki nem enyhén személyiségzavaros. Nemes egyszerűséggel kutyának képzeli magát. Még házat is őriz.

Ugyancsak tavaly szokás szerint kihívtuk, amikor az oltások esedékesek voltak. Ki is jött, de kapott egy telefont, amitől felhúzta magát. Ennek okán az egyik kutyámat úgy szúrta meg, hogy szegény állat felsírt és még percekig mondta a magáét utána panaszkodva, majd este még vérzett is. A másik ezt végignézte és világossá tette, hogy ezt nem fogja hagyni. Nem hagyta magát lefogni, viszont feszült figyelemmel nézte az orvos mozdulatait. Ez volt a második pont. Úgy voltam vele, hogy a harmadikat már nem várom meg, keresek másik orvost az állatainknak. Volt, ahova el is mentünk személyesen, végül is az egyik kutyánk problémás, nem akartuk kitenni semmilyen negatív érzésnek. Ahol én nem éreztem jól magam, akár azért, ahogy velem beszéltek, akár azért mert a hozzáállás nem tetszett, azt ott is hagytuk. Végül megtaláltuk a megoldást, van új orvosunk.

Ő a problémás kutyánk. Ő mentett kutyus, semmit nem tudunk róla, (pontosan milyen tapasztalatai vannak) de extra bánásmódot igényel. Nem lehet még sétáltatni sem, mert retteg a póráztól. Most nincsenek fájdalmai, de a valaha volt sérüléseire emlékszik. Három hónapba telt, mire sikerült szocializálni.

De hogy milyen jól döntöttem, az most derült ki. Az a kutyám, amelyik szenvedett az előző oltásnál, sokkban volt és nagyon félt, a másik, aki azt végignézte végig morgott, csak úgy miheztartás végett. El kell mondjam, hogy ezek a kutyák sosem féltek semmitől, az állatorvosoktól sem, volt amikor önként sorba álltak az oltásért, még a macskák is. El nem tudom képzelni, hogyan reagáltak volna, ha újra kiteszem őket annak, hogy az oltsa őket, aki korábban fájdalmat okozott. Az is világossá vált, hogy bizony nem felejtenek!

Aztán persze derültek ki hiányosságok a nyilvántartásokban, a kezelések és a műtétek nem voltak feltüntetve az oltási könyvekben. Ezekkel úgy voltam, hogy ő az orvos, neki kell tudnia, mit kell beírni, pláne, hogy én átlag gazdiként nem sokat értek a vakcinákhoz és hatóanyagokhoz. Nem is volt ezzel baj, amíg nem kerültünk át máshoz. Na jó, persze, baj így sem lett, de azért jó lett volna tudni például, hogy melyik hatóanyagtól lettek rosszul kölyökkorukban. Nyilván az is igaz, hogy könnyű kritizálnom a más munkáját, mindenesetre most örülök a váltásnak, remélem hosszú távon is jó döntést hoztunk. 

A lényeg: ha valamivel vagy valakivel nem vagyunk elégedettek, merjünk váltani. Biztos, hogy neki is megvan a maga helye, csak nem a mi életünkben.

Hogyan élhetünk egyszerűbben?

Egyszerűbb életre törekszel, de úgy érzed, hogy megrekedtél a mindennapi élet nyüzsgésében? Nem vagy egyedül.

Egyszerű életvitelt kialakítani ebben a modern világban nagyon nehéz lehet. Folyamatosan bombáznak minket olyan hirdetésekkel és üzenetekkel, amelyek arról igyekeznek meggyőzni, hogy szükségünk van a legújabb eszközre vagy tárgyra. Nehéz lehet ellenállni ezeknek a kísértéseknek, amikor úgy érezzük, hogy ezek nélkül nem tudunk megfelelni a kor kihívásainak. Egy olyan világban, amely egyre gyorsabban mozog és egyre összetettebbé válik, könnyű lehet beleragadni a versenybe és elfelejteni, mi is az, ami igazán számít az életben.

Ha nyugalmat és boldogságot keresel, az egyik legjobb dolog, amit tehetsz önmagadért, hogy leegyszerűsíted az életedet, elengeded a felesleges dolgokat, és csak azokra a dolgokra összpontosítasz, amelyek a legfontosabbak számodra.

Lehet-e egyszerű életet élni a mai világban

Tagadhatatlan, hogy az élet ma elég bonyolult. Millió különböző alkalmazást kell nyomon követnünk, folyamatosan bombáznak minket hírekkel és frissítésekkel és úgy tűnik, hogy mindig van valami új dolog is, amit meg kell vásárolnunk. Ebben az állandó információs zajban nem csoda, hogy egyre többen vágynak egy egyszerűbb, minimalistább életre. De vajon valóban lehet-e egyszerű életet élni a mai világban? A rövid válasz: igen!

Nem lehetetlen, de mindenképpen több erőfeszítést igényel, mint a múltban. Az életed egyszerűsítése érdekében nagyon tudatosnak kell lenned. Tudatos döntést kell hoznod arról, hogy elengedsz bizonyos anyagi javakat, megszakítod a kapcsolatot a közösségi médiával és a hírekkel, akár bizonyos emberekkel is és arra összpontosítasz, ami igazán fontos a Te számodra.  Lehet, hogy nem jön magától értetődő módon vagy nem könnyű, de ha hajlandó vagy beletenni a munkát, akkor végül egyszerűbb, teljesebb életet élhetsz.

Hogyan segíthet egy egyszerű élet a modern világban megtalálni a boldogságot?

Mindenféle bonyolult dolog létezik, amelyekről azt állítják, hogy megkönnyítik az életedet. De tapasztalataim szerint minél egyszerűbben tartod a dolgokat, annál boldogabb leszel.

Íme néhány az egyszerű élet előnyei közül:

Több időd lesz azokra a dolgokra, amelyeket szeretsz

Amikor egyszerű életet élsz, nem kell időt vesztegetned olyan dolgokra, amelyeket nem élvezel. Elengedheted azokat a kötelezettségeket és tevékenységeket, amelyek nem hoznak örömet és azokra a dolgokra összpontosíthatsz, amelyek igen. Ez nem jelenti azt, hogy remetévé kell válnod – továbbra is élhetsz társasági életet és megtehetsz dolgokat a barátaiddal és a családoddal. De az életed egyszerűsítésével több időd marad azok számára, akik igazán fontosak.

Élvezheted a stresszmentes életet 

Ebben pedig éppen az a legjobb dolog, hogy kevésbé kimerítő. Ha kevesebb dolog miatt kell aggódnod és kevesebb a rendetlenség az életedben, akkor könnyebben ki tudsz kapcsolódni. Kevésbé valószínű, hogy a sok napi szintű döntés miatt fáradtságot tapasztalsz.

Több pénzed lesz arra, amit szeretsz

Ha nem pazarolsz pénzt felesleges dolgokra, akkor többet tudsz költeni azokra az élményekre és tárgyakra, amelyek fontosak számodra. Ez magában foglalhatja az utazást, a könyveket, a hétvégéket, a randevúkat és bármi mást, ami örömet okoz Neked. És ha nem költöd el a nehezen megkeresett pénzedet olyan dolgokra, amelyekre nincs szükséged, akkor nagyobb nyugalmad és anyagi biztonságod lesz.

Az egészségedre és a jólétedre összpontosíthatsz

Egyre több egészségügyi problémát látunk a stressz és a rossz életmódválasztás miatt. De ha egyszerű életet élsz, több időd és energiád lesz arra, hogy az egészségedre és a jólétedre koncentrálj.

Rendszeresen mozoghatsz, egészséges ételeket fogyaszthatsz, eleget aludhatsz és olyan dolgokat tehetsz, amelyektől jól érzed magad. Ha vigyázol magadra, boldogabb és egészségesebb leszel. De nem csak a fizikai egészséged fog javulni – az életed egyszerűsítése a mentális egészségeddel is csodákat tehet. Amikor nem aggódsz állandóan a dolgok miatt, akkor több mozgástered lesz arra, hogy a jelen pillanatra összpontosíts és élvezd az életedet. Így csökkentve a mindennapi élettel járó szorongást vagy stresszt.

Kapcsolatba léphetsz a természettel

A mai világban könnyű úgy érezni, hogy az ember elszakadt a természettől. Időnk nagy részét beltérben töltjük a modern technológiával, bámuljuk a képernyőket. De ha leegyszerűsíted az életedet, több időt tudsz szakítani arra, hogy friss levegőre juss és kapcsolatba lépj a természeti világgal. Ez jelentheti a kertben töltött időt, kirándulást egy közeli erdőben vagy éppen a strandot. Bármi is legyen az, ha időt szakítasz a természetre, az segít abban, hogy jobban kapcsolódj hozzá és harmóniát teremts magadban. 

Ne felejtsd el értékelni az élet egyszerű örömeit

Ha nem vonja el a figyelmed az anyagi javak hajszolása vagy az elfoglalt életmód, szánhatsz időt arra, hogy élvezd az életet és annak egyszerű örömeit. Azt is tapasztalhatod, hogy jobban értékeled az életedben lévő embereket. Mindez azt jelenti, hogy az egyszerű élet sok boldogságot hozhat neked. Ha túlterheltnek vagy stresszesnek érzed magad, az életed és a napi rutinod  egyszerűsítése változást hozhat.

A következő 15 pontban megpróbáltuk összefoglalni, hogy hogyan kezdjük bele egy minimalistább életvitelbe, hogy eljussunk az egyszerűbb élet örömeihez:

1. Engedd el az anyagi javakhoz való ragaszkodását

Az anyagi javakhoz való ragaszkodásunk lehet az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy egyszerűbb életet éljünk. Beleragadhatunk abba a ciklusba, hogy keményen dolgozunk, hogy pénzt keressünk, hogy vásárolhassunk dolgokat, majd stresszesnek és túlterheltnek érezzük magunkat minden dolog miatt, amink van. A ciklus megtörésének első lépése az, hogy elengedjük az anyagi javakhoz való kötődést. Könnyebb mondani, mint megtenni, igaz?

De fontos megjegyezni, hogy valójában nem a birtokolt dolgok tesznek boldoggá, de még csak nem is az, amit jelképeznek.  

2. Leiratkozás az e-mailekről

Mindannyiunknak van postaládája, ami tele van olvasatlan e-mailekkel és hírlevelekkel, amelyeket soha nem is nyitunk meg. De mégis ott hagyjuk őket, helyet foglalnak és zsúfolttá és áttekinthetetlenné teszik a postaládánkat. A telefonunkon is naponta többször jeleznek az értesítések. Itt az ideje, hogy leiratkozz ezekről az e-mailekről és hírlevelekről, hogy rendbe hozhasd postafiókodat és az életed. Meg fogsz lepődni, hogy mennyivel jobban érzed magad, ha nem bombáznak állandóan olyan e-mailekkel, amelyeket nem is olvasol.

3. Szabadulj meg azoktól a ruháktól, amelyeket nem viselsz

Sokaknak van tele a szekrénye olyan ruhákkal, amiket nem is hordanak. Akár azért, mert már nem illenek rá, akár azért, mert már nem szeretik őket (vagy valójában soha nem viselték), ezek a ruhák értékes helyet foglalnak el a szekrényekben és az otthonunkban.

A ruhákkal kapcsolatban, amelyeket nem viselünk: valójában nem fognak hiányozni, ha eltűnnek. Tehát szabadulj meg tőlük, és szabadíts fel helyet a szekrényében.

4. Ne hasonlítsd magad másokhoz

A mai közösségi média megszállott világában könnyű beleesni abba a csapdába, hogy folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal. Látunk bejegyzéseket az emberek „tökéletes” életéről, és kezdjük úgy érezni, hogy nem érünk fel hozzájuk. Az ezekből az összehasonlításokból származó szorongás elsöprő lehet és az alkalmatlanság érzéséhez vezethet. De a helyzet az, hogy nem tudjuk, mi történik valójában ezek mögött a bejegyzések mögött. Mindenkinek megvannak a maga küzdelmei és problémái függetlenül attól, hogy az élete mennyire tűnik tökéletesnek a közösségi médiában. Az egyszerű élet azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk azzal, amink van, a saját életünkre koncentrálunk és nem törekszünk folyamatosan többre. Tehát ahelyett, hogy összehasonlítanád magad másokkal, összpontosíts arra, hogy hálás tudj lenni azért, amid van.

5. Tölts időt pozitív emberekkel

Az egyik legjobb dolog, amit tehetsz a mentális egészségedért, ha pozitív emberekkel veszed körül magad, akik jól érzik magukat a bőrükben. Ezek az emberek felemelnek, nem pedig lehúznak.Ha időt töltesz velük, az segít abban, hogy boldogabbnak és elégedettebbnek érezd magad az életeddel, ezért bölcsen válaszd ki barátaidat!

6. Válaszd le magadról a technológiát

Mindannyian bűnösök vagyunk abban, hogy túl sok időt töltünk a telefonunk nézésével vagy a képernyők bámulásával. Bár nincs semmi baj a technológia használatával, fontos, hogy időnként tartsunk egy kis szünetet tőle.A technológia – ha helyesen használjuk -, megkönnyíti az életünket, de sajnos könnyű belefeledkezni a használatába. A technológiáról való tudatos leválás azonban segít abban, hogy jobban érezd magad, akár jobb alvást is eredményezhet. Tehát tedd le a telefont, ne pazarold az időt a görgetésre, kapcsold ki a TV-t, és tarts egy kis technológia-megvonást.

7. Tanulj meg nemet mondani

A modern társadalom hajlamos arra, hogy túlterheljen. Túl sokat próbálunk teljesíteni és végül stresszesnek, túlterheltnek és kiégettnek érezzük magunkat.

Az egyszerű élethez vezető egyik út az, ha megtanulunk nemet mondani. Ha nem akarsz valamit csinálni, vagy már túl elfoglalt vagy, egyszerűen csak mondj nemet. Ne érezd azt sem kötelezőnek, hogy megmagyarázd a döntéseidet, az okokat. Nem baj, ha a saját igényeidet helyezed előtérbe. Ahelyett, hogy túl sokat vállalnál, inkább végezz olyan tevékenységet ami kikapcsol és megnyugtat, például meditálj vagy olvass.

8. Egyszerre csak egy dolgot csinálj

Próbáld meg elkerülni, hogy túl sok dolgot csinálj párhuzamosan. A multitasking hatékony módszernek tűnhet a dolgok elvégzésére, de valójában nagyobb valószínűséggel vezet hibákhoz és megnövekedett stressz szinthez. Amikor túl sok dolgot próbálsz egyszerre csinálni, akkor nem tudsz igazán arra koncentrálni, ami tényleg fontos. Ismerősen hangzik ez?

Olyan világban élünk, ahol folyamatosan zavaró tényezők bombáznak minket, de ez nem jelenti azt, hogy mindent egyszerre kell megpróbálnunk megtenni. Ha megtanulsz egyszerre csak egy dologra koncentrálni, akkor többet tudsz majd véghezvinni és közben kevésbé fogod feszültnek érezni magad.

9. Próbáld ki a minimalizmust

Ha egyszerű életmódot keresel, akkor a minimalizmus lehet a Te utad. A minimalizmus arról szól, hogy elengedd a feleslegeseket és csak azokat a dolgokat tartsd meg az életedben, amikre igazán szükséged van és szeretsz.

A minimalizmust gyakorló emberek többsége azt mondja, hogy csökkentette szorongását, kevésbé érzi magát stresszesnek és nagyobb szabadsággal rendelkezik. Ha szeretnéd kipróbálni ezt az életmódot, van néhány dolog, amit megtehetsz a kezdésként, például az otthonod rendbetételét, a felesleges vagyontárgyaktól való megszabadulást és a napi rutin egyszerűsítését.

10. Fizesd ki az adósságaidat

Az egyszerű élet gyakorlásának másik módja az adósságok minél hamarabbi rendezése.

Az adósság hatalmas teher lehet és sok szorongást okozhat. A pénzügyek egyszerűsítésével és az adósságok kifizetésével jobban azt érezheted, hogy te irányítod az életedet. Ne fizess olyan dolgokért, amelyekre nincs szükséged: bérleted van az edzőterembe, de soha nem mész el? Vannak olyan előfizetéseid, amelyeket soha nem használsz? Szüntesd meg őket és használd fel ezt a pénzt egy fontosabb célra.

11. Élj a jelen pillanatban

Az egyik legjobb dolog, amit tehetsz azért, hogy egyszerűen élj, az az, hogy a jelen pillanatban élsz. A múlt elmúlt, a jövő nem garantált, akkor miért aggódnál olyan dolgok miatt, amelyeket nem tudsz irányítani?

Manapság annyira a jövőre koncentrálunk, hogy elfelejtjük élvezni a jelent. Mindig üldözünk valamit, legyen szó új munkáról, nagyobb házról vagy jobb autóról. De amit nem veszünk észre, az az, hogy már mindenünk megvan, amire szükségünk van ahhoz, hogy elkezdhessük azt az életet élni, amit akarunk.

12. Kényelmesen egyedül lenni

A mai társadalomban normális, ha úgy érezzük, hogy folyamatosan körül kell venni magunkat emberekkel. Valójában ez egy nagyon extrovertált világ, ami szintén leterhel. Az igazság azonban az, hogy nem kell mindig mások közelében lenned ahhoz, hogy boldognak és kiteljesedettnek érezd magad. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen el kell szigetelődnöd másoktól, de az egyik legjobb dolog, amit tehetsz önmagadért, az az, hogy megtanulod élvezni a saját társaságodat. Tölts időt olyan dolgokkal, amelyeket szeretsz, ismerd meg magad és tanuld meg szeretni a saját társaságodat.

13. Összpontosíts a kapcsolataidra

Életünkben talán a kapcsolataink a legfontosabbak. Legyen szó a családunkról, a barátainkról vagy a romantikus partnereinkről, ezek a kapcsolatok nagy hatással lehetnek a boldogságunkra.

Törekedj arra, hogy azokra a kapcsolatokra összpontosíts, amelyek a legfontosabbak számodra és győződj meg róla, hogy megadod nekik a megérdemelt időt és figyelmet. Engedj el minden mérgező kapcsolatot, amely lehúz és koncentrálj azokra, amelyekben jól érzed magad.

14. A más emberek dolga nem a te problémád

Az életed egyszerűsítésének egyik leggyorsabb módja az, ha abbahagyod az aggódást azokért a dolgokért, amik nem a te dolgod. Könnyű beleragadni a pletykákba és a drámába, de nem éri meg az időt és az energiát. Figyelj a saját életedre és ne aggódj amiatt, amit mások csinálnak. Ez segít abban, hogy egyszerűbb, kevésbé stresszes legyen az életed.

15. Takaríts ki

De úgy igazán. Ha az otthonod tele van felesleges dolgokkal vagy rendetlen, nehéz lehet arra összpontosítani, ami igazán fontos. Szüntesd meg az áldatlan állapotokat, egyszerűsítsd az otthonodat is, ez segít abban, hogy megtisztuljon az elméd és több helyet biztosíthat azoknak a dolgoknak, amelyek örömet okoznak neked.

A társadalom arra késztet bennünket, hogy elhiggyük, egyre több cuccot kell vásárolnunk és meg kell töltenünk a házainkat ezekkel a cuccokkal. Végül egyre nagyobb házakra lesz szükségünk, hogy minden cuccunkat megtarthassuk! De, ha megtisztítod az otthonodat, áttekinthetőbbé is válik minden. Élvezheted a békét és elkezdhetsz egy egyszerűbb, emberközelibb életet élni.

15 dolog, amit a vidéki életről tudnod kell

Sokan vesznek mostanában ingatlant vidéken. Nálunk is megjelentek a városokból kiköltözők, de megjelent velük az állandó konfliktus is. Egyszerűen nem hajlandóak alkalmazkodni a meglévő körülményekhez, szokásokhoz. Legtöbbször agresszívan osztják az észt arról, hogy nekünk hogyan kellene élnünk. Azért jó lenne, ha valaki ingatlant vesz, akkor megnézné előtte, hogy hova akar költözni. Kifejezetten az ő kedvükért és azoknak, akik akik vidéken szeretnének nyaralni, feltöltődni, vagy egyszerűen csak látogatást tenni, esetleg fontolgatják a vidékre költözést, kigyűjtöttünk néhány tételt. Mert vannak dolgok, amik egyszerűen csak így vannak. 

1. Senkinek sem olyan finom a sütije, mint a nagyié. 

2. Egy jó kutya aranyat ér. Amúgy az állatokat a helyükön kezeljük, ők nem anyuci pici csillagai.Ugyanez igaz a macskákra is.

3. Az igazi mártás nem a boltból származik.

4. Három fő bűn van: ha rossz a frizurád, ha ápolatlan a körmöd és ha nem főzöl jól. 

5. Ismerjük a különbséget a paraszt és a bunkó között.

6. Soha ne feltételezzük, hogy a másik autó a villogó irányjelzővel valóban lefordul.

7. Soha ne adjuk kölcsön szerszámainkat, kocsinkat senkinek.

8. Amit nem lehet szigetelőszalaggal megjavítani, azt nem is érdemes, dobjuk ki.

9. A hintaszékek garantáltan stresszoldók.

10. Hintaszékek egy idős emberrel bennük, történelemórák.

11. Káromkodunk, amikor akarunk. Inkább legyünk őszinték és szenvedélyesek, mint álszentek és fojtsunk el magunkban sok mindent. Az érzelmek és érzések nem hibák.

12. A “Kocsibeálló” és a “Vigyázz a kutya harap” feliratok általában nem viccből vannak kitéve.

13. Mindenkinek köszönünk. Tényleg. Akkor is, ha nem ismerjük egymást.

14. A (bogrács)gulyás és a palacsinta a legfinnyássabb vendégeknek is megfelelő.

15. Hálás témák vidéken kezdőszett: füvet nyír, vagy flexel a szomszéd(vasárnap reggel szokás); sok a szúnyog; miért nem irtják a szúnyogot?; ugat a kutya, nyávog a macska (éjjel is); elém parkoltak; dudál a vonat (éjjel is); valahol zene szól (éjjel is); póráz nélküli kutya (úristen); hideg/meleg van a buszon, vonaton; mi van nyitva (ünnepnapon); nálatok van net?; direkt rosszul adtak vissza a boltban.

+1. Viszont ne beszélj arról, hogy otthon jobb volt, ha nem tetszik neked nálunk, menj haza.

Az „Új Idők” megérkeztek

De milyenek?

A körülöttünk lévő, sokszor egymásnak ellentmondó, zűrzavaros hírek és történések mindannyiunk életére hatással vannak. Lehetséges-e ezt a hatást tompítani, csökkenteni? Van-e megoldás arra, hogy megőrizzük a stabilitásunkat? 

Miért van erre szükség?

Mert

  • ÁTLÁTHATÓ információkra és
  • előre TERVEZHETŐ tevékenységekre van szükség ahhoz, hogy
  • azt az ÉLETET élhessük, amit szeretnénk.

A rejtett adatok és az átláthatatlan információk rossz döntésekhez vezetnek, amik előbb csak kisebb nehézségeket okoznak, feszültek leszünk, nem is tudjuk mi bajunk van, rosszkedv és kimerültség formájában jelentkeznek. Ha ezek feltáratlanul és kezeletlenül maradnak, előbb-utóbb vészhelyzetként jelentkeznek, amikre látszólag fel sem tudunk készülni.

Ez odáig fajulhat, hogy elveszítjük a fejünket, és fura „megoldásokat” vetünk be a helyzetek kezelésére. Ezen az úton maradva azonban csak azt lehet elérni, hogy ezek a „megoldások” gúzsba kötnek és az lesz a meggyőződésünk, hogy a hibák és a bonyolultságok az élet velejárói, és ezt másképp nem is lehet csinálni.

Az érdekes az, hogy a saját életemben már megtapasztaltam, hogy

VAN MÁS MEGOLDÁS! 

Ez pedig egy út előre!

Nagyon sokat fordítok a saját és környezetem fejlesztésére. Azért indultam el ezen az úton – az elején még csak remélve, hogy felfelé –, mert olyan érzésem volt, mintha egy üvegbúra alatt élném az életem. Valaki ezt komfortzónának nevezi, és foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Megtehettem volna én is, hogy megelégszem ezzel, végül is elég kényelmes, bár kiszolgáltatott élet volt, ezt a szintet fenntartani nem volt nagy erőfeszítés, feltéve ha nem számítjuk a kisebb zűröket. (Ismerős az érzés?)

Nekem azonban szűk volt ez a kalitka. Olyan érzésem volt, hogy többre vagyok képes, de mégis, valami láthatatlan erő megakadályozott abban, hogy kilépjek ebből. Akárhányszor terjeszkedni akartam, ez mindig az utamba állt, LÁTSZÓLAG leküzdhetetlenül. (Érezted már ezt?)

Nem kis erőfeszítésembe került, időben és pénzben egyaránt áldozatokat kívánt, de végül végigmentem az úton!

ELTÜNTETTEM A LÁTHATATLAN AKADÁLYOKAT!

Az egyetlen működő megoldás a saját fejlődésemre és terjeszkedésemre az volt, hogy ELSŐ LÉPÉSKÉNT gyökeresen kihúzgáltam azokat a dolgokat az életemből, amik egyfajta láthatatlan rendetlenség forrása volt a gondolataimban, a reakcióimban.

Ám ez egyedül nem ment volna! Mások támogatására volt szükségem, és egy olyan precíz technológiára, ami hatékony és lézerpontos.

A megfigyelésem az, hogy az emberek többsége pontosan ugyanezzel a gonddal küzd:

NEM TUD KILÉPNI A SAJÁT KORLÁTAI KÖZÜL.

És pontosan ugyanaz rá a megoldás:

  1. egy hatékony technika,
  2. és egy ebben a technikában jártas személy, aki végigsegít ezen az úton.

Mindeddig azon dolgoztam, hogy én legyek az erősebb és nagyobb, hogy segíteni tudjak másoknak. Az új idő már nem jönnek, itt vannak, elkezdődtek. Nagyon nem tetszenek a folyamatok, amik felé a világ tart. Az Új világ már itt is van, de nem mindegy, hogy hogyan építjük fel, milyen értékek lesznek a mérvadóak. Nekem személy szerint nem tetszik az általános igénytelenség kezdve a közbeszédtől egészen az elit szóhasználatáig, illetve stílusáig. A cél az lenne, hogy hozzuk vissza vagy egyszerűen csak hozzunk igényességet a kommunikációba.

  • Nem tetszik a rengeteg rosszindulat, fröcsögés, gáncsoskodás. Természetesen mindenkinek lehet és kell is saját véleménye, de nem mindegy, hogy azt hogyan fogalmazzuk meg. Hogyan szólunk egymáshoz akár írásban, akár szóban. A rosszindulatot és gonoszkodást persze még így sem lehet kikerülni, de ennek nem is akarok figyelmet szentelni.
  • Nem tetszik az, hogy általában minden kérdésben félrevezetnek és hazudnak nekünk, embereknek. Ezt még ki sem lehet kerülni, de próbáljunk meg odafigyelni arra, hogy milyen hatásokat engedünk be az elménkbe, az életünkbe.
  • Nem tetszik az intolerancia, mindenkit mindenért megszólnak, és mindenki fontosnak tartja, hogy elítélően nyilatkozzon bármilyen kérdésről. Nálunk mindenkit elfogadunk olyannak, amilyen. Senki nem akar megváltoztatni senkit, inkább arra törekszünk, hogy megtaláljuk a kapcsolódási pontokat, a közös hangot. Ha ez végképp nem megy, akkor kénytelenek vagyunk búcsút inteni egymásnak. Nem erőszak a disznótor, mondják és ez így is van. Ha valaki nem akar hozzánk tartozni, mi nem fogjuk marasztalni. Aki viszont akar, azt támogatjuk.

Olyan világot szeretnék, hogy legalább a közvetlen környezetemben érték legyen az őszinteség és igényesség. Nem gondolom, hogy ez utópia lenne. Kezdjük kicsiben saját magunkkal és a családunkkal, és terjesszük ki egyre tágabb körre.

Az új világ, amit annyian megjósoltak, már tényleg itt van. A probléma, hogy sokan nem tudnak ezzel mit kezdeni. Szerintem pedig azzal kell kezdeni, hogy a saját értékeinket felállítjuk és azok szerint működünk. Igen, ez az a kérdés, amit mások másként látnak. Mármint, hogy mik ezek az értékek. De a szabadság nem szabadosságot jelent, ezt ne felejtsük el.

Mit is akarunk? Olyan világot, közösséget létrehozni, ahol a hasonlóan gondolkodók megtalálják a maguk közösségeit, partnert találnak a gondolataikhoz. Létrehozni egy klubként működő közösséget, helyszíneket, ahol találkozni is tudunk és közösen kikapcsolódni. Olyan körülmények között, amiket mi teremtünk meg magunknak. Mindezt azért, hogy támogatni tudjuk egymást.

Fontos, hogy a tagok ismerjék egymást virtuálisan és személyesen is. Legyen egy hely és idő, ahol közösen tölthetnek időt olyan tevékenységekkel, amik feltöltenek mindenkit.

De hogyan kezdjük ezt el? Mondhatnám, hogy mindenki a maga szintjén, de ahogy az előzőekben is szó volt erről, egyedül nehezen fog menni.

Körülnézve magam körül azt látom, hogy életünket meghatározzák a rendszerek. (áram, gáz, víz, csatorna, szolgáltatók, politika, társadalom) Vannak rendszerek, amiktől nem tudunk elvonatkoztatni (például család, munkahely), de a saját életünkben meg kell jelennie a függetlenségünknek. Azért nagyon fontos ez és azért ÉPPEN MOST nagyon fontos, mert az utóbbi két év arról szólt, hogy mindentől megfosszanak minket. 

Miről is beszélek? 

A koronavírus-járvány (COVID) miatt a mozgásszabadságról, a maszkokkal mintegy “befogták a szánkat”, óriási volt az egyes emberekre, a családokra, a munkahelyekre és a munkáltatókra nehezedő nyomás, s volt, ahol kötelezővé tették az oltást is. Nem vagyok oltásellenes, de az minimum furcsa, hogy kötelezővé tettek kísérleti fázisban lévő, vészhelyzeti engedéllyel rendelkező vakcinákat, természetesen mindenkinek saját felelősségre, mert azt alá kellett írni minden egyes embernek, aki oltatott. Vagyis köteleztek rá mindenkit, de maguk a döntéshozók (állam, parlament stb.) a felelősséget nem vállalták. Egyszóval a testünk feletti önrendelkezést csorbították ezzel. De beszélhetünk arról is, hogy ezzel párhuzamosan egyre terjedtek a virtuális fizetési módok, – mert féltünk az érintkezéstől és amúgy is kényelmesebb a digitális fizetés – amik a készpénz megszüntetéséhez fognak vezetni hosszú távon, onnantól még ez a maradék szabadságunk is csorbulni fog. De nagyon sok minden nem a miénk, amit a sajátunknak hiszünk. Például nem a mieink az okmányaink sem. Ezek szerint az adatok sem a sajátjaink, amiket azok tartalmaznak, sőt, még a nevünk sem a mi tulajdonunk. 

De beszélhetünk a szomszédban folyó háborúról is. Mert miről is szól ez a dolog? Tönkretenni a gazdaságokat, szegénységben, félelemben és kiszolgáltatottságban tartani az embereket, hogy irányíthatóak legyenek. Nem véletlenül kezdtem a közmű rendszerekről.

Mi itthon azon és azért dolgozunk, hogy minél függetlenebbül tudjunk élni ezektől a rendszerektől. Nem akarunk visszamenni az őskorba, igenis használjuk a technológiát, ami a rendelkezésünkre áll és munkahelyeink is vannak, de keressük az alternatív megoldásokat. Mindenre. 

Első lépésben fontos, hogy leválasszuk magunkat például a havi számlák fizetésének kényszeréről, ezért igyekszünk napelemeket telepíteni idővel lehetőleg mindenhova, ami a tulajdonunkban van. A vízellátásunkat igyekszünk saját kutakból megoldani. Nyilván ezek olyan dolgok, amelyek nem olcsó megvalósítani és maradnak olyan dolgok is, amelyektől nem tudunk függetlenedni (például az internet) és szerintem ez nem is probléma egyelőre. De nem tartom feltétlenül szükségesnek, hogy a telefonom tele legyen appokkal, nem akarom a pórázt. Fontos, hogy mindennek meglegyen a helye és az ideje az életünkben. Ami az internetet illeti, ne felejtsük el, hogy a közösségi média nem az egyik érzékszervünk. Nem kell feltétel nélkül elfogadni, amit ott látunk és amit mások mondanak. Nézzünk utána annak ami érdekel minket mi magunk. Sőt, a közösségi médiában való szereplés sem feltétlenül kötelező.

Azért, hogy segíteni tudjuk egymást, saját közösségre van szükségünk. Ezért ha érdekel ez a vonulat, csatlakozz hozzánk, iratkozz fel, lépj be a fórumba és szólj hozzá Te is. Minket érdekel a véleményed, nekünk fontos, hogy Te mit gondolsz!

Béke vagy háború?

Számomra nem kérdés, én a békére szavazok! Tudatosan és szándékosan nem akartam a szomszédban kitört háborúról írni, mert az én világomba ez egyszerűen nem fér bele. Bár tudom, hogy egyetlen percet sem tudunk felmutatni, amikor nem folyik a világban valahol harc, úgy gondolom, hogy az emberiségnek már régen ki kellett volna nőnie abból, hogy fegyverekkel oldja meg a konfliktusait. Az, hogy most kitört egy újabb háború, egyenesen az emberiség és a józan ész szégyenének tartom. Próbálok elvonatkoztatni ettől, és attól is, hogy ennek a hatásait tetszik-nem tetszik, bizony nekünk kell elszenvednünk. Nem dugom homokba a fejem, pontosan tudom, hogy mi zajlik és azt is tudom, hogy nagyon sok embernek leírhatatlanok a veszteségei. Emellett arról sincs szó, hogy empátia nélküliek lennénk, próbálunk ott segíteni a rászorulóknak, ahol tudunk.

Ugyanakkor próbálok a saját dolgommal foglalkozni. Két év covid után, amikor már a pszichés teher szinte elviselhetetlen volt az állandó pressziók miatt, most még be tudott könyökölni egy ilyen helyzet. De nem elég a covid és a háború, válság is van. Már éppen összeszedte volna magát az ember, de csak kapjuk az újabb és újabb stresszort.

Amit én a legfőbb gondnak látok, hogy ez az egész egy generált hisztériakeltés. Bizonyára csúnya dolog erre gondolni, de azért óhatatlanul is eszébe jut az embernek, hogy ez bizony szándékos és irányított lehet. Mintha tesztelnének minket, hogy meddig bírjuk még? Hogy ki és mi célból, az nem is érdekel. Mindenesetre amit látok, hogy egy átrendeződés megy végbe a világban a hatalmi és gazdasági kérdéseket illetően.

Mi az, amit mi tehetünk? Tudom, hogy nagyon nehéz, de maradjunk nyugodtak. Évtizedek óta nem nézek TV-t, nem érdekelnek a hírek, csak a szalagcímeket olvasom el, hogy azért nagyjából képben legyek. De fordulhatok el ettől tudatosan, a munkahelyemen mielőtt kimegyek cigizni, nézhetek szét, hogy biztosan ne legyen ott senki, előbb-utóbb megjelennek többen is, és ha még én nem is folyok bele a társalgásba, egymásnak mondják, hogy ki miről mit gondol. Szóval, tudom, hogy nehéz nyugodtnak és kívül maradni. Nagyon sok a féligazság és a félrevezetés a világban és fogalmunk sincs arról, hogy mikor tévesztenek meg minket, arról meg pláne nem, hogy mi az igazság. Ezért inkább most forduljunk befelé és magunkat építsük.

De azt vegyük észre, hogy nem nálunk lőnek. Vegyük észre, hogy lehet a forint árfolyama bármilyen, mi forintban fizetünk a boltban, forintban fizetjük a hiteleinket, nem sok hatása van erre annak, hogy most éppen spekulánsok támadják a pénzünket. Igen, azt is tudom, hogy nagyon megdrágult sok minden. Ettől függetlenül megveszünk mindent, amire szükségünk van, amíg tudjuk. Ha már nem telik valamire, akkor meg majd nem vesszük meg. De akkor sem adjuk fel az elveinket és az elképzeléseinket.

Tudom, hogy sokféle szempont van és nem mindenki “kisember”, mint én, nyilván akik nem, azok nagyon jól tudják, hogy mit tegyenek a vagyonukkal. Igazából vegyük észre, hogy ha nem szóltak volna, akkor nem valószínű, hogy tudomást szereztünk volna akár a covidról, akár a szomszédban folyó háborúról. Csak mi háborognánk, hogy milyen drága minden. Ráhatásunk pedig nincs, ha idegeskedünk rajta, ugyanaz fog történni, mintha nem. De gondoljunk bele: hányszor volt már ilyen életünkben? Bizony nem egyszer és még lesz többször is.

De végül mindenképpen nyugalom és harmónia lesz a világban. Az viszont nem mindegy, hogy átadjuk-e a világunkat egy másik szellemiségnek, és nekünk akkor mennünk kell, vagy a mi értékeink érvényesülnek. Nem én, nem mi mondjuk, hogy vagy-vagy. Tőlem elférnénk egymás mellett is. Ők mondják. Ők törik át a határokat. Először csak finoman, bár roppant határozottan, most már erővel. Segítséget kérnek, de nem kopogtatnak. Betörnek, és tarolnak. És ez az, ami miatt itt és most használnunk kell a tudatunkat.

A jövő az intelligens emberé. Mert mi is az intelligencia? A változás képessége. Az alkalmazkodás képessége. A legtöbb ember a világváltás körüli eseményekből annyit lát, hogy megőrül a világ, felgyorsul az élet, és meg is tanulnak hozzá alkalmazkodni.

De végül a korszak, ami ránk köszönt, a tanulatlan embereket ellehetetleníti. Ebben a korszakban a tudás jelenti a hatalmat.

A mi világunkban pedig béke van. Azért építünk közösséget, hogy baj esetén tudjunk egymásra támaszkodni. Mert ennek a korszaknak az értéke a tudás és a közösségek. Az igazi vagyont nem feltétlenül a pénz (bár nagyon nem árt, ha van), hanem a kapcsolati tőke és maguk a kapcsolatok jelentik. Ez már az előző két esztendőben is bebizonyosodott.

A.D. 

Itt nem tudtok hozzászólni a cikkekhez, hozzászólásokat a fórumba várunk.

A változás szele

Az emberiségnek le kell szoknia a sztereotípiák és a sablonok alkalmazásáról. Napjainkban amint megjelenik egy vélemény, akkor sokszor felhangzik, hogy ilyet csak egy jobboldali vagy liberális vagy más politikai, vallási, stb. oldalt, meggyőződést képviselő személy írhatott le. Már régóta nem az a lényeg, hogy ki és milyen ember, vagy, hogy egyeznek-e az általa felvetett dolgok a mi véleményünkkel. Az lenne a jó, hogy ha felmerül egy téma, akkor maga a vélemény számítana és az, hogy mennyire egyezik mások véleményével, nem pedig az, hogy ki írta az adott bejegyzést. Amennyiben ez utóbbi valósulna meg, akkor sokkal előrébb tartanánk és más, az igazán fontos dolgok kerülnének előtérbe.

Örök igazság, hogy az emberek sokszor az egyszerűbb, kényelmesebb utat választják. Hogy mi állhat a háttérben? Valószínűleg félnek. Félnek a felelősségtől és annak egyéni vállalásától, lásd a jelenlegi helyzetet. Megválasztják a képviselőiket, akik nem vagy legalábbis sokszor nem az ő érdekeiket, véleményüket képviselik, majd lehülyézik őket, mert az az egyszerűbb, a kényelmesebb. Amennyiben Kovács Józsinak kellene elmondani a véleményét, akkor nagy valószínűséggel nem merné, félne, mert nincs semmilyen kultúra. Félne, mert az eltérő véleménye miatt kinevethetik, megalázhatják, támadhatják vagy akár meg is verhetik, esetleg kirúghatják a munkahelyéről. Pedig az csak egy vélemény lenne és az ilyen reakciók egyáltalán nem normálisak. A csalódottságot pedig nem egymáson kell számonkérni. Az emberek ugyanis nem magukban csalódtak, hanem a demokráciában. Azt gondolták, az majd megoldja minden bajukat és keserűen be kellett látniuk, hogy ez egyáltalán nem így van. De nem a demokrácia a hibás, semmilyen rendszer sem oldhatja meg a problémákat. Önmagában nem, ahhoz ugyanis az alapvető gondolkodást kell megváltoztatni.

Tudatosítani kell, hogy a felelősség vállalása nem rossz dolog és főleg nem hiba. Különben is a hiba, a hibázás sem rossz dolog, így tanulunk és csak az tud hibázni, aki például dolgozik vagy felelősséget vállal valamiért. Csak az nem követ el hibát, aki nem is tesz semmit. Amennyiben pedig valaki nem tud felelősséget vállalni önmagáért, a tetteiért, a véleményért, akkor hogyan várható el, hogy például felelősséget vállaljon sokkal nagyobb dolgokért, mondjuk a bolygónkért?

Építkezés

 1.

Az ősök kutatása nagyon fontos fejezete volt az életemnek. Rávilágított arra, hogy nem kell nekem feltétlenül úgy élnem, ahogy most elvárják. Nem egy romantikus nosztalgiázós rész volt ez, hanem kőkemény tények egymás mellé állítása. Sokat kutattam az ősöket és azt, hogy az ember mit találhat saját magában. Nem önfejlesztés, hanem önismeret szintjén, ami szintén nagyon fontos volt. Nagyon sokszor nem tudatos az, ahogy viselkedünk, hanem belénk nyomták, a minket ért hatások hatásai, tehát determináció. Ebből azonban ki lehet és sok esetben ki is kell lépni. Voltak nagy rádöbbenések és „aha élmények”.

Sokat írtam arról is, hogy mi a baj a világban, pontosabban, hogy én mit látok annak. Nyilván nincsenek mindenre kiterjedő információim. Végül annyi lett a negatív hangvételű írás, hogy inkább külön blogban kezdtem el kezelni ezeket. Megnézheted itt: https://sotetkor.blogspot.com/

Azonban ebből elég. Nem arra akarok fókuszálni, hogy mit nem akarok, hanem arra, hogy mit akarok. Hogyan akarok élni – s ebbe végül a pogány identitás is szerepet játszik, nagyon is.

Az nagyon tetszik, hogy a világ azért változik. Kis lépésekben ugyan, de nyomon követhető. Az, hogy elég volt a megalázkodásból, a feltétel nélküli engedelmességből, a hazugságokból, a képmutatásból már a keresztény gondolkodásban is megjelent.

De most már itt az ideje az építkezésnek. Nagyon is. 

Hogy mit is tartok fontosnak az életben? Nem fontossági sorrendben, hanem komplexen képzelem el a dolgokat.

Hit: hitem a természeti környezethez kötődik, az ember spirituális lény. Nem hiszek az eleve elrendelésben, az ember maga irányítja a sorsát. Igaz, vannak nálunk nagyobb erők, amik nem engednek a saját utamat járni addig, amíg még előtte valamit el nem végzek, meg nem értek vagy tanulok. De mindent összevetve az ember tanuljon és vállaljon felelősséget. Nekem ebből túl sok is jutott, sokszor szükségtelenül. Van amikor csak azért vagyunk parkolópályán, mert össze kell várnunk a dolgokat, embereket, társakat. És van amikor az ember egyszerűen csak nem elég kitartó, vagy nem elég együgyű. Megtanultam, de akkor is komplexen kell élni az életet, bár most, hogy összejött, nagyon is megterhelő. De abszolválni kell tudni a kihívásokat.

Értékrend: talán ez a legfájóbb probléma, hogy az ember nagyon elkanászodott. Nincs már stílusa a többségnek semmiben. Sem kommunikációban, sem életvitelben, sem értékrendben. Talán sznob vagyok ebből a szempontból. Ez egy dolog. De a tisztelet nagyon hiányzik a világból. Igen, nyilván a tiszteletet ki kell vívni és kevesen méltóak rá, de a pofátlanságnak kell, hogy legyenek határai. Olyan, mintha az embereknek nem lennének gátjai, sem morálisan, sem máshogy. És még csak nem is értik, hogy mi baj van azzal, ha szabad véleménynyilvánítás címszóval megalázzák a másikat. Bármikor bármilyen szituációban és okkal vagy anélkül, mert csak. Na, ezt úgy gondolom, nem kell eltűrni és nincs helye annak a világomban, aki nem képes disztingválni. Az együttélésnek ugyanis vannak szabályai és azt gondolom, hogy mindannyiunkban feladata, hogy ezeket a szabályokat betartsuk annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb konfrontálódással, konfliktussal, inkább az együttélés örömteli voltára helyezve a hangsúlyt lehessen ezt elérni. Természetesen ez nem jelent önfeladást, és azt is belátom, hogy nem lehet mindig alkalmazkodni. Nem is kell. Meg kell hagyni az embernek a saját szabadságát is, de a kapcsolódási pontokon, amikor a közösségben vesz részt, akkor igenis alkalmazkodni kell. Hogy ez ne okozzon törést, ezért fontos, hogy hasonló értékrendű emberek alkossanak egy közösséget. És nem, nem kell hadakozni azokkal, akik eltérően gondolkodnak, más csoportok tagjai, inkább keresni kell a hasonlóságokat, megismerni a más kultúrákat is.

Kapcsolódási pontok:

Szolgáltatások. Alapvetés, hogy ha fizetek valamiért, akkor megkapjam azt, amiért fizettem, a lehető legjobb minőségben. Aki nem teljesíti, azzal többé nem állok szóba. Keresek mást, aki viszont igen.

Kimondom a szavakat: a dolgokat úgy, ahogy vannak. Akik olvasnak és ismernek, azok tudják, hogy nem vagyok rasszista, szexista, homofób, de egészséges módon akarom kifejezni magam. Nem akarom erőltetetten kifejezni magam valamiféle vélt sérelemre, érzékenységre tekintettel. A nemi, faji, szexuális irányultsági dolgokat természetesnek veszem és ha találkozom vele, nem fogom óvatosan körülírni, természetesen nem fogom durván és sértőn alkalmazni sem a kommunikációmban.

Tüzet fogok gyújtani. Természetesen a kellő odafigyelés mellett, de nem fogom mellőzni a tűz használatát azért, mert drónok keringenek a házam felett azért, hogy feljelenthessenek. 

Ki fogom kötni a kutyámat. Nem tartom láncon, de ha szükséges, kikötöm. Nem kínzom és biztosítom számukra a megfelelő helyet, ellátást, gondoskodást, de a szerepüknek megfelelően kezelem őket.

Kialakítom a saját szokásaimat, rituáléimat.

2. 

Két lábbal a földön….

Nagyon sok probléma van a világban, és ezek kezelésére – bár az ember sok mindent megtehet egyénileg – egyéni szinten keveset tehetünk.

Azt viszont megtehetjük, hogy a saját életünket rendben tartjuk.

Nyilván ehhez kell egy erős mentális hozzáállás, tudnunk kell, hogy mit akarunk, nem árt, ha van hozzá pénz is, és megtaláljuk a megfelelő segítségeket.

Ilyen segítségek a sok-sok pályázat, amivel mind élhetünk, bár a kimenetele nem biztos, viszont ha bejön, akkor sok pénzt spórolhatunk.

Általános probléma például a vezetékek és rendszerek elöregedése, a jelenlegi életvitelt már nem tudja támogatni. Bár az utak állapotához és az állandó útfelújításokhoz nem nagyon tudunk mit hozzátenni, de az egyéb vezetékek használatát megtámogathatjuk egyéni szinten is.

Mondják nekem, hogy parányi otthonunkra ne akarjak napelemet, mert sosem fog megtérülni. Nos, engem nem igazán a megtérülés érdekel, inkább az, hogy amit tudok, biztosítsak saját magamnak. Az áramot is, így kevésbé vagyok kiszolgáltatva az elavult rendszereknek vagy akár a gázhelyzetnek, ha éppen az a baj. Egyszerűen a saját rendszereimet áramossá alakítom át. Hűtés-fűtés, meleg víz már biztosítható napelemekkel, napkollektorral is. Nyilván meg kell szervezni és tervezni. Köthetek megállapodást az áramszolgáltatóval is, de akkumulátorok telepítésével és akár generátor telepítésével lehetek teljesen önellátó. Nyilván valamennyi függőség így is marad, időnként korszerűsíteni, cserélni kell dolgokat, amik a gyártóktól függenek, de ezt lehet minimalizálni.

Ugyanilyen okból szükség van arra, hogy kutat fúrassak. A hálózatos víz egészségtelen – bár a vízmű állítása szerint – az egészségügyi határértéken belül van a víz minősége, én állandóan kiütéses vagyok tőle. Valami egyéni érzékenység lehet, bár erről többen panaszkodnak a környéken. A saját kúttal azonban ez a probléma is kiküszöbölhető.

Nyilván a csatorna marad, hiszen nem akarom szennyezni a talajt, bár a korszerű derítőhasználatra is vannak megoldások. 

Vagyonépítés: Mindenképpen szükség van arra, hogy az ember több lábon álljon és felkészüljön arra, hogy hozhat az élet olyan helyzeteket, amikor a vésztartalékainkhoz kell nyúlni. Ezért nem elég az, ha van az embernek egy munkahelye. Ez egy lábnak elég. De ha már van kereset, törekedjünk arra, hogy építsük fel belőle az anyagi bázisunkat. Legyen megtakarításunk, több célra, több időhosszra, legyen egy bázis, amihez sosem nyúlunk, de élvezzük a kamatos kamatát. Legyenek ezek az összegek bármilyen kicsik, hosszabb távon sokat számítanak. Azt javaslom, hogy ne az azonnali nagy bevételekre hajtsunk, hanem a folyamatos építkezés a fontos.

Használati tárgyakból csak azokat szerezzük be, amikre valóban szükségünk van és valóban használjuk. Én azt az elvet követem, hogy nem veszek semmit csak azért, hogy legyen, nem is tartok meg ezért semmit – helyem sincs rá. Viszont ha valamit venni kell, azt az általam elérhető legjobb minőségben veszem meg és olyat, ami tetszik.

Az ember most már úgy él, hogy igyekszik figyelembe venni, hogy mi a jó a Földnek, egyéni szinten megteszi, amit lehet, de azért vannak olyan témák, amik igenis a gyártók, szolgáltatók és politikusok felelőssége. Olyan dolgokra gondolok például, hogy szidjuk az embert, mert szemetel, mert rengeteg műanyagot használ. Nos, az ember nem használna annyi műanyagot, ha nem lehetne kapni a boltokban. Ha nem abba csomagolnák a termékeket. Ha visszatérnénk az üvegek visszaváltásához és persze kötelezném is a gyártókat és a kereskedőket, hogy minden üveget vegyenek vissza. Az ember nem fűtött gázzal, amíg nem volt bevezetve. Tessék kitalálni az alternatív módokat központilag. Kimenő rendszerben ki lehet vonni mindent. A benzines autóktól kezdve bármit. Mert ami van, az működjön amíg tud, csak éppen újat ne lehessen kapni belőle.

Azért beszélek ezekről a dolgokról, mert a lelki békénket meghatározza, hogy milyen problémákkal kell szembesülnünk életünk folyamán. Ha sok és elfárad az ember, akkor sem mindegy, hogy mekkora a stressz és legalább ezeket a dolgokat tudja rendbe az ember.

3. 

Az ember jelenlegi fejlettségi szintjén már meg kellett volna haladnunk a vallási bigottságot. A kereszténység már nyit/na, az iszlám zár. Ha véletlenül az iszlám is nyitna, jelentkezne egy harmadik vallás, ami feszültséget szülne, szítana és fanatizálná az embereket. Mert érdek, hogy az emberek irányíthatóak legyenek. Spirituális értelemben az ember még mindig gyermek, a kamaszkor küszöbére sem érkezett meg. Ezt bizonyítja, ahogy az élethez is és általában az élet dolgaihoz állnak. Például szemetelés, vagy a többi dolog. Van ahol gyermek az emberiség, van ahol kamaszként vergődik és nincs akitől a példáit vehetné, mert eleink valósága már nem igaz a mi világunkban. Itt lenne az ideje, hogy a hit arról szóljon, ami. Lelki feltöltődést kell, hogy nyújtson, és teljesen mindegy, hogy ki miben hisz, de azt ne akarja ráerőltetni másokra (nincs térítés). Jó lenne, ha mindenki legfeljebb önmagát akarná megváltani, de azt sem mások kárára. Jó lenne, ha nem kerítenénk a személyes spiritualitásunk köré elméleteket, akkor talán a fanatizmus is visszább szorulna. Kell is, hogy így legyen, ha a következő fejlettségi szintre akarunk lépni. Hagyjuk meg a meséket a mesék világában és foglalkozzunk saját magunkkal. Hogy keresztény lettem-e? Nagyon nem. A pogány hagyományok vizsgálata nagyon sokat segített a személyes fejlődésemben, de le kell tenni a meséket az istenekről. Mi vagyunk az istenek, akikről ezek a történetek szólnak. Ha akarjuk. Hiszek abban, hogy a Föld és az ember teremtetett, de nem ez a fontos. A fontos a szabad akarat. Az élet szeret beinteni, de akkor sem kell ebbe beletörődni! Hiszek a természet szellemeiben, akik ugyanúgy a Föld lakói, mint az emberek, csak másik faj. Ideje lenne inkább a békés együttélésre törekedni. Kellenek nekünk a bozóttüzek?

Nyilván az is probléma, hogy az értelmi fogyatékosokat és az őrülteket nem kezelik sehol, a szomorú azonban az, hogy az ő valóságuk nyer egyre nagyobb teret. Én ezt nem akarom. Sem végignézni, sem végigszenvedni.

Szóval, tenni kell valamit. Sok kezdeményezés van a világban, és sok nagyon is helyénvaló és jó közülük, de rengeteg van olyan is, ami félre visz, nem azt a valóságot testesíti meg, ami egészséges lenne.

4. 

Hogy hol is kezdjük az építkezést? Elsősorban önmagunknál, aztán terjesszük ki egyre több dolgunkra, míg végül rendszer lesz az egészből.

Írtam egy mesét erről, itt olvashatjátok:

A hegyek istenei

Írtam többet is. Ami közös bennük, hogy olyan világokról van szó bennük, amik eljönnek egyszer. Nem is olyan sokára. A meséket évekkel ezelőtt írtam meg, sajnálom, hogy látnoknak bizonyultam bizonyos szempontból. Nagyon mutatkoznak az erre utaló jelek. Fel kell építenünk a saját társadalmunkat, bár nyilván időbe telik, amíg ez fizikai szinten is megvalósulhat. (értsd: saját városokat hozunk létre azáltal, hogy egy helyre költözünk)

5. 

Tele van minden média (főleg a közösségi) olyan hirdetésekkel, amik totál gyengeelméjűnek tartják az embert. Lassan már a cipőfűződet sem kötheted meg anélkül, hogy el ne kellene olvasnod hozzá egy ingyenesen letölthető anyagot arról, ahogy hogyan kell cipőfűzőt kötni olyanoktól, akik nyilván mesterei a cipőfűzőkötésnek, ezért jobban tudják nálad, mert bizonyára ismernek olyan trükköket, amik neked még sosem jutottak eszedbe. Nyilván ezek csali anyagok, amik hasznosak is lehetnek akkor, ha nem szeretnéd a cipőfűződet a funkciójának megfelelően használni, de az a céljuk, hogy becsalogassanak egy olyan oldalra, ahol az igazi értékes tartalomért már fizetned kell. Nincs ezzel semmi baj, nyilván mindenkinek élni kell valamiből, de azért arra figyelj oda, hogy komplett idiótának érzed magad, ha túl sok ilyen hirdetést látsz, ezt pedig le kell rázni. A lényeg, hogy senki sem okosabb és ügyesebb, mint te. Pont olyan tudás birtokában vagy, amire szükséged van. És könyörgöm, miért kellene mindent nekem csinálnom még akkor is, ha értek hozzá? (Na jó, a cipőfűzőmet magam kötöm meg 🙂 )

A.D.

Védett: Olvasósarok

Ez a tartalom jelszóval védett. Megtekintéséhez meg kell adni a jelszót:

Újévi fogadalmak – ne váljanak kényszeressé

Sokan minden évben megteszik az újévi fogadalmakat, de végül mégsem teljesülnek. Mások már nem is fogadkoznak. Kinek és miért tennék? Szép dolog az “új év új élet” gondolat és bevett szokás is lett már. Mégis azt gondolom, hogy nem kell ehhez ragaszkodni.

Több okból sem. 

Az egyik, hogy az ünneplésből visszatérve a megszokott taposómalomba, a rutinok rendszerint visszarántják az embert, emiatt sokan és sokszor végül nem teljesítik a fogadalmaikat. Ha ez évről-évre ismétlődik, az bizony hosszú távon frusztrációt okoz.

A másik, hogy ha változtatni akarok valamin, ahhoz nem kell új évnek lennie. Ha komolyan gondolom, akkor nem várok egy dátumra, hanem azonnal hozzá fogok. Nem holnap reggeltől, nem a jövő héttől, és nem az új esztendőtől.

Azt mondják a pszichológusok, hogy ha eldöntöttük valamiről, hogy véghezvisszük, akkor annak három napon belül neki kell állni. Ha tovább várunk, akkor a célunk elenyészik a halogatás mocsarában.

Én azt is mondom, hogy azért vizsgáljuk meg azt a célt. Valóban komolyan akarjuk? Mert ha csak azért szükséges, mert az a társadalmi, a családi vagy akár a pénzügyi elvárás, akkor nem fog sikerülni. Vegyük példának az elmúlt időszakban pellengérre állított dohányosokat. Mondják, hogy gyenge ember az, aki nem tud leszokni a dohányzásról. Erről azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül igaz. Aki nem tud leszokni, az például szeret dohányozni és nem is akar leszokni igazából. Hiába tartják általában károsnak ezt a szenvedélyt, aki nem teszi le, az nem elégelte meg. Ennyi. Ha nem teszünk le arról, amiről nem is akarunk letenni, az szerintem nem gyengeség és nem is akarathiány vagy hiúsági, elvi faktor.

Van még egy nézőpont, amely szintén oda kapcsolódik, hogy ne váljanak kényszeres szokássá a fogadalomtételek. Nem biztos, hogy mindig mindenen változtatni kell. Lehet, hogy néha csak apróbb kiigazításra, változtatásra van szükség – főleg az adott időszak tapasztalatainak a tükrében. Igen, néha jó vagy szükséges a tabula rasa, de nem szabad mindig mindenben automatikusan alkalmazni. 

De a lényeg, hogy ha igazi változást akarunk, akkor egyrészt vizsgáljuk meg, hogy tényleg akarjuk-e, másrészt, ha a kérdésre igen a válasz, akkor viszont kezdjünk neki azonnal, nem 3 nap múlva vagy a következő szilveszterkor. Hanem MOST!

Csak azt akarjuk, amire szükségünk van

Elég volt a néphülyítésből. Nem fogok hatásvadász módszerekkel és marketingfogásokkal élni. Nem fogom gerjeszteni a feszültséget. Vegyük észre, hogy az egész folyamat, ami jelenleg a világban zajlik, mesterségesen gerjesztett feszültség, és teljesen mindegy, hogy milyen témáról van szó. Lehet a politikától az egészségügyi rendszereken át az egyes ember lehetséges bajairól írni, én magam is rengeteget írtam a világ problémáiról, arra fókuszálva, ami valóban probléma, de talán kevesen foglalkoznak vele, mert nem feltűnő dolgokról van szó, csupán “apróságokról”, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez az, amiben az egyes ember sokat tehet.

De az első feladatunk az, hogy függetlenítsük magunkat a feltűnési viszketegség, a mindenáron eladástól, a kattintáskényszertől. Szeretném, ha lenne egy olyan terünk, ahol a lelkünk feltöltődhet, ami nem kikészít és kétségbe ejt (mondvacsinált problémákra azonnal ott a marketingelt megoldás is). Vegyük például csak az egészségügyet. Majdnem mindenki rosszul érzi magát valamiért. Persze, hogy jönnek, hogy vas-, cink- stb. hiányod vagy zsírmájad van, vagy bármi más, amire természetesen ott van a kivizsgálási lehetőség jó pénzért, vagy ott vannak a méregdrága, nem vényköteles étrend-kiegészítők. Amik valóban jók is, ha valóban az a bajod. De hát diagnosztizálni már neked kell, mert az orvosok már kézrátételt is mellőzik, távgyógyítós üzemmódban vannak. Ugyanakkor jaj neked, ha megpróbálod kitalálni valahogy, hogy mi bajod van, mert nem vagy te orvos. Mindegy, hagyjuk is, ezekkel a paradox helyzetekkel van tele a hócipőm, erre nem vagyok kíváncsi. Nem vagyok hajlandó úgy élni, hogy állandóan rettegnem kelljen valamitől. Pontosan tudom, hogy mindenkinek áll a zászló, bármikor a fejemre eshet egy tégla. Ezzel mindenki más is tisztában van és tud vele együtt élni, De a pánikkeltést hagyjuk. A félelem gerjesztését hagyjuk. És hagyjuk azt is, hogy milyen stílusban megy az általános kommunikáció. Csak szólok, hogy nem menő bunkónak, kulturálatlannak, nagyhangúnak és ostobának lenni!

És itt az is a cél, hogy ne legyünk álszentek, de az egészséges normalitás helyet kapjon. Amit leírunk az úgy van. Nem több és nem kevesebb, nem érdekelnek a lózungok. Nem érdekelnek ideológiák, nekem egy termék, szolgáltatás azt tudja, amiért létrejött. Nem kell több és nem kell más. Tudom, hogy mit akarok és feltételezem, hogy más is tudja. Nem az életérzést akarom megvenni, hanem azt a bizonyos dolgot, de csak akkor és amennyiben szükségem van rá. Nem vagyok gyűjtögető és nincs szükségem arra, hogy szükségletet teremtsenek bennem valamire, ami amúgy felesleges vagy én teremtsek szükségletet. Igen, tudom, így sosem leszek “menő” vagy cool. Nem is akarok az lenni. A saját életemet akarom, nem a másét és nem az ő elképzelésük szerintit élni. Pontosan tudom, hogy mi a jó nekem, ahogy mindenki pontosan tudja, hogy mi a jó neki.

2 / 3 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén

Instagram
Pinterest
Pinterest
fb-share-icon